tag:blogger.com,1999:blog-4712006936304793242024-03-18T10:48:14.293+01:00Konzervatív Tea-KörÜt5t az óramr. pharmacisthttp://www.blogger.com/profile/03920175752908124630noreply@blogger.comBlogger614125tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-11672680269404258132013-07-24T20:40:00.001+02:002014-11-20T11:41:30.714+01:00Mentett komment<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Tárgy: Adatmentés, filozófusok maguk közt, törzsi torzsalkodások</div>
<div style="text-align: justify;">
Idő: 2013. július 23.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Forrás: <a href="http://mandiner.hu/cikk/20130724_jotunder_vadaszat_liberalis_ertelmisegiekre_avagy_a_bobek#comment2199431" target="_blank">mandicset</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
„<strong><a href="http://mandiner.hu/felhasznalo/diner_man">Diner Man</a></strong>
<a class="date" href="http://mandiner.hu/cikk/20130724_jotunder_vadaszat_liberalis_ertelmisegiekre_avagy_a_bobek#comment2199030" title="Közvetlen link erre a hozzászólásra">2013. július 24. 16:49</a><br />
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><a href="http://mandiner.hu/cikk/20130724_jotunder_vadaszat_liberalis_ertelmisegiekre_avagy_a_bobek#comment2198489" rel="nofollow">@felszámoló</a></b></div>
</div>
<div class="text">
<div style="text-align: justify;">
Ide kel valamit másolnom. Jotunder
ugyanis azonnal törölte, amikor az Örülünk Vincentre kommentként
beírtam. Jó vagy, Elek pofa, egy hatamas s-fej!</div>
<div style="text-align: justify;">
----</div>
<div style="text-align: justify;">
Rendben, Jótündér, de sem a szóhasználat, sem az attitűd nem alkalmas a helyzet pontos feltárására. Molnár Tamást senki sem akarta isteníteni,
de amikor Lúdanyó megszólalt az ügyben és kimondta a bűvös NB III-at, azért a jól értesültekben valami felkattant. Először is az, hogy Lúdanyó
csak nyögni tud franciául, jó esetben. A társalkodásra nem futotta könyvbúvári munkája mellett, de persze ezzel nincs egyedül, mert a
híres, már nyugdíjas Steiger prof. sem tud megszólalni értelmesen egyetlen nyelven sem (OK, magyarul néha). Lúdanyó azonban oly mértékben
elvetette a sulykot ezzel az enbéhármazással, hogy ez kiváló ugródeszka a jobbantaknak: íme, így bírál a semmiféle NB-be nem beférő, franciául
csak motyogó professzor-asszony (aki minden igyekezete ellenére sem lett akadémikus — most tegyük a kezünket a szívünkre és kérdezzük meg: ki
fog emlékezni Lúdanyó tudományos munkásságára, amikor távozik? Nem sokan, nem sokan...). Tehát leszögezhetjük, hogy Molnár neve jelképes,
hogy az egyik legismertebb US-konzi, kiváló megfigyelő, de semmikép sem korszakalkotó gondolkodó (s ezt senki sem állította néhány zsidó
tanítványán kívül, pl. Rabbi Schiller NY-ból). Ettől még lehet róla intézetet elnevezni, erre bőven van példa a művelt és a műveletlen
világban egyaránt. Nemrég jártam Amsterdamban, ahol a külvilág előtt tökéletesen ismeretlen nagy holland személyiségek nevét viselik ismert
és jól működő intézmények.... S akkor a »böbék«. Mindig csodálkoztam a balosok szemellenzősségén. Ők beszélnek böbékről, akik sorra kinyalták
Rákosi, Kádár, Horn, Gyurcsány, Bajnai seggecskéjét? Amikor Heller maga kuncorgott vissza a hatalom közelébe 1957-es levelecskéjében, amit
nyilván egykori férje írt, mert a halottak csak ritkán rukkolnak elő cáfolattal...)? Amikor mindenki tudja, amiről szemtanú számolt be, hogy
Bacsó Béla azzal a kéréssel ment el Magyar Bálinthoz, hogy most már igazán sok pénz kell nekünk, s találjátok ki, hogyan. Kitalálták, Elek
úr! Kitalálták, a pénzt kiosztották, elfelejtették a közvéleményt erről tájékoztatni, majd a rendőrségi feljelentés időszakában be voltak fosva,
a saját szememmel láttam a verejtékező Borbély Gábort: Most mit tegyek, hogyan oldjam ezt meg? Ő kérdezte, mert pontosan tudta, hogy mennyi vaj
olvad a fején. Az már a mai Hatalom óvatoskodása, hogy ezt az ügyet nem forszírozta tovább, de ha megtette volna, menekülő balböbék rajai
borították volna be felhőként ezt az antidemokratikus eget... Szóval ki lehet törölni ezt a bejegyzést, nem számít, hiszen a tényeken még az
örülünkvincent sem tud változtatni, pedig igyekszik, s a kicsi kis klub, mely idejár olvasgatni, alig haladja meg a 25 főt. Szóval tele vagytok
balböbékkel, Elek úr, s a régi szokás szerint pont azt rójátok fel másnak, amiben ti ezerszeresen vétkesek vagytok. de ezért múltok el
menthetetlenül. Molnár Tamás néhány jó mondatát pedig megőrzi majd a történelem.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
tevvtonhttp://www.blogger.com/profile/16646719408155395792noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-64500937088448356252012-02-01T19:46:00.005+01:002012-02-08T14:10:01.334+01:00Magyar konzervatívok (digitalizált művek)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-D66NcB59d0g/TymMHckOZJI/AAAAAAAABQQ/R2xR-HmMc3U/s1600/de.jpg"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5704244462596547730" src="http://3.bp.blogspot.com/-D66NcB59d0g/TymMHckOZJI/AAAAAAAABQQ/R2xR-HmMc3U/s400/de.jpg" style="display: block; height: 364px; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; margin-right: auto; margin-top: 0px; width: 302px;" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<span style="font-weight: bold;">D</span><span style="font-size: x-small; font-weight: bold;">ESSEWFFY</span><span style="font-weight: bold;"> E</span><span style="font-size: x-small; font-weight: bold;">MIL</span><span style="font-weight: bold;"> </span><span style="font-size: x-small; font-weight: bold;">GRÓF</span>
<br />
<br />
<span style="font-style: italic;"><a href="http://books.google.hu/books?id=nHZAAAAAYAAJ&printsec=frontcover&dq=inauthor:%22Emil+Dessewffy+%28gr%C3%B3f%29%22&hl=hu&redir_esc=y#v=onepage&q=inauthor%3A%22Emil%20Dessewffy%20%28gr%C3%B3f%29%22&f=false">Alföldi levelek</a></span>.<br />
Buda, 1842.<br />
<br />
<a href="http://books.google.hu/books?id=j7Q_AAAAYAAJ&printsec=frontcover&dq=inauthor:%22Emil+Dessewffy+%28gr%C3%B3f%29%22&hl=hu&redir_esc=y#v=onepage&q=inauthor%3A%22Emil%20Dessewffy%20%28gr%C3%B3f%29%22&f=false"><span style="font-style: italic;">Fizessünk! Mennyit becsülettel elbírunk, magunknak, magunkért</span></a>.<br />
Pest, 1847.<br />
<br />
<a href="http://books.google.hu/books?id=1lo-AAAAYAAJ&printsec=frontcover&dq=inauthor:%22Emil+Dessewffy+%28gr%C3%B3f%29%22&hl=hu&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false" style="font-style: italic;">A Magyar Tudományos Akadémia és nemzetiségünk feladatai</a>.<br />
Pest, 1866.<br />
<br />
*<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">M<span style="font-size: x-small;">AILÁTH</span> J<span style="font-size: x-small;">ÁNOS</span> <span style="font-size: x-small;">GRÓF</span></span><br />
<br />
<a href="http://books.google.hu/books?id=CjA-AAAAYAAJ&pg=PA248&dq=mail%C3%A1th+j%C3%A1nos&hl=hu&redir_esc=y#v=onepage&q=mail%C3%A1th%20j%C3%A1nos&f=false" style="font-style: italic;">Vallás-mozgalmak Magyarországban</a>.<br />
Pest, 1846.<br />
<br />
<span style="font-size: 85%;"><span style="font-style: italic;"></span></span><br />
<br /></div>
</div>verenahttp://www.blogger.com/profile/05858291215578966344noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-45515925255303368962010-08-11T11:00:00.005+02:002014-11-20T12:03:36.638+01:00Magyar konzervatívok — Gróf Dessewffy Aurél<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">Interneten elérhető művei:</span><br /><br /><a style="font-style: italic; font-weight: bold;" href="http://books.google.hu/books?id=tOpDAAAAYAAJ&dq=dessewffy+aur%C3%A9l&source=gbs_navlinks_s" target="_blank">X.Y.Z. könyv.</a><br /><span style="font-size:85%;">Pest, 1841. Kiadja Trattner-Károlyi.</span><br /><br /><a href="http://books.google.hu/books?id=dkdIAAAAYAAJ&source=gbs_navlinks_s" target="_blank"><span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Koszorú Desewffy <span style="font-size:85%;">[sic]</span> Aurél emlékének.</span></a><br /><span style="font-size:85%;">Pest,1857. Kiadja Heckenast Gusztáv.</span><br /><span style="font-size:85%;">Dessewffy Emil gróf által írt életrajzával és válogatott idézetekkel.</span><br /><br /><a style="font-weight: bold; font-style: italic;" href="http://picasaweb.google.hu/monarchistHUN/DAurelOsszesMuvei1887#" target="_blank">Gróf Dessewffy Aurél összes művei.</a> <span style="font-size:85%;"><br />[csak képformátumban, és nem a teljes mű]</span><span style="font-size:85%;"><br />Budapest, 1887. </span><br /><span style="font-size:85%;">Sajtó alá rendezte és <a href="http://www.regnumportal.hu/node/341" target="_blank"><span style="font-weight: bold;">életrajzzal ellátta</span></a> Ferenczy József.</span><br /><a href="http://books.google.hu/books?id=CAUNAAAAYAAJ&printsec=frontcover&source=gbs_atb#v=onepage&q&f=false" target="_blank"><br /></a><a style="font-weight: bold; font-style: italic;" href="http://books.google.hu/books?id=CAUNAAAAYAAJ&printsec=frontcover&source=gbs_atb#v=onepage&q&f=false" target="_blank">A magyar nyelv és ellenzői. </a><br /><span style="font-size:85%;">In: Gróf Széchenyi István - <span style="font-style: italic;">Üdvlelde</span>. Pest, 1843.</span> <span style="font-size:85%;">61-113. l.*)</span><br /><br /><a style="font-weight: bold; font-style: italic;" href="http://books.google.hu/books?id=t3M5AAAAcAAJ&dq=Aus+den+Papieren+des+Grafen+Aurel+Dessewffy&source=gbs_navlinks_s" target="_blank">Aus den Papieren des Graf Aurel Dessewffy</a><span style="font-weight: bold; font-style: italic;">.</span><br /><span style="font-size:85%;">Landerer, 1843.</span><br /><br /><span style="font-weight: bold;">EMLÉKEZETE:</span><br /><br /><span style="font-size:85%;"><br /></span> <div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/TGJhq5JDMxI/AAAAAAAABJ4/x6pbC6XqAeE/s1600/dessewffyaur%C3%A9l.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 277px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/TGJhq5JDMxI/AAAAAAAABJ4/x6pbC6XqAeE/s400/dessewffyaur%C3%A9l.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504069084121346834" border="0" /></a><span style="font-size:85%;"><span style="font-style: italic;">„Érezzük mi, hogy népszerűtlen eszméket fejtegetünk, mert természetüknél fogva csak az lehet népszerű, ami az egyesek hiúságának tömjénez.”</span><br /><br />Gróf Dessewffy Aurél (1808-1842)<br /><br /></span> <div style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="font-size:100%;">„...sem a küzdelem élénksége, sem méltatlan megtámadások, és indokainak gyanúsításai, nem voltak képesek méltányosságát, mérsékletét legkisebbé is megtántorítani. Mint belsőleg és igazán szabadelvű, az ellenvéleményeket szívesen tűrte, — mint született parlamenti ember és vitatkozó, mindazt mi a vitatás szabadságától elválaszthatatlan, de az egyénre nézve olykor bántó lehet, következményeivel együtt elfogadni, mindenkor kész volt. Ily hangulatban vitatta mindég a legkényesebb közjogi, s vallási kérdéseket, és mindazon tárgyakat mik akkoron reformi, és haladásiaknak neveztettek. És így történt, hogy éles és mélyreható felfogása, okoskodásainak szorító láncolata, eszméinek gazdagsága és bősége, előadásainak logikai és szabatos rendezése, dialektikájának ereje, a talpraesett és találó, de soha sem sebző elmésség, mikor az volt a helyén, a lesújtó nyomatékú, de mindig a megtámadáshoz mért visszatorlás, mikor ilyen kívántatott, — szóval mindazon fényes tulajdonok, miket beszédeiben ma is csodálunk, csakhamar közfigyelmet, és azon közelismerést költötték fel, hogy Dessewffy Aurél legjelesebb szónokaink egyike. Érezni kezdettük, mily nagy és üdvös is lehet a szónoklat azon nemének hatása, melyet rómaiakként az »eloquentia forensis« ellenében, eloquentia senatoriának nevezhetni, ha az, mint ő nála láttuk, a Rhetorika minden mesterfogásitól tartózkodva, és egyedül saját tartalmára támaszkodva, egyszersmind az országférfias képesség, és kiképezettség forrásaiból buzog ki. Ezen közérzelem szerzett azonnal befolyást Dessewffy Aurélnak a haza tanácsában. Fáradhatlan tevékenysége, kitűrni tudó erélye, személyes társalkodásának vonzó és némileg igéző ereje, erősítette mind inkább azt, mialatt meggyőződéseinek félreismerhetlen őszintesége, s azon minden tetteiből kiderülő tanúság, hogy benne nem a magasabb polcok szomja hanem a nemes hazafiság tettvágya dolgozik, ezen befolyást saját elvrokonainak körén túl, az ellenvéleményre is kiterjesztette. [...]</span><br /><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;font-size:100%;" >Dessewffy Aurél egy új irányzatnak a honi politika mezején volt alkotója, és képviselője. Egyetemes kiképzettségével, és mindazon tulajdonok szerencsés birtokában, melyek a legmagasabb értelemben vett statusférfiút teszik, túlszárnyalta kortársait. És innen van, hogy ebbeli felsőségét sokan irigyelhették. Megelőzte másfelől őket annak tiszta belátásában és megértésében, mi éppen azon időben és helyen, hol ő működött, a birodalom helyzete, a világ s a század eszméinek menete által, mint szükség volt reá szabva hazánkra. Ezért értették meg őt oly kevesen. Amit akart, ami után törekedett, azt erélyesen, határozottan akarta, és birtokában volt a kivitelhez megkívántató tetterőnek. Ezért gyűlölték számosan, mint veszedelmes ellenfélt. Mélyen fekvő meggyőződésekből származván véleményei, és eljárását önállólag a helyesnek elismerésére alapítván, soha sem kereste a népszerűséget, és azért abban része nem is volt soha.”</span><br /><br /><div style="text-align: right;"><a style="font-weight: bold;" href="http://books.google.hu/books?printsec=frontcover&pg=PA32&id=dkdIAAAAYAAJ#v=onepage&q&f=false" target="_blank">Gróf Dessewffy Emil</a><br /></div></div><span style="font-size:85%;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><span style="font-style: italic;">„Átvette tehát 1841-ben egy addig keveset olvasott hírlap szerkesztését s azt »Világ« cím alatt a józan konzervatív, vagyis mérsékelten haladó nézetek közlönyévé tette. <a style="font-weight: bold;" href="http://www.regnumportal.hu/node/292" target="_blank">Vezércikkei,</a> melyek bámulatos eszmekinccsel, éles logikával, széles tudománnyal és utolérhetetlen dialektikával kérlelhetetlenül ostorozták Kossuth tévtanait, azoknak elburkolt lázításait leleplezték és lapja forradalmi irányát erélyesen megtámadták, nagy benyomást költöttek. Ha a lángeszű Dessewffy e lap vezetését még egy ideig folytathatta volna, alighanem fordulatot idéz vala elő az ország lakosai nagy részében, mely élvezettel olvasván Kossuth nagy ügyességgel szerkesztett dolgozatait, öntudatlanul szívta be az azokban lappangó forradalmi mérget.</span></span><span style="font-size:100%;"><span style="font-style: italic;">”</span><br /></span></div><span style="font-size:100%;"><br /></span><div style="text-align: right;"><span style="font-size:100%;"><a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/2010/05/magyar-konzervativok-id-szogyeny-marich.html" target="_blank">Id. Szőgyény-Marich László</a><br /></span></div><span style="font-size:100%;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><span style="font-style: italic;"> „Cikkeit a toll könnyűsége, a stílus melegsége, egyszerű s mégis erőteljes szépsége, a nyelv hatalma jellemzik. E tekintetben első volt a magyar irodalomban és kortársai magyar Juniusnak nevezték el.”</span><br /></span></div><span style="font-size:100%;"><span style="font-style: italic;"><br /></span></span><div style="text-align: right;"><span style="font-size:100%;"> <a style="font-weight: bold;" href="http://vmek.oszk.hu/03600/03630/html/d/d03955.htm" target="_blank">Szinnyei József</a><br /></span></div></div><span style="font-size:100%;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><span style="font-style: italic;">„Az »X. Y. Z.« könyv írója még eleven emlékezetében él mindazoknak, kik az állam takarékosan haladó háztartásában, az ő »conserváló« elveit vallották s kik személyéhez, mint aki egykor ez elveket foganatosítani fogná, oly reményteljes kilátásokat kötöttek. És rokonszenves emlékezetében él azoknak is, kik az övétől különböző elveket vallottak, de benne a szilárd hazafit, nagy elmét, ügyes és kedves társalgót, merész pártembert, lovagias férfit és nemes ellent, kivétel nélkül becsülték.”</span><br /><br /></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size:100%;"><a style="font-weight: bold;" href="http://epa.oszk.hu/00000/00030/00212/datum05765/cim205766.htm" target="_blank">Vasárnapi Újság</a><br /></span></div><span style="font-size:100%;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><span style="font-style: italic;">„A kísérlet, hogy életéről és működéséről képet alkossunk, hogy szelleme fürgeségét, nézetei világosságát, ténykedését s ékesszólása tisztaságát méltón ábrázoljuk, egy hozzá hasonló lángészt követel. A sors ritka rendelése folytán e hatalmas erők a legnagyobb hatáskörben nyílhattak meg benne. Saját koráért, hazája jelen viszonyaiért élt, s az idő számára adott volt, hogy a pillanat követelményét mindenkinél jobban felismerje és azt uralni tudja, mert hiszen megértette azt. Konzervatív volt a szó legnemesb értelmében, alapelvei nem csupán a korhoz illő haladás tagadásában merültek ki, ő megőrizni s fejleszteni együtt akart, mert csak a fennálló szolgálhat biztos talpkövéül az újnak, s csak a történelmi jogok lényegén tartható fenn a szokásos forma, amelyben az megmutatkozik.”</span><br /></span></div><span style="font-size:100%;"><br /></span><div style="text-align: right;"><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><a style="font-weight: bold;" href="http://www.regnumportal.hu/node/217" target="_blank">Gróf Szécsen Antal</a></span><br /></div></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:85%;">*) Érdekesség, hogy maga Széchenyi István az <a style="font-weight: bold;" href="http://www.regnumportal.hu/node/337" target="_blank">„üdvleldei bíróságnak”</a><span style="text-decoration: underline;"><span style="font-weight: bold;"></span></span> elsőként Dessewffy személyét ajánlotta, bár politikai álláspontjuk nem minden téren egyezett.</span><br /></div><br /></div>verenahttp://www.blogger.com/profile/05858291215578966344noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-29464622549623783932010-07-28T10:29:00.005+02:002010-12-15T14:05:43.665+01:00A tánc devolúciója<div style="text-align: center;"><object height="334" width="412"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/SgiLOzFQh14&hl=hu_HU&fs=1"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/SgiLOzFQh14&hl=hu_HU&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" height="334" width="412"></embed></object><br /><br /><object height="334" width="412"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/dMH0bHeiRNg&hl=hu_HU&fs=1"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/dMH0bHeiRNg&hl=hu_HU&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" height="334" width="412"></embed></object><br /><br /></div>Umnapistimhttp://www.blogger.com/profile/16494197239542102801noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-78646683697958596342010-07-22T17:28:00.015+02:002014-11-20T12:01:48.887+01:00Molnár Tamás eltávozására<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Nem szeretnék nekrológot írni, pláne nem <a href="http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=161" style="font-weight: bold;" target="_blank">összefoglalást</a> — különösen nem mások nevében: mindannyian tudjuk, hogy egy jelentős — az egész világ számára jelentős — életmű zárult le Molnár Tamás halálával. Ugyanakkor furcsa lenne, ha éppen a Tea-Körben nem emlékeznénk meg erről a fontos gondolkodóról és szimpatikus konzervatív személyiségről, a teljességnek nem hogy igénye, de távoli visszfénye nélkül is.<br />
<br />
Először a szüleim által olykor megvásárolt <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Új Magyarország</span> c. jobboldali érzelmű napilap hasábjain tűntek fel nekem írásai, tizenkilenc évesen, a kilencvenes évek eleje-közepe felé. Körülbelül a harmadik ilyen cikkének elolvasása után ébredtem rá véglegesen, hogy jelentős valakiről van szó, akinek oda kell figyelni a dolgaira. E felismerés alapját magyarul tekintélynek nevezik, a világban létező elvét (princípiumát) pedig tekintélyelvnek vagy tekintélytiszteletnek. Később találkoztam is egyik könyvének címével: <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Az autoritás és ellenségei</span>. Ő is tudatában volt a tekintély (autoritás) valóságának, fontosságának, és jól élt azzal.<br />
<br />
Ugyanakkor nem volt e tekintetben vonalas. Nem volt könnyen bekategorizálható, konformista szerző. Sok évvel később meglepve értesültem <a href="http://www.istenivaros.hu/roberthorvath/ujjobboldal.html" style="font-weight: bold;" target="_blank">Alain de Benoist-val és a franciaországi Új Jobboldal</a>lal való termékeny kapcsolatáról, amely vonulat mindennek mondható, csak kifejezetten kereszténybarátnak nem. Molnár Tamás pedig katolikus volt, a gnózis és a pogányság kritikusa. De ismételjük meg, nem volt vonalas, nem volt elzárkózó, nem volt olyan, mint azok a zugapologéták, akik gondolkodás nélkül elvetnek mindent, ami nem illik bele jó előre eldöntött és ólomból kiöntött hitkategóriáikba, vagy olyan, aki hisztérikusan menekül egy olyan szellemi környezetből, amelyet az <a href="http://www.kortarsonline.hu/2007/01/%E2%80%9Ealaptalan-alapok%E2%80%9D-%E2%80%93-avagy-a-filozofia-csodje/5762" style="font-weight: bold;" target="_blank">általa nagy alapossággal elemzett baloldaliak</a> „reakciós”, esetleg még „pejoratívabb” jelzőkkel látnak el. Talán nem véletlen, hogy egyik ismert művének címét sem úgy választotta meg, hogy például „A pogány <span style="font-style: italic;">tévelygés</span>”, hanem így: <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">A pogány kísértés</span> (<span style="font-style: italic;">The pagan temptation</span>).<br />
<br />
Olvastam rendszeresen és állandóan megjelent írásait a vegyes, de egyáltalán nem alacsony színvonalú <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Havi Magyar Fórum</span>ban, amelynek környezetébe „jólnevelt konzervatív” soha nem ment volna, az ilyen környezetet a <span style="font-style: italic;">trendy</span> „jobbközép”-fanok befogott orral, messzire kerülték. Megjelent írása az <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Arkhé</span> című tradicionális-tradicionalista szemléletű (tehát gnosztikus beállítottságú) periodikumban is. Molnár — <a href="http://bookline.hu/product/home%21execute.action?id=27693&trackingCode=50331856&type=22&_v=Molnar_Tamas_Bennunk_lakik_e_az_Isten_" style="font-weight: bold;" target="_blank">agnosztikus keresztény létére</a> — felismerte, hogy mely áramlatokkal érdemes egy katolikusnak szövetkeznie, érintkeznie, termékenyülnie a mindent eluraló modernitás és <a href="http://www.ppek.hu/k99.htm" target="_blank"><span style="font-style: italic; font-weight: bold;">A liberális hegemónia</span></a> ellenében, akkor is, ha végsősoron nem ért azokkal egyet. Molnárt előbb érdekelte a konzervatív mivolt, mint a szűklátókörű címkékkel ellátott ideológiai üvegcsék fals megbélyegző ereje.<br />
<br />
Ugyanakkor ragaszkodott a jobboldali-baloldali ellentétpár megkülönböztetéséhez, amelyet elég tágasnak ítélt ahhoz, hogy ne szűkkeblűen kelljen megvonni benne a határokat, viszont elég szigorúnak ahhoz, hogy jelentésüket fenntartva kibontsa. Felismerte, hogy a <a href="http://www.kortarsonline.hu/2007/01/%E2%80%9Ealaptalan-alapok%E2%80%9D-%E2%80%93-avagy-a-filozofia-csodje/5762" style="font-weight: bold;" target="_blank">baloldaliság</a> és a jobboldaliság kategóriái — megnevezésbeli korlátaik és az ezekkel kapcsolatos állandó félreértések dacára — <span style="font-style: italic;">egyetemes tipológiaként</span> segíthetik a gondolkodót; elvetésük árulás lenne a minőségek meglétével szemben nem csak a politikában, hanem <a href="http://www.mma.hu/szemle/-/content/10180/1/molnar-tamas-1921%E2%80%932010-palyarajza" style="font-weight: bold;" target="_blank">a művészetben is</a>.<br />
<ul>
<li><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_Tam%C3%A1s_(filoz%C3%B3fus)#F.C5.91bb_m.C5.B1vei" style="font-weight: bold;" target="_blank">Főbb műveinek felsorolása</a>.</li>
</ul>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.mmakademia.hu/database/photos/small/72.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" src="http://www.cieep.org.br/images/thomasmolnar.jpg" style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center;" /></a><span style="font-size: 85%;"><br />1921—2010.</span></div>
<br />
<br /></div>
</div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-56963775284378645662010-06-04T16:30:00.004+02:002010-06-04T17:22:32.397+02:001920. június 4.<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://retronom.hu/files/images/orzagzaszlo.preview.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 315px; height: 500px;" src="http://retronom.hu/files/images/orzagzaszlo.preview.jpg" alt="" border="0" /></a><span style="font-size:85%;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size:85%;">Az országzászló a Szabadság téren, a mai „<a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/2009/10/hollan-emlektabla-megrongalasa-kapcsan.html" target="_blank">szovjet emlékmű</a>” helyén.</span><br /></div><br /><br />E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz órakor növénytan óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig...<br /><br />És akkor megkondultak a harangok.<br /><br />Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név állt:<br /><br /><div style="text-align: center;">„A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe”,<br /></div><br />és felakasztotta a térképállványra s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz és örökké szilárd arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott:<br /><br /><div style="text-align: left;">„<span style="font-style: italic;">Consummatum est</span>”<br /></div><br /><div style="text-align: right;"><span style="font-size:85%;">(Részlet Padányi Viktor </span><span style="font-style: italic;font-size:85%;" >Egyetlen menekvés</span><span style="font-size:85%;"> c. könyvéből<br />— köszönet Umnapistimnek az idézetért)</span><br /><br /></div><br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/TAkGHhveBCI/AAAAAAAACwo/rYE6GnT6aJE/s1600/szabads%C3%A1gt%C3%A9r.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 273px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/TAkGHhveBCI/AAAAAAAACwo/rYE6GnT6aJE/s400/szabads%C3%A1gt%C3%A9r.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5478917148059239458" border="0" /></a><span style="font-style: italic;font-size:85%;" ><br />Szabadság tér</span><br /></div><div style="text-align: center;"><br />*<br /><br /><div style="text-align: justify;">G. d. Magister a mai alkalomra lefordította latinra a székely himnusz első versszakát. Immár <a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/2010/05/hymnus-siculorum.html" target="_blank">a Tea-Körön is olvasható</a>.<br /></div><br /></div></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-20839035937023729002010-05-28T11:51:00.016+02:002010-06-02T12:32:55.872+02:00Gyógyászati hexameterek<div style="text-align: center;"><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://etc.usf.edu/clipart/28200/28253/common_sage_28253_md.gif"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 183px; height: 350px;" src="http://etc.usf.edu/clipart/28200/28253/common_sage_28253_md.gif" alt="" border="0" /></a><br /><span style="font-style: italic;"><br /></span><span style="font-weight: bold;">Orvosi zsályalevél</span><span style="font-style: italic;"><br /><br />Salvia officinalis</span><span style="font-style: italic;"> —</span> halld, így szól a javallat.<br />Stressz, idegesség gyötrik az elméd: főzete nyugtat,<br />megmondom neked azt is, használd májzavar ellen,<br />jót tesz bélben, görcsöket oldván, széltelenítő,<br />párállást gátlandó zsályateát iszom én is,<br />zsályalevéllel süss húst, méditerán halat és még<br />készíthetsz vele angol zsályás sajtokat éppúgy,<br />hómeopathia-szerként ettől jobb a keringés,<br />orvoslási szakértők adják női <span style="font-style: italic;">climax</span>ra,<br />gége, torokgyuszi, mandulafájás: gargarizálj csak,<br />frissen tartja a szád is, tisztítsd át fogaid hát!<br /><br />*<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://luirig.altervista.org/cpm/albums/coste2/normal_flora-france617.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 333px; height: 400px;" src="http://luirig.altervista.org/cpm/albums/coste2/normal_flora-france617.jpg" alt="" border="0" /></a><br /><br /><span style="font-style: italic; font-weight: bold;"></span><span style="font-weight: bold;">Fœniculum vulgare</span><br /><span style="font-size:85%;">(édeskömény, ánizskapor)</span><br /><span style="font-style: italic;"><br />Fœniculum vulgare </span>vagy egykori néven <span style="font-style: italic;">fennel</span>,<br />ősi likőrzamat és még szappanok illata sokszor,<br />fűszerezésre Durance mentén szaporítják.<br />Friss ánizskapor ágát használd sütve halakba,<br />tedd levelét a salátákba, s nyárshúsra a szárát,<br />zöldség és juhos ételek, disznók fűszere magpor,<br />idd teaként, ha hasad fáj, enyhül tőle a bélgörcs,<br />gyógyszer van gyökerében, köptet, ajánld köhögésre,<br />szélszorulás, gyomorégés, hasmars, rosszul emésztés:<br />rágcsáld magvát, múlik a gondod, plusz üde lesz szád,<br />és fennelmagolajjal küzdj <i>bacterium</i> ellen.<br /><br /></div>Lótuszevőhttp://www.blogger.com/profile/10757731496511751700noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-77526332668792475032010-05-24T07:20:00.005+02:002010-05-24T07:38:27.693+02:00Pünkösdi teakrácia<div style="text-align: center;"><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S_oQLT1dqlI/AAAAAAAACvs/iN2hQaZx924/s1600/TeaRex.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S_oQLT1dqlI/AAAAAAAACvs/iN2hQaZx924/s400/TeaRex.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5474706083511380562" border="0" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S_oQLhLeYbI/AAAAAAAACv0/yqRgwB8PV6E/s1600/Loxon%26Baalmont.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 267px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S_oQLhLeYbI/AAAAAAAACv0/yqRgwB8PV6E/s400/Loxon%26Baalmont.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5474706087093363122" border="0" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S_oQLwvkFHI/AAAAAAAACv8/jK7GXe75low/s1600/GreatTeacrator.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 300px; height: 350px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S_oQLwvkFHI/AAAAAAAACv8/jK7GXe75low/s400/GreatTeacrator.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5474706091271263346" border="0" /></a><br /><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-34099708945864573862010-05-18T11:18:00.007+02:002010-06-10T20:54:16.083+02:00Wikipédia esztétikai korrekció<div style="text-align: justify;">Azoknak a kedves olvasóknak, akik valamely tévelygés folytán gyakorta kerülnek kapcsolatba az internettel és ezen belül is a Wikipédiával (bármely nyelven), valamint Firefox böngészőt használnak, ajánlok egy nagyon hasznos kiegészítőt, amely jelentős korrekciót végez az esztétikátlan és rosszul áttekinthető wiki-oldalakon.<br /><br />Előbb <a style="font-weight: bold;" href="https://addons.mozilla.org/hu/firefox/addon/2108/" target="_blank"> ezt</a> a nem teljesen haszontalan Firefox kiegészítőt kell installálni. Ha ez megvan, jelentős javulást hoz <a style="font-weight: bold;" href="http://userstyles.org/styles/22809" target="_blank">ez a stílus</a>.<br /><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-19676067394720392752010-05-13T08:52:00.008+02:002010-06-04T16:25:07.901+02:00Hymnus Siculorum<div style="text-align: center;"><object height="334" width="412"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/gD8f3gk2gp8&hl=hu_HU&fs=1&rel=0"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/gD8f3gk2gp8&hl=hu_HU&fs=1&rel=0" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" height="334" width="412"></embed></object><br /><br /><br /><a style="font-weight: bold;" href="http://laudator.blog.hu/2010/06/04/unnepi_kulonszam_trinanon_es_a_latin" target="_blank">G. d. Magister fordítása</a> latin nyelvre:<br /><br /><div><strong>Nescimus, quorsum fato conferamur</strong></div><div><strong>aspera via, summis tenebris.</strong></div><div><strong>Te duce Csaba, iterum triumphet</strong></div><div><strong>populus tuus, stellae tramite!</strong></div><div><strong>Siculi pauci conteruntur sensim</strong></div><div><strong>inter fervidas pugnas gentium;</strong></div><div><strong>undis proh dolor! saepe obruimur...</strong></div><div><strong>Salva Domine Transylvaniam!</strong></div><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-9984638560909078622010-05-08T11:00:00.008+02:002010-05-10T10:08:17.598+02:00Magyar konzervatívok — Id. Szőgyény-Marich László<div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/S-GMP9XsW1I/AAAAAAAAAw8/SJZ0It2FCIQ/s1600/sz%C5%91gy%C3%A9ny.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 295px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/S-GMP9XsW1I/AAAAAAAAAw8/SJZ0It2FCIQ/s400/sz%C5%91gy%C3%A9ny.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5467805628404357970" border="0" /></a><span style="font-size:85%;"><br />Idősb </span><span style="font-style: italic;font-size:85%;" >magyar-szőgyéni és szolgaegyházi</span><span style="font-size:85%;"> Szőgyény-Marich László (1806-1893) császári és királyi kamarás, val. belső titkos tanácsos, az aranygyapjas-rend vitéze, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. Életrajza és emlékiratai <a style="font-weight: bold;" href="http://viribusunitis.blog.hu/2008/12/06/konzervativ_emlekiratok" target="_blank">itt</a> olvashatóak.</span><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:85%;"><br /><span style="font-weight: bold;font-size:100%;" >Idézetek Szőgyény-Marich Lászlótól:</span><span style="font-weight: bold; font-style: italic;"><span style="font-size:100%;"><br /><br /></span></span></span></div> <div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;font-size:100%;" ><br />Gróf Dessewffy Aurél.</span><br /></div><br />Dessewffy útjából visszatérvén, megdöbbenve tapasztalta azt a nagy hatást, melyet a közvéleményben a Kossuth lapja keltett. Nem sokat törődvén a veszély elhárítására vezető utak felett, s nem kérvén másoknál segélyt, midőn azt önmagában föltalálta: ugyanazon eszközökkel akarta a bajt orvosolni, mint amelyekből ez keletkezett. Átvette tehát 1842-ben egy addig keveset olvasott hírlap szerkesztését s azt »<span style="font-style: italic;">Világ</span>« cím alatt a józan konzervatív, vagyis mérsékelten haladó nézetek közlönyévé tette. <a style="font-weight: bold;" href="http://www.archive.org/details/xyzknyv00dessuoft" target="_blank">Vezércikkei, melyek bámulatos eszmekinccsel, éles logikával, széles tudománnyal és utolérhetetlen dialektikával kérlelhetetlenül ostorozták Kossuth tévtanait, azoknak elburkolt lázításait leleplezték és lapja forradalmi irányát erélyesen megtámadták, nagy benyomást költöttek.</a> Ha a lángeszű Dessewffy e lap vezetését még egy ideig folytathatta volna, alighanem fordulatot idéz vala elő az ország lakosai nagy részében, mely élvezettel olvasván Kossuth nagy ügyességgel szerkesztett dolgozatait, öntudatlanul szívta be az azokban lappangó forradalmi mérget. [...] A gyönge test, a lelki erők túlfeszítése következtében összeroskadván, Dessewffy Aurél, a legszebb remények közepette, a haza és király kipótolhatatlan veszteségére s <a style="font-weight: bold;" href="http://hu.wikisource.org/wiki/Dessewffy_Aur%C3%A9l">minden pártszínezetű hazafi osztatlan, mély fájdalmára,</a> rövid betegség után, ideglázban kimúlt.<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Dessewffynél nagyobb ésszel és szellemmel nem találkoztam. E mellett kedélyes, derült ember volt; a mások véleménye iránt ritka türelemmel viseltetett. Kora fiatalságom óta legszorosb barátság fűzött hozzá, mit éltem egyik legszebb vívmányának tekintek. Rövid idő múlva európai hírű államférfiú válik vala belőle s genialitása a század legnagyobb férfiai sorába helyezte volna. Áldás legyen emlékén.<br /></div><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:100%;"><br />Klemens von Metternich herceg.</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">A magyar nyelv használatára vonatkozó javaslatot a kancellária nem pártolta egész terjedelmében, mert a nem magyar nemzetiségek részéről mutatkozó ingerültség óvatosságra intett. Minthogy a magyar országgyűléseken alkotott törvények századokon át latin nyelven keltek, s csak 1836 óta jelentek meg a latin és magyar szöveggel, a kancellária, kivált Horvátországra való tekintettel, időelőttinek tartotta a tisztán magyar szövegre leendő áttérést. Kizárólag Metternich herceg érdeme, hogy az országgyűlésnek abbéli végzése, mely szerint a törvények ezentúl csak magyarul szövegeztessenek, jogerőre emelkedett. A miniszteri konferencián ugyanis határozottan sürgette, hogy a nyelv dolgában mindent, amit az ország jogosan követel, egyszer és mindenkorra meg kell adni azért, hogy ezen kérdés tárgyalása, mely annyi keserűséget idézett elő, valahára befejeztessék. Metternich hg. ezen nézete a felség és a főhercegek által elfogadtatván, az ország ebbeli élénk óhaja még ezen országgyűlésen teljesült.<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">A készülőfélben lévő változásokban a legfőbb tényező Metternich hg., ki a magyar alkotmány sértetlen fenntartását őszintén kívánja, de egyúttal annak időszerű kifejlesztését s az osztrák örökös tartományok érdekeivel való megegyeztetését mellőzhetlennek tartja. A mutatkozó rendetlenségeket és zavarokat nem az ősi intézménynek, hanem annak tulajdonítja: »weil Ungarn – az ő szavai szerint – gar nicht regiert wird. Es muss daher die Autorität der Regierung vor Allem wieder hergestellt und durch diese mit Unterstützung einer gemässigter Parthei der Weg der zweckmässigen Reformen thatkräftig betreten werden.« (»Mert Magyarországot éppenséggel nem kormányozzák. Mindenekelőtt a kormány tekintélyét kell helyreállítani s ezáltal egy mérsékelt párt segedelmével a szükséges reformok útjára komolyan kell lépni«.)<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Budára költözésem előtt Metternich hg. meghívatott ebédre. Ebéd után a kormány szándékairól, elveiről és jövő irányáról, valamint a külügyekről, különösen az akkor bonyolódott svájci viszonyokról nagy részletességgel szólott. <a style="font-weight: bold;" href="http://viribusunitis.blog.hu/media/file/Metternich.pdf" target="_blank">Búcsúzáskor a magyar ügyekre vonatkozó aforizmákat ajándékozá nekem</a> [pdf], reáírván ajánlását.<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Ezen munkából világosan kitűnt, hogy Metternich nem ellensége alkotmányunknak és nemzetiségünknek, sőt annak erős istápja volt. Ő volt az akkori osztrák államférfiak közt utolsó, igaz, józan barátja Magyarországnak.<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Június 16-án meghalt az öreg Metternich herceg. Általában az utolsó időben túlságos szellemi megerőltetésnek tulajdonítják a 86 éves aggastyán halálát. A háború kitörése előtt sokat értekezett vele a felség, kinek terjedelme sírásbeli dolgozatokat is nyújtott be. A magyar állapotok iránt a háború előtt oda nyilatkozott, hogy ezekre mostan nem lehet gondolni, mert, midőn a ház teteje ég, mindenek előtt azt kell oltani.<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Egyébként az elfogulatlan bírálónak el kell ismernie, hogy Metternich mindig a magyar nemzet barátja és jóakarója volt; sok jót köszönhettünk neki a múlt időkben; határozottan rosszallta a kormánynak Magyarországgal való bánásmódját, s ha tőle függ, soha sem engedte volna nemzeti megsemmisülésünket. Már azért is legyen áldás emlékén.<br /><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:100%;"><br />Merénylet a király ellen.</span><br /></div><br />Rossz auspiciumok közt kezdődött az [1853-as] év, mert február hó 18-án egy esztelen, gonosz, elvetemedett egyén a császár ellen merényletet intézett, mely ha sikerül, a felség összes országait fájdalmasan felzavarta volna. Épp a horvátországi úrbéri kárpótlás ügyét adtam elő a birodalmi tanácsban, midőn hírét vettük, hogy a császár séta közben egy, eddig ismeretlen nevű és nemzetiségű fiatalember által nyakon szúratott. Az általános eliszonyodáson kívül, első gondolatunk az volt: bárcsak ezen őrült bűnös magyar ember ne lenne. S fájdalom, nemsokára kiderült, hogy Libényi Jánosnak hívják s fejérmegyei csákvári születésű szabólegény. Mi magyarok tehát kétszeresen fájlaltuk ezen — szerencsére meghiúsult — átkos tettet, ámbár senki sem volt oly elfogult, hogy azért a nemzetet és országot okolni akarta volna. Hazánkból számos felérkezett küldöttség fejezte ki a trón előtt ez alkalomból is loyális érzelmeit s a császár egy pillanatig sem viselt keblében neheztelést a nemzetre, sőt jóakaratát bizonyítandó, alig üdült fel egy kissé, mindenekelőtt a magyar- és horvátországi úrbéri kárpótlási pátenseket rendelte szankciója alá terjeszteni.<br /><br />A bécsi nép, mely a kormányrendszerrel szintén elégedetlen volt, a császári ház iránti ragaszkodását zajos tüntetésekkel nyilvánította s földig lesújtott hazánkban is mindenki pillanatnyilag felejtve a szenvedéseket és elfojtva panaszait, undorral fordult el a merénylőtől és örült a fiatal uralkodó élete szerencsés megmentésének.<br /><span style="font-size:100%;"><br /></span><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:100%;"><br />Ifj. Mailáth György.</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Az emberi nyelv szegény azon sajgó fájdalom kifejezésére, mellyel a magyar főrendiház szeretve tisztelt elnökének, <a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/2010/02/magyar-konzervativok-ifj-mailath-gyorgy.html" target="_blank">nagyméltóságú székhelyi Mailáth György országbíró úrnak</a> gyászos kimúlta, ezen ház összes tagjainak kebleit minden körülmények közt eltöltötte volna, de különösen eltölti azon vérfagyasztó átkos merényletet tudva, mely az erőteljes nagy férfi életfonalát korán kegyetlenül széttépte.<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">És ha mások netalán tudnának is e fájdalom kifejezésének megfelelő szavakat kölcsönözni, — én ennek megkísértésére teljesen képtelennek vagyok kénytelen magamat vallani; mert a főrendiház megtisztelő másodelnökségének legkínosabb feladatát kell teljesítenem ma, midőn agg napjaimban a nálam sokkal fiatalabb férfi megrázó halálát vagyok hivatva jelenteni azon helyről, melynek ő másfél évtizedeb át dísze és fénye volt és melyről ő annyi elköltözött tagtársnak emlékét elragadtató szónoklattal kegyeletesen megörökítette; — én, ki őt kora fiatalságától, sőt gyermeki korától ismerve, kezdettől nagyokat ígérő fényes pályájának minden mozzanatát mindig növekedő bámulattal és tisztelettel szemléltem, és később nehéz időkben mint munkatárs, elvrokon és legőszintébben ragaszkodó igaz híveinek egyike, újabban pedig 8 év óta mint időnkénti helyettese, a legszorosabb baráti és — atyáinktól átöröklött — legbensőbb bizalmas viszonyok közt éltem vele.<br /></div><br />A nagy férfi lángesze, mély tudománya, a királyi trón iránti törhetlen hűsége, tiszta hazaszeretete és fennkölt vallásos érzelmei, a közélet terén — mint alispán, országgyűlési követ, főispán, tárnok, kancellár, legfőbb semmítőszéki és utóbb királyi curiai elnök — tett nagyfontosságú szolgálatai, de kivált alkotmányos életünk új korszakának előkészítése körül szerzett elenyészhetetlen hazafias érdemei magasra kiemelték őt a haza legjelesebb fiainak sorából; — őt, ki mint államférfiú és honpolgár, mint bíró és törvényhozó, mint családfő, barát és ember a legnemesebb lelki tulajdonok és erények mintaképe volt; s az egész ország osztatlan szeretetét és tiszteletét bírván, főképp, — az ő szellemi fölényét önként elismerő főrendiházban, melynek tanácskozásait másfél évtizeden át páratlan bölcsességgel, meghajlást parancsoló tekintéllyel és a neki kiválóan saját, szelíd-komoly méltósággal és részrehajlatlansággal vezérelte, a legmelegebb ragaszkodás, csodálkozás, szeretet és hálateljes tisztelet tárgya vala.<br /><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:100%;"><br />Országgyűlési felszólalás (1866)</span><br /></div><br />...bármennyire elismerem a jogfolytonosságra vonatkozó éles okoskodásnak súlyát; bármennyire osztozom azon mesterileg kifejtett nézetekben, melyek az egyes törvényeknek fejedelmi önkény általi hatályon kívüli helyheztetéséből eredhető veszélyek iránt felhozatnak; bármily szívesen mellőzöm végre az 1848-ki törvények mikénti keletkezésének taglalását, melyeket illetőleg — anélkül, hogy ebből a törvények ellen indokot meríteni kívánnék – ha valaki, én szólhatnék arról, vajon s mennyire mondható a koronának akkori elhatározása teljesen szabadnak, és minden, nem csupán szellemi nyomástól mentnek — mégis tagadhatatlan, hogy a jogfolytonosság tekintetében nagy különbség van aközött, ha a korona tettleges érvényben talált törvényeket merő önkényből hatályon kívül tesz s az alkotmányt felfüggeszti, míg ezen törvények nem módosíttatnak (törvények, melyek a nemzet közakaratának voltak kifolyásai, évek hosszú során át éltek s üdvös voltuknak jótékony nyomait hagyták a nemzet életében vissza), és ha — mint jelen esetben — a felség által, legnemesebb, legnagylelkűbb szándokkal, s éppen az alkotmányosság helyreállítása céljából, oly törvények előleges átvizsgálása kívántatik, melyeket uralkodásának kezdetén már nem talált hatályban — melyek, legszelídebben szólva, váratlanul jöttek létre s mindössze öt hónapig voltak hatályban; melyeknek kíséretében azon szomorú esetek következtek be, melyekből aztán az ország legkeserűbb szenvedései fejlődhettek; melyek immár 17 év óta hatályon kívül vannak; melyek a birodalom alkotmányos átalakulására és keletkezett számos új érdekekre s viszonyokra való tekintettel a legbehatóbb átvizsgálást kívánják; és melyekben magok a képviselők is készek, első feliratuk szerint, több lényeges változást tenni.<br /><br />Ha tehát mégis engedem, hogy alkotmányos jogaink, törvényeink és törvényes intézményeink alaki törvényességének puszta elismerése valódi megnyugtatást nem nyújthat, s meddő írott malaszt maradna, ha a tettleges foganatosítás tartósan elhalasztatnék, viszont méltányosnak kell tartanom, hogy — tekintve a rendkívüli viszonyokat, melyekben vagyunk — minden innen vonható következtetés nélkül, a foganatosítás követelése előtt, bebizonyíttassék, hogy az illető törvények a birodalom alkotmányos átalakításával nincsenek ellentétben, s fönnállását és hatalmi tekintélyét nem veszélyeztetik, — mi szerintem csak a közös ügyek iránti országgyűlési egyezkedéssel párhuzamosan és egyetemig történhetik.<br /><br /></div>verenahttp://www.blogger.com/profile/05858291215578966344noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-83910682103387258082010-05-05T19:50:00.014+02:002010-05-06T13:59:15.738+02:00Gyaloglás vége? — avagy autóbuzi-e vagy?<div align="justify">Szerencsétlenségemre társasházban lakom, ami önmagában még nem lenne olyan nagy baj, mert egy viszonylag szép, régi polgári házról van szó, de a prolik bevették magukat az alsó lakásba, elfoglalva az udvart és ellehetetlenítve egy legalábbis normálisnak mondható közösségi létet és együttélést a többi, egyébként tényleg normálisnak mondható lakóval. Tele az udvar vassal, lommal, roncs- és még működő, javítás alatt álló autókkal, számomra érthetetlen lelkületű fiatalokkal. Ez a (nem hivatalos, de jól sikerült) <strong>Bëlga</strong> klip, illetve <a style="font-weight: bold;" href="http://www.vwdepo.hu/index.php?option=com_fireboard&Itemid=29&func=view&id=17807&view=flat&catid=7" target="_blank">az alábbi vers</a> jól illusztrálja, miről is van szó.<br /><br /><div style="text-align: center;"><object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" height="384" width="412"><param name="quality" value="high"><param name="allowScriptAccess" value="always"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="flashvars" value="vID=062bc8b1d1&autostart=false"><param name="name" value="guPlayer-062bc8b1d1"><param name="src" value="http://files.indavideo.hu/player/gup.swf?b=1009"><param name="bgcolor" value="#666666"><embed flashvars="vID=062bc8b1d1&autostart=false" src="http://files.indavideo.hu/player/gup.swf?b=1009" quality="high" bgcolor="#666666" name="guPlayer-062bc8b1d1" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" align="middle" height="384" width="412"></embed></object><br /></div><br />Eme modern jelenség kapcsán idéznék néhány sort az ausztrál <a style="font-weight: bold;" href="http://en.wikipedia.org/wiki/Rodney_Blackhirst" target="_blank">Rodney Blackhirst</a> egyik esszéjéből, bár kétlem, hogy az érintetteknek épülésére szolgálna, hiszen legfeljebb autós magazinokat olvasnak, a teát nem kedvelik, ráadásul szalonunk ablakait is bedeszkázta a Nagy Teakrátor.<br /><br /><div style="text-align: center;">* <span style="font-size:130%;">*</span> *<br /></div><br />„A tradicionális ember, bármely korban élt is, élete során rengeteget gyalogolt. A tradicionális életmód sokkal inkább lokális, helyhez kötött, de megkövetelt olykor zarándokutakat, és a lovaglás mellett a gyalogszerrel történő vándorlás volt a helyváltoztatás szokásos módja. Az emberi mozgásnak ez az egyedülálló módja nem hasonlítható egyetlen ma is élő vagy már kihalt teremtmény járásmódjához sem. A jobb és a bal váltakozása a sétában szervesen hozzátartozik az emberi létformához, közvetlen analógiában állva az agy két féltekéjével, ily módon egy eléggé biológiai, ám éppoly szimbolikus értelemben véve a séta párhuzamba állítható a gondolkozás alapműveleteivel. A modern ember nagyon keveset sétál. Inkább vezet. Ami azt jelenti, hogy ül. Idejének egyre nagyobb részét tölti automobiljának fémből és üvegből készült védőburka mögött. A láb mozgása a pedálok, illetve az automata váltós autókban csak a gázpedál taposására redukálódott. Inkább a test felső része, a fej és a karok, a kezek működnek vezetés közben, ami nagy mértékben agyi, fej-központú tevékenység a sétáláshoz képest. A vezetéssel együtt járó gondolkozás fizikátlan és absztrakt. Következésképpen e téren, amint más tekintetben is, a modern ember fizikailag legyengül, mentálisan pedig megkeményedik. [...]<br /><br />Ez technicizált korunk emberének tragikus paradoxona — minél hatalmasabb a technikája, ő maga élőlényként annál gyengébb lesz. Eltörpül saját óriásai mellett. Kis ember a nagy gépben, olyan mint Óz, a nagy varázsló. A modern mitológia jól tükrözi ezt a képet a technikailag fejlett „idegenek” avagy földönkívüli lények tipikus ábrázolásában — sápadt, töpörödött lények elcsökevényesedett végtagokkal és hatalmas fejjel. Az ember kiüríti és kifordítja magát technikájába. Belső képességeit apránként külső készülékekre cseréli. Ez a kozmikus ciklus menete. Az ember a <i>leginkább</i> mikrokozmikus egy ciklus kezdetekor. Azonban elveszíti ezt a teljességet, és a ciklus folyamán mikrokozmikus erői visszaáramlanak a makrokozmoszba. Minden egyes technikai előrelépés valamilyen tekintetben megkárosítja az ember őseredeti osztatlanságát. Az ember önmaga kiürítésével igázza le a természetet. A természet leigázásával ilyenformán tulajdonképpen önmagát teszi tönkre. A tűz felfedezése gyengítette az ember belső tüzét. A cipő feltalálásával kárt tett a lábában. Az írásbeliség elsorvasztotta emlékezőtehetségét. Jelenleg éppen az emberi idegrendszert tárgyiasítjuk számítógépek, az immunrendszert pedig oltóanyagok formájában. Az emberi mikrokozmosz egyre jobban elveszíti épségét, integritását a makrokozmosszal szemben. A ciklikus hanyatlás egyfajta külsővé tétel, <i>objektivizálás</i>: a szilárd külső vázzal rendelkező automobil ennek a leképeződése korunkban. [...]<br /><br />Visszatérve a görög szóhasználathoz, a vezetés közben szokásos ülő helyzet és a séta egyenes testtartásának ebből következő elutasítása, valamint az a gondolat, hogy egy ilyen életmód elkerülhetetlenül roncsolja az emberi létforma eredeti integritását és képességeit, a demiurgosz, Héphaisztosz sántaságára emlékeztet. Általában úgy vélik, hogy Héphaisztosz akkor sántult meg, amikor az Olümpuszról Lémnosz szigetére zuhant, valójában viszont már születésétől fogva sánta volt, egy fogyatékos isten az olümposziak között. Az automobil technológiája éppen ebben a tekintetben héphaisztoszi. Héphaisztosz sánta: testének alsó fele elsorvadt. Fortélyos készülékeivel és találmányaival játszadozva biceg fel s alá. Az autós — lévén alteste lényegtelen — szintén héphaisztoszi lény, szimbolikusan sánta. Homérosz trójai háborúról szóló beszámolójában a Héphaisztoszról szóló sorok közt hátborzongató előrevetítését olvashatjuk a héphaisztoszi gépezetként bemutatott önmozgó járműnek. A történet szerint a kovácsisten műhelyének kohójában háromlábú székeket készített, amelyek oda-vissza gurulnak az istenek gyűléseire, önmaguktól mozgó, intelligens alkotásokként. Ugyanebben a passzusban találkozunk az „arany szolgálólányokkal”, akik noha fémből készültek, önmaguktól mozognak, valamint a <i>nous</i>, az ész adományát is megkapták; ezek, mint már többen is helyesen megállapították, a modern robotok előképei. A modern technika létrehozta Héphaisztosz műhelyének furcsa szerkezeteit, az automobil éppen ezeknek a mondabeli önjáró székeknek a megvalósítása. Héphaisztosz megkötő, leláncoló isten is, és figyeljük csak meg, hogy az utasok is beszíjazzák magukat a gépkocsik kabinjába a biztonsági övekkel. De semmilyen értelemben sem részesül a modern technika a héphaisztoszi megszenteltségben: inkább az jellemzi, hogy ellopta a technikai eljárásokat az istentől, aki maga is eltűnt az ember demiurgoszi mámorának és a föld kifosztásának köszönhetően. Szükségszerűen démonikus és diabolikus erők kapcsolódnak egy ilyen technikához, és csakugyan megfigyelhetjük ennek bizonyos aspektusait abban, ahogyan egyes emberek az autók megszállottaivá válnak, az „országúti dühöngés” és a „sebesség démona” jelenségében, amikor egyébként jó modorú emberek agresszív, mániákus vezetőkké alakulnak, valamint azon egyéb formákban, amelyekben az autókkal kapcsolatos lelki megszállottság megnyilvánul. Minden ördögi technológia emberi áldozatokat követel, akiknek életét maga alá gyűri a technika. A televízió ennek legnyilvánvalóbb példája. Többségünkre hatással van, bizonyos embereket azonban teljesen magába szippant és ténylegesen tönkretesz. Az autóval ugyanez a helyzet. A megszállottság természetét talán mikrokozmikus összeomlásként írhatnánk le. Gép nélkül nem marad semmi. Autója nélkül a modern ember zátonyra fut és ledermed. Ahogy a költő mondja, <a style="font-weight: bold;" href="http://versek.blogter.hu/105669/wb_yeats_a_masodik_eljovetel" target="_blank"><i>„már nem tart a közép”</i></a>. Az idők végezetén az emberek olyanokká válnak, mint a gyökerétől elszakadt szamárkóró avagy <i>ördögszekér</i>, eszeveszetten és céltalanul gurulnak egyik helyről a másikra, s közben úgy élik meg rákszerű életüket mint egy szeszélyes utazást a semmibe, a szélvédőn keresztül vetett futó pillantásokkal a valóságra.”<br /><br /><span style="font-size:85%;">* <a style="font-weight: bold;" href="http://iroklub.napvilag.net/iras/5485" target="_blank">Yeats: <i>A Második Eljövetel</i>, egy másik, bizonyos szempontból talán jobb fordításban</a></span><br /><br /></div>Umnapistimhttp://www.blogger.com/profile/16494197239542102801noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-21674393003066895262010-05-05T15:41:00.014+02:002010-05-05T17:07:54.369+02:00Ver Sacrum<div style="text-align: justify;">Loxon a teakratikus választásokon szerzett 2/3-os, majdnem 3/3-os, elsöprő sikerű győzelméből levonja a megfelelő konzekvenciákat, és mellényzsebében a Goldlöffel-díjjal, sorsára hagyva a bedeszkázott ablakú Tea-Kört <a style="font-weight: bold;" href="http://marspiter.blogspot.com/" target="_blank">monologikus-diktatorikus blogot alapít</a>.<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/22/MeandroAugusteo.jpg/200px-MeandroAugusteo.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 200px; height: 291px;" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/22/MeandroAugusteo.jpg/200px-MeandroAugusteo.jpg" alt="" border="0" /></a><br /><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-54839660329471412602010-05-02T09:23:00.004+02:002010-05-02T09:25:56.133+02:00Tea Cup Fortune Telling<div align="center"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S90otfLmd6I/AAAAAAAACvQ/HYcA5zH1g7g/s1600/teacupfortunetelling.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 260px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S90otfLmd6I/AAAAAAAACvQ/HYcA5zH1g7g/s400/teacupfortunetelling.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5466570284627031970" /></a><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-88978509282310700092010-04-29T10:29:00.023+02:002010-04-29T12:02:32.703+02:00Marti Conservatori<div style="text-align: justify;">A rómaiak pénzérméin gyakran előfordul a <a href="http://www.forumancientcoins.com/Dictionary_Of_Roman_Coins/webimages/P540S0/C1_2.gif" target="_blank"><span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Marti Conservatori</span></a> dedikáció — „a megőrző Marshoz”. Mársz mindannak ellentéte, ami mai, hamis „konzervativizmus”-életérzés.<br /><br />Jellemző, hogy mi az, amit a vulgáris műveltség Marshoz társít: hadisten, a háború istene, „következésképp” az erőszak, a békétlenség istene. Ez már az ókorban is így volt, ugyanis Mars görög megfelelőjének Arészt tartották. Habár Arész sem csak annyi, amennyit ma gondolnának róla, ez a megfeleltetés felszínes, és figyelmen kívül hagyja Mars apollói vonásait. Mars-ból a szekularista humanizmus szemében legfeljebb csak <span style="font-style: italic;">Volcanus</span> egyik részaspektusa maradt, annak is egy alacsonyrendű formája.<br /><br />Pedig nem véletlenül volt Mars Romulus — Róma alapítójának — atyja, nem véletlenül a klasszikus római istentriász (Iuppiter, Mars–Mavors, Quirinus) egyik tagja, nem véletlen, hogy <span style="font-style: italic;">flamen</span>-je a <span style="font-style: italic;">Flamen Dialis</span> mellett a <span style="font-style: italic;">Flamines Maiores</span>, azaz a három nagy flamen között foglalt helyet (<span style="font-style: italic;"></span><span style="font-style: italic;">Flamen Martialis</span>). Róma géniusza <span style="font-style: italic;">marciális</span>, akkor is, ha ma már csak Róma „joviális” arculatát hajlandóak valamelyest elfogadni azok, akik Európa „görög-római” és „zsidó-keresztény” gyökereit hangoztatják. Persze, ha belegondolnának, hogy Iuppiter–Iovis sem volt <span style="font-style: italic;">bos</span>, vagyis ökröcske, akkor még ezt sem fogadnák el Rómából. Kérdés, Európából maradt-e még valami egyáltalán, vagy magára lehet hagyni a világgal együtt, mint minden szellemi aktív befogadására teljességgel képtelent.<br /><br />Ismételjük, már az ókorban, magában Rómában megtörtént Mars „trónfosztása”: a későbbi istentriászban már Iuno („Mars anyja”) és az etruszk eredetű Minerva szerepelt. Lehet gondolkozni azon, vajon ez a váltás véletlenül előzte-e meg majdnem közvetlenül a római <span style="font-style: italic;">királyság</span> felbomlását. A Magna Mater-arculatok anyaisága Rómában is felváltotta <span style="font-style: italic;">Marspiter</span> (hiszen nem csak Iuppiter létezett) atyaiságát, a megőrző és <span style="font-style: italic;">békehozó</span> Mars helyére a hamis női „békesség” és „bölcsesség” szimbólumai kerültek. Noha ezek az isteni nők végtelen magasságban tündökölnek a modern világ démoni maradványai felett, a rómaiak igazi géniusza a győztes harcot követően békét teremtő Mars volt. Ezért is szóltak hozzá a következő érmefeliratok: <span style="font-style: italic;">Mars Victor</span>, és <span style="font-style: italic;">Marti Pacifero</span> — „A békehozó Marshoz”.<br /><br />Augustus császár és <span style="font-style: italic;">augur, </span>a<span style="font-style: italic;"> Pax Augusta </span>megteremtője <a style="font-weight: bold;" href="http://en.wikipedia.org/wiki/Forum_of_Augustus" target="_blank"><span style="font-style: italic;">forum</span>án</a> templomot emeltetett a bosszúálló Marsnak, ez volt a <span style="font-style: italic;">Templum Martis Ultoris</span>, <span style="font-style: italic;">Mars Ultor</span> szentélye, Caesar gyilkosainak megbosszulása emlékére.<br /><br />Metaforikusan <a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/search/label/Julius%20Caesar" target="_blank">minden demokratizmus Caeasar <span style="font-style: italic;">brutális </span>meggyilkolása</a>. Dante poklának legmélyére veti Júdással együtt Brutus-t és Cassius-t.<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S9SMcqI2HmI/AAAAAAAACt0/cOXtntBOL08/S1600-R/mars+ultor+aquila.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 220px; height: 213px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S9SMcqI2HmI/AAAAAAAACt0/cOXtntBOL08/S1600-R/mars+ultor+aquila.jpg" alt="" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">M</span><span style="font-weight: bold;font-size:85%;" >AR</span><span style="font-weight: bold;"> V</span><span style="font-size:85%;"><span style="font-weight: bold;">LT</span><br /><br /></span><span style="font-size:85%;">(<span style="font-style: italic;">Marti Ultori</span> — a „Bosszúálló Mars”-hoz)</span><br /><br /></div></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-542225408672650902010-04-29T00:00:00.005+02:002010-06-21T20:44:02.814+02:00Magyar konzervatívok — Simor János érsek<div style="text-align: center;">Részletek Dr. Walter Gyula<br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Simor János bibornok herczegprimás emlékezete</span>*)<br />című művéből:<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/S9QbHAsE61I/AAAAAAAAAwU/eVidijU1Rp4/s1600/Simor_J%C3%A1nos_Rusz.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 269px; height: 322px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/S9QbHAsE61I/AAAAAAAAAwU/eVidijU1Rp4/s400/Simor_J%C3%A1nos_Rusz.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5464022055165160274" border="0" /></a></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:85%;"><a style="font-weight: bold;" href="http://mek.niif.hu/03600/03630/html/s/s24173.htm" target="_blank">Simor János</a> (1813-1891) bölcseleti és theologiai doktor, bibornok herczegprimás, a m. tudom. Akadémia igazgatósági tagja. <a style="font-weight: bold;" href="http://regnumportal.hu/node/476" target="_blank">Római útinaplója (1874) rövid bevezetővel.</a></span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><br />A magyar katholikus egyház egyik fénylő csillaga, dicsősége Simor János, ki saját erejéből, egyedül magas tehetségei, gyémántjelleme, kitartó munkássága és nagy tudománya hágcsóin emelkedett hazája legelső méltóságára és a legnagyobb prímások egyike lett, az ősi koronázó városban, Székesfehérvárott született, 1813. évi augusztus 23., jómódú iparos szülőktől, kiknek házánál igazi vallásos szellem, Isten félelme és a felebaráti szeretet uralkodott.<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Lelkesedéssel kezdte meg [segédlelkészi] hivatalát [Pesten, a Terézvárosban]. Egész odaadással szentelte tehetségeit, erejét és idejét azon magasztos kötelmek teljesítésének, amelyek a lelkipásztor vállaira nehezedtek. Nem volt hivatala körében munka, melyet örömmel nem végzett; kötelesség, mely rá nézve teher lett volna. A templomban, iskolában és betegágy körül ugyanazon lelkesedés, lankadást nem ismerő buzgalom, készültség, hivatásszeretet jellemezték.<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Harmadik emeleti szűk szobájában könyveibe mélyedve ült egy napon, midőn gr. Sándor Móric jószágkormányzója azon járatban nyitott be hozzá, fogadná el a gróf egy tekintélyes községének üresedésben levő plébániáját. A fiatal tanfelügyelő nem gondolkozott sokáig. Hiszen ő nem keresett semmit sohasem életében. Cselekedeteinek, elhatározásainak egyedüli rugóját hitbeli meggyőződéséből, hivatása lelkesült szeretetéből és azon hő vágyából merítette, hogy Isten dicsőségét és az emberek üdvét mozdítsa elő. Külső indokok, anyagi előnyök nem gyakoroltak rá hatást. Eszmények után törekedett.<br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Alig bizonyítja valami Simor János mély belátását, higgadt gondolkozását és mérsékletét annyira, mint azon tapintatteljes magatartása, melyet e [az 1848/49-es] forrongás idejében tanúsított. Szerette hazáját, mint kevesen; lelkesedett szabadságáért, mint kevesen; de bölcsen átlátta a követett irány veszélyességét is. A szigorúan konzervatív és egyházi szellem is sokkal tökéletesebben volt kifejlődve lelkében, hogysem bármily felforgatással fenyegető tanok visszhangot kelthettek volna szívében. Távol maradt tehát minden mozgalomtól és míg élénk érdeklődéssel kísérte az események fejlődését s aggódva gondolt a végkifejlésre, melynek végzetességét sejtette, kettőzött buzgalommal szentelte magát az egyházi ügyek vezetésének, amelyek körül alapos tájékozottságából folyó tapintata és erélye által nagy érdemeket szerzett.<br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Mily bölcsesség, erély, hazaszeretet és önzetlenség vezérelték tetteiben; mily fényes eredményeket vívott ki egyháza és hazája javára határozottsága, tudománya és jelleme fegyvereivel, félreismerhetetlenül bizonyítja főleg a siker, mely működését az egyházi javak után adandó úrbéri kárpótlást és a magyar nyelvnek az iskolákban való jogosultságát és tanítását illetőleg kíséré.<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Lángoló honszeretettől áthatott nemes buzgalommal küzdött a nemzet egyik legdrágább kincse — nyelve mellett is és kivívta a haza legnagyobb hálájára érdemes azon eredményt, hogy a nyelv jogosultsága az iskolákban elismertetett, tanítása elrendeltetett.<br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Csodálták lángeszét, gazdag ismereteit és vasszorgalmát. Ami azonban leginkább elbűvölte mindazokat, kikkel érintkezésben állott, páratlan jelleme és elvhűsége volt. Thun, a hatalmas miniszter is különösen e kiváló tulajdonai miatt tisztelte meg őszinte nagyrabecsülésével. Tekintélye oly nagy volt, hogy ami ellen óvást emelt, az nem nyert szentesítést.<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">A győri püspököt egy téli napon <a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/2010/02/magyar-konzervativok-ifj-mailath-gyorgy.html" target="_blank">Majláth György</a> kancellár felsőbb parancs folytán Bécsbe kérette és ő felsége nevében felszólítá a prímási szék elfogadására. Bármily hódolattal viseltetett is az uralkodó ház és tisztelettel akaratának közvetítője iránt, mindazonáltal vonakodott ez óhajnak eleget tenni. Ki is jelentette ő felsége előtt, hogy <span style="font-style: italic;">„készebb a győri püspökségről is lemondani, mint prímássá lenni.”</span> De a király nem tudott lemondani szándékáról és határozottan kívánta, hogy teljesítse akaratát.<span style="font-style: italic;"> „Ha nem akarja elfogadni</span> — mondá — <span style="font-style: italic;">akkor parancsolom, hogy elfogadja.”</span> <span style="font-style: italic;">„Ha felséged parancsol velem — </span><span>válaszolá a győri püspök</span><span style="font-style: italic;"> — akkor engedelmeskedem.”</span> Ez január 19. történt, 1867-ben.<br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><div style="text-align: justify;"><blockquote><span style="font-style: italic;">„Mi, első Ferencz József […] tisztelendő Simor János győri Püspöknek, Ő Szentsége a római pápa házi főpapjának, valóságos belső titkos tanácsosunk, tiszteletbeli udvari káplánunk[nak], római nemes polgár és bekebelezett hittani tudornak kiváló érdemei[ér]t, ki is [...] az Isten igéjének lelkes hirdetése, keresztény és jótékony intézetek és társulatok felállítása által mások felett messze kitűnt, a székesegyházat s más templomokat bőkezű adakozásával felékesítette, székvárosában, Győrött gyermek-növeldét, a szent Vincéről nevezett irgalmas nénéknek zárdát, kisdedóvodát és a szenvedő emberiség számára kórházat […] alapított, a szűkölködő néptanítókat és segédlelkészeket bőkezűen segélyezte, […] a művészetet, irodalmat és tudományt hazafias áldozatokkal mindenkoron kegyelte, végre felséges uralkodó Házunk iránt állandó s törhetlen hűséget tanúsított, azért […] a nagykéri Scitovszky János halála által megürült Esztergomi érsekséget királyi főpártfogói jogunknál fogva […] őszintén kedvelt hívünk Simor Jánosnak adni és adományozni elhatároztuk, sőt ezennel Őt fennebbi Méltóságokra kinevezzük […].”</span><br /></blockquote></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /><br /><div style="text-align: justify;">A kinevezés megtörtént. A tény ismeretessé lőn és általános örömet keltett. Simor Jánosnak az országban már jól ismert neve kielégített minden óhajt, megfelelt a várakozásoknak. Tudta mindenki, hogy bír azon tulajdonokkal, melyek ez időben az ország prímásánál szükségesek voltak. Az uralkodó ház iránti törhetlen hűsége és államférfiúi bölcsessége, tekintélyt és súlyt biztosított szereplésének. Mély tudománya, erélye és lelkesedése jelentőségteljes főpásztori munkásságra nyitott kilátást. Kipróbált hazafiságában, feddhetlen jellemében biztosítékot lehetett találni a nemzet jogos törekvéseinek megvalósítása érdekében kifejtendő buzgó tevékenységre.<br /><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*<br /></span></div></div></div><br /><div style="text-align: justify;">Mindjárt kormányzása kezdetén a legritkább szerencse jutott osztályrészeül, azon szerencse, mely miatt IX. Pius is lelkesen üdvözlé őt, mondván: „<span style="font-style: italic;">Felix, qui regem coronasti!”</span> <span style="font-style: italic;">„Szerencsés vagy, ki királyt koronáztál!”</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Alig egy hónappal székfoglalása után érte őt e nagy szerencse, midőn a nemzet közöröme és leírhatatlan lelkesedése közepett a rajongó szeretettel övezett fejedelem és fejedelemasszony, I. Ferenc József és Erzsébet ő felségeik fejére tette Bonnaz Sándor csanádi és Zalka János győri püspökök segédkezése mellett 1867. június 8. az ország fővárosában sz. István koronáját.<br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">*</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Minden tettét a szigorúan egyházias szellem, lelkes honszeretet és a király iránti határtalan hűség jellemzé. Nemes törekvése volt a nehéz viszonyokat lehetőleg javítani, a nemzet elidegeníthetetlen jogait megvédeni, a király és a nemzet között a boldogító összhang létesítését tőle telhetőleg előmozdítani.<br /><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;"><span style="font-size:100%;"><br /></span></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/S-BfzsP9MmI/AAAAAAAAAwc/U_NRc1X2Mi0/s1600/simor1.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 273px; height: 350px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_qFutn6YeqC8/S-BfzsP9MmI/AAAAAAAAAwc/U_NRc1X2Mi0/s400/simor1.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5467475289283834466" border="0" /></a><span style="font-size:85%;">Simor János, mint esztergomi érsek (1866-1891).</span> <span style="font-size:85%;">Az 1866-os országgyűlésen még <a href="http://prorege.blog.hu/2008/12/08/simor_janos_1865">mint győri püspök szólalt fel</a>: <span style="font-style: italic;">"Egyébiránt valamint nem ismerek biztosb és üdvösb osztrák politikát, mint azt, mely őszintén és tartalékgondolat nélkül Magyarország minden méltányos igényeit kielégíti, s meg vagyok győződve, hogy a mostani kormányférfiak ezen politikának hódolnak: úgy a magyar nemzeti helyes politika legfőbb törvénye szerintem abban foglaltatik, hogy a nemzet legdrágább érdekeit a korona érdekeivel minél bensőbben ugyanazonítsa, s a király szívében rendíthetlen meggyőződésre érlelje a hitet, hogy Magyarország, ősi alkotmányának birtokában, a fejedelemnek s a felséges uralkodó háznak, valamint a birodalomnak minden áldozatra kész sorsosa, tántoríthatlan oszlopa."</span></span><br /><br /><div style="text-align: left;"><span style="font-size:85%;">*) Nyomatatott Buzárovits Gusztávnál. Esztergom, 1891.</span></div></div></div>verenahttp://www.blogger.com/profile/05858291215578966344noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-69546703864297606272010-04-27T07:58:00.018+02:002010-04-27T10:11:00.654+02:00Amikor a „nép szava” nevű farizeus köntös alól kilóg a lóláb<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: right;"><span style="font-size:85%;">οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες εἶπον, Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια εἰ μὴ ἐν τῷ Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων. εἰδὼς δὲ τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν αὐτοῖς, Πᾶσα βασιλεία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς ἐρημοῦται, καὶ πᾶσα πόλις ἢ οἰκία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς οὐ σταθήσεται. καὶ εἰ ὁ Σατανᾶς τὸν Σατανᾶν ἐκβάλλει, ἐφ’ ἑαυτὸν ἐμερίσθη· πῶς οὖν σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ; καὶ εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν; διὰ τοῦτο αὐτοὶ κριταὶ ἔσονται ὑμῶν.</span><br /></div><br /><div style="text-align: center;">*<br /></div><br />Dési János <a style="font-weight: bold;" href="http://tirpakbokretas-reloaded.blogspot.com/" target="_blank">Tirpákbokrétás</a>ra illő írása („<a href="http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=289022" target="_blank"><span style="font-weight: bold;">A bölcs választókról</span></a>”) a <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Népszavá</span><span style="font-weight: bold;">ban</span> annyira „jó”, hogy egészben lehozzuk:<br /><blockquote>„A választók mindig »bölcsek« és tudják mit akarnak, és na ugye, a nép az sosem téved — elsősorban ilyesmiket hallunk, alapvetően győztesektől. De a vesztesek is, ha sokkal kényszeredettebb arccal, valami hasonlót mondanak, mert éppen amikor valaki kikap, bután venné ki magát, ha lehülyézné a t. választókat.<br /><br />Szóval a nép mindig bölcs — mondják — miközben azt gondolják persze magukban mindazok, akiknek nem kedvez az eredmény, hogy marhaságot csinált a nép, rövidesen rá is jön, csak legfeljebb akkor már késő. De hát a népet nem lehet leváltani, tehát igyekezzünk jó képet vágni a dologhoz.<br /><br />Mi, miután nem vagyunk politikusok, csak egyszerű zsurnaliszták, azért tehetünk néhány megjegyzést. Egyrészt, olyan nincs, hogy a nép bölcs lenne. A nép egyes tagjai lehetnek rettentő okosak, más tagjai nagyon egyszerűek, hogy finoman szóljunk. Az egyes szavazópolgárok közül van olyan, aki alapos megfontolás után hoz valamely döntést és olyan is, aki találomra húzza be az ikszet. Van, aki az értelemnek, van, aki az érzelemnek enged. Nem beszélve arról, aki elhisz minden ígéretet, és olyanról, akit csak az elitek elleni irigység és bosszúvágy vezet. Sok mindenféleképpen döntünk, de mondom még egyszer, nem, mint nép, hanem mint egyének — és a sok külön-külön döntés közös eredményének okát ugyan érdemes megvizsgálni, csak ha értékelhető eredményt akarunk, akkor úgy, hogy ez sok-sok individuum egymástól elkülönült álláspontja. Ezzel együtt persze fogadjuk el, hogy a nép mindig bölcs, csak hogy meg ne sértsük.<br /><br />Ám tegyünk egy kivételt. Azok, akik Edelényben a gumikalapácsozó képviselőre szavaztak azért nem olyan nagyon bölcsek. Se együtt, se külön-külön.<br /><br />Pontosan tudták mit tesznek. Igaz, mindenki csak egyetlen pici voksocskával, de mégiscsak a törvényhozásba juttatott egy olyan polgártársat, aki finoman szólva is erősen kifogásolható megjegyzéseket tett, sok rasszista számára afféle megmondó emberré vált. Jelkép is. A más honfitársaink megalázásának kifejezője.<br /><br />Az a szavazat tehát több, mint bűn ez hiba. És ha el is kell fogadnunk még ezt az eredményt is, azért hadd tegyük hozzá: nagy butaság.<br /><br /><div style="text-align: right;">Dési János / Népszava”</div></blockquote><div style="text-align: center;">*<br /><br /><div style="text-align: justify;">A fenti írás szánalmasságát aligha kell bizonyítani. Mindezt, még egyszer: a <span style="font-style: italic;">Népszava</span> (<span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);">N É P </span> S Z A V A) nevű újságban. Ami bizonyításra szorul, az éppen az igazsága, ami a dolog logikai részét illeti. Pont ez a groteszk benne.<br /><br />Nem csodálkoznánk, ha számos Jobbik- és Fidesz-szavazó egy ilyen cikk olvastán abba a hibába esne, hogy „mivel a Népszava hozta le, ezért éppen az ellenkezője igaz”. Korunk nem ilyen egyszerű. Hazudni nem csak féligazságokkal lehet, de egészekkel is, s a dolog teljesen tragikomikus, amikor olyasvalaki teszi, aki egyébként maga is a „bölcs nép” megvezetéséből él.<br /><br /><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9si_J%C3%A1nos" target="_blank"><span style="font-weight: bold;">Dési</span></a> most olyat mond, amit egyébként csak következetes, arisztokratikus beállítottságú jobboldaliak, ókonzervatívok mondhatnának, egyenlőséget hirdető baloldaliak sohasem: hogy <a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/2010/04/statisztika-illuzioja.html" target="_blank">nincs egyenlőség és igenis van érték- és érvényhierarchia</a><span style="font-weight: bold;"> (következésképp tekintély-hierarchia is). </span>De ezt miért a Népszava, az egyenlőség szócsöve mondja? Mert most — így követeli a demokratikus szappanopera forgatókönyve — ezzel lehet felvenni a kesztyűt a nagybetűs Gonosszal szemben, s ez úgy látszik, felülírja az elveket, mint rendesen. (A Gonosz aktualiter éppen a Jobbik, és persze minden bizonnyal <a href="http://konzervativok.blogspot.com/2008/04/vgs-szavazs-s-az-eljtk-alapvets.html" target="_blank"><span style="font-weight: bold;">OAGÉDÁS</span></a>). Úgy tűnik tehát, feje tetejére állt a világ: a baloldal indulásánál az <span style="font-style: italic;">egyenlőség </span>jelszavára hivatkozott, korlátlan választójogot követelt a bölcs népnek, <span style="font-style: italic;">vox populi vox dei </span>— mondta először, majd a <span style="font-style: italic;">dei</span> elmaradt. Az akkori protokommunista retorika szerint Gonosz a (természetesen kövér és idióta) királyok, nemesek, a pápa és a papok voltak, akik a „bölcs nép” felett „zsarnokoskodtak”. Az időközben kommunistává avanzsált, majd újra szocialistává, szociáldemokratává, liberálissá, és még ki tudja mivé szerényedett baloldali ideológusok és komisszárok nem csak folyamatosan hazudtak tehát, de még ánuszt is csináltak a szájukból.<br /><br />Most elérkezett a progresszionizmus azon etapja, amikor a szélsőbaloldal ókonzervatív elveket forgat ki fenekestül és használ fel a maga céljaira a mérsékeltebb baloldal ellen.<br /><br />Abból, amit Dési megfogalmaz, egyetlen dologra lehet következtetni: ő jónak tartaná a diktatúra azon válfaját, amelyet a bölcsnép helyett most már hülyenép ellenében egy baloldali és „antirasszista” elit gyakorol. Meg kell azonban nyugtatnunk a bölcs farizeus cikkírót, hogy e célokból semmi sem veszett el: a korlátlan választójog éppúgy alkalmas e diktatúra gyakorlására, mint a Lenin-fiúk eszközei. Ezt a Népszavának is nagyon is jól kell tudnia.<br /><br /><div style="text-align: center;">*<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S9aE7dkmx1I/AAAAAAAACuM/goQ9N3_qdlY/s1600/Lenin-fi%C3%BAk.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 253px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S9aE7dkmx1I/AAAAAAAACuM/goQ9N3_qdlY/s400/Lenin-fi%C3%BAk.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5464701354945988434" border="0" /></a><span style="font-size:85%;">„Fiúk, most akkor szabadság, egyenlőség, testvériség van vagy nem?”</span><br /><br /><br /></div></div></div></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-37659960809436343482010-04-23T10:18:00.021+02:002010-04-23T11:41:07.183+02:00Utópia<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S9FnVrrUQiI/AAAAAAAACto/R9jhKRyEhFs/s1600/spencer-stanhope.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 202px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S9FnVrrUQiI/AAAAAAAACto/R9jhKRyEhFs/s400/spencer-stanhope.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5463261445176443426" border="0" /></a><span style="font-size:85%;">John Roddam Spencer-Stanhope: <em>The Waters of Lethe by the Plains of Elysium</em><br />(1879-80)</span><em><br /></em></div><br />Azt szokták mondani, hogy ez vagy az az eszme „szép, de nem valósítható meg”, vagy csak egyszerűen megvalósíthatatlan, azaz utópia. Ha feltennénk a kérdést, hogy milyen eszmékről van szó, akkor kivétel nélkül olyasmiket sorolnának, mint a teokrácia vagy a kommunizmus, vagyis — minden ellentétességük ellenére — határozott körvonallal rendelkező formákat. Eszébe sem jutna szinte senkinek a liberalizmust utópiának nevezni. Pedig a liberalizmus is utópia, méghozzá az egyik legkárosabb. És, ha valaki most az „ideológiátlanság” elvét hangoztatná mint kimenekedési utat, akkor nyugodtan lehetne és kellene is azt válaszolni, hogy az „ideológiátlanság” is utópia.<br /><br />Általában véve észben kellene tartani, hogy a földi világban minden utópia, ami nem kizárólag annak észbentartásával és kinyilvánításával épül, hogy ideiglenes és feltételes. Van azonban egy markáns és gyökeres különbség a jobb- és baloldali* utópiák között. A jobboldali „utópiák” metafizikai gyökerűek, tehát annak a fenntartottságával bírnak, hogy a Föld <span style="font-style: italic;">kevés ahhoz</span>, hogy megvalósításuk színtere legyen, annál sokkal magasabb perspektívájúak. A baloldali utópiák vallói viszont a Földet tekintik „ideáik” (<span style="font-style: italic;">contradictio in terminis</span>) megvalósítási helyének és <span style="font-style: italic;">céljának</span>. (Vallóit, és nem alkotóit írtam, mert alkotóik olykor nagyon is tisztában vannak azzal, hogy amit így az ember számára adnak, az <a style="font-weight: bold;" href="http://konzervativok.blogspot.com/2009/01/szatanikus-marx.html" target="_blank">szatanikus</a> — tehát föld <span style="font-style: italic;">alatti</span> — ihletettségű.)<br /><br />Mint írtam, a Föld minden esetben „csupán” színtér. Mint ilyen, ugyanakkor nem elhanyagolható, éppen azon egyszerű oknál fogva nem, hogy az, ami az ideológiákból végül megvalósul, itt „csapódik le”. Mivel pedig az ember modern korunkban mélységesen a földiség erői által kondicionált, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen földi hatásokkal és visszahatásokkal vétetik körbe, illetve veszi körbe magát.<br /><br />Kollektíve minden épkézláb, metafizikai alapú idea és ideológia korának vége, sőt úgy tűnik, az egyébként mentálisan súlyosan retardált Fukuyamának is valami részigazsága volt abban, hogy a liberalizmus bizonyos értelemben (tudniillik vertikálisan, és a tömegerők tehetetlenségével párosulva lineárisan is) a történelem végét is jelenti. A liberalizmus álideológiájának szerves folytatása az „ideológiátlanság” és az olyan részproblémák „ideológiává” emelése, mint az ökológia, és az ezzel kapcsolatos tennivalók.<br /><br />Ha mondhatjuk azt, hogy az ideológia már süllyedés az ideák világához képest, akkor még inkább mondhatjuk azt, hogy az ideológiátlanság süllyedés az ideológiák világához képest. Egy olyan világ, amelyben többé már nem csak ideák, hanem világnézetek sem fontosak, egy súlyosan materialisztikus, utópia-alatti világ, bizonyos értelemben maga az utópia, vagyis egy „seholsem-lét”.<br /><br /><br /><span style="font-size:85%;">* Jobb- és baloldali alatt nem a jelenlegi <span style="font-style: italic;">demokratikus</span> „jobb- és baloldalt” értjük, mivel ezek principialiter mind szélsőbaloldaliak. Jobboldaliság alatt politikailag minimálisan a XIX. századi ókonzervativizmust kell itt érteni, nagy vonalakban pedig minden ún. „világvallást” (és az ezek magvát képező doktrinális hagyományt).</span><br /><br /><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-58702580873681097122010-04-20T22:38:00.004+02:002010-04-21T09:43:41.690+02:00Völundr<div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S84W3f2qcPI/AAAAAAAACtc/mgBnBCEsfdM/s1600/Eyjafallajokull.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 252px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S84W3f2qcPI/AAAAAAAACtc/mgBnBCEsfdM/s400/Eyjafallajokull.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5462328540746379506" border="0" /></a><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-38375512830739641302010-04-14T08:43:00.011+02:002010-11-08T21:31:02.490+01:00— Demokratikus párt-e a Jobbik?<div style="text-align: justify;">— Igen, <a href="http://konzervativok.blogspot.com/search/label/demokr%C3%A1cia" target="_blank">demokratikus</a>. (<a href="http://wordnetweb.princeton.edu/perl/webwn?s=democracy" target="_blank">Ld. még 1,</a> <a href="http://www.merriam-webster.com/dictionary/democracy" target="_blank">2</a>)<br /><br />— Demokrata-e Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövetasszony?<br />— Nem, ő a <span style="font-style: italic;">liberális diktatúra</span> képviselője.<br /><blockquote><span style="font-style: italic;">„Az amerikai nagykövetség sajtóosztályán azt a választ kaptuk, hogy Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony a parlamentbe bekerülő demokratikus pártok, tehát a Fidesz, az MSZP és az LMP eredményváró rendezvényeire látogatott el. Kérdésünkre, hogy a Jobbik demokratikus párt-e szerintük, nemmel válaszoltak.”</span> <span style="font-size:100%;">(Forrás: </span><span style="font-size:100%;"><a href="http://mandiner.blog.hu/2010/04/13/amerikai_nagykovet_csak_a_fidesz_az_lmp_es_az_mszp" target="_blank">Amerikai nagykövet: csak a Fidesz, az LMP és az MSZP — Mandíner</a></span><span style="font-size:100%;">)</span><br /></blockquote>Az a furcsa helyzet, hogy „a demokrácia igazi képviselői” elméleti csapdába esnek, hiszen nem másokkal, mint „a demokrácia igazi képviselőivel” állnak szemközt. Végleges <span style="font-style: italic;">gyakorlati</span> csapdáról persze nincs szó: vannak különféle <span style="font-style: italic;">fegyverek</span>, amelyek alkalmasak az ilyen konfliktusok elsimítására.<br /><br />A fenti egyenleteket természetesen fordítva is felállíthattuk volna, ahogy azt Eleni tette az idézetben, és még sokféleképpen. Olyan verziók is lehetségesek például, amelyekben az MSzP és/vagy az LMP és/vagy a Fidesz nem demokratikusak, a többiek (+/-Jobbik) pedig igen. A demokrácia tiszta elvként ugyanis sohasem létezett, és minden bizonnyal soha nem is fog létezni (ámbár, ha igen, akkor inkább meneküljünk), viszont minden ún. demokratikus erő „az igazi demokrácia” letéteményesének vallja magát.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://phillips.blogs.com/goc/liberty.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 270px; height: 384px;" src="http://phillips.blogs.com/goc/liberty.jpg" alt="" border="0" /></a><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-44433120695479559442010-04-13T09:13:00.006+02:002010-04-13T09:19:02.520+02:00Új tudományos felfedezés<div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S8QayFcby_I/AAAAAAAACs8/sub8B3NTFSg/s1600/velocirap.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 273px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S8QayFcby_I/AAAAAAAACs8/sub8B3NTFSg/s400/velocirap.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5459518096037104626" border="0" /></a><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-88342567918965718442010-04-07T09:27:00.009+02:002010-04-08T16:09:28.313+02:00Quis — Vezetettek és vezetők — avagy appendix az előző kiegészítéshez<div align="justify">Don Loxon szélmalomharcába segítőkész Sanchoként beszállva, időt és fáradságot nem kímélve begépeltem ma reggel az alábbi sorokat. Valószínűleg szalonunk tájékozott és művelt közönségének nem ismeretlenek az idézett gondolatok, de mivel régen játszottunk, így a szerző neve kitalálásra vár.</div><div align="justify"><br /></div><div align="justify"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 210px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_Clm-eLUsHA0/S7w3HWpw1LI/AAAAAAAAAHo/6bGMX8b2CbY/s320/a_t_meg_arca_ha_k_sz_a_harcra.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5457297447945557170" border="0" /></div><div align="justify"><br /></div><div align="justify">A társadalmakon belül érvényesülő politikai erőknek a működése, amely a liberalizmust összetevőire bontotta szét egy százesztendős tevékenység folyamán, s amelynek eredménye most, korunk nagy válságában olyan tragikusan jelentkezik Európában, sokkalta több, mint politikai, közgazdasági, vagy társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére irányuló erőfeszítés. Ez a válság egy általános, belső, lelki konfliktust is jelent.<br /><br />Hogy ez a válság mennyire pszichológiai tünetként jelentkezik, mennyire belső, lelki gyökerekből táplálkozik, azt semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kettéhasadt liberalizmus mindkét táborában ott szerepel zavaros belső tartalommal és elnyomorítva, de kétségtelenül nagy feszítő erővel, mint egy bizonyos fajta emberi önérzet követelőzését kifejező, és az egyenlőség és az autonómia eszméjére utaló jelszó, a demokrácia. A demokrácia jelszavát harsogja egy emberöltő óta minden és mindenki. Az elképesztő vagyoni és ennélfogva társadalmi színvonalkülönbséget involváló és végső elemzésben a pénz janicsáruralmát jelentő kapitalisztikus társadalmi rend liberális államának az <span style="font-style: italic;">autonómia</span> illúziójában élő tömege éppúgy a demokráciát űzi és hajszolja és <span style="font-style: italic;">hiszi</span>, mint a tömegautonómia eszméjét véres terrorral gúnyoló bolsevizmus diktatúrájának az <span style="font-style: italic;">egyenlőség</span> illúziójában élő, s önmagát az egyenlő nyomorúsággal vigasztaló proletariátusa. S ez azt mutatja, hogy végső elemzésben nem a szociális emelkedés a főprobléma ma már, hanem a vezetők és vezetettek, a szürke, sőt uniformizált és atomjaiban jelentéktelen, de együttesen rettentő erőt képviselő tömeg, meg az élet élén járó, egyénileg is tényezőkből álló, a tömegemberre nyomasztólag ható nagy immanens értékű, de aránylag kis létszámú elit pöre az, ami most a krízis tetőfokára jutott. [...]<br /><br />A vezetés: saját álláspont érvényesítése. A vezetettség: idegen álláspont elfogadása. Az elsőben kisebb vagy nagyobb mértékben benne bujkál a hatalom fogalma, a másodikban alárendelés van és engedelmességet involvál. Az elsőnek egyetlen erkölcsi, ennélfogva jogosultsági alapja lehet: az álláspont helyes voltának tudata. A másodiknak: bizalom az idegen álláspont helyessége iránt (vagy ha ez nincs meg, kénytelen-kelletlen meghajlás a hatalom fenyegetése előtt).<br /><br />Egy idegen álláspont elfogadása bekövetkezhetik <span style="font-style: italic;">belátás</span> alapján és bekövetkezhetik bizalom alapján. Az elsőhöz az álláspontot képviselő vezető színvonalát megközelítő értelmi színvonal és hozzáértés kell, hiszen az álláspontot meg kell <span style="font-style: italic;">érteni</span> és ki kell értékelni, hogy a belátás élménye bekövetkezzék. A vezető álláspontjának belátás alapján való elfogadásához tehát kongeniális műveltség, sőt, ha szabad ezt a kifejezést használnunk, szakértelem kell. Már pedig ez a társadalmi és politikai kérdésekhez igen kevéssé, vagy egyáltalán nem értő átlagemberben nincs meg, hiszen ez az egyes hivatásokon és szakmákon kívülálló, azokon felül többletet jelentő műveltségi és ismeretanyagot jelent, aminek megszerzéséhez az emberek túlnyomó részének nincs és nem is lehet ideje, hisz saját szakmáját kell elsősorban jól megtanulnia, arról nem is beszélve, hogy ehhez hajlam is kel és a dolgoknak olyan magaslatokról való szemlélete, ahova feljutni nagyon nehéz.<br /><br />Innen van az, hogy a vezető álláspontjának elfogadása a vezetettek messze túlnyomó többségének részéről <span style="font-style: italic;">bizalom</span> alapján történik, ha egyáltalán megtörténik. Ez a bizalom lényegében a vezetők magasabbrendűségének elfogadása és hit a jóhiszeműségükben. [...]<br /><br />És ez az, ami hiányzik. Éspedig nem azért hiányzik, amiért a tömeg hiszi, hogy t.i. a vezetők kategóriája nem méltó a bizalomra, hiszen a vezetők ma sem gyarlóbbak, mint a múltban voltak, legfeljebb csak a közéjük furakodott nem odavaló elemek száma nagyobb, hanem azért, mert a vezetők <span style="font-style: italic;">mások</span>, más kategória, mint a tömeg, s a tömeg önérzetének ez nem tetszik.<br /><br />A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga. S a „vezető”, az „elit” egyik sem a kettő közül. A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat.<br /><br />Nagyjában a mennyiség és a minőség harcáról van tehát szó a tömeg és az elit mostani válságában. A vezetettek önérzete tiltakozik a vezetők ellen, részint azért, mert a tömeg túlbecsüli önmagát, részint meg mert a vezetőket idegennek, egy a saját kategóriáján kívülálló, sőt fölötte álló kategóriának, s így a vezetést kívülről jövőnek, ennélfogva megalázónak érzi, s azonfelül szükségképen helytelennek is. A minden emberiben elkerülhetetlenül ott lévő hiba meglátása a tömegemberben azt az illúziót kelti, hogy ő jobban tudná csinálni, mert a tömeg mindig csak a követelményekkel van tisztában, a nehézségekkel nem. Röviden: a tömeg ereje tudatában autonómiára törekszik, mert még nem tanulta meg, hogy a vezetők és vezetettek között szükségképi és örök különbség van.<br /><br />A vezetők és vezetettek között egyébként mindig ellentét volt a történelem folyamán. A különbség a múlt és a jelen között csupán az, hogy az elmúlt korokban a tömeg nem tudta, vagy nem merte kimondani, hogy a vezetést akarja, s ma már tudja azt, és ezt olyan természetesnek találja, hogy ki is meri mondani. A középszerűség a múltban még szégyellte azt, hogy olyat akar, ami nem illeti meg, és még önmaga előtt is illúziók mögé rejtette abbeli törekvéseit, amikor hol azt hitte, hogy a rabszolgaság és a bűn világrendjét törüli el, hol azt, hogy egy vallás bénító béklyóit töri össze, hol meg bizonyos megkülönböztető elemek alapján élvezett előjogok ellen harcolt, s nevezte ezeket a törekvéseket hol a keresztény világrend felépítésének, hol reformációnak, hol Liberté-Egalité-Fraternité forradalomnak. Korunkban azonban már eljutott az örök mozgatóhoz, a hatalom akarásához, a „Wille zur Macht“-hoz, és egyszerűen a hatalomért harcol, a vezetők, az elit ellen harcol, bárkik legyenek is azok, és megalázottnak érzett önérzete miatt harcol, pontosabban amiatt, amit megalázott önérzetének érez és tart. Az emberi lélekből addig-addig kopott a középkorban beleépített alázat, míg bűnből erénnyé nem vált a gőg, s addig-addig beszéltek a tömegnek emberi „méltóságról” a különböző korok bölcselői (és bujtogatói), míg az ember, különösen a másodrendű ember el is hitte, hogy neki „méltósága” van. Mivel pedig az élet könyörtelensége ennek rendszerint az ellenkezőjét bizonyítja, a tömeg szemében a fennálló társadalmi szerkezet, bármily legyen is az, mindig igazságtalan. A tragikus tévedés az, hogy az egyenlőség nem tény, hanem csak követelmény, s a tömeg nincs tisztában a kettő közti óriási különbséggel. Az igazság az, hogy az emberek nem egyenlők, s a tömeg azt hiszi, hogy ez nem természetes, hanem igazságtalanul létrehozott mesterséges állapot. A tömegek a tények és követelmények belső ellentmondásának beteges lelkiállapotába kerülnek, s ez az állapot igazában egy alacsonyrendűségi érzés, a másodrangúság tudomásának dühítő élménye. A tömeg alacsonyrendűnek látja és tudja magát, s azt hiszi, hogy azért alacsonyrendű, mert egy magasabbrendű kategória van felette, más szavakkal azt hiszi, hogy csak relatíve alacsonyrendű, nem pedig abszolút értelemben az, ennélfogva ha a magasabbrendű kategóriát megsemmisíti, automatikusan magasabbrendűvé válik. Pedig az emberi társadalom szükségképen és elkerülhetetlenül oszlik két kategóriára, elitre és tömegre, és ez mindig így volt, csak a formák és a kiválasztás szempontjai változtak időnkint: tegnapelőtt a fizikai erő, a testi bátorság, vagy a vakmerőség szelektálta ki az elitet, a vezetőt, tegnap a származás és a születés, ma a képzettség, vagy az üzleti szerencse. [...]<br /><br />Elit az, aki több, mint a szokásos, vagy legalábbis elindult azon az úton, ami nagyobb értékűvé tesz, és ezt az utat tudatosan, programatikusan, erkölcsi formák között és <span style="font-style: italic;">elkülönülési</span> szándékkal járja tehetsége, akaratereje és magasabb igényei alapján. Elit a belsőleg önálló ember, az igazságokat megállapító és nem átvevő típus, az úgynevezett egyéniségnek az a fajtája, amelyből a személyiségek fejlődnek ki.<br /><br />Ezzel a típussal áll szemben a saját szakterületükön kívüleső kérdésekben önállótlanok, tájékozatlanok, az egyéni vállakozásoktól visszariadók, kívülről kapott szuggesztiókra szorulók, a lelkileg különösebben nem kvalifikált szürkék rettentő mennyisége: a tömeg. [...]<br /><br />A tömegben kialakult egyformasági meggyőződésnek egyik alapoka az, hogy a tömegember nem látja azt a teljesítményt, nincs módja megfigyelni azokat az egyéni erőfeszítéseket, munkát és fáradságot, amelyek az elitet kiemelik és elitté teszik, nem úgy, mint a régebbi korokban, amikor ezek az erőfeszítések úgyszólva a tömeg szeme előtt zajlottak le, amely így inkább képes volt egy-egy elitté emelkedés irigyelt tényébe belenyugodni. A modern életben az elitté emelkedés fázisa láthatatlan és éppen a látványos jelleg hiányzik belőle, főleg pedig éppen a tömegnek nincs alkalma látni ezt, sőt, ha látja is — a legprimitívebb küzdőterületen, a sporton, és a legegyszerűbb művészeten, a színjátszáson kívül —, erkölcsileg nem értékeli, noha az imádott színésznő, a körülrajongott filmsztár, vagy a tömeg forró szeretetével elárasztott sportnagyság kultusza mutatja, hogy az átlagon felülemelkedő teljesítmény iránti hódolat ösztönös, sőt lényegadó emberi tulajdonság. Ugyanaz a tömeg, amely szeretetének és tiszteletének ezer jelével képes elárasztani egy melegen búgó hangot, vagy azt a három centimétert, amellyel az egyik sportoló magasabbra ugrik, mint a másik, egy a társadalom számára hasonlíthatatlanul többet érő rekordteljesítménytől dühösen meg akarja vonni a megbecsülés jelét, pusztán azért, mert az nem mérhető stopperórával, vagy azt nem világítják meg Jupiter-lámpák s így annak nagyságát és értékét közvetlenül nem szemlélheti és nem észlelheti. Így a tömeg egyszerűen csak maga fölött látja az elitet és e miatt fel van háborodva. [...]<br /><br />Az elit létezésének tényét így vagy rezignált keserűséggel tudomásul veszi, s ezesetben megmarad az irigység passzivitásában, vagy pedig, ha elegendően vannak és egy kívülről jövő energia akcióba hozza, fellázad ellene, és ezesetben forradalmár. Belső konfliktusának feloldására azonban semmi esetre sem kezd hozzá egy vállalkozáshoz az általa annyira irigyelt elit színvonalának elérésére, hisz ha ezt tenné, akkor nem volna tömegember, akkor elit volna. Ennélfogva a tömeg kollektíve lázad fel az elit ellen, s az elit létezésének irritációjától úgy igyekszik megszabadulni, hogy meg akarja semmisíteni, asszimilálni akarja saját szürke világába, saját színvonalára akarja lehúzni az elitet, s ezt a velleitását nevezi — irigység helyett — demokráciának.<br /><br /><ul style="font-weight: bold;"><li><a href="http://konzervativok.blogspot.com/2010/04/kiegeszites-statisztika-illuziojahoz.html" target="_blank">Kiegészítés a statisztika illúziójához</a></li></ul><br /><br /></div>Umnapistimhttp://www.blogger.com/profile/16494197239542102801noreply@blogger.com28tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-87843480461802904552010-04-06T23:25:00.007+02:002010-11-08T21:33:51.675+01:00Kiegészítés a statisztika illúziójához<div style="text-align: justify;">Ebben az új helyzetben az, hogy ami lent volt és felkerült, éppen olyan végzetes, mint az, hogy ami fent volt, az elmerült. A tömeg helye lent van, ahogy lent van a tudattalan helye is. Sorsa szerint ide tartozik. Az ökör, ha a szekeret húzza és szánt, szent állat. Ha felkerül, sárkánnyá változik. Az ekét nem húzza többé, az igát ledobja, megvadul és tüzet okád. Az uralkodó helye fent van, mint a tudaté. Sorsa szerint ide tartozik. Az angyal, ha fent él, szent lény, de ha lemerül, ördögivé változik. Nem áraszt világosságot és tüze vulkanikus lesz. Ha a tudattalan, amelynek helye lent van, felkerült, éppen olyan démonikussá válik, mint a tudat, amelynek helye fent volt és lemerül. A szent igavonóból sárkány lesz, a szent világosság angyalából sátán. Mert ami lent türelmesen szolgáló ökör, az fent szörnyeteg, és ami fent fényes angyal, az lent ördög. És az, hogy az igavonóból sárkány lett, éppen olyan katasztrófa, mint az, ahogy az angyalból sátán.<br /><br />Vannak, akik még ma is azt merészelik hinni, hogy az igavonó a jármot eleget viselte, s most már ideje az angyal helyébe lépni, hadd húzza az az ekét. Az észrevétel figyelemre méltó lenne, ha időnként meg lehetne tenni, hogy az ember a hasát a nyakán, az agyát pedig a gyomra alatt viselné. Éppen olyan értelmes lenne a fákat felkérni arra, hogy ezek után gyökereiket dugjak ki a földből, ágaikat pedig fúrják a talajba. A has felül, a nyakon éppen olyan démonikussá válnék, mint az agy alul. Ha a belek elkezdenének gondolkozni és életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkozásának felülkerekedése volt: előtérbe lépett minden, ami táplálék, gazdaság, gyomor, földi javak, étel. A sárkány egész léte, hogy zabái és horkol.<br /><br />Ha pedig nem tud jóllakni, rablásra indul, és aki eléje kerül, azt leüti. Nyersanyagra van szüksége —, a tömeg korszakának jelszava: nyersanyag. De ha az agy lemerülne, és elfoglalná a belek helyét, fel kellene hogy lázadjon abban a sötétben, amelyet nem szokott meg, s amely lénye ellen van. Mint ahogy<span style="font-weight: bold;"> a lemerült szellemi ember ma nem egyéb, mint színtiszta lázadás</span>.<br /><br /><div style="text-align: right;"><span style="font-size:100%;">Hamvas Béla: <a style="font-weight: bold;" href="http://www.hamvasbela.org/szavak/aquarius.html" target="_blank"><span style="font-style: italic;">A Vízöntő</span></a> (3.)</span><br /></div><br /><ul style="font-weight: bold;"><li><a href="http://konzervativok.blogspot.com/2010/04/statisztika-illuzioja.html" target="_blank">Loxon: A statisztika illúziója</a></li></ul><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-29604323360135802422010-04-06T09:08:00.020+02:002010-04-07T01:02:24.481+02:00A statisztika illúziója<div style="text-align: justify;"><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S7rurs8DATI/AAAAAAAACrU/MhkN8yBPm7E/s1600/crystalball.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 252px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S7rurs8DATI/AAAAAAAACrU/MhkN8yBPm7E/s400/crystalball.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5456936333077578034" border="0" /></a><br />A poszt címe azonos René Guénon jelentős művének, <a style="font-weight: bold;" href="http://www.tradicio.org/kvintesszencia/regnequant.htm" target="_blank"><span style="font-style: italic;">A mennyiség uralma és az idők jelei</span></a> c. könyvnek egyik fejezetcímével. Nem célom e fejezetet idézni, mindenesetre rokon az alábbi gondolatokkal.<br /><br />Minthogy kis hazánkban közelegnek az úgynevezett „választások”, és az ilyenkor parabolikus iramnövekedésben megkergülő „nemzet” alig lát már ki a különféle „közvéleménykutatásokból” és a statisztikai hadviselés sztratégoszainak egeket ostromló és poklokat vizionáló tervezeteiből, jó lesz felidéznünk néhány észhiányosok számára hideg teával felérő, józanabbak csészéjét forrító, egyszerű, és egymással szorosan összefüggő alapigazságot.<br /><br />Az első alapigazság, hogy a szabadság nem választás, hanem teremtés kérdése. Aki egy előregyártott választékból kiválaszt egyet, az voltaképpen nem dönt, hanem halmozott szuggesztióknak kiszolgáltatva elfogad egy nem saját paradigmát (amely annál fogva, hogy nem saját, még esetleges is). Teheti ezt több-kevesebb tudatossággal, spekulációval, ám a lényegen ez nem sokat változtat.<br /><br />A második alapigazság, hogy a dolgok nem a választáson, nem a szavazófülkékben, és nem is a választási bizottságokban dőlnek el, még az ún. demokrácia terepét tekintve sem. A dolgok a tudatformálásnál dőlnek el. Az, hogy Kovács Pistike az SZDSZ-re, az MDF-re vagy az LMP-re húzza-e be az X-et, hogy józsinéni és maribácsi az emeszpére, Okos Tóni a Fideszre, Fritz a Jobbikra szavaz, már csak a tudatformálás következménye. A tömeges választásokon nem Shakespeare <span style="font-style: italic;">Hamlet</span>-je zajlik, hanem vaskos <span style="font-style: italic;">commedia dell'arte</span>, Arlecchinókkal, Brighellákkal, Pulcinellákkal és Pedrolinókkal.<br /><br />Akik pedig a tudatformálást alsóközép-szinten végzik, azok Tartagliák, Pantalonék, Dottorék és Capitanók — ezek az úgynevezett „politikusok”. De már az ő tudatuk is formált: a középszintű tudatformálás ugyanis a demokratikus médián keresztül zajlik, annak minden szegmensében, <span style="font-style: italic;">szuggesztiók</span> formájában. A tömeg (nem csak fizikai értelemben érvényes) tehetetlenségének elve alapján ennek sikeressége határozza meg, hogy milyen százalékban kapják meg szavazataikat az egyes pártok. Egyértelmű tehát, hogy szabad ember szavazata akkor sem számítana, ha volna miből választani, és leadná, ugyanis a többség irányított. Relatíve szabad ember kevés van, birka pedig sok, ezért a pleithokráciában a véleményipar birkákkal bebifláztatott reklámjai alakítják ki a termékválasztást, az áru pedig feltölti a parlamenti széksorokat. A demokrácia nem más, mint politikai kapitalizmus, véleményipari konglomerátum, élén azon logikai abszurdum uralgó híveivel, hogy<span style="font-style: italic;"> „többen benyelik” = „jobb”</span>.<br /><br />A demokrácia a szám erőszakja az értelem felett, a többség erőszakja a minőség felett, a sokak kollektív erőszakja a szabadok és kiválók szabadsága felett.<br /><br />A demokrácia az egyenlőség babonájára épül, de még <a style="font-weight: bold;" href="http://www.hirado.hu/Hirek/2010/04/03/11/Ulrich_Habsburg_Lothringen_Ausztria_elnoksegere_palyazna.aspx" target="_blank">az egyenlőség elvét sem tekinti magára kötelező érvényűnek</a>.<br /><br />A többség pedig nem más a demokráciában, mint a hazugok, valamint manipulátorok szócsöve, egyfajta instrumentum, amellyel a hazugságok, a demagógia és a sötétség uralmát a világban a tömeg támogatásával biztosítani lehet, szóval a demokrácia nem más, mint tősgyökeres populizmus, magának a populizmusnak a rendszere, a maga sajátosan pidginizált értelmiségi nyelvezetével.<br /><br />A tömegtámogatásra való hivatkozás valójában a manipulátorok zsarnoksága és zsarolása a szabad emberek felett, akik tudják jól, hogy a tömeg véleménye az igazság és a tettek szükségességének, illetve minőségének meghatározása szempontjából jelentéktelen.<br /><br />A szavazó emberek nem individuumok, hanem statisztikai egyen-egységek egy többmilliós, kollektív halmazból, <a style="font-weight: bold;" href="http://www.spike.com/video/donald-fagen/2789289" target="_blank">terminálok</a> a véleményipar számítástechnikai gépezetén, <span style="font-weight: bold;">„szabadságuk” e rendszerben a 0,000001%-nál is csekélyebb.</span><br /><br /><br /><div align="center"><object height="344" width="412"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/tqz9nnEmqAU&hl=en_US&fs=1&rel=0"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/tqz9nnEmqAU&hl=en_US&fs=1&rel=0" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" height="344" width="412"></embed></object></div><br /><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-471200693630479324.post-71825878631129633492010-04-05T00:00:00.003+02:002010-04-05T02:51:03.196+02:00Et resurrexit<div style="text-align: center;"><object height="344" width="412"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/9tYXAbJRy90&hl=en_US&fs=1&rel=0"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/9tYXAbJRy90&hl=en_US&fs=1&rel=0" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" height="344" width="412"></embed></object><br /><br /><div style="text-align: justify;">A fenti, szerény képeket Loxonjuk 2009. decemberében készítette, „A Szent Kereszt Megtalálása Templom” kertjében, Szakcson. A zene a Scivias <a href="http://www.discogs.com/Scivias-And-You-Will-Fear-Death-Not/release/241418" target="_blank">.<span style="font-style: italic;">..And You Will Fear Death Not</span></a> című albumáról származik (címe: Passion). A fényképek alább külön kinagyíthatók.</div><br /><embed type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&captions=1&noautoplay=1&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Floxon.loxias%2Falbumid%2F5455443282066491041%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" height="267" width="412"></embed><br /><br />*<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S7kkTScP7FI/AAAAAAAACpY/89aVVEPgHWQ/s1600/veroneikon.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 104px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3eLZ0qgGB2k/S7kkTScP7FI/AAAAAAAACpY/89aVVEPgHWQ/s400/veroneikon.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5456432337322503250" border="0" /></a><br /></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.com6