Szól a rádió

Időnként hallgatom a Kossuth Rádiót (mostanában „MR1”).

Közszolgálati adó, ugyebár. Valaha tényleg az volt.

Itt a mindenkori állam (ami ugye minél-kissebb-annál-jobb) tanít-nevel-szórakoztat minket.
Mostanában a nevelést érezni leginkább. Például azzal is, hogy ugyanazok az adások folyton ismétlődnek. Most szerintem jó 35%-ban ismétlés, a hangtárból. És megfelelő hangok kapnak szót, nyilván. Akiknek a szájából ugyanazok a szavak elfogadhatóak. Ezek a szavak persze másoktól rasszista-kirekesztő-stb. szavak volnának.

Két incuripincurit felhibiri-háborító példácska.

1) Riportműsor. Cigány vállalkozásokat fejlesztő programról beszélgetnek. Reporter és faji alapon válogatott riportalanyok. Alighanem a roma érdekképviseleti-kulturális (a.k.a. cigányfajvédő-nacionalista) műsor lehetett, a kikerülhetetlen Jelenlét (éjjelente duplán), július 15 körül. A riporter a cigány vállalkozók majdani sikere ellen ható faktorokat sorolja. Pl. cigány uzsorásokat. És a falusiak rosszallása. A használt kifejezés pontosabban: „a falu fehér lakossága”.

Ezt így. Nem a riportalanyok mondják (akik iparkodnak picit kapaszkodni felfelé a semmiből). Nem. Az állami rádió riporterhölgye. Állami pénzből fizetve. Egy műsorban, aminek a cigány nacionalizmus amolyan kalkulált mellékterméke.

Nem vacakol, nem pécéskedik azzal, hogy „nem roma lakosság”. De nem ám. Fehér lakosság, oszt' jónapot. Ugye nem kell elmondani, kik különböztetnek meg bőrszín alapján, kik beszélnek fehérekről, netán white powerről? Az istapista hungarista fasiszta nacionalista jobbikos gárdahordák, természetesen, akik titokban vérontásról, patakvérről és dunábalövésről fantáziálnak, mint azt a Népszabadság, a 168 és a többi hasonló is megírja. Fehérezni általában nemeurópai.

2) Népzenei műsor. (Népzene határok nélkül. 2009. 07. 19, vasárnap koradélutáni sáv). Krakkói zsidó nyári fesztivál, beszél róla: Marton László Távolodó. Nekem nem ízlésem, ahogyan és amit mond (giccsbe forduló magasztalás). Ugye a téma egyrészt pikáns, merthogy a lengyel fiatalok felfedezik a zsidó kultúrát, ami ott volt, meg eleven is, másrészt a szervezők milyen jó fejek, hogy a zsinagógában bent zenélhet egy (zsidó) punkzenekar, és ezen senki nem agonizál, és még a Teremtő is benéz az ablakon (nem vicc, 00:34 körül elhangzik). Ezzel még semmi gond (OK, a giccs meg a light keresztényellenes tónus még tolerálható), virágozzon száz virág, tréfli létemre én is hallgatok Krokét, minden rendben.

Node. Az ilyen kulturális összeborulások nagy-nagy, mondhatni kalkulálhatóan konfekciós tanulsága, hogy ebből-talán-már-nem-lesz-genocidium (ez az utolsó szót lehet mindenféle nyelveken mondogatni ilyenkor, héberül, örményül, cigányul, görögül, szerbül, szudétanémetül, ukránul, nacionalistáknak magyarul). Persze, hogy ez a tanulság, szekuláris humanistaként mi mást is lehetne levonni belőle. Csakhogy ezt is sokféleképp lehet kimondani. Nevezett úr például így (35:00-nál).

„és azt gondolom, hogy Lengyelország és a lengyel fiatalok és a lengyel társadalom valamit megtanultak, valamire ráéreztek, és én már nem aggódom azon, hogy a lengyel fiatalság az elkövetheti-e ugyanazt a figyelmetlenséget, amit valaha a felmenőik elkövettek Lengyelországban.”

Ha csak ezt hallom az egészből, akkor egy egész bekezdést lehetne rittyenteni a témából, HellerÁgnes modorában. Hogy a „figyelmetlenség” mint banalizálás, a gonosz banalitása, hogy miféle nem-emberi attitűd az udvariatlanság alá sorolni egy x-milliós etno-geno-cidiumot, és hogy ez a kirekesztés hogyan függ össze a magyarok általános karakterével, továbbá a törzsi és felvilágosodás előtti, urambocsá' kleriko-feudális gondolkodással, amely MINDIG (ismétlem MINDIG) kiújul, amikor válság van, és egy nem-toleráns, nem-baloldali párt van hatalmon, AKKOR IS, ha ellenzékben van, mert ezek a MOCSKOK olyanok, hogy meg tudják vuduzni a választókat, hogy azok saját érdekük ELLENÉRE is az intoleranciára és mucsára szavazzanak, amikről TUDJUK, hogy hova vezet. Hát miféle ember lehet, aki figyelmetlenségnek tudja nevezni a 20. század metafizikai bűnét, blabla.*

Aztán törölhetném az egészet, a-ha, hiszen nem egy vonagábor mondja vagy sötétséges vezérlőfejedelem, hanem egy magyarnarancsos jófej. A-ha.


Fehér lakosság és figyelmetlenség. Kossuth Rádió, Magyarország. Az etnikai megkülönböztetés és a gyűlölet ellen. Önökkel, Önökért.

* (és különben is, az összes náci nyilasgárdistát gázkamrába kéne küldeni, a jobbikosokkal meg a nagypofájú narancsosokkal együtt, igen!)