Főként 1990-92 körül — amikor még II. (Habsburg) Ottó neve is többször felmerült, mint lehetséges visszatérő uralkodóé — Antall József környezetében sokat volt szó az Alpok-Adria közösségről, illetve főleg a Visegrádi Hármak — időközben Négyek (Magyarország, Csehország és Szlovákia, Lengyelország) — laza gazdasági és geopolitikai szövetségéről, együttműködéséről. Ennek jegyében sokféle intézmény, beruházás, oktatási projektum jött létre, amelyek mára mintha megfakultak vagy elkallódtak volna. Az úgynevezett értelmiség sem foglalkozik már a kérdéssel, amely kezdetben kulturálisan is lelkesítőleg hatott. Ellenkezőleg, mintha az Európai Unió nagyobb integratív térereje felszippantotta volna ezeket a regionális terveket (és az Ottóval kapcsolatos várakozásokat is), s mára inkább már csak sovén kontextusban merül fel a szomszéd országok politikája.
Pedig a SZU nyomása alól felszabadult kezdeményezések igéretesnek látszó miliőjében ebbe az integrációba, vagy inkább az integráció egyfajta kezdeményébe személyesen szívesen láttam volna bevonva Romániát is, amely 1989-et követően szintén újra a helyét kezdte keresni Európában.
Kérdésem: ki mit tud, mi a helyzet ma e kétféle tervvel, amelyek mintha az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a „magyar-lengyel sorsközösség” emlékéből táplálkozó — félig-meddig konzervatív, félig-meddig liberális alapokon „újraálmodott Közép-Európa” jellegzetességeit viselték volna?
Pedig a SZU nyomása alól felszabadult kezdeményezések igéretesnek látszó miliőjében ebbe az integrációba, vagy inkább az integráció egyfajta kezdeményébe személyesen szívesen láttam volna bevonva Romániát is, amely 1989-et követően szintén újra a helyét kezdte keresni Európában.
Kérdésem: ki mit tud, mi a helyzet ma e kétféle tervvel, amelyek mintha az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a „magyar-lengyel sorsközösség” emlékéből táplálkozó — félig-meddig konzervatív, félig-meddig liberális alapokon „újraálmodott Közép-Európa” jellegzetességeit viselték volna?
Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területei
Bejegyzések
"Az úgynevezett értelmiség sem foglalkozik már a kérdéssel"
VálaszTörlésnem érnek rá, no. náciveszély van.
Loxon,
VálaszTörlésaz van, hogy vannak a pánszláv kapcsolatok: már teljesen normális a lengyel-cseh-szlovák, a délszláv is lassan normalizálódik majd. Mi meg kimaradunk nyelvi szigetként, de legalább a miénk Ferkó.
Ha lesz esetleg valami központ, az szvsz megint Bács lehet.
Mo-n Horn és Megyó óta a "merkünk kicsik lenni" szellem uralkodik. Cselédekből prolik.
"de legalább a miénk Ferkó."
VálaszTörlésSovány vigasz:-(((((((((
Ne tessék már ennyire pesszimistának lenni!
VálaszTörlésJobb lenne inkább a szlovákok Fickója, egy kis Slotával spékelve?
Naugyi!
Mindig az kell, ami nincs?
Még az is jobb lenne, Ispiritty.
VálaszTörlésSlota legalább a nemzet érdekeiért is cselekszik.
VálaszTörlésVannak maguk között Habsburg-legitimisták?
Őrnagy, mi – néhány nagyszájú, de jóravaló széldemokratánk ellenére – mind kedveljük a legitimizmust.
VálaszTörlésHa mást mernek nyilatkozni, repülnek a csészék!
Akkor jó. Más a királyság, és más a legitimizmus.
VálaszTörlésHogy?
VálaszTörlésMás királyságpártinak lenni (mint én), és más legitimistának ( nem jó) . Érti már?
VálaszTörlésBővebben is kifejtené, Őrnagy?
VálaszTörlésSzemélyesen nem látok ellentétet a királyságpártiság és a legitimizmus között.
Igaz, vannak például, akik királyságpártiak, de Rákóczi-leszármazottat szeretnének látni a trónon. Ez utóbbi nem tűnik valami komolynak. A tatai BMX-edzőtáborban való tárgyalás egy ilyen királyság-párt megalakításáról egyébként is bizarr.
Más, komolyabbnak mondható monarchista törekvésről nem tudok. Szóba jöhetne még a "király nélküli királyság" újra, mint semi-interregnum.
Ezekre tudok gondolni. Természetesen Ottó tevékenységét elnézve mi sem valószínűtlenebb, mint az ő regnálása, de elviekben még mindig a legitim örökös.