„A szabadkőművesek Cincinnati 133. sz. páholya érdemes főmesterének, felügyelőinek és testvéreinek.
Alulírottak alázatos kérelme azt bizonyítja, hogy miután hosszú idő óta kedvező véleménye volt az Önök ősi intézményéről, vágyódik arra, hogy mint tag felvétessék, ha erre érdemesnek találtatik.
Mivel száműzött, a szabadság ügye miatt nincs állandó lakóhelye; most Cincinnatiban tartózkodik; kora 49 1/2 év; foglalkozása visszaszerezni hazájának, Magyarországnak nemzeti függetlenségét és más nemzetekkel együttműködve megteremteni a polgári és vallásszabadságot Európában.”
(Forrás)
Fenti dokumentum alapján néhányan (akik egyáltalán hallottak Kossuth Lajos, a liberális ikon szabadkőműves voltáról) azt hiszik, hogy Kossuth Amerikában lett az „ősi” szervezet tagja. Valójában ez tévedés, Kossuth a bomlasztást már jóval korábban megkezdte, 1827-ben kelt ügyvédi oklevelén például már nem szerepel a címerpajzs felett a korona. Ez csupán egy jelzés, sokkal érdekesebb, amit Thoma Mihály Ágostonnal kapcsolatban olvashatunk:
„Az 1840-es években, a Tisza szabályozása kapcsán német területre utazik, Fürthben belép a szabadkőművesek közé. 1848-ban, a szabadkőművesség hosszas hatósági tilalma után, a forradalom és szabadságharc alatt alapította meg a „Kossuth Lajos, a dicső fény hajnalához” páholyt, melybe Kossuth Lajos is kérte felvételét. A páholynak ő lett volna a mestere, de az osztrákok [pontosabban a császári-királyi seregek — L.] pesti bevonulása miatt elhalt a kezdeményezés. 1848 őszén a Kossuth Lajos vezette Honvédelmi Bizottmány megbízza, hogy fegyvereket csempésszen Belgiumból Magyarországra. Az ügyletet a Wodianer és fia cég finanszírozta. A fegyvereket viszont az osztrákoknak szállította le, ezért Pest magyar visszafoglalása után 1849-ben mint honárulót, távollétében vagyonelkobzásra ítélték. 1869-ben ismét feltűnik neve az ekkor már törvényesen megalakuló Magyarország Nagy Oriense Corvin páholyának tagjai közt.”
Bejegyzések
Elképesztő, hogy mennyivel korábbi vetések értek be pl. Trianonban, vagy némely esetben napjainkra!
VálaszTörlésEz a személyi kultuszos páholyelnevezés máshol is előfordul a sz.kőművesek történetében? Kész Lenin Elvtárs Páholy-os hangzású.
A mcisapkázás motívuma már a reformkor előttről felmerül a Jókai által megörökített Csittvári krónika sztorijában. nagyon tanulságos, nem tudom, Jókai teljesen tudatosan dokumentálta ezt az utókornak, vagy fel se tűnt neki, mit leplezett le.
Hát, Jókai 48 idején még egészen odavolt Martinovicsékért is. (1867 után megtagadta akkori radikális nézeteit, szimpla liberális lett.) Úgy rémlik, ő is - mint a legtöbb ún. haladó író - szabadkőműves volt.
VálaszTörlésEz egész érdekes... És nagyon durva, h mennyire imádják Kossuthot az országban.. Persze elképzelhető, h ezek a rajongók nem ismerik a vakolósok káros mivoltát, vagy maguk is azok..lásd SzDSz.
VálaszTörlésJókai már a szabadságharc során békepárti lett, öregkorára habsburgokkal barátkozott és nem volt se annyira haladó, se annyira liberális. Hazafi volt. Szabadkőművességéről én még nem hallottam, de nem is állítom, hogy tájékozott vagyok.
VálaszTörlésJókaival kapcsolatban Verenának kell igazat adnom, mindazonáltal vannak enyhítő körülmények.
VálaszTörlésMindenesetre van itt egy figyelemreméltó írás: Berényi Zsuzsa: Jókai Mór és a szabadkőművesség. In: Irodalomtörténet, 1991, 2.sz., 362-370.
Kedves Csaba,
VálaszTörlésa békepártiság egy dolog, de míg Erzsébet királyné figyelme nem varázsolta el őt, addig megmaradt határozatinak. De igen, Petőfivel is összeveszett, és a korai jakobinus-ízű radikalizmust is hamar feladta. Ettől függetlenül 48-ban még olyan átkozódó király-ellenes írásokat jelentetett meg, hogy csuda... (Nem, nem Habsburg-ellenes, hanem király-ellenes cikkeket.)
Ráadásul művei - szerintem - kifejezetten rossz, érzelmi alapú irányban befolyásolták már a korabeli olvasók történelemszemléletét is. (Liberálisok végletes és irreális idealizálása, szemben a maradiak-konzervatívok hitványságával-érdemtelenségével, stb.) És mivel Tisza Kálmán pártjának volt tagja, határozottan liberális beállítottságú is volt (de nem függetlenségi).
Értem az Ön szimpátiáját iránta (ne is vitassuk tovább), nekem nyilvánvalóan mások a szempontjaim :-)
Kortársai közül pl. báró Keményt Zsigmondot sokkal értékesebb írónak tartom. De ő már akkor sem volt valami népszerű, s ma még kevésbé az.
Épp mostanában vetették fel máshol, egy barátom a győri csata körüli történelmi polémiát. A haladároknak sikerült rosszhírbe hoznia saját hazájukat hősiesen védelmező saját nemeseiket, köztük sajnos Petőfi is ott volt (akinek azért megbocsátunk másféle művek és ifjúkori tapasztalatlanság miatt), mindezt a jakobinus eszmék jegyében, Jókai pedig derékul helyreállította a becsületüket. Tehát az egészséges konzervativizmus és a tisztesség oldalán állt, miközben "labanc" éppen nem volt, de látta az öncélú kuruckodás árnyoldalait, miközben egyébként franciarajongó volt! De nem farncia forradalom rajongó, bár ifjúkori cikkeit persze nem olvastam. Neki megadatott, ami Petőfinek nem, hogy volt ideje a feje lágyának benőni. Az nagyon érdekelne, hogy milyen arányban volt a magyar felsőbb iskolák tanári kara fertőzve a világfelforgató eszmékkel, mire Petőfi diákjuk lehetett (az ország intézményeinek jó részét kipróbálta), a MŰ elborzasztó. (Petőfi és nyilván sok kortársa hozzáállása)
VálaszTörlésKedves Loxon, a Jókai-tanulmány teljes szövege nincs fent a neten?
VálaszTörlésMég a bibliográfiai adatai is alig találhatók meg.
VálaszTörlésJókai több művében beszámolt szabadkőművesekhez köthető tevékenységről, bár nem néven nevezve. Nem igazán rokonszenvezve velük.
VálaszTörlésKapásból három ugrik be, bár rémlik több is, de ezek biztosak.
Az "És mégis mozog a föld"-ben a Csittvári krónika meglepő módon olyan helyen mutat ilyen köröket, ahol kevésbé várnánk, a debreceni és pataki kollégiumok hazafias világában. Kuruc hagyományokkal, de azt nem véltük azért jakobinusnak.
Az "Egy hírhedett kalandor a tizenhetedik században" c. szörnyű összeollózott pikareszkregényben (néha kellett a pénz) bemutatja, nyilván átemelve valahonnan a Bahomet-kultuszon alapuló fekete misét.
Ennek egy felvizezett változata feltűnik a Fekete gyémántokban is.
Ezenkívül sok művében tűnnek fel szabadgondolkodó ateista, a kereszténységen gúnyolódó alakok. Negatív figuraként.
Verena,
VálaszTörlés"Liberálisok végletes és irreális idealizálása, szemben a maradiak-konzervatívok hitványságával-érdemteleségével, stb."
erre aért valami példát nem lehetne? ez így szerintem alaptalanul túlzó.
akár a Kárpáthy Zoltán, akár az előzménye, akár az Új földesúr (hirtelen ez jut eszembe) mind eléggé szimpatikusan, kicsit rezignáltan ábrázolják a konzervativ magyar nemességet.
A hirhedett kalandor kimondottan szórakoztató :)
Tevvton,
VálaszTörlésaz szerintem inkább finom irónia. Azok a maradiságukban kedélyes-kedves alakok igazi és előrevivő értékeket nem képviselnek. Jókaitól ugyan távol álltak Petőfi vérgőzős kirohanásai a nemesség ellen (már csak neveltetése-származása miatt is), de az igazi arisztokrata-nemesi konzervativizmust se nem ismerte különösebben jól (azaz nem értette), se nem pártolta. Ha a maradi urak (mert kifejezetten konzervatív elvekkel én még nem találkoztam az ő műveiben) egy része szimpatikus színben jelenik meg, akkor az sokkal inkább személyének és nem elveinek köszönhető. És ezek az urak többnyire ellenzékiek, azaz hazafiak, amit akkortájt már önmagában véve is erénynek tartottak. Az aulikus konzervatív Baradlay Kazimír ellenben már egyáltalán nem szimpatikus karakter ("kőszívű" zsarnok, mi más is lehetne?).
Talán a nemesi liberalizmus a legillőbb jelző Jókai világnézetére, szemben Petőfi jakobinizmusával/plebejus radikalizmusával. Így mai szemmel Jókai tényleg nem túl szélsőséges. :-) Sőt.
Miután megbékült az udvarral, esténként már az uralkodóért is imádkozott. Egyébként távol állt tőle az ateizmus, vallásos volt, a maga módján, liberálisan vallásos. (És nem is azt akartam mondani, hogy akár szabadkőművessége, akár egyéb miatt "gazember" lett volna. De konzervatív akkor sem volt, ahogy az amúgy kiváló jellemű Deák Ferenc sem, és ez természetszerűleg művein is érződik.)
Tehát nem is Jókai személye a fontos, hanem az a végletes szubjektivizmus, amit többek között ő is képviselt. Ez a fajta szubjektivizmus képes alapvetően egymásnak súlyosan ellentmondó nézeteket vagy „tetszéseket” összeegyeztetni, mellőzve a következetességet: egyszerre rajongani I. Ferenc Józsefért és Kossuth Lajosért. A konzervatív Szécsen több fontos, tekintélyes tisztségről is lemondott, pusztán azért, mert azok a társaságok ki akarták fejezni tiszteletüket Kossuth iránt halálakor, ami szigorú, hajlíthatatlan következetességének volt tanúságtétele. Ő a legkevésbé sem vette tekintetbe, hogy tettét az emberek többsége rosszallni fogja, „hazafiatlansággal” vádolhatja (ami akkor kb. olyan súlyos vád volt, mint manapság az antiszemitizmus). Jókai pedig elvállalta Kossuth Lajos temetésén a gyászbeszéd elmondását, bár Kossuth élete végéig a legotrombább és sértőbb vádakkal gyalázta hivatásszerűen az uralkodót, akit pedig Jókai is igen tisztelt... Mert Jókai az érzelem, a rajongás, a romantika embere volt. És ez a rajongás érződik pozitív karakterei irreális idealizáltságán is (pl. Kárpáthy Zoltán, Berend Iván).
VálaszTörlés