2009. július 6., hétfő

Stephen Hawking szerint a világ


Hawking afféle evolucionista kispápa, a Dawkins nevű humanoid-egyedtől abban azonban különbözik, hogy legalább képes a gondolkodás valamiféle imitációjára. Grandiózus csillagászati fantazmagóriái legalábbis lenyűgözhetik a fiatal, sokat nem látott és szkepszissel még eléggé fel nem vértezett olvasókat. A tekintélytisztelet pedig ugye kódolva van a DNS-ben, ezért majd sokan hallgatnak reá, akik „szeretnek önállóan gondolkodni” és akik „elutasítják a vallási előítéleteket”.

Megismétlem: Hawking nem kvalitások nélküli sejttömeg, hanem olyan anyagszerveződés, amelyben felszikrázott az értelem sugára, amire a Kozmikus Haladás évmilliárdok óta kiszemelt és predesztinált bizonyos példányokat, szemben másokkal, akiket úgy látszik, eleve elrendelt, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Át kellene gondolni kicsit ezt az eleve elrendelést.

„Míg a generációk által folyamatosan átörökített genetikai információban nem történt jelentős változás, addig az emberek által generált adatfolyam hatalmas, az evolúció pedig a tudós szerint már túlmutat génjeinken. Hiába növekszik kritikus módon az általunk generált és felhalmozott információ, agyunk még mindig a darwini időskálán fejlődik, nem vagyunk képesek lépést tartani a »külső evolúcióval«, mindez pedig még problémákhoz vezethet — igaz, mindezen problémákra nem tér ki Hawking.” — jegyzi meg a HVG ismertetője Hawking Life in the Universe c. előadása kapcsán.

Ez ahhoz képest, hogy Hawking szerint „a darwini evolúció végetért”, nem nagy eredmény. Ezek szerint ugyanis a darwini evolúció mégsem ért véget, ha egyáltalán valaha is volt bármiféle értelemben vett evolúció, nem pedig csak zsonglőrködünk a szavakkal.

A hangzatos és absztrakt szavak efféle halmozása nagy vonzóerő azok számára, akik nem szoktak maguktól gondolkozni. „Az emberek által generált adatfolyam hatalmas” — vegyük csak szemügyre ezt a kijelentést. Bárki, tehát bárki ismeri ezt az állítólagosan valahol létező „adatfolyamot” és tud belőle szelektálni, mely adatok helyesek, melyek nem? Egy sci-fi szerző vagy egy isten talán, de nem ember. Nem maradt-e minden ugyanúgy, mint régen volt: van, aki tud ezt-azt, mások meg amazt, van aki sok dologban bölcs, mások meg szinte semmiben? Nem maradt-e ugyanúgy, hogy az ember felejt és szenilissé lesz, nem pedig csak tanul? Nem maradt-e ugyanúgy, hogy az emberi megismerés azért sem „halmozható fel”, mert nem csak racionális szinten stagnál, hanem nem-racionális szegmensei is vannak, amelyek olykor egyenesen kifejezhetetlenek, minden esetben ugyanannyira szubjektívek, emberi karaktereken átszűrtek, negatív értelemben pedig paranoidok, megvezethetők és sebezhetők, mint bármikor a történelem folyamán? Nem maradt-e továbbá ugyanúgy, hogy az absztrakt ismerettel semmire sem megyünk, még ha ezer könyvtárunk vagy internetes pdf-raktárunk van is, amennyiben nem látjuk át és nem tudjuk ezeknek még legadatszerűbb tartalmait sem a gyakorlatban felidézni és helyzetekben alkalmazni? Nem maradt a világ racionálisan kiszámíthatatlan, uralhatatlan „terep”, amelyben bármi és bárminek az ellenkezője is megtörténhet vagy megtapasztalható, csak idő kérdése?


Tudnának Önök, kedves Olvasók, mondjuk nem hogy száz-, de csak egyetlen harcművészetből vagy keleti meditatív módszer alkalmazásából vizsgát tenni a Szalonban? Akár még úgy is, hogy elolvastak az ügyben minden fellelhető és el nem feledett, porosodni nem hagyott anyagot? Nem feltételezi a tudás (bármiféle komoly tudás) az átadást, a próbát és ellenpróbát, a személyes képességek meglétét? Nem feltételezi ezeket még a cipész-szakma vagy akár a palacsintasütés is?

És — hogy ne menjünk ilyen elméleti távolságokba — mondjuk esti tévénézéssel mit lehet akárcsak a kutyánk vagy macskánk természetének pontos ismeretéből is elsajátítani?

Ha pedig így van, akkor hol itt a lényegi változás, hol itt az evolúció? Legfeljebb ott, hogy ma az emberek zöme olyan buta, hogy azt hiszi, mindez megváltozott. Ez viszont nem evolúció, hanem involúció. Nem kibontakozás, hanem hanyatlás, és nem minőségi előrelépés, hanem tartalmatlan mennyiségbe hullás, totális szétesés.

Ahogy René Guénon is írta — igazság szerint túl finoman fogalmazva — A fejlődés mítosza c. cikkében (1934-ben): „Könnyűszerrel látható az a tudatlan látszatigazság, amelyre a haladás elképzelése támaszkodik. Eme látszatigazság azt feltételezi, hogy az emberiség összességében egy folyamatos és egyöntetű haladást követ: e szélsőségesen leegyszerűsítő szemlélet azonban minden ismert ténnyel szemben áll. A történelem ugyanis minden korszakban egymástól független, gyakorta eltérő civilizációkat alakított ki, míg ezek közül egyesek megszületnek és kibontakoznak, addig mások hanyatlásnak indulnak és elhalnak, vagy valamilyen kataklizma folytán váratlanul megsemmisülnek: az új civilizációk pedig távol állnak attól, hogy a régi civilizációk örökségét mindig összegyűjtsék. Ki merné például komolyan állítani, hogy a modern nyugatiak — még ha közvetetten is — hasznosították volna a káldeusok vagy az egyiptomiak által összegyűjtött ismeretek nagy részét, nem beszélve más civilizációkról, amelyeknek még a neve sem jutott el hozzánk? Egyébként nem kell túl messzire viszszamenni a múltban, hiszen vannak olyan, az európai középkorban művelt tudományok, amelyekről manapság a legcsekélyebb elképzelés sincs.”

Hasonló ehhez a „társadalmi mobilitás” mítosza is, az emberi progresszió forradalmi „hagyományának” egyik vesszőparipája, amely az utóbbi évszázadban gyorsult fel végleg. E hipotézis helytelenségének illusztrálásához elég azt megállapítani, hogy az ó- és középkorban olyan évezredekre szóló és azóta is teljes pompában álló épületeket emeltek, amelyeket felruháztak nem csak a fizikai, de az általuk hordozott esztétikai és szellemi üzenetek ellenállóvá tételével is. Mára pedig alig van közönséges kőműves, aki egyik téglát tisztességesen a másikra tudja helyezni.

Az a minimum, hogy evolúció helyett alkonyról beszéljünk. De talán tisztességesebb lenne úgy fogalmazni, hogy már késő este van.



15 megjegyzés:

  1. "Magam talán középre állok.
    Talán este van. Talán alkonyat.
    Egy bizonyos: későre jár."

    VálaszTörlés
  2. Ez az alkony
    http://www.telegraph.co.uk/health/women_shealth/5666419/Scandal-of-the-girls-as-young-as-12-having-abortions-every-year.html

    VálaszTörlés
  3. Ajánlott olvasmány: Roszak: Az információ kultusza

    VálaszTörlés
  4. TM,
    dejszen az balos.

    [.../..]

    VálaszTörlés
  5. tölgy,

    de legalább nem pozitivista - szerintem szórakoztató olvasmány, ifjú koromban kedveltem. Azért újra el fogom olvasni.

    Mondana a témába vágó vérkozervatív értekezést?

    És azért is érdekes a könyv, mert jóval az internet előtt írta le azt, amit.

    VálaszTörlés
  6. Üdv!

    Legelőször is az, hogy ismerhető fizikális állapotában olyan szellemi teljesítményre képes, mint amit a kozmológiában véghezvitt, nemcsak tudományosan, de emberileg is a legnagyobb mértékig tiszteletreméltó.

    Mivel itt feltételezem, inkább bölcsészek vannak, nekik "Az idő rövid története" lehet érthető és érdekes egyszerre.

    A Google Video is kedveskedik anyaggal a témában:
    http://video.google.com/videoplay?docid=2326099876688021736

    A hivatkozott cikk kapcsán:

    Feltéve hogy létezik/létezett olyan, hogy darwini evolúció, Hawking nem mond vitriolba mártandó butaságot: nem elveti azt, hanem azt fejtegeti, hogy a darwini evolúció az információ (kultúra) megjelenésével egy új tényező kap szerepet a folyamtban, egy új terület nyílt meg, s ez magát a folyamtot is átformálja.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Fridolin,

    nos, a cikk provokatív hangvételben íródott, és örülök, hogy ezzel számolt is, nem úgy, mint aki azt írta valahova, hogy „Jesszus! Ez gáz!”. Természetesen tudom, hogy Hawking nem kispályás tudós, és hogy érveit alaposan végig kell gondolni, ha valaki kozmológiai kutatásokba vágja a fejszéjét.

    (Az más kérdés, hogy következtetéseit szükséges-e bólogatva elfogadni. Szerintem nem.)

    Itt elsősorban az evolúcióval kapcsolatos általános hangzatoskodás kapcsán írtam, amellyel úgy etetik az embereket komolynak látszó tudósok is, mintha nem lehetne azonnal kismillió érvet szembeállítani azzal.

    Az evolúcióra (legyen az darwini, vagy „öntervezett”) tényként, mintegy félmondatokkal hivatkozni szerintem vagy naív „reménykedés” vagy egyszerűen csak olcsó.

    Ezért sajnálom, amikor egyébként figyelemreméltó emberek is úgy kezelik a témát, mintha esti mesét mondanának.

    Van egy olyan gyanúm, hogy egyes tudományos emberek egyszerűen beleragadtak az absztrakt gondolkodás és a hipotézisek hálójába, és mintegy abban élnek, mint mondjuk egy számítógépjátékba belefeledkezett gyerek.

    Kívülről nézve illik szkepszissel övezni ezt, mint ahogy egy művészre sem nézhetünk fel minden szavára, csak azért, mert amit csinál, ahhoz jól ért.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem Lornyonka még az Idő rövid történetét sem érti, felesleges vele erről beszélgetni...

    A provokációt sem érti, mert azonnal vérben oldódik nála minden irónia meg egyebek. Dettó Tölgy Bútorgyáriparos.

    VálaszTörlés
  9. Zoltán,
    ezennel ünnepélyesen kinevezem Önt a Tea-Kör udvari futóbolondjává.

    (Zoltán fejére helyezi a csörgőspikát)

    VálaszTörlés
  10. Zoltán, nem tudom kire gondolt, én nem szándékoztam provokálni, úgy látom Loxon sem vette annak.



    Loxon, épp a nem feltétlen és teljes elfogadás jelzése végett írtam, hogy "feltéve hogy létezik/létezett darwini evolúció" - azaz magam is fontosank tartom szkepszist, eben a kérdésben mindenképp, főleg, hogy épp a "tudománycsinálásnak" egyik sarokköve.

    VálaszTörlés
  11. Fridolin,

    jó sokat vitatkoztunk már a Tea-Körben az evolúcióról, hogy van-e, volt-e vagy nincs és nem volt, hogy mik a definíciói, mik a problémái, mik az eredményei, mi tételezhető ezek helyébe stb.

    Jó sok kommentár vár végigolvasásra ez ügyben. Ezzel tudom bíztatni. :>

    VálaszTörlés
  12. nah, látom le lett tiltva a kommentelés aktuális threaden. kifogytak a karakterből?

    VálaszTörlés
  13. Nem éppen. Sőt, az idült „karakter-diarrhoea” orvosi esetével találkoztunk.

    VálaszTörlés
  14. a vir sapiensről beszélek..

    VálaszTörlés
  15. Én is.

    Önnel szívesen vitatkoztunk volna (illetve vitatkozunk a jövőben is), de Z.(orro)-val sajnos lehetetlen volt megtalálni a legelemibb társalgási hangot.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)