2009. április 28., kedd

Die Besten von Ernst Jünger — válogatott gondolatok nem csak teázgató konzervatívoknak

A minap levettem könyvespolcomról egy pár éve beszerzett kötetet, Ernst Jünger gondolatainak és maximáinak válogatott gyűjteményét. A szerző termékeny életművéből magyar nyelven eleddig csak egyetlen regénye, a Márványszirteken látott napvilágot [részlet a regényből], pedig — ahogy Horváth Róbert is írja rövid ismertetőjében — egyéb jelentős műveinek fordítására és kiadására is érdemes lenne nagyobb gondot fordítani. Az író filozofikus hajlamát bizonyítandó most megosztok nyájas Olvasóinkkal néhány frissen lefordított aforizmát a kötetből, véleményem szerint kiváló meditációs objektum lehet bármelyik.


Nem törünk ki korlátainkból, még a legbelsőbbekből sem. Ezért nem is változunk. Bizonyára alakítjuk magunkat, de csak korlátainkon belül, egy meghatározott körben.

*

Több négylevelű lóherét taposnak el, mint amennyit felszednek.

*

Oly mértékben emelkedünk, amilyen mértékben ballasztjainkat ledobjuk.

*

A széplelkek az intellektuális nő természetes prédái.

*

Az igazi konzervatívok azok, akik a romantikát, sőt, még az elragadtatást sem engedik meg maguknak, és nem is szorulnak rá. „Res, non verba” — ez az ő törvényük.

*

A remény emberi-földi dolog, a tökéletlenség egyik jele. De már az is egy magasabb állapot, amelyben a tökéletlenség felismerszik. Amit ma haladásnak nevezünk, az a szekularizált remény; a cél földi és jól körülírhatóan az időben van.

*

A megbánás pozitív formája az elmulasztott alkalmakra irányul.

*

A hallgatás gyakran erősebb hatást kelt az ellenállásnál, különösen olyan személy esetében, akinek sok mondanivalója van.

*

Némelyek többet képesek elmondani hallgatásukkal, mint mások ékesszólásukkal.

*

A hallgatás mélyebbre elér, mint a szó.

*

Egyesek konzervatívnak nevezik magukat, anélkül, hogy ezt az elnevezést megérdemelnék, mivel az örökség megőrzésének puszta igénye nem elegendő.

*

Aki önmagát kommentálja, saját színvonala alá esik.

*

Aki a szabadságot ingyen óhajtja, elárulja magáról, hogy nem is érdemli meg.

*

A részvét pozitív párja az oltalom.

*

Egy olyan szellem, amely nem csodál meg semmit, nem érdemli meg a csodálatot.

*

Különbséget kell tenni a győzelem és a siker között.

*

Ha megnyitjuk magunkat, megnyílik a világ is.

*

A helyzeteket teremteni kell, nem pedig elfogadni.

*

A remény minden körülmények között tovább vezet, mint a félelem.

*

Akinek sikerül az életet játékként űzni, az a csalánban és a bürökben is mézre bukkan; még a kellemetlenségek és a veszélyek is élvezetére válnak.

*

Nem maradt észrevétlen előttem, hogy minden állapotban nagy nehézségi erő rejlik, amelyből magunkat kimozdítani a puszta gondolatok nem elegendőek.

*

— és a változás vajon nem az a maszk, amely mögé az élet és a halál titka rejtőzik?

*

Nincsenek félreismert zsenik. Mindenki a neki megfelelő helyet találja meg az életben.



Ha elég hosszan élünk, megélünk mindent és mindennek az ellenkezőjét is.

*

A humanitás korszaka az a kor, amelyben az emberek megritkultak.

*

A tények adatokat szolgáltatnak, nem igazságokat.

*

„Nincs időm az olvasásra” — ebben az esetben valószínűleg egy elfoglalt emberről van szó, nem pedig egy olvasóról. Az igazi olvasó ismertetőjegyei közé éppen az tartozik, hogy van ideje az olvasásra, és még ha úgy kellene időt lopnia is, miként a szeretőnek a szerelmesére, minden egyebet el kellene hanyagolnia.

*

Egy könyvtől, amely ezt az elnevezést megérdemli, azt várnánk, hogy olvasóját megváltoztatja. Az olvasmány után már nem önmaga többé.

*

A jó olvasók önálló gondolkodók is. Esetükben a szerző takarékoskodhat a gondolatjelekkel. Másoknál viszont fennáll a veszély, hogy az ironikusnak szánt mondatokat komolyan veszik. Ez könnyen kellemetlenségekhez vezethet.

*

Az egyszerű dolgokat nehezebb leírni, mint a bonyolultakat, mivel a megnevezhetetlenhez közelebb állnak és a leírónak a nyelv alapjaihoz kell visszanyúlnia.

*

Régi, jó szavakon politikai erőszakot tettek és lealacsonyították őket; ezeknek, miként a betegeknek, időt kell hagynunk a lábadozáshoz.

*

A szerző az imaginációja révén alkot. Eszményképeket teremt, amelyek visszhangként vagy tükröződésként a valóságra visszahatnak.

*

A művészet tulajdonképpeni feladata nem az, hogy az embereknek élvezetet okozzon, hanem hogy őket felülemelje véges mivoltukon: feltámadás az időben.

*

A művészet mindkét feladata azonos: az istenség megközelítése és a halálfélelem száműzése.

*

A mindennapos tapasztalat arra tanít: az eszközök minden egyes újabb fejlődésével növekszik az örömtelenség. Egyúttal, mintha az ember sós vizet inna, az olthatatlan szomjúság is erősödik.

*

A technikai és a morális fejlődés közötti divergencia az erőszaknak kedvez.

*

A sakkautomata a sakkjáték megsemmisítésére alkalmas találmány.

*

Ha a természet arcába tekintünk, eltűnik a pillanat kicsinyessége, a gondolatok szabadabban mozognak, és a túláradóan váltakozó mozgások által előidézett ingerlékenység a környezet tágasságában és mozdulatlan csendességében lecsillapodik.

*

A fa az élet nagy szimbólumainak egyike, talán éppen a legnagyobb. Ezért az emberek és népek minden időkben csodálták, megbecsülték és tisztelték is.

*

Az elemek erejét már csak a katasztrófákban ismerhetjük meg.




14 megjegyzés:

  1. Alapos, monografikus feldolgozás/kritika/méltatás készült már róla magyarul?
    Kéne.

    VálaszTörlés
  2. Ezért külön köszönet :)

    "A fa az élet nagy szimbólumainak egyike, talán éppen a legnagyobb. Ezért az emberek és népek minden időkben csodálták, megbecsülték és tisztelték is."

    VálaszTörlés
  3. Nekem ezekből az jön le, hogy a konzervatív gondolkodó ismertetőjegye haladásellenesség. (Haladáson itt most a tud-tech fejlődést értem.) Kérem világosítsanak fel, hogy jól értem e?

    VálaszTörlés
  4. Nagyszerű poszt, évek óta Jünger bűvöletében élek, hála ezért az írásért.

    Amit eddig elkövettem Jüngerrel kapcsolatban, az az Életünk 2008. 2. számában olvasható: "Világalkonyat lángol": A háború mint élmény és a válság szürkülete: világháborúk krizeológiai olvasata Ernst Jüngernél és Hamvas Bélánál) címmel olvasható.

    VálaszTörlés
  5. Az Acélvihart olvastam még zsenge koromban, angol fordításban. Előtte annyit tudtam róla, hogy német és jobboldali. Ez alapján a következőkre számítottam:
    - szokásos jaj-de-szörnyű-a-háború,
    - vereség miatti melankólia,
    - a békediktátumok miatti ressentiment.

    Aztán rögtön az elején: megérkeznek a frontra, és a tűzkeresztség egy katonákkal, lovakkal teli udvarházban éri őket, amit eltalál az ellenséges tüzérség. Egy pár mondatos, egyszerű leírás volt, minden fontoskodás nélkül. Pontosan azt éreztem, amit Horváth Róbert ír: ez varázslatos, és - igen, így kell élni.

    VálaszTörlés
  6. Uraim, örülök, ha értő Olvasókra talált Önökben ez a kis poszt.

    Csaba: a technika-ellenességben korántsem merül ki a konzervativizmus, de természetesen tetten érhető egy ilyen aspektus a legtöbb komoly gondolkodó esetében, sőt, még a Kánonunkba be sem került (nem is konzi) Faludy is azt írta egykor (emlékezetből idézve): "A technika előbb felemel, aztán lesújt..." Természetesen egyikünk sem neoluddita gépromboló, de a Jünger által is említett divergencia azért vészjósló, főleg a gépektől és a vívmányoktól való függőségünk miatt... csak képzelje el, ha megszűnne az áram, elzárnák a gázcsapot, stb. Sokan megsínylenék.
    Erről jut eszembe egy vicc is:
    "Putyin és neje nyaralni indulnak, már az autóban ülve az asszony megkérdi: - Vlagyimir, elzártad a gázcsapot? - El én, az egész világon..."

    VálaszTörlés
  7. Csaba,

    technika-ellenességről nem beszélnék, de a technika problémaként kezeléséről igen: a technika felvet korábban nem észlelt problémákat. Ez elkezdődik tényleg a romantikában (Carlyle), O. Spenglernek van erről egy kis könyvecskéje.
    Az a pikáns, hogy a baloldal átvette a technika-probléma témát, csak a forrást felejti el - mint rendesen :( - megemlíteni.

    VálaszTörlés
  8. Uraim,

    éppen most kezdtem el fordítani a Sturm című regényt Ernst Jüngertől. (Kiváló időzítés, Umnapistim!) Fogalmam sincs, hogy kiadja-e bárki is majd, de Önökkel biztosan tudatom, ha elkészültem, valamint a szöveget is hozzáférhetővé teszem valahol. (Persze csak ha Loxon is hozzájárul :>)

    VálaszTörlés
  9. Baalmont,
    örömmel hozzájárulok.

    Ezért a kristálytiszta posztért pedig köszönet.

    VálaszTörlés
  10. Jó kis poszt, pár gondoltat jó lesz a búzablogos angolszász konzervatívok ellen. Bővül a fegyvertáram, hála magának.

    VálaszTörlés
  11. Valóban remek poszt. Értelmezések helyett / mellett jó lenne minél többet eredetiben olvasni, merthogy a magyar konzervatívoknak nincsen igazi viszonyítási alapjuk ezzel kapcsolatosan. Korábban a Der Arbeiter angol fordításához volt szerencsém, azonban idő előtt vissza kellett adnom sajnos. Az ekletikus (?), de mindenképpen úttörő Pannon Frontban jelent meg egy remek kis írás Pacifizmus címmel, ha jól emlékszem. Többször gondoltam, h lehozom, talán lehetne aktualizálni.

    VálaszTörlés
  12. N.Robi cikke már pár éves, azóta itt is olvasható EJ egy írása:
    Huszadik századi német novellák
    Budapest, Noran 2006

    VálaszTörlés
  13. Kiváló! Sajnos soha nem hallottam még róla. Most már tudom, miből maradtam ki.
    Velem Solohovot, Ajtmatovot, Kónya Lajost, Szilvásit, Moldovát, Berkesit és Makarenkót (emlékszik még rájuk valaki egyáltalán?) olvastattak szépreményű, ám mégis megboldogult ifjúkoromban.
    Most már értem, miért maradt ki Herr Jünger. Kár! De ím, pótoltátok.
    Köszönet érte.

    Haladás? Mármint Haza és Haladás?
    Vagy a mostanában oly annyira elcsépelt "reform" kifejezés? És a legújabb: az "Új Reformkor".

    Re - formare. Újra - alakítani, alkotni. Ha nem rontották volna el, nem kellene sem újra, sem vissza alakítani.

    Avagy: Ha nem romlott el, felesleges megjavítanod.

    Van még ilyen kifejezésem nekem is: fejlődés. Ami azért jó kifejezés, mert mihez képest fejlődünk. Illetve van-e fejlődés a kőhegyű dárda és a biológiai fegyverek között? Vagy, "haladás-e az, ha nem kell szikrát pattintani, tüzet csiholni, csak felkapcsolni a villanykapcsolót?

    A haladás, a fejlődés nem a lélek rejtelme-e, ami, ha megmagyarázom, már nem is "fejlődés" vagy "haladás". Csak egy technokrata ál-magyarázat.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)