2008. május 19., hétfő

Monarchiai szép napok – plusz két töredék, egy fénykép és egy (a közlés évszakára nézvést inaktuális) vers

Karel Čapek, Milan Kundera vagy Claudio Magris, A Habsburg mítosz szerzője is megengedte magának, hogy a Monarchiáról (az osztrák-magyarról, A Habsburgok nevével összefonódott közép-európai birodalomról) nosztalgikus hangnemben írjon. Oroszországban Bulgakov, Magyarországon Krúdy Gyula élt előszeretettel monarchikus idők hangulatainak felidézésével – az angol, német vagy francia írók sokaságáról talán külön szólni sem kell. Bár nem mind voltak valamely értelemben monarchisták, többen aranyba vonták történeteiket azzal, hogy monarchiába, és nem demokráciába helyezték szereplőiket.

Idealizált-e a képük – a felsoroltaknak, s a fel nem soroltaknak? Egyrészt igen, mint minden egészséges szépség-érzésben, az idealizáltság itt is megjelenhet. Másrészt nem, hiszen tisztában voltak az emberi kapcsolatokban rejlő olykor keserű titkokkal, mint George, találkoztak sötét misztériumokkal, mint Meyrink, időnkénti sivársággal, önzéssel is, ábrázoltak szégyenletes dolgokat – mindeközben mégis ezt olyan díszletek közé helyezték, ami legalább már méltó a színház névre. Metternich nem volt jó véleménnyel a bécsi karakterről (pontosabban annak teljes hiányáról beszélt), mégis, a Monarchia így is több volt, mint az, amire ma még kevésbé lehetne érvényesen alkalmazni a jellem szót.

*

Johann Georg Hamann, a felvilágosodás kevéssé ismert kritikusa, Kant és Behrens levelezőtársa írja a Szókratészi érdemes gondolatok címet viselő értekezésében: Most hiányoznak nekem a palingenezis titkai, amit történetíróink tartanak hatalmukban, hogy minden adott ember és közösség hamujából olyan szellemalakot vonjanak ki, mint amilyen egy karakter vagy egy történelmi festmény (Johann Georg Hamann Válogatott filozófiai írásai, 63. o.).

*

Érlelni kellett volna még e gondolatokat, amint a jó bor alkimistái érlelik a szőlő vérét, míg kiadja esszenciáját. Ám ma hajnalban a Providencia megajándékozott egy álommal, s miután felébredtem, úgy éreztem, vezeti majd tollamat.

J. Emese fotója


*

Stefan George


Őszi csokor


Most jöjj a parkba, mondják: már halott,
s nézd: rádnevet a messze part sugára.
Kristályos fellegraj kék lánggal ott

az útra csillan és a park tavára.

Szedj tarka lombot: sárga nyírlevél
s lágyszürke bukszus rezdül, sír a szél;
rózsát is látsz még, egy-két szomorút:
csókold meg, törd le, s fond a koszorút.

Az őszirózsa rád hívón tekint,
s ha vadszőlők bíborát is beszőtted,
mi dús színét kibontja még előtted:
zárd halkan e haldokló képbe mind.


(Képes Géza fordítása)


9 megjegyzés:

  1. Nem is tudtam, hogy Haman magyarul is megjelent.

    És, köszönjük Emese! :)

    VálaszTörlés
  2. Egy ismerősöm (nem a kedvesem... de elszomorítom az urakat: foglalt, ahogy mondani szokás.)

    VálaszTörlés
  3. Haha, Bertalan, Maga biztos a John Emesére gondolt. Nyugodjon meg, nem ő az!

    VálaszTörlés
  4. loxon,

    a képen látható hölgy hogyan kapcsolódik a monarchiához?

    VálaszTörlés
  5. "Csak azok ítélhetik meg jól ezt az országot, akik tudják milyen volt az élet a hajdani Osztrák-Magyar Monarchiában. Ha az ember ül a Mirabell kertben és feltekint a salzburgi várra, ha látja a prágai Hradzsin aranycsináló-házát, a Goldmacherhäuslt, ha hallja a bécsi Stefansdom harangját, ha megcsodálja a ráncos homlokú budai várat, a mostari mecsetet, a krakkói Miczkiewicz-emlékművet és a trentói Dante-emlékművet - akkor ráébred, hogy itt hagyomány és önzés, földrajzi kényszerűség és szeszélyes véletlen együttműködéséből olyan egyedülálló szerkezet épült, amelyről három annyira különböző szemléletű ember, mint Palacky, Bismarck és Disraeli jelentette ki, hogy ha nem létezett volna, az európai béke miatt is ki kellett volna találni."

    G. Reiners: The Lamps Went Over Out in Europe

    tud valaki valamit a szerzőről, esetleg a könyvről? az idézett passzust John Lukács egy könyvében olvastam. szerintem szép.

    VálaszTörlés
  6. a szerzőnek köszönhető,"az európában kialszanak a fények" bonmot-de ez gondolom már feltűnt másnak is :)
    http://de.wikipedia.org/wiki/Ludwig_Reiners
    én nem tudok magyarul megjelent művéről..

    t.

    VálaszTörlés
  7. garázdabillegető2008. május 19. 20:35

    Kicsit OFF:
    Loxon,
    Elképesztő, hogy e bloggal kapcsolatban mennyi fura véletlen történik velem. Pár napja írtam egy levelet egy pannóniai cégnek, és egy hasonló nevű hölgy (J. Emese) válaszolt, de annyira szimpatikusan, hogy baromi kíváncsi lettem reá. Erre itt egy kép, lehet, hogy ő az.
    Ööö, nem horgászik véletlenül? :)

    VálaszTörlés
  8. Mr. Pharmacist, a szerzőről ugyan nem tudok semmit, de az idézet teljesen ideillett, köszönöm, hogy leírta.

    A fényképen látható hölgy kapcsolódása a poszthoz kicsit rejtélyes és áttételes, ám hogy ne kelljen rajta senkinek fölösleges töprengésekbe bocsátkoznia, inkább azt mondom, hogy teljesen hangulatinak vehetik – például afféle idillnek a századforduló hangulatában.

    *

    Garázdabillegető, további, pontosabb koordinátákra volna szükségem, hogy válaszolni tudjak. Valószínűleg nem azonos a két személy, de még az sem kizárt, hogy igen.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)