2009. július 10., péntek

Ha nincsen gárda, miért nincs helyette más?

Tisztelt Tea-Kör Szerzők és Olvasók.

Levelet írt nekünk egy vidéki kulturális főváros lakója. Szerintem félrecímezte, a For a Better Tirpákbokrétásnak akarta írni, de úgy látszik, azt hiszi, hogy ez ugyanaz a társaság. Felvilágosítom, hogy nem, de a levele lényegét leközöljük, ha már így alakult:

Mint egyszerű tirpák alacsonyember ezt kérdezem én, amikor a városban járok, ahol élek. Én, az egyszerűember nem értem, hogy amikor a főbb sétálóutcákat vagy tereket vagy a mellékutcákat járom, akkor miért nem bukkan fel valahol egy rendőr, egy polgárőr, egy közterületfelügyelő, egy karabélyos, egy csendőr, egy katona, egy rendfenntartó közeg, egy gárdista. Egy zsandár, egy biztosúr, egy fakabát, egy zsaru, egy zsernyák, egy kopó... bárki, csak biztonságban érezhetné magát a lány, aki szembejön és kerüli a pirosposgásmosolygós tekintetem és meggyorsítja a lépteit, mint a macsek az ajtórésben, vagy én magam, akire humánus tekintetem miatt azonnal rácuppan az a szipus cigány, aki ordítozni és verekedni szokott a város kellős közepén, és akit minden turistaszezonban kiengednek, ha egyáltalán valaha beviszik (diliházba kéne, de az sincs), és aki a város bármely pontján előfordul, de újabban csak a központban, hogy mindenki sétáját — nyanyáét, papáét, tiniét, turbékoló párocskáét — tönkretegye — és ilyenből van ám minden ötven méteren egy. Nem tudom, ez valójában tényleg pénzt kunyermál-e vagy csak egyszerűen fenyegetőzik. Engem egyszer fényes nappal átölelt, egész testszagával, kitérni se tudtam az útjából — amikor balra mentem, balra jött, amikor jobbra mentem, jobbra jött —, és majdnem szemenköpött és majdnem lefejelt, úgy kérlelte a pénzem vagy rongy életem. Aztán mesélték, valaki egyszer jól megverte, azóta valamivel illemtudóbb, artikulálatlanul sem üvölt annyit azóta szegín.

Vagy az a négyfős cigánybanda-tag, aki idejön hozzánk pénzt kunyermálni szép, búgó hangon, lefestve életének szerencsétlenségét, és kabátja alatt megvillogtatja felénk az anyja kiskésit a város kellős közepín, fényes nappal vagy éjnek évadján, és ha nincs velem a vagány és sokatélt barátnőm, aki tudja, ilyenkor hogy kell beszélni egy őrülttel, akkor nem biztos, hogy szerencsésen kerülök ki a történésből. Én, a tirpák egyszerűember nem élem át úgy, hogy ez egy jó edzés a léleknek, hogy ez egy demilyen nagyszerű kihívás, hogy a szellemi fejlődés előcsarnoka és hogy még több ilyet, különben Haarlem-i mindennapok c. számítógépjátékot veszek a médiamárktban, ami ugyanerről fog szólni. Vannak ilyen nagyemberek, akik ezt tudják így szemlélni, de én nem. Nekem nincsenek vagány ötleteim, élhetetlen, élemedett, szatyrot cipelő egyén vagyok, aki nem ért a multikultúrálizmushoz, szkenofóbiásan féltem a kis életem és nem gondolom azt, hogy ez a karma ajándéka vagy valami hasonló.

Én, a hülyekisember, akinek testi ereje nulla, szeretnék látni egy őrbódét az utcasarkon, vagy két szablyával felszerelt marcona katonaembert, vagy egy mordályos pödröttbajszút, vagy legalább két kopasz árpádsávost, akik csúnyán néznek ilyenkor és eltessékelik azt az agresszív szipusgyereket, vagy azt a szemem előtt rongálót, vagy azt a szemem előtt erőszakoskodót, vagy azt a bicskásembert — jó lenne, ha mindegyikre jutna egy, de inkább kettő. Vagy szeretnék látni legalább egy járőrőzö rendőrautót, vagy egy állig felinkalozott kékruhás legófigurát, aki könnygázsprével annak a sötét alaknak közvetlen közelről a szemébe fúj, úgy, ahogy ott, a gárdatüntetésen csinálta. Vagy ha már nem fúj a szemébe, legalább vegye elő a sprét, megmutatni, hogy van olyanja. Mert én nem hordok kést magamnál, tetszenek tudni, lehet, hogy az szabálytalan is volna. Nem értek a magyarközlönyhöz.

És én, az egyszerűember nem északkelet-magyarországi faluban lakom ám, nem is a külvárosban, hanem egy Ojrópai Értelemben Vett Kúlturhális Fővárosban, annak is a kellős közepén.

Felőlem nevezzék polgárőrségnek, vagy rendőrségnek vagy csendőrségnek vagy karabiniérinek vagy bach-huszár úrnak vagy bárminek.

Nekem, az egyszerű tirpákembernek vagy tirpákasszonyiállatnak erre szükségem van. Igényem van rá. Szeretnék minden utcasarkon egy biztonságot adó fejet látni. Kedves állambácsi. Ez egy piaci rés, munkahelyteremtési lehetőség, tessenek betölteni. De aztán ne dilinós szipuscigányokkal, meg veresgárdistákkal, jó?

A mélyszegínség nem jó tanácsadó.

Egyébként liberális gondolkodású vagyok. Ezt az is mutatja, hogy kerékpáron járok, és az ismerőseim rendszeresen részt vesznek abba a tiltakozós izébe. Na, hogyishívják. Kritikus tömeg.



6 megjegyzés:

  1. Loxon,

    mi közünk nekünk ehhez? Ez csak egy alacsonynövésű bajuszos nő, akit a Páncélvonat Gábor megfertőzött és már fehér csíkokat festett a veres zászlajára.

    VálaszTörlés
  2. Tölgy,

    tudta, hogy a Turulok eredeti zászlaja vörös volt?

    Nem mindent fújnak fényes szelek, ami vörös.

    VálaszTörlés
  3. A levélíró oly élemedett korú, hogy még emlékezik a Turulokra?
    Én legfeljebb Szamuely Tibort néztem ki belőle.

    VálaszTörlés
  4. nem értem, miért nem iratkozik be a tirpákja vmi önvédelmi sportra?

    VálaszTörlés
  5. Jobb is, hogy nem a Tirpákra írt. "Mink" nem szeretjük az ilyen fasiszta disznókat. Engem nem bántanak a gyerekgyárosok, nem megyek oda. Ő is maradjon "otthol", mint a HTM-ek.

    "" Az idézetek Bolgár György Beszéljük meg című elit műsorából valók.

    VálaszTörlés
  6. Most már akkor mindenki levanvbalosozva, aki rendet szeretne, meg nem mer hazamenni a 8-as busz után az 500 méterre lévő otthonába?

    Igen! Ez a megoldás.

    Ezek tirpák prolik, pre-, vagy posztkomcsik, akik otthon megszeretnék inni a kőbányait. Nem kellenek, ez nem menő. Inkább előveszek gyorsan valamilyen tanulmánykötetet, mert hallani sem akarom ezt a komcsiproli nyekegést. Kádár halott végre, bízok a új, demokratikus magyar rendőrségben! Ez a helyes viselkedés.

    (Leteszi a Magyar Nemzetet, és nagy hévvel kinyitja a Zsaru magazint)

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)