Loxonunk kérésének örömest eleget téve közzéteszem Körünkben a némrégiben elhunyt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin néhány nagyszerű gondolatát, a Nobel-díj átvétele apropóján publikált esszéjéből.
Dosztojevszkij egyszer rejtélyesen azt mondta: „A szépség menti meg a világot.” Mit jelenthet ez? Sokáig úgy tűnt, ez nem több, mint frázis. Hogyan is volna ez lehetséges? Vérszomjas történelmünkben mikor, kit és mitől mentett meg a szépség? Megnemesített, felemelt, rendben van – de kit mentett meg?
A szépség lényegének, a művészet mibenlétének azonban van egy sajátossága: a valódi műalkotás meggyőző ereje cáfolhatatlan, hatalmába keríti a még elzárkózó lelkeket is. Politikai beszédet, célirányos publicisztikát, társadalmi programot, filozófiai rendszert – látszólag jól és logikusan – hibára, hazugságra is lehet építeni; nem mindjárt derül ki, mi az, ami rejtett, mi az, ami torz. S ha egy ellenkező beállítottságú beszéd, publicisztika, program, más típusú filozófia kerül a viták középpontjába, ismét jónak és logikusnak tűnik minden, azt is elfogadjuk. Ezért van és hiányzik egyszerre irántuk a bizalom.
Hiába a meggyőzés, ha a szívnek ez kevés.
A műalkotás viszont magában hordja saját művészi hitelességének zálogát: mesterségesen kigondolt, erőszakolt koncepciók nem állják ki a képiség próbáját – mindkettő összeomlik, gyengének, sápadtnak bizonyul, nincs meggyőző ereje. Azok a művek azonban, melyek az igazságban gyökereznek, s azt tömör-eleven formában közvetítik nekünk, megragadnak, magukhoz láncolnak bennünket – s nem lesz senki, évszázadok múltán sem, aki megkérdőjelezné igazukat.
Talán mégis lehetséges, hogy az Igazság, Jóság, Szépség régóta ismert hármas egysége nem pusztán üres, elavult formula, ahogy azt önhitt, materialisztikus ifjúságunk idején gondoltuk? Ha e három fa koronája egybefonódik, amint azt tudósok állították, de az Igazság és a Jóság túlságosan merészen feltörő, túlságosan egyenes hajtásai elsorvadnak, lenyesik őket, nem tudnak kibontakozni – lehetséges, hogy a Szépség különleges, váratlan titkos sarjai törnek a magasba, s növik be ugyanazt a helyet, mindhárom feladatát betöltve?
S akkor már nem alkalmi kijelentés, hanem jövendölés az, amit Dosztojevszkij ír: „A szépség menti meg a világot.” Hiszen neki megadatott a látás, a megvilágosodás csodálatos képessége. Ez nem jelenti-e vajon azt is, hogy a művészet, az irodalom valóban segítségére lehet a mai világnak? Megpróbálom ma itt kifejteni azt a keveset, amit az évek során e feladatból felismertem.
*
Dosztojevszkij egyszer rejtélyesen azt mondta: „A szépség menti meg a világot.” Mit jelenthet ez? Sokáig úgy tűnt, ez nem több, mint frázis. Hogyan is volna ez lehetséges? Vérszomjas történelmünkben mikor, kit és mitől mentett meg a szépség? Megnemesített, felemelt, rendben van – de kit mentett meg?
A szépség lényegének, a művészet mibenlétének azonban van egy sajátossága: a valódi műalkotás meggyőző ereje cáfolhatatlan, hatalmába keríti a még elzárkózó lelkeket is. Politikai beszédet, célirányos publicisztikát, társadalmi programot, filozófiai rendszert – látszólag jól és logikusan – hibára, hazugságra is lehet építeni; nem mindjárt derül ki, mi az, ami rejtett, mi az, ami torz. S ha egy ellenkező beállítottságú beszéd, publicisztika, program, más típusú filozófia kerül a viták középpontjába, ismét jónak és logikusnak tűnik minden, azt is elfogadjuk. Ezért van és hiányzik egyszerre irántuk a bizalom.
Hiába a meggyőzés, ha a szívnek ez kevés.
A műalkotás viszont magában hordja saját művészi hitelességének zálogát: mesterségesen kigondolt, erőszakolt koncepciók nem állják ki a képiség próbáját – mindkettő összeomlik, gyengének, sápadtnak bizonyul, nincs meggyőző ereje. Azok a művek azonban, melyek az igazságban gyökereznek, s azt tömör-eleven formában közvetítik nekünk, megragadnak, magukhoz láncolnak bennünket – s nem lesz senki, évszázadok múltán sem, aki megkérdőjelezné igazukat.
Talán mégis lehetséges, hogy az Igazság, Jóság, Szépség régóta ismert hármas egysége nem pusztán üres, elavult formula, ahogy azt önhitt, materialisztikus ifjúságunk idején gondoltuk? Ha e három fa koronája egybefonódik, amint azt tudósok állították, de az Igazság és a Jóság túlságosan merészen feltörő, túlságosan egyenes hajtásai elsorvadnak, lenyesik őket, nem tudnak kibontakozni – lehetséges, hogy a Szépség különleges, váratlan titkos sarjai törnek a magasba, s növik be ugyanazt a helyet, mindhárom feladatát betöltve?
S akkor már nem alkalmi kijelentés, hanem jövendölés az, amit Dosztojevszkij ír: „A szépség menti meg a világot.” Hiszen neki megadatott a látás, a megvilágosodás csodálatos képessége. Ez nem jelenti-e vajon azt is, hogy a művészet, az irodalom valóban segítségére lehet a mai világnak? Megpróbálom ma itt kifejteni azt a keveset, amit az évek során e feladatból felismertem.
Bagi Ibolya fordítása
Gustave Moreau: A jelenés
(1874-76 körül, olaj vásznon, 142 x 103 cm,
Musée Gustave Moreau, Párizs)
Musée Gustave Moreau, Párizs)
Bejegyzések
Azt tudtam, hogy Loxon szereti a misztikát, de ezek szerint Gyóccerész uram is ? :)
VálaszTörlésAmennyire tudom, a mai - legalábbis amerikai - esztétikát Adorno uralja. De még ennél is nagyobb, hogy a szépség - ami megmentené a világot - pont azon a demokratikus-relativista boncasztalon lett szétszedve, ahol a jó, az igaz, a szabad és egyéb fontos szavaink.
Én nagyon lennék az intuíció híve, de ma minden szemét a magáéra hivatkozik. Vagy csak túl Pesszim Pista vagyok?
Adorno helyett legyen inkább (a sokat, de nem eleget ismételt) Keats:
VálaszTörlés«Beauty is truth, truth beauty,»- that is all
Ye know on earth, and all ye need to know.
A demokratikus relativizmus meg monnyonle :(
Ahogy elnézem, maga Gyógyszerész itten Burke babérjaira tör, hogy az esztétika felől közelítené meg a témát.
VálaszTörlésJól teszi:)
De szép..de szép poszt, Mr.Pharmacist:) Mennyi vitám volt e témában sokakkal. De hű maradtam magamhoz:) és mélyen egyetértek Dosztojevszkijjel, látható jól a blogomban/ból is.
VálaszTörlésNem olyan régen hozta meg a futár a Burke-ról írt könyvet, mostanság fogok elmélyedni benne. Hasznomra lesz talán.
Dosztojevszkij egyszer rejtélyesen azt mondta: „A szépség menti meg a világot.” Mit jelenhet ez? - kérdezi Mr.Ph.
VálaszTörlésA szépség: harmónia. A harmónia: rend, a dolgok egyensúlyban vannak. Béke uralkodik lelkünkben, testünkben. Rend, béke, jó gondolatok, egészség. Szeretet.
Csak legyen mindenkinek szeme rá. Minden szép, ha szerető szemmel nézzük.
,,A szépség: harmónia. A harmónia: rend, a dolgok egyensúlyban vannak. Béke uralkodik lelkünkben, testünkben. Rend, béke, jó gondolatok, egészség. Szeretet.,,
VálaszTörlésSrí,tényleg szép gondolat. Remélhetőleg minden kommentelő egyetért vele!
Bízom benne, hogy gyakrabban lesz módom benézni ide, s csupa hasznosat olvasok majd!
Minden jót!
Brodszkij, ugyancsak Nobel-átvételkor.
VálaszTörlés"Pontosan ebben az inkább alkalmazott, mint platóni értelemben kell értenünk Dosztojevszkij megjegyzését, miszerint a szépség fogja megmenteni a világot, vagy Matthew Arnold hitét abban, hogy a költészet fog bennünket megmenteni. A világnak talán már késő, de az egyén számára mindig marad esély. Az emberben az esztétikai ösztön gyorsan kifejlődhet, mivel anélkül, hogy teljesen felismerné, kicsoda ő és mire van valójában szüksége, az ember ösztönösen érzi, mit nem szeret és mi nem illik hozzá. Tehát nem úgy áll, hogy a művészet, közelebbről az irodalom, fajunk fejlődésének mellékterméke, hanem épp fordítva van. Ha a beszéd az, ami elválaszt minket az állatok országától, akkor az irodalom – és különösen a költészet, mely a beszéd legmagasabb formája – hogy durván fogalmazzak, fajunk célja."
"Nem amellett kardoskodom, hogy az államot fel kell cserélni egy könyvtárral, bár ezzel a gondolattal azért néha eljátszottam; azonban nem kétlem, hogy ha vezetőinket az olvasmányélményeik alapján válogatnánk meg és nem politikai programjaik alapján, akkor sokkal kevesebb szomorúság lenne a földön. Úgy tűnik számomra, hogy sorsunk potenciális uraitól először is nem azt kell kérdezni, hogyan képzelik el külpolitikájukat, hanem inkább azt, mi a véleményük Stendhalról, Dickensről, Dosztojevszkijről. Már csak azért is, mivel a művészet az emberi sokféleségből és eltévelyedésekből meríti anyagát, megbízható ellenszernek látszik mindenféle kísérletre – a már ismertekre éppúgy, mint azokra, amiket majd a jövőben találnak fel – amelyek az emberi létezés problémáinak teljes és tömeges megoldására irányulnak. Erkölcsi biztosításként, legalábbis, az irodalom sokkal megbízhatóbb, mint egy hiedelemrendszer vagy egy politikai doktrína."
"…ami Oroszországban történt a XX. század első felében… egy olyan politikai doktrína diadalának jegyében, melynek érvénytelensége már abban a tényben láthatóvá válik, hogy emberek feláldozását igényli a megvalósítása. Erre csak azt mondom, hogy azt hiszem – nem empirikusan, sajnos, csak elméletileg – hogy valaki számára, aki sok Dickenst olvasott, valakit egy eszme nevében agyonlőni problematikusabb, mint annak számára, aki nem olvasta Dickenst. És pontosan Dickensről, Sterne-ről, Stendhalról, Dosztojevszkijről, Flaubertről, Balzacról, Melville-ről, Proustról, Musilról stb. beszélek, azaz irodalomról, nem írástudásról vagy képzettségről."
Ezt pedig Lenyin elvtárs mondta, és indirekt igazolásként ebbe a sorba illik (tudom, közismert, de lehet, hogy van, akinek új):
VálaszTörlés„Semmi szebbet nem ismerek az Appassionatánál, és minden nap meg tudnám hallgatni. Csodálatos, halhatatlan zene. Mindig azt gondolom, talán naiv, gyermeteg büszkeséggel: hogyan képes az ember ilyen csodákat teremteni?
De nem tudok túl gyakran zenét hallgatni. Hatást gyakorol az idegeimre és arra késztet, hogy kedves semmiségeket mondjak, és megsimogassam az emberek fejét, akik egy mocskos pokolban élnek és mégis ilyen szépséget képesek alkotni. De ezekban a napokban nem tehetjük meg, hogy megsimogatjuk a buksijukat, mert leharapják a kezünket. Fejbe kell csapni őket – könyörület nélkül odacsapni – még akkor is, ha elméletileg az ember elnyomásának minden formáját ellenezzük … pokoli feladatunk van”.
DzsH, Brodszkijnak volt egy „szerény javaslata” is, ismeri?
VálaszTörlés(Srí, itt Szolzsenyicin kérdez. Mr Pharmacist Hermész szerepében.)
Csak Adorno-t ne emlegessék, mert kedvem támad egy kis szőnyegbombázáshoz.
>volt egy „szerény javaslata” is, ismeri?
VálaszTörlésNem! Mi volt az?
>Csak Adorno-t ne emlegessék
Minek Adornot emlegetni, ha volt már Lenyin :)
Loxon,
VálaszTörlésez a szőnyegbombázás valami utalás a muszlimokra, és nyilvá Adorno származására... Megint lebukott a gyűlölet-célozgatásaival.
Na, de komaolyan. Azonkívül, hogy Szolzsenyicin és Dosztojevszkij, Bergyajv, etc. jó szalvofilként rühellé a NYugatot, és ezen a racionalista gondolkodást értetták főleg, szeressük őket?
Az a gyanűm ezek ugyanúgy rühellték SZt. Tamást és mindenkit a nyugati keresténysgből.
Jaj, Loxonom. Én mindig sajátosan értelmezem a maguk posztjait, nem tudta? Úgy, ahogy akarom. És arra reagálok. Néha arra sem tudok:)
VálaszTörlésTölgy, Maga tényleg túltesz mindenkin az állandó szkepticizmusával. Természetesen az orosz szellem magát tekintette középpontinak, ahogy egy jó magyar szellem is szereti magát „centralizálni” – különösebb csőlátás nélkül. Azt hiszem, Dosztojevszkij egyszerűen nem foglalkozott annyit Szent Tamással, de nem hiszem, hogy különösebb kifogása lett volna ellene. Ő a sztarecek és az ortodoxia hatása alatt állt, mint minden nagy orosz, akibe némi misztika vagy szépség-érzék szorult. Miért tanulmányozta volna pl. Descartes-ot, amikor azt még a nyugati konzervatív sem szereti?
VálaszTörlésSrí, igaza van. Sebészi szenvtelenséggel közlöm, ha félreértés gyanúja áll fenn. A lényeget persze ez nem érinti.
DzsH, utánanézek, mert elveszett a forrásom. Egy régebbi Jelenkor-számban keresendő.
Loxon,
VálaszTörlésezentúl csak szólítson Pyrrhonnak.
Amúgy.
Nem az a bajom, hogy Dosztojevszkij nem írt értekezéseket Tamásról. Annyit mondtam, hogy ezek a derék szlavofilek a Nyugat elvetésébe beleértették a katolikus és protestáns gondolkodást és habitust is, tokkal-vonóval. Nem csak Descartest és Marxot, de mindenki mást is küldtek a levesbe. Mérték, arányosság nélkül.
Ok. Közös az ellen, a gonosz racionalisták és modernisták, de rögtön a a Nagyszerű Győzelem után két másodperccel elkezdenék majd a latin világunkat is felperzselni. :(
A szlavofilek legalábbis azt szerették volna, hogy Oroszo. ne legyen Nyugat, ezért nem kedvelték Nagy Péter meg Katalin cárnőt. Hogy magával a Nyugattal mit szerettek volna, azt nem tudom. Szerintem megelégedtek volna tágas Oroszhonnal, meg az Ortodox Egyházzal.
VálaszTörlésNekem ez a topic egy épp tegnap felfedezett lapot juttatott eszembe:
VálaszTörléshttp://www.literature.org/authors/carrol
l-lewis/alices-adventures-in-wonderland/
chapter-01.html
gol2