Itt van a nyár. 32 fok. Mit tegyen ilyenkor az igazi teakrata, ha nagyon ráér?
Semmiképpen ne olyat, amiért pénzt kap. Semmiképpen se olyat, ami hasznos.
Tegyen valami öncélú dolgot. Hozzon dadaista döntést, akár sörrel a kézben.
Például nézegessen indiai filmeket.
Annyit mindenki hallott már, hogy Bollywood, meg talán azt is, hogy ezek az érdekesen-más-indiaiak nem engedik, hogy szex legyen a filmekben (ezt a kulturális másságot ugyebár európai kontextusban képmutató prüdériának nevezik).
Az indiai filmművészetről beszélni trendy dolog. Igazi beavatottaknak (pl. MaNCs- és Filmvilág-olvasók, filmszakos bölcsészek) való csemege — mindaddig, amíg nincs internet-csatlakozásunk. Majdnem annyira, mint képben lenni a koreai és a japán filmekkel.
Csakhogy az indiaiak kommerszebbek, és sokkal többet forgatnak, meg mindenkinek hosszú és hülye neve van, rendezőtől színészekig. Ki merne megnézni egy filmet, aminek olyan címe van, mint Makante
Achan,
Pakal Nahshathrangal,
Thavalam, ha nem a legelitebb elit?
És ezek a filmek ... képzeljük el a romantikus szerelem, az egzaltált krisnás-jehovista színvilág, a viktoriánus morál meg a kabos-féle komédia keverékét. Mindezt teljesen érthetetlen nyelveken. Olykor feliratozva. Jobb esetben angolul, rosszabb esetben egy hasonlóan érthetetlen helyibb nyelven. Mindenesetre olyan filmek, amiket a család együtt tud nézni (oh, Bud és Terence!), nem kell attól tartani, hogy egy láncfűrészes gyilkos megerőszakolja a legformásabb tinilányt, a kevésbé csinos barátnőjét meg egyből feldarabolja.
Egy ilyen filmnek szeretnék most reklámot csinálni.
(az egyik indiai nyelvet egy másik indiai nyelven feliratozták)
Inspector Garud. 2007-es malajalam film. Akció-komédia. Egy afféle átlagos film: egy
kritika szerint a rendező Johny Antony korábbi filmjeihez — mint a
CID Moosa és a Kochiraajaavu and Thuruppugulaan — képest csalódás.
A történetről annyit érdemes tudni, hogy a főhős egy korrupt rendőr, aki megvesztegetéssel került a hivatalába, aztán jófej lesz, részint a szerelem miatt. A filmben mindenféle egzotikum előfordul: bajszos indiai rendőrök, csinos nők, szerelem és (hetero) házasság, megjavuló rosszfej főhős. Feszültség és zene. Alkoholmentes mulatás. Pöttyös fejű emberek. Tánc és ének.
Indiai rendőr. Elképesztő malajalam nyelv. Két és negyed órán át. Az IMDB meglehetősen
lepontozza (10/3,8). Annyira sincsenek képben, hogy egy szinopszist tudnának adni róla (indiai oldalakon tudnak).
Talán mert ők se találtak feliratot hozzá. Én se. A net hallgat. És ez a hallgatás beszédes hallgatás. Arra szólít, hogy merjük megérteni. Tudják, ahogy a Nyelvben lakozik a Lét. Vagy fordítva. Mindenesetre a Daseinről és a nyelvről sokkal többet elmond az, ahogyan egy működő, de teljesen érthetetlen (adott esetben: malajalam) filmhez viszonyulunk, mint az, hogy egy maréknyi antik töredéket hogyan próbálunk összecsirizelni a német, a német, meg a görög nyelvtan alapján.
A film megtalálható pl.
itt (dvd rip, 1.4G — máshol is van, és ott rövidebb). Figyeljék meg, hogy 22:50-kor teát („csája”) hoznak.
Hátránya: nem lehet hozzá feliratot találni, nem tudom követni a filmet.
Előnye: nem lehet hozzá feliratot találni; de nekem ne akarják megmondani, miről szól a film, kitalálom magamtól.
Javasolt hasznosítás: közösségi mozizás, háttérmozi csoportos italozáshoz, meghökkentés.
Bejegyzések
