2009. július 11., szombat

Az ignorancia vírusa

Az ignorancia vírusa az, amit Dawkins-kórnak lehetne nevezni. Ám Dawkins maga, aki a vírust terjeszti, csak egy fokkal kevésbé beteg — ha nem betegebb — az általa megfertőzötteknél. A fertőzésből ki lehet gyógyulni, de akinek annyira gyenge az immunrendszere, hogy megkapta, annak nehéz lesz. (Aki most arroganciával vádolna minket, vegye figyelembe, hogy Dawkins saját szavait adjuk vissza, egészen a vírus szó használatáig menően, amellyel ő az ábrahámi vallásokat, az ún. hitet illeti.* Természetesen ő ezt szeretettel teszi, és fel akarja szabadítani szegény, megkínzott embereket a vallások járma alól. Nem vonom kétségbe a becsületességét, akkor sem, ha ezek az emberek vallások nélkül is épp eleget szenvednének, mígnem eljutnának ahhoz — ha képesek volnának —, hogy felismerjék az elszenvedés nem vallási, hanem ontológiai erejét és evidenciáját az emberi létezésben, hiszen az ember minden tekintetben határlény. Csakhogy ehhez a felismeréshez már eljutottak többen a múltban is, sőt, elég régen — például Buddha, Mahavira, Jézus Krisztus és mások —, so it would not be a great matter, eh.)

Richard Dawkins könyve, A vak órásmester előszavának kezdő szavai:
„This book is written in the conviction that our own existence once presented the greatest of all mysteries, but that it is a mystery no longer because it is solved. Darwin and Wallace solved it [...]”
Amikor elolvastam ezeket a szavakat, alig hittem volna a szememnek, ha nem olvastam volna már hasonló sületlenségeket milliószám, igaz, kevésbé komolynak kikiáltott szerzőktől. Úgy gondolom, hogy kevés gondolatról lehet elmondani, hogy ennyire bornírt, bigott és szánalomraméltóan ignoráns volna.

Talán még Marx nevezetes maximájánál is gyengébb lábakon áll, mely így szól: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk”. Martin Heidegger türelmesen elmagyarázza (angol fordítás oldalt), hogy Marx ezen maximája miért is mélyen gondolkodás-alatti. Dawkins vaksi órásmesterének fenti mondata megüti ezt a marxi mércét, de talán még alul is haladja azt. Megérdemli, hogy aki elolvassa ezt a félmondatot, azonnal becsukja a könyvet és visszategye a polcra, ha már volt olyan kaján, hogy levette. (Természetesen, ha biológiai érdeklődésű olvasóról van szó, tovább fogja olvasni, de ez a mondat semmi jót nem ígér.)

Ki oldotta meg az emberi egzisztencia misztériumait és kérdéseit? Darwin és Wallace? Vagy a szomszéd zöldségárus? Ezt még egyes tudományos részkérdések esetében kijelenteni is enyhén szólva nevetséges volna. Whitehead azt mondta, az egész nyugati filozófia lábjegyzet Platónhoz és Arisztotelészhez. Kis túlzással így is fogalmazhatunk. Na de az egész tudomány (pláne filozófia) lábjegyzet volna Darwin-hoz és Wallace-hoz? Ugyan, kedves Hölgyek, tisztelt Urak. Darwin-nál és Wallace-nál Harry Potter is többet mond az emberi egzisztencia titkairól, méghozzá a legcsekélyebb túlzás nélkül.

Dawkins egy (bizonyára jól belénevelt) előítéletekkel telt, az elfogulatlanság hűvös arroganciájával rendelkező tudós-politikus. Azon nem egészen naív emberek egyike, akik annak torzított képénél, amit kritizálnak, egy hiányos világnézetet propagálnak. Ez az agresszíven babonás szcientista világnézet (“centuries of human progress”) nem old meg semmit, de igazán semmit az emberi létezés és a kozmosz misztiériumai közül. Hasonló illúziókról már beszéltünk Stephen Hawking kapcsán is, aki pedig sokkal színvonalasabb gondolkodó, mint Dawkins. Ezek a tudósok, akik közül néhányan figyelemreméltók a saját területükön (nyilván Dawkins sem annyira csapnivaló genetikus), igyekeznek hatáskörüket átlépve lerombolni azt, ami nem fér bele a saját ignoráns, nem egyszer egyenesen autista látókörükbe.

Ignoránst és nem szkeptikust írtam. A szkepticizmus olyasvalami, amihez Dawkins nem igazán ért. A szkepticizmus lényege szerint ugyanis nem más, mint saját egyéni nézőpontunk megkérdőjelezése és megfelelő kritériumok szerinti újraalkotása, nem pedig csupán bizonyos területek kétségbevonása, sem pedig úgynevezett tolerancia. Aki ignoráns, az nem akar tudomást venni olyan világátélések lehetőségeiről, amelyek mellőzik saját babonáit, csak arról a korlátoltról, amelyben ő leledzik — függetlenül attól, hogy (burkoltan vagy nyíltan) mennyire tolerál vagy intolerál másokat.

Dawkins világnézete lefejezett. A „tényeket” összekeveri az interpretációkkal. Sejtelme sincs azokról az erőkről, amelyek a világot — vele együtt — mozgatják. Ha sejtelme volna, akkor szatanikus lenne, mint Marx, mert Marxnak voltak sejtelmei arról, aminek félig az irányítója, félig az eszköze volt. Csak találgathatjuk, Dawkins-nak vannak-e efféle sejtelmei és kétségei. Abszurd kijelentésnek tetszik, de Marx érdekesebb gondolkodó volt, mint a lapos Dawkins: legalább sejtelme, ha nem egyenesen tudomása volt arról, milyen erőkkel játszik.

Dawkins ugyanúgy, mint bármely prozelita vagy tévéevangelizátor, prédikál. A „társadalmat”, annak még „minden Gonosz gyökere” (oh, how rhetoric) alatt élő tagjait kritizálja, azt a tömeget, amelyet mindig könnyű kritizálni, akkor is, ha vallásos, akkor is, ha nem. Azt a tömeget, amelyben voltak bolondok, vannak bolondok, és lesznek bolondok; amely tele van különféle képességű és moralitású emberekkel, amelyben, ha úgy vesszük, Richard is csak egy közepes futóbolond a sok közül a halál társadalmilag megoldhatatlan misztériumának mezején, velünk együtt.

Állítom-e, hogy mindaz, amit Dawkins kritizál, szép és jó? Nem. Azt állítom, hogy az alap, amelyen állva kritizálja, éppen olyan hamis lehet. Aki materialisztikusan hisz a pokolban, csak egy árnyalattal képvisel mást, mint aki materialisztikusan és szociális alapokon nem hisz benne, és ezen az alapon okít másokat. (Hovatovább azokat az elmérgedt keresztény tébolyodottságokat, amelyeket Dawkins kritizál, Tölgy is kritizálja, példának okáért.) A racionalizmus nem minden.

Nos, nem lehet mindenkinek eleget tenni, és ezt Richard-unk nem igazán átja be. Egy nézet vagy egy nézet kritikája is relatív keretek és az egyéni fantáziák korlátai között mozoghat, amelyek nem racionális területek. A létezés iránti ősszomj, amelyről— a maga beteges módján — még Freud is tudott, minden emberben munkál, még a tudósokban is. Ez olyan „tudományos” hybrid-eket hoz létre, mint a raëlizmus, amiben nem kevés hollywood-i sztár hisz és hitt. (Nekik ajánlanám Fritz Künkel karakterológiáját, amely jó érzékkel tapint rá a sztár-létmód lényegére). Dawkins The Virus of Faith c. horrorfilmecskéje végén ugyanerről az ősszomjról és azon „csodálatos véletlen”-hitről tesz groteszk konfesszióként ható tanúbizonyságot, amelyet már korábban említettünk az asztrológiával kapcsolatos fejtegetéseink tudománykritikai részében.

A kakas, a kígyó és a sertés egymásba kapaszkodó figurája a Tibetben gyakran ábrázolt „létesülés kereke” centrumában. A legkülönbözőbb világokban (így az emberiben) való létesülés törekvésének ősokait ábrázolják.

* Dawkins szemmel láthatólag az ábrahámi vallások közül a zsidóságot, valamint a kereszténység és az iszlám több lábon álló fundamentumai közül az Ószövetséget támadja leginkább. Megjegyezzük, hogy — bár az ószövetségi hagyomány korántsem homogén és korántsem csak morálisan értelmezhető — a kereszténység szempontjából éppen úgy, mint az iszlám szempontjából nézve nem abszolút érvényű, olykor pedig kifejezetten ellentétes e hagyományokkal.

Dawkins szcientista filmje ignorálja a glasenapp-i osztályozás szerinti „örök világtörvény” vallásait (természetesen Glasenapp ötössége többé-kevésbé önkényes, viszont tipológiája helyes).


14 megjegyzés:

  1. Darwin helyet új kedvencünk lesz?
    :)

    VálaszTörlés
  2. múltkor épp elkaptam a Záróra ismétlését amiben Szathmáry Eörs evolúcióbiológus volt a vendég, ő épp elhatárolódott a rapper Dawkinstól pedig a haverja ;]

    SzE.: - Nem. Az a baj, hogy sajnos meg kell mondjam viszonylag jóban is vagyok, nem közeli barátom, viszonylag jóban is vagyok az emlegetett Richard Dawkinssal, viszont attól félek, hogy nem igazán hasznos a legújabb kori ténykedés, pontosan ezen a területen. Ugyanis feldühít és megaláz olyan embereket, akiknek a feldühítésére és a megalázására égadta világon semmi szükség. Ugyanis az a baj, hogy van egy filozófiai műveletlenség sajnos ami itten terjeng szana-szét, amibe ő is beleesik, meg az intelligens dizajn követői, csak a másik oldalról. Tudományos eredmények alapján nem lehet se cáfolni, se bizonyítani azt, hogy például isten létezik-e, vagy sem. Azt hittem, hogy ezt már egyszer megértették az emberek ugye a múlt századokban és akkor újra elővesznek ilyen szempontból ásatag nézeteket, leporolják őket és rendkívül sok meleget, vagy hőt, de annál kevesebb fényt produkálnak ezek a viták.

    az egész beszélgetés mókás, ha valaki ráér olvasgatni: http://tiny.cc/BIMCO

    VálaszTörlés
  3. Darwin és Dawkins, again... [ásít] Nem léphetnénk végre tovább az ábécében? Ott van mondjuk Dennett:

    Consciousness Explained

    Ki se kell nyitni a könyvet, el se kell olvasni a nyitó mondatot - már maga a cím pofánvágja a értelmes embert. Mazochista teázóknak nagyon ajánlom.

    VálaszTörlés
  4. Azért elég jó reklámot csinálnak ennek az embernek. :)

    Mellesleg azzal, amit Szathmáry mond - hogy tudományos eredmények alapján sem megcáfolni, sem bizonyítani nem lehet isten létét -azért sem értek egyet, mert ezzel az erővel tudományos eredmények alapján nem lehet cáfolni vagy bizonyítani az angyalok, szentek, a manók, tündérek, démonok stb. létét sem.

    Annyit tennék még hozzá óvatosan - mert nem célom az, hogy bárkit megbántsak - hogy amíg Dawkinsnál hiányzik a filozófiai műveltség, itt bizony tapasztalok reál tudományos műveltségi hiányosságokat. A két fél túlságosan egy aspektusból vizsgálgatja a világot, mely azonban túl összetett ahhoz, hogy pusztán filozófiai vagy pusztán reál alapokon megértük minden jelenségét.

    VálaszTörlés
  5. Addig nem zavar a „reklám”, amíg gondolkodásra indít.

    A tudományos eszközök nem is alkalmasak arra, hogy azokkal bizonyítani vagy cáfolni lehessen manók vagy tündérek létezését. Ezek létmódok, belső lehetőségek. Anyukám például egy tündér. Apám meg óriás. A tesóm egy manó. Ez tudományos eszközökkel bebizonyíthatatlan és egyúttal cáfolhatatlan. A szubjektum tapasztalja így vagy úgy.

    Másrészt bárminek a létezése nehezen bizonyítható vagy cáfolható. Gondoljon egy bűnesetre, ahol jobbára csak közvetett bizonyítékokra, és többé-kevésbé megbízható tanúvallomásokra alapozhatunk, ha egyáltalán volt tanú.

    Van-e Eiffel-torony? Ahhoz, hogy ezt „bizonyítsam”, fel kell kerekednem, és elmennem Párizsba. Erőfeszítéseket kell tennem, különben csak a szobám falát látom.

    Látta-e már Loxon-t, kedves Sedith? Lehet, hogy Loxon nem létezik, csupán karakterek sorozata a képernyőn, csupán egy alak a képzeletében, s azon kívül sehol sincs a világban.

    Vagy vannak-e olyan szubtilis dolgok, mint pl. hiúság?

    Isten, ha „van” (bár ez a szó dolgok meglétére vagy — mint a „nincs” — meg-nem-létére utal) nem térbeli vagy időbeli.

    A látás például térbeli-e?

    Ellenkezőleg: a látvány a térbeli. A látás nincs benne a térben, hanem érzékelője a térnek. A látó pedig egyenesen láthatatlan.

    Van-e illata a szaglónak? Nyilvánvalóan nincs. Tehát a szaglás nem érzékelhető, csakis indirekten, tudomásulvétel által. Van-e szaglás? Van-e az, aki érzi az illatokat? Igen. Szagolhatjuk-e magát a szaglást vagy a szaglót? Nem. És így tovább, az összes érzékkel.

    Istent mindig az érzékelt oldalára próbálják helyezni, és ott keresik, sosem az érzékelő oldalán.

    Pedig ez a helyes kutatási irány.

    VálaszTörlés
  6. kedves Sedith, de a tudomány mivel tudná cáfolni a manók, angyalok, Pumukli család létét?

    VálaszTörlés
  7. Kedves Gordon,

    DD is meg van.
    Lehet, hogy igaza van és az Új Ateistákat hanyagolnunk kéne egy kicsit.

    VálaszTörlés
  8. Darkosky, a tudománynak nem célja, hogy bizonyítsa a Pumukli család létét, ahogy isten létezésnek bizonyítása vagy cáfolata sem célja. Ám a tudomány által elért eredmény alapján lehet következtetni, valószínűsíteni. Ez nincs megtiltva. És kérem, ne jöjjenek ismét azzal, hogy a scientizmus meghaladott, ez ugyanis nem nagyon zavarja a tudományt.

    Loxon, Ön nagyon szofista. :) Akkor mondjuk tegyük fel, hogy több, mint karakterek halmaza, és felkerekedik Párizsba az Eiffel-toronyhoz. Ott meglátja a tornyot, gyönyörködik benne, az emberek pedig furán néznek Önre, mert nem látnak ott semmiféle tornyot. Ön azonban bizonyítva látja a torony létét, meg van győződve arról, hogy a torony ott áll.

    Akkor most létezik az Eiffel torony?

    VálaszTörlés
  9. Kedves Sedith, az Ön által elképzelt párizsi utazásom során számomra létezik az Eiffel-torony, a furcsálkodók számára pedig nem.

    Kérdés, ha fel kívánok menni a lépcsőn vagy a liften, sikerül-e? (Nincs kizárva.)

    VálaszTörlés
  10. Loxon, maga csak ne menjen Párizsba, magának nincsen feje, az meg arrafelé már nem olyan nagy divat, mint régebben volt arisztokrata körökben.

    VálaszTörlés
  11. Lehet, hogy sikerül.

    Kérdés: mit érzékel az Ön liftezéséből a külvilág?

    VálaszTörlés
  12. Lehet, hogy semmit nem érzékel a külvilág. Sőt, az is lehet, hogy mégiscsak karakterhalmazra kellene bontania a kalandot. :>

    sy, Ön járt recensen Párizsban? A hír érzékenyen érint, azt hittem, ez a különös sajátosságom csak növelheti a charme-omat.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)