EKF 1939-ből

Miközben jóformán eldönthetetlen az izgalmas kérdés, hogy vajon Aliza Bin-Noun-nak vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung-nak van igaza a pécsi EKF-rendezvényekkel kapcsolatos Judenfrage firtatásában (remélem, majd megvitatják egymás közt, nehogy homlokegyenest eltérő bizonyítványt állítsanak ki hazánkról külföldön), azt el tudom dönteni, hogy szocialista féltékenység ide vagy oda, Pécs valóban rondább, mint valaha (igen, a zsinagóga előtti tér is — de nem a mindennapos SA-masírozás, hanem azon tajvaniexport kivitelű, amatőr, kortársnyugatmajmolatív, pszeudominimalista-neokorakádárista építészeti irányzat miatt, amely a Tubes alatt a mindenkori polgármester támogatását élvezi). A különféle csilliárdos projektek körülbelül olyan arculatot kölcsönöztek a mediterrán hangulatok városának, amilyet látomásunkban megjósoltunk.

Ám ne siránkozzunk a jelenen. Tekintsünk bizakodva a múltba!

Az alábbi kisfilmet Hamerli Antal kereskedő készítette a sötét, fasiszta, multikulturalizmus- és piacellenes Horthy-rendszerben a mucsai, turbómagyar Pécsről. Mármost jól látható a felvételeken, hogy akkoriban az utcák, az „emberek”, és úgy általában a természet is náci volt (például nagyon sok zöld szín fenyegette a járókelőket). Természetesen terrorisztikus diktatúra, imperialista elnyomás, burzsoá kizsákmányolás volt azidőtájt Magyarországon, és a prolik úgy szenvedtek, mint Derkovits képein vagy mint a volgai hajóvontatók Ilja Repin híres vásznán. Hozzájött ehhez, hogy lázadásképp még egy fia szemetet sem tudtak titokban eldobni, sőt a graffitizés és a füvezés is az igazgató klerikálfasiszta fortélyosfélelem prohibíciós indexén volt.

Ajánlom a mostani EKF vezetőinek és rajongóinak (Alizának, FAZ-nak, a narancszabálóknak és a dülledt szemű kotlós szárnyai alá sodródott megtévedtek tömegének is), tanulmányozzák egy kevéssé, vajon mindaz, amit a filmen látunk, most milyen állapotban van. A film ugyanis nagyjából mindazt bemutatja, amiből Pécs ma is áll. A két állapot között elrejtettünk néhány apró, alig észrevehető különbséget. Kérjük olvasóinkat, találják meg ezeket. A megfejtők között egy éves drakulaház-beli elszállásolást sorsolunk ki.

Csipet csapat (helyszíni tudósítás)

Ma volt alkalmam megtekinteni az SZDSZ pécsi alegységének délutáni kampányhadjáratát. Bizonyára jobb stílusérzékkel megáldott posztírók nagyon gonosz szavakat tudnának használni arra, hogy kifejezzék a teljes érdektelenséget, amely az „eseményt” övezte. Magam részéről mindenesetre csak képekkel dokumentálnám:

Előtte

Sajtótájékoztató
(mintegy tíz kamerás ember, valamint egy nyilatkozó személy)

Utána

A sajtótájékoztató közben a teraszon velem kávézó asztaltársnőm megjegyezte, hogy a sok kamera és mikrofon több indokkal csoportosulhatna körénk, hiszen ketten is határozott többségben voltunk a SZDSZ-sátort látogató halmazhoz képest, amely többnyire 0, időnként 1 csodálkozó entitásból állt. A jamaikai (?) vagy kövér és mégis tejszínhabot zabáló papírmasé-figurákat beszámítva is talán 10-11 lehetett a létszám.

A város egy másik pontján geil plakátra lettünk figyelmesek, melynek kapcsán időközben cserélődött útitársam így szólt: „hogy megfiatalodott ez a Kovács Pistike!” — „de legalábbis kinyílt a csipája”, tettem hozzá.

Kovács Pistike reborn!
(„Pistike, miért ilyen nagyok a szemeid?”)

Pécs, Széchenyi tér: álkérdések?

A pécsi ügyek lokális ügyek, de példaértékűek lehetnek.

A Baranya Ma oldalán tegnap Páva Zsolt új ötletét olvashattuk a pécsi Széchenyi tér átalakításáról, mellyel kapcsolatban — úgy tűnik — mi kongattuk meg a vészharangot.

„A pécsi lakosok véleményét kéri ki Páva Zsolt polgármester a Széchenyi tér átalakításával kapcsolatban — a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget. A különbséget pedig teljes egészében a városkasszából kellene állni.” — mond a cikk.

Ez már valami, legalább történt valami az ügyben, mondhatnánk, de az ezt követő álkérdésekből az rajzolódhat ki, hogy a történet esetleg újabb zavaros fordulatot vehet. A kérdések ugyanis úgy vannak megfogalmazva, hogy az ember ne tudjon azokra helyesen válaszolni. Itt van például a három óvatos kérdésből a második: „A város fogadja-e el a magasabb összegű ajánlatot, de még ebben az évben zárja le a beruházást?” Majd: (pötty) „Egyetértek” / (pötty) „Nem értek egyet”. Az a kérdés sem egészen világos, hogy „Fontos, hogy pécsiek végezzék a Széchenyi tér felújítását?”, a nyitó kérdés pedig ezekkel együtt szintén a lényeg mellett megy el: „Fontos-e, hogy a kulturális főváros évében már ne legyen feltúrva a belváros, és megfelelő körülmények között fogadjuk a látogatókat?”

Egyesek megjegyezték, hogy ezek álkérdések, és valóban. Talán diplomatikusan vannak megfogalmazva, mert bizonyos lobbik ellen kell így eljárni? Nem tudjuk, de ettől még nem válnak igazán érthetőkké.

Ráadásul a cikkben ezúttal már nem egymilliárd hatszázmillió Forintról van szó, mint korábban, hanem egymilliárd háromszázmillióról: „a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget.” — ez csak újra azt a gyanút erősíti, hogy valakik valamit időközben lenyúlnak. De kik? Azért 300 millió Forint nem kis összeg.

A dolog tehát kicsit parodisztikus és ellentmondásos: „A polgármester bejelentette: ebben a fontos ügyben szeretné kikérni a pécsiek véleményét. A napokban egy automata segítségével telefonon keresik meg a pécsieket, s három kérdést tesznek fel nekik. A felmérés költségét Páva Zsolt saját polgármesteri keretéből fizeti, mert, mint fogalmazott: »inkább most költök el erre 200 ezer forintot, mint hogy a pécsiek akaratával ellentétben költsünk el 300 milliót.«” Szimpatikus mondatok, de az információk mintha újfent nem stimmelnének, a cselekvési terv pedig inkább komikus.

A BAMA korábbi és mostani cikkéhez is értelmes olvasói hozzászólások érkeztek. De — habár Páva szerencsére nem Szili — ezek mintha egyelőre süket fülekre találnának. Pl. „Tüke” nevű hozzászóló ezt írja: „A Széchenyi tér Pécs egyik jelképe, jelenleg szép és érdekes, kár lenne elrontani. Egy esetleges felújítás (ahol szükséges) nem lépné túl az anyagi lehetőségeket, és megmaradna a jelenlegi kép. Köszönjük a Polgármester Úrnak, hogy kikéri a véleményünket.” — egyszerű és igaz. A felújítás (nem pedig átalakítás és tönkretétel) pedig megoldható lenne nem egymilliárdból + még néhány százmillióból, hanem ennek töredékéből.

A pécsi polgármesterválasztás előtt a városban (május 1-én) megjelent a Pécsi Leltár, amely összefoglalta a Pécsett eddig történt csalásokat, visszaéléseket és a normálisabb célokért folytatott tevékenységet. Ezt a Gondolkodó Pécsiek Asztaltársasága adta ki. Jó volna, ha ezen asztaltársaság ismeretlen tagjai folytatnák a város felelős védelmét.

Pécsieknek ajánljuk továbbá az Öttorony nevet viselő blogot, amely kérésre tőlünk is átvett-átvesz dolgokat, célja pedig, hogy információkkal, valamint konzervatív sajtókapcsolatokkal segítse Pécs és a Mecsek védelmét.

Erős és gyenge idegzetűeknek ajáljuk továbbá:

• A Kétfarkú Kutya Valóságteremtő Központ PÉCS 2100 című honlapja

Borzasztó (és „komoly”) látványterv:
A kép jobb oldalán látható, mandrill-színekben pompázó nyalókákat
tripla leszúrt rittbergernek kereszteltük el. Erre kell 300 millió Forint?

Új látványterv a teakraták műhelyéből
a mediterrán hangulatok városáról

Elkészültek az új pécsi látványtervek

Múltkori tiltakozásunk hatására az önkormányzat a tervezők, a beruházók és a polgári lakosság nyomására új tervekkel állt elő, amelyek közül remélhetőleg valamelyik elnyeri végre a döntnökök tetszését. A költségek sajnos nem változtak, de úgy tűnik, a többszáz éve elavult főtér helyett tényleg élhetőbb, mediterránabb hangulatú környezetet próbálnak kialakítani.

A képeket tilos letölteni, mert a BLAMA tulajdonát képezik.