Szép vasárnap délután volt, éppen Mr. Pharmacist-tal teáztunk, azután sétára indultam a városban. A Festetics utca és a Fiumei út sarkán azonban rendőrsorfal várt. Mögöttük, a távolban, szép csendben, fáklyákkal vonult a tömeg. Időnként valamilyen táblákat is vittek, de a sorfal által elzárt sarkon felgyülemlett egyre színesebb komplexumú várakozók számára ezek olvashatatlanok maradtak, minthogy háttal voltak. Bátorkodtam megkérdezni az egyik kékruhás személyiségtől, aki velem szemben állt, hogy megvédje az EMBERISÉGet a LEGNAGYOBB SZÉGYENtől: „Elnézést, tessék mondani, milyen felvonulás ez?” Válasza nemes egyszerűséggel így hangzott: „Nem tudom”. Nem is firtattam tovább, hátha még véletlenül értesülök valamiről.
Gyűltek, gyűltek a várakozók, s hamarosan egy másik frissen érkezett, hozzám hasonlóan kemény kötésű fiatalember is feltette a bonyolult kérdést a kis kopasz mellett álló nagy melák kékruhásnak (a száma 70xxx volt): „Megtudhatnám, milyen rendezvény ez?” A kielégítő riposzt nem maradt el: „Nem tudjuk”. A fiú persze türelmetlen, már-már erőszakos, sőt provokatív volt, nem úgy, mint én, aki világéletemben jógyerek voltam. Vissza mert kérdezni: „Nem tudják?” Replika: „Nem. Minket csak idevezényeltek”. Na, hát ezt végre megértettük. Őket odavezényelték, ezért nem tudják, miért állnak ott, mit őriznek és miért.
Hamarosan kiderült, hogy tényleg. đ:~o
A tömegből egy joviálisnak látszó, alacsony, kicsit görnyedt és meglehetősen erőtlen öregúr a rendőrsorfal felé igyekezett (tehát a vonulóktól visszafelé), láthatólag valamilyen vallásos eredetű fejfedővel és szemüveggel ellátva. A kék LEGO-figurák mögé ért, kedveskedve megfogta az egyik vállát, és két idős hölgyre mutatott a várakozók közül. Roppant udvariasan tudakolta, hogy bejöhetnek-e vele a felvonulásra. A LEGO-figura vacillált, majd azt mondta, megkérdezi. Addig is a többiek összezártak, míg ő távozott egy fém járműbe, ahol is feltehetőleg rádiótelefonon utasítást kért a központtól. Miután ezt megkapta, közölte a rabbiszerű kis vitraytamással, hogy nem. Az egy kicsit csodálkozott, és próbálta a hölgyeket mintegy átkarolva invitálni a kék angyalok között. Ám hiába, a rend szigorú őrének birtokában komoly parancs volt, így a hölgyek talán majd jövőre vehetnek részt a sétában.
Meg is fordult jólnevelt fejemben, hogy megkérdezzem, hogy erre a vonulásra lehet-e valahol jegyet kapni, mert szemmel láthatólag a Festetics utcából nem lehet csatlakozni hozzá, habár lelkem a szimpátia tüzében ég. A Credo-cafét meg sem kíséreltem a sarkon, főleg, hogy látszólag valami Karavánszeráj lett belőle. De ekkor egy visibiliter félroma-félmagyar párocska hímtagja azt találta mondani, hogy „Ezeknek semmi se jó, pedig már választottak nekik új miniszterelnököt. Még most is tüntetnek.” E szavak semmilyen hatást nem váltottak ki a néma várakozókból. Gondolom, mélyen elgondolkodtak, hogy „hát igen”, vagy hasonlók.
Ekkor már kifejezetten hiányoltam, hogy a Reakció TV nincs a helyszínen.
Felbátorodva az előző hangoskommentáron, megszólalt egy másik, nyúlszájú, vasalóállú várakozó: „Jehova Tanúi”. Erre egy kis derültség támadt.
Majd nem sokkal rá az előbbi férfiú így szólott: „Még a végén minket kezdenek majd lőni”, és fejhangon göcögésbe oldotta bizonyára valóságos kis aggodalmát. Ezzel a kis félénk monológgal nagyjából egyedül is maradt, pedig valószínűleg ez járt az emberek fejében: velünk szemben a rendőrség, és ezek a fakabátok nem tudják, mit őriznek (vagy tudják, de megtiltották nekik a beszédet). Jó taktika a felettesek részéről. Esetleg előtte kimosták az agyukat is ilyen halálfejesflakonos oldatban? Megigazították a frizut sünfésűvel? Ha mondjuk előveszem a telefonomat, hogy kamerázzak, rámszólnak? Kiemelnek? „Motoznak” egyet a testüregeimben? Zavarom a kilátást?
Mert hogy nem tudják, mit cselekszenek.
Mögöttük vonul Izráel, száraz lábbal át a vörös tengeren. Mi meg, egyiptomiak, lemaradtunk.
Végülis egyszercsak Izráel átért a pusztába, utánuk hat- nyolcszáz rendőrautó és egyéb kísérők, motorok, mentők stb. Végre a rendőrsorfal elállt onnan.
Akkor visszafelé mentem a Fiumei úton, ott még mindig forgalomelterelés volt. Egy autós befordult, közben megállt, és üvöltözni kezdett a forgalomirányító rendőrrel: „Miért nem veritek már szét ezeket a huligánokat!” Mire a járdáról egy roma férfi kontrázott a vele tartónak: „Ilyen emberek kellenének ebbe az országba, én mondom neked” — célozva az öklét rázó autós pofára.
Tovább. Messziről hallom, hogy egy cigány nő üvölt a F. út elején: „Erre van pénz, mi? Erre tudnak költeni a Gordonék”. A végén már igazán nem tudtam, ki kicsoda és kivel van.
De érdekes volt ott állni, nekem is megfordult a fejemben, hogy majd egyszercsak lőni kezdik az értetlen várakozókat, mint valami provokátor csőcseléket. Végülis egy rendőrosztagtól, akiknek arról sincs fogalmuk, mit csinálnak és miért, minden kitelik. Csak egy ukáz kell.
Nehezemre is esett elővenni a kamerát, és csak az volt a szerencsém, hogy már megtelt a memóriája a szoborparkban fényképezett szovjet hősi emlékművekkel. Így nem tudtam provokálni.
Itt van inkább akkor néhány ilyen kép. Tessék.
Gyűltek, gyűltek a várakozók, s hamarosan egy másik frissen érkezett, hozzám hasonlóan kemény kötésű fiatalember is feltette a bonyolult kérdést a kis kopasz mellett álló nagy melák kékruhásnak (a száma 70xxx volt): „Megtudhatnám, milyen rendezvény ez?” A kielégítő riposzt nem maradt el: „Nem tudjuk”. A fiú persze türelmetlen, már-már erőszakos, sőt provokatív volt, nem úgy, mint én, aki világéletemben jógyerek voltam. Vissza mert kérdezni: „Nem tudják?” Replika: „Nem. Minket csak idevezényeltek”. Na, hát ezt végre megértettük. Őket odavezényelték, ezért nem tudják, miért állnak ott, mit őriznek és miért.
Hamarosan kiderült, hogy tényleg. đ:~o
A tömegből egy joviálisnak látszó, alacsony, kicsit görnyedt és meglehetősen erőtlen öregúr a rendőrsorfal felé igyekezett (tehát a vonulóktól visszafelé), láthatólag valamilyen vallásos eredetű fejfedővel és szemüveggel ellátva. A kék LEGO-figurák mögé ért, kedveskedve megfogta az egyik vállát, és két idős hölgyre mutatott a várakozók közül. Roppant udvariasan tudakolta, hogy bejöhetnek-e vele a felvonulásra. A LEGO-figura vacillált, majd azt mondta, megkérdezi. Addig is a többiek összezártak, míg ő távozott egy fém járműbe, ahol is feltehetőleg rádiótelefonon utasítást kért a központtól. Miután ezt megkapta, közölte a rabbiszerű kis vitraytamással, hogy nem. Az egy kicsit csodálkozott, és próbálta a hölgyeket mintegy átkarolva invitálni a kék angyalok között. Ám hiába, a rend szigorú őrének birtokában komoly parancs volt, így a hölgyek talán majd jövőre vehetnek részt a sétában.
Meg is fordult jólnevelt fejemben, hogy megkérdezzem, hogy erre a vonulásra lehet-e valahol jegyet kapni, mert szemmel láthatólag a Festetics utcából nem lehet csatlakozni hozzá, habár lelkem a szimpátia tüzében ég. A Credo-cafét meg sem kíséreltem a sarkon, főleg, hogy látszólag valami Karavánszeráj lett belőle. De ekkor egy visibiliter félroma-félmagyar párocska hímtagja azt találta mondani, hogy „Ezeknek semmi se jó, pedig már választottak nekik új miniszterelnököt. Még most is tüntetnek.” E szavak semmilyen hatást nem váltottak ki a néma várakozókból. Gondolom, mélyen elgondolkodtak, hogy „hát igen”, vagy hasonlók.
Ekkor már kifejezetten hiányoltam, hogy a Reakció TV nincs a helyszínen.
Felbátorodva az előző hangoskommentáron, megszólalt egy másik, nyúlszájú, vasalóállú várakozó: „Jehova Tanúi”. Erre egy kis derültség támadt.
Majd nem sokkal rá az előbbi férfiú így szólott: „Még a végén minket kezdenek majd lőni”, és fejhangon göcögésbe oldotta bizonyára valóságos kis aggodalmát. Ezzel a kis félénk monológgal nagyjából egyedül is maradt, pedig valószínűleg ez járt az emberek fejében: velünk szemben a rendőrség, és ezek a fakabátok nem tudják, mit őriznek (vagy tudják, de megtiltották nekik a beszédet). Jó taktika a felettesek részéről. Esetleg előtte kimosták az agyukat is ilyen halálfejesflakonos oldatban? Megigazították a frizut sünfésűvel? Ha mondjuk előveszem a telefonomat, hogy kamerázzak, rámszólnak? Kiemelnek? „Motoznak” egyet a testüregeimben? Zavarom a kilátást?
Mert hogy nem tudják, mit cselekszenek.
Mögöttük vonul Izráel, száraz lábbal át a vörös tengeren. Mi meg, egyiptomiak, lemaradtunk.
Végülis egyszercsak Izráel átért a pusztába, utánuk hat- nyolcszáz rendőrautó és egyéb kísérők, motorok, mentők stb. Végre a rendőrsorfal elállt onnan.
Akkor visszafelé mentem a Fiumei úton, ott még mindig forgalomelterelés volt. Egy autós befordult, közben megállt, és üvöltözni kezdett a forgalomirányító rendőrrel: „Miért nem veritek már szét ezeket a huligánokat!” Mire a járdáról egy roma férfi kontrázott a vele tartónak: „Ilyen emberek kellenének ebbe az országba, én mondom neked” — célozva az öklét rázó autós pofára.
Tovább. Messziről hallom, hogy egy cigány nő üvölt a F. út elején: „Erre van pénz, mi? Erre tudnak költeni a Gordonék”. A végén már igazán nem tudtam, ki kicsoda és kivel van.
De érdekes volt ott állni, nekem is megfordult a fejemben, hogy majd egyszercsak lőni kezdik az értetlen várakozókat, mint valami provokátor csőcseléket. Végülis egy rendőrosztagtól, akiknek arról sincs fogalmuk, mit csinálnak és miért, minden kitelik. Csak egy ukáz kell.
Nehezemre is esett elővenni a kamerát, és csak az volt a szerencsém, hogy már megtelt a memóriája a szoborparkban fényképezett szovjet hősi emlékművekkel. Így nem tudtam provokálni.
Itt van inkább akkor néhány ilyen kép. Tessék.
"Mi meg, egyiptomiak, lemaradtunk."
VálaszTörlésel van tévedve. a független jófejek ma a netes közbeszédben pirézeknek nevezik magukat, nem egyiptomiaknak.
Már rég meg akartam kérdezni Lajos magától, hogy miért van a kezében Panzerschreck
VálaszTörlésBiztos, hogy az ucccsó képen egy sün látható?
VálaszTörlésA tudatlan kék lego-alakok teljesen normálisak. A fáma szerint 56-ban a szovjet katonák is a Szuezi Csatornát keresték Bp-n. Gondolom, Szulejmán martalócainak sem voltak pontos topográfiai ismereteik, stb.
Szóval, az erő/erőszak/kényszer semleges, és a legjobb, ha a végrehajtói is _sine ira et studio_ cselekszenek.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAz elírást kijavítva:
VálaszTörlésAz utolsó alak Sün Sámuel, az unokatestvére Mazsolának és a nagybátyja Manócskának. És semmi köze Süsühöz, a sárkányhoz.
Szegeden is a Szuezi csatornát vélték felfedezni a Szávjetszkaja Ármijá kirgiz és tatár származású vitézei. Ezt első kézből származó információ alapján tudom, mert apámat az egyik szuezdszij kánál őr majdnem lelőtte novemberben.
Nem tudom - csak eljátszom a gondolattal - mi lett volna, ha elmondják nekik, hogy az ellenforradalmat mennek leverni Magyarországra? Szerintem semmi, akkor is leverték volna, hiszen "ellen" volt és egy jó komenista nem bírja az ellenkezést.