2008. május 17., szombat

Konzervativizmus és iszlám, iszlám és világháború

A Teák már ismerik rossz szokásomat. Amikor éppen csend támad, és csak a teáscsészék, ezüstkanalak halk csörrenései, csendülései hallatszanak, akkor gyakorta, el-elmélázó arccal kiejtem azt a nevet, hogy René Guénon. A hatás zavarba ejtő. A diszkrét csörömpölés még inkább elhallgat, a kanalak megszűnnek forogni a teáscsészékben, s a keresztény Európa sanyarú sorsáról szóló társalgásban épp szünetet tartó barátaim kissé úgy néznek rám, mintha megszállott volnék. Zavarba jöhetnék a csodálkozó vagy fürkésző szemek láttán, vagy vehetném esernyőmet, s kissé vontatott angolos távoztomban még utoljára az asztalra helyezhetném A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvet. Ám a teátrális reagálás, úgy gondolom, meglehetősen irracionális cselekvés volna, amikor a hallgatásba burkolózott szalont elárasztó finom dohányfüstben kérdőjelek kacskaringói rajzolódnának ki, s megerősítené barátaim abbéli benyomását, hogy egyszerűen egy habókos figurával ültek szemközt. Így olyankor inkább mesterkélten misztifikált mesélésbe fogok arról az alakról, akinek szellemi szárnyai alatt több olyan fiatal szerző nevelkedett fel, akik — nyugati létükre — úgy tudtak írni (több más hagyomány mellett) az iszlámról, ahogyan sok született muszlim sem.

Főként A XX. században számos konzervatív személyiség volt ismert, akik a Nyugat vadul elharapózó materializmusa elől menedéket keresve, az iszlámhoz (annak többnyire valamely ezoterikus vonulatához) csatlakozva univerzálisan konzervatív (s tehát európai vagy „euro-atlanti”) életművet mutattak-mutatnak fel. Frithjof Schuon, Titus Burckhardt, Martin Lings vagy a perzsa (tehát már eredetileg síita-muszlim) Seyyed Hossein Nasr viszonylagosan ismert példák, főként René Guénon-t ismerő körökben. Nem ők voltak azonban az elsők, akik az iszlámhoz nem mint ellenséghez közelítettek. Még csak nem is Ivan Aguéli, Guénon mentora és barátja.

Európa politikai történetében az iszlám ellentmondásos szerepet játszott. A mórok hatását inkább pozitívnak, a törökökét inkább negatívnak tekinthetjük, míg az iszlám európai szellemtörténetre tett hatása egyértelműen megtermékenyítő és pozitív volt. Nem csak az ókori auktorok művei kerültek így vissza Európa szellemi vérkeringésébe, hanem olyan kulturális hatások, amelyek valóságos kincsek, s ma már nem is feltételezik, hogy ilyen úton jutottak el és épültek be az európai életmódba.

Nem csak az Ezeregyéjszaka meséiről, a kalamárisról, építészeti különlegességekről vagy a gyönyörű szőnyegekről, (esetleg újabban a hastánc mérsékelten autentikus, bár szimpatikus divatjáról) van azonban szó. Olyan szellemileg magasrendű tanításokról, valamint egészséges harciassággal párosuló szellemi attitűdökről, amelyeket már a keresztes hadjáratokban részt vevő templomos lovagok is fel- és elismertek, miközben az ősi keleti harci játékot, a sakkot játszották ellenségeik sátrában.

A török hódítások nagy mértékben megnehezítették az iszlám pozitív vonásaival való megismerkedést, és tanításainak elfogulatlan szemléletét. Sajátos tény, hogy a magyarországi lázadások, sőt az 1848/49-es forradalom számos exponense vált formálisan muszlimmá, miközben ők elsősorban a törökök iránti lojalitást preferálták, s kevéssé a szellemi aspektus volt a döntő e választásukban. Rákóczi állítólag kapcsolatokat ápolt a szúfizmus egyes képviselőivel is, ám a dezertőrökre többnyire a karrierizmus volt a jellemző, ami persze a szultánságot kevéssé érdekelte. E magyarok esetében úgy tűnik, nem az iszlám iránti valóságos megbecsülés, inkább a törököt végre-valahára kiűző katolikus Habsburgok iránti gyűlölet és megvetés érzése volt a döntő.

Ugyanakkor — Napóleon inkább személyes egyiptomi kalandja után, ahol (Guénon egyik levelének tanúsága szerint) Alí néven felvette a muzulmán hitet — Metternich herceg már hangsúlyozottan pozitívan fordult az iszlám, sőt a török szultánság felé. Felismerte, hogy a francia forradalmat követően immár abban a korban élünk, amikor a két kulturális és politikai hagyománynak nem szembenállnia, hanem szövetkeznie kellene egymással — s nem csak exkluzív szinteken. Javasolta a pápának, hogy a török szultanátust vegyék fel a Szent Szövetségbe, azonban a pápa ezt — rövidlátó módon — elutasította. Ferenc József viszonya a bosnyákokkal teljesen baráti és szeretetteljes volt, s a török birodalom az I. Világháborúban a Monarchia szövetségeseként vett részt. A II. Világháborúban az iszlám világ mintha a Horthyéhoz hasonló szimpátiák hatása alá került volna (bár Horthy személyétől nyilvánvalóan teljesen függetlenül).

Mára az iszlám immár nem annyira a klasszikus kereszténység, hanem inkább a materialista, szocialista és liberális arrogancia vádjai, valamint titkos politikai-társadalmi befolyása alatt hozott létre vehemensen Nyugat-ellenes (ezen belül is főként USA- és Izrael-ellenes) terrorisztikus hajtásokat. Mindeközben sajátos módon – kevesek esetében — az iszlám felé való intellektuális nyitottság elért egy magas színvonalat.

Mostanság többen az Al-Kaida vagy Ahmadinezsád politikájában fedeztek fel világkalifátus felállítására vonatkozó terveket, elképzeléseket. Kérdés, hogy a kialakulni látszó világkonfliktusban (USA kontra Oroszország, USA kontra Irán, USA kontra Kína, Oroszország kontra Irán, Oroszország vs. Kína, Kína vs. iszlám, Irán kontra Izrael) ezek a tényezők hogyan fogják befolyásolni Európa és az iszlám világ állásfoglalását. Vajon győz a Molotov-Ribbentrop paktum kísértete, és Irán — s így az iszlám országai, s talán „valamelyik Oroszország” a kommunizmussal szövetkezik? Vajon az iszlám vagy Európa meghasonlik, ha az ellentétes, nagy katonai potenciállal felfegyverkezett oldalak között választani kell? Vajon a fenyegetettség feloldódik? S ha utóbbi (valószínűtlen) eset érvényesülne, mi lenne a további „párbeszéd” sorsa? Vagy az iszlám — a kereszténység esetéhez hasonlóan — a lassú, s talán forradalmakkal tűzdelt enyészet áldozata lesz majd?




15 megjegyzés:

  1. ma esze szúfi zene lesz valamelyik adón :)

    t.

    VálaszTörlés
  2. garázdabillegető2008. május 17. 12:59

    Ó, Germanus Gyulát meg sem említi? Ő igazán reális, ámbátor költői képet festett az iszlámról, és méginkább az azt alkotó emberekről. Akik - nagyjából olyanok, mint mi vagyunk.
    Az ő szemszögükből a terroristák az esetek nagy részében valóban szabadságharcosoknak tűnhetnek. Persze Szaddám után Bush jobb Iraknak, de van akiknek ez a változás nem elég, mert az egyenlő a szarosvödörből (elnézést) a mézescsöbörbe való eséssel.
    És leegyszerűsítve: valóban csak 710 oka van annak, hogy világháború, de legalábbis nagy felfordulás küszöbén állunk.

    VálaszTörlés
  3. twtn to Loxon,

    "Olyan szellemileg magasrendű tanításokról, valamint egészséges harciassággal párosuló szellemi attitűdökről, amelyeket már a keresztes hadjáratokban részt vevő templomos lovagok is fel- és elismertek."

    sőt, gyakoroltak is. A fegyveres harc és az aszketizmus bizonyos fajtái közti kapcsolat megvolt a történeti kereszténységben is :).
    Hála Istennek, mi most békében élünk.

    És most is megvan az iszlám szélsőségeseknél, ld. "terroristák / szabadságharcosok."

    VálaszTörlés
  4. GB,
    Germanus-on kívül még sokakat meg lehetett volna említeni, főleg útleírókat, orientalistákat, összehasonlító vallástörténészeket (pl. Goldziher Ignác). Itt most csak egy határozottabb körre koncentráltam.

    *

    Az írás felkerült ide:
    iszlam.lap.hu

    .

    VálaszTörlés
  5. A post hibájaként rovom fel, hogy iszlám témájában főleg a (szeldzsuk) törökökről beszél. Törökország egy olyan hely, ahol a tavaly nagy többséggel választásokat nyert, nagyon enyhén iszlamista AKP-t betiltás veszélye fenyegeti, mert a főállamügyész a szekuláris alkotmány megsértésével vádolja őket (amely alkotmány szintén megérne egy misét).

    Az iszlám világ rendkívül színes. Hadd említsem a nők kérdését. A Korán rendkívül liberális ebben a kérdésben. A nőnek joga van a válásra, házasságban élve saját tulajdona lehet. Mohammed és a felesége, Aisha mai szemmel is modern párost alkottak, például együtt játszottak nyilvánosan labdajátékokat, mindezt a 1500 évvel ezelőtt.

    Másik érdekesség, hogy a legnagyobb irányzatának, a szunnita iszlámnak egyszerűen nincs központja. Van néhány különösen szent hely, de semmi nem felel meg a katolikusok pápájának. Ilyen szempontból a szunnita iszlám eleve olyannak született, mint a református egyházak.

    Vannak viszont helyek, ahol az iszlám nevében embertelen, sőt, közveszélyes dolgok történnek. Például amit Afganisztánban a tálibok műveltek a saját népükkel, az leginkább a nácizmushoz hasonlítható.

    Keresztény szemszögből a helyzetet egyszerűnek látom. Az iszlám egy vallás, mégpedig a kereszténységgel meglehetősen szoros kapcsolatban levő vallás, tehát rokonszenvvel figyelhető. Ettől teljesen függetlenül: ha bárhol a világban, például az iszlám világban *is* olyan dolgok történnek, amelyek értékeinkkel szemben állnak (pl. a szabad akarattal), akkor felszólalunk. Mindez független az iszlámtól, mindez a vallásos köntösbe öltöztetett diktatúrákkal van kapcsolatban.

    VálaszTörlés
  6. hát inkább oszmán törökök,mint szeldzsukok..
    a korán liberalizmusa pedig elfogadja a nő testi fenyítését a házasságban..
    mondjuk úgy,hogy a koránnak vannak/lehetnek "liberálisabb" értelmezései,mint a szaúd-arábiában megszokott

    t.

    VálaszTörlés
  7. Tewton, csak ha megcsalja a férjét.

    ""Men are the protectors and maintainers of women, because Allah has given the one more (strength) than the other, and because they support them from their means. Therefore the righteous women are devoutly obedient, and guard in (the husband's) absence what Allah would have them guard. As to those women on whose part ye fear disloyalty and ill-conduct, admonish them (first), (Next), refuse to share their beds, (And last) beat them (lightly); but if they return to obedience, seek not against them Means (of annoyance): For Allah is Most High, great (above you all)," (4:34)."


    Ehhez képest a Biblia csak speciális esetekben szigorú.


    "And the daughter of any priest, if she profane herself by playing the whore, she profaneth her father: she shall be burnt with fire."

    Papok lányai nem huncutkodhatnak, mert megégetik őket.

    VálaszTörlés
  8. KGB!
    összekevert minket!
    az "t." volt, aki nő.
    én "twtn" vagyok, aki nem.

    másrészt, ha jól értem, a "refuse to share their beds" a ffira vonatkozik. Vagyis effektive ő mondhatja ilyenkor, hogy "fáj a fejem" és "most nincs kedvem hozzá"?

    (kitalált példa, a valósággal való .... a véletlen műve)

    VálaszTörlés
  9. "másrészt, ha jól értem, a "refuse to share their beds" a ffira vonatkozik."

    Bocsánat, eltévedtem itt a névtelenek között. A dolog tehát úgy kezdődik, hogy a férfi hűtlenségre gyanakodik. Ennek középső stádiumában közölheti a nővel, hogy nem osztja meg vele az ágyát.

    Inkább a tányértörés az analógia, nem a fejfájás.

    VálaszTörlés
  10. Utánanéztem és az oszmán török valóban pontosabb, mint a szeldzsuk török. Lévén az utóbbi egy történelmi kategória, az előbbiek pedig a történelmi Törökország lakói.

    VálaszTörlés
  11. Loxon, ha sharia bankot akar, nem kell messzire mennie.


    HSBC, Lloyds TSB ...

    VálaszTörlés
  12. "Napoleon insisted on taking part in Muslim celebrations of the birth of the Prophet, and declared his army was ready to convert wholesale to Islam;

    but when he found that the muftis would agree only if all the soldiers were circumcised and swore to abstain from alcohol, he saw this was somewhat impractical."

    http://newhumanist.org.uk/1467

    Khmmm... Loxon, ezek az ezoterikus iszlám-közelítők ... hogy is mondjam ... gondolom, nem körülmetéltették magukat?

    VálaszTörlés
  13. Kedves Tevvton. Nem hiszem, hogy alávetették volna magukat körülmetélési eljárásnak, úgy gondolom, hogy a szúfi rendekhez való csatlakozásnak ez sem volt feltétele (sok más mellett).

    VálaszTörlés
  14. Érdemes elolvasni ezt a történetet mielőtt háborúzni kezdenénk.
    http://konyv-konyvek.hu/iszlam_muveszet

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)