2008. november 20., csütörtök

Válaszok a Konzílium kérdéseire

Minthogy Loxon nem tud részt venni a „Nemzeti Blogcsúcs” című konferencián, a távolból küldi el saját válaszait a résztvevőknek. Reméli, valami hasznát veszik. Mint olvashattuk, e kérdések a következők:

Jobbklikk
1. Létezhet-e vallástalan konzervativizmus?
2. Ki az a 20. századi magyar politikus, akit a mai konzervatívok méltó elődjüknek tarthatnak?

Konzervatórium
1. Mik a lehetőségei a konzervativizmusnak akkor, ha már minden olyan elv, amit kialakulásakor ellenzett, beépült a nyugati politikai rendszerekbe?
2. Különbözőségeik ellenére mik azok, melyek összekapcsolják a különböző jobboldali irányzatokat?

Reakció
1. Milyen hagyományokra érdemes építenünk? Mit kezdjünk az államszocializmus negyven évével?
2. Hova juthat el Magyarország 2020-ra jó esetben, és mi lehet a legrosszabb forgatókönyv? Mit tehetnek a fiatal értelmiségiek szűkebb közösségükért és a nemzetért?


Vegyük sorra teakratikus válaszainkat:

Jobbklikk 1. — Létezhet-e vallástalan konzervativizmus?

Fontos és napjainkban roppant indokolt kérdés. Szerintünk vallástalan konzervativizmus csak abban az esetben létezhet, ha a konzervatív szót kiheréljük. Ebben az esetben pusztán szokások felületes megőrzését és/vagy liberalizmus által okozott félelmekre adott védekező válaszokat érthetünk alatta. Ez utóbbi a konzervativizmus útjába állított legnagyobb veszély, amely előbb-utóbb a konzervativizmus értelmének és érvényének teljes felszámolódásához vezet. (Ld. a Konzervatórium 2. kérdésére adott választ). Hiba volna ugyanakkor azt is mondani, hogy a konzervativizmusnak csakis vallási dimenziója van. A vallás többé-kevésbé már szintén kiherélt szó, amely olykor egy mélyebb Hagyomány ideáját helyettesíti. Számot kell továbbá azzal is vetni, hogy a vallás szó alatt nem csak olyasmit érthetünk, ami Nyugaton túlságosan megszokottá vált. Ugyanakkor nem is ilyesmit, persze. Integrálva Ázsia nagy ezoterikus hagyományait, számot kell vetni azzal, hogy a Kelet is lehanyatlott, és tovább hanyatlik (esetleg még tovább, mint a Nyugat). Ezzel együtt a Nyugati import-export „buddhizmus” és „hinduizmus” (vagy „taoizmus” stb.) fő áramlatai még hanyatlottabbak, mint amennyire azt keresztény konzervatívok vagy agnosztikus liberálisok feltételezik. Ahhoz, hogy a konzervativizmus és a vallás viszonyát tisztábban lássuk, Isten-fogalmunk tökéletesítésére van tehát elsősorban szükség.

Jobbklikk 2. — Ki az a 20. századi magyar politikus, akit a mai konzervatívok méltó elődjüknek tarthatnak?

A válaszadás nem csak a szokásos liberális félelmek miatt nehéz. Magunk részéről elkerülnénk azt, hogy személyeket egy-az-egyben példamutatónak kiáltsunk ki. Sok tekintetben példamutató lehet egy személy, más tekintetben ugyanez a személy esetleg nem az. Mindenképpen példamutatónak tartjuk Ferenc József császár és királyt, József Ágost főherceget, Zadravecz István tábori püspök működését, nem minden szempontból, de példamutatónak tartjuk Tisza István gróf vagy Vitéz nagybányai Horthy Miklós kvalitásait is. Hozzánk közelebbi időkből ki lehet emelni Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása és az ellenforradalmár-hős, Mesz János személyét, tevékenységét. Antall József kitűnő kvalitásai ellenére sajnos nem lehet példamutató számunkra — a „rendszerváltás” elhibázottsága vezetett a mai áldatlan helyzethez. Szálasi Ferenc megfelelő konszenzuális értékelése még várat magára. Mi harcos antibolsevizmusát megértjük, és a Harmadik Birodalom vagy más szövetségesek elárulását árulásnak tartottuk volna. Ezt akkor is kimondjuk, ha közben anglofíliánk (de nem churchillofíliánk...) is töretlen. A zsidóságot nem gyűlöljük.




Konzervatórium 1. — Mik a lehetőségei a konzervativizmusnak akkor, ha már minden olyan elv, amit kialakulásakor ellenzett, beépült a nyugati politikai rendszerekbe?

Véleményünk szerint a konzervativizmus lehetőségei ugyanazok, kollektivisztikus esélyei viszont minimálisnál minimálisabbra csökkentek. Sajnos a konfliktuózus, feszült viszony a nyugati politikai rendszerek általános liberalizmusával elkerülhetetlen, sőt szükséges (a keleti politikai rendszerek — pl. a jelenlegi kínai — is nyugatiak). Az általunk értett konzervativizmus nem megalkuvó, ezért nem hátrál a liberalizmus elől, és nem adja át a terepet, sőt új terepeket vesz birtokba. Ennek ellenére számolni kell azzal, hogy a liberalizmus, karöltve más, politikailag baloldali tendenciákkal maga alá gyűri a legőszintébb, legtisztább, legerőteljesebb és legkvalifikáltabb konzervatív törekvéseket is. A „demokratikus” babonával és manipulációval nyíltan megalkuvó „konzervativizmus” már eleve lehetetlen és esélytelen — mint konzervativizmus.

Konzervatórium 2. — Különbözőségeik ellenére mik azok, melyek összekapcsolják a különböző jobboldali irányzatokat?

Sajnos jelenleg nem lehet többről beszélni, mint egyfajta nacionalista és egyéb nosztalgiáról, homályos „értékek” és antikommunista indulati töltet elegyéről a jobboldalon. Ezek közül azonban — ilyen formában — egyik sem érték. Jó esetben a jobboldali irányzatok túllépnének a nacionalista korlátozottságokon, más nációkat igenlő (és nem liberális értelemben eltörlő) módon, reális helyzetszemléletet vállalnának fel (például nem törekedve egy lehetetlen irredentizmusra), elfogadnák Magyarország 1848-as, illetve kuruc eszmék előtti arisztokratikus-feudális hagyományait (nem visszahozhatatlan konkrétumokról, hanem elvekről, eszmékről van szó, amelyek természetesen 1848/49 után is tovább élnek vagy újraéledhetnek a világban). Rendkívüli fontosságú volna a materialisztikus-evolucionsta-progresszív gondolkodásmód felülmúlva-elutasítása. Ez volna az igazi alapja és legitimáló ereje a jobboldali önmeghatározásnak. E nélkül a jobboldaliság — éppen úgy, mint a konzervativizmus — kiherélt fogalom (ld. a Jobbklikk 1. kérdésére adott válaszunkat).

Reakció — 1. Milyen hagyományokra érdemes építenünk? Mit kezdjünk az államszocializmus negyven évével?

Roppant összetett kérdés. Loxon politikailag monarchisztikus (arisztokratikus-feudális és korporatív) hagyományokra, geopolitikailag pedig ezeken alapuló, de mindenképpen más hagyományok és globális geopolitikai elképzelések iránt is nyitott lehetőségeket javasol.

Az államszocializmus negyven évét Észtországhoz hasonlóan kellene kezelni. Ez a minimum.

Reakció — 2. Hova juthat el Magyarország 2020-ra jó esetben, és mi lehet a legrosszabb forgatókönyv? Mit tehetnek a fiatal értelmiségiek szűkebb közösségükért és a nemzetért?

Magyarország 2020-ra szinte bárhova „eljuthat”. Valószínűleg azonban akik „eljuttatják”, azok a legrosszabb forgatókönyv szerint fognak eljárni: a kommunista remineszcenciák felélesztését a liberális porhintéssel elegyítve egy „anarcho-technokratikus nyugati balkán” agglomerátummá alakítják, mindenhonnan (nyugatról és keletről) azt szedve össze, ami a legkevésbé méltó a „híd” szerephez.

A fiatal értelmiségiek tanulmányozzák eddigi írásainkat, különösen birodalmi rovatunkat és tudományos rovatunkat.

Nyájas üdvözlettel,
a Szamovár

28 megjegyzés:

  1. Hah! A sötétben bújkáló Teakrata.

    VálaszTörlés
  2. Uraim,
    ez nem is rossz, de egy kicsit több következetességet, ha lehet kérnem. Szálasi Ferenc népuralmi alapokon állt, alkotmányellenes puccsal került hatalomra, és a Hungarista (Munka)Állam nem megnyugtató az apostoli királyság szemszögéből, hogy finoman fogalmazzak. József főherceg pedig sajnos felesküdött Károlyiékra, nevét is megtagadta ezzel kapcsolatosan, és nem igazán viselkedett homo regiusként eme válságos időszakban, arról nem beszélve, h a felkent király restaurációját nem támogatta. A jogfolytonosság fontossága Önöknek talán smafu? Már bocsánat, de ezt sem hagyhatjuk ki a konzervatív mátrixból azt gondolom. Antall József maszon múzeumigazgató említésekor viszont kifejezetten kellemetlenül éreztem magam, mégha - nagyon szerencsésen - nem is tették le a voksot nála.

    Az istenfogalommal kapcsolatosan megnyugtatóbb lett volna azt gondolom, h némi tomista attitűd is jelentkezzen, ha már egyszer a linkelt irodalomban - szerencsésen - Eckhart Mester is említve van. Molnár Tamás professzor úr is tudott volna érvényes dolgokat ezzel kapcsolatban mondani.

    Egyébként ez így rendben is volna.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. "Szálasi Ferenc megfelelő konszenzuális értékelése még várat magára. Mi harcos antibolsevizmusát megértjük, és a Harmadik Birodalom vagy más szövetségesek elárulását árulásnak tartottuk volna. Ezt akkor is kimondjuk, ha közben anglofíliánk (de nem churchillofíliánk...) is töretlen. A zsidóságot nem gyűlöljük."

    Zadravecz, Szálasi *fejet csóvál, szemet forgat*
    Ne haragudjon a t. posztíró, de je décroche.

    VálaszTörlés
  5. Ehhez a két mondathoz szeretnék megjegyzéseket fűzni:
    "Szálasi Ferenc megfelelő konszenzuális értékelése még várat magára. Mi harcos antibolsevizmusát megértjük, és a Harmadik Birodalom vagy más szövetségesek elárulását árulásnak tartottuk volna."
    Szálasit a német dokumentumok alapján lehet értékelni:
    Nekik sem tetszett, de a már korábban "Panzerfaust" néven megtervezett SS-Puccshoz kellett egy magyar balek. Pálffynak nem volt semmi sem a háta mögott, Szálasinak pedig volt egy pártja.

    A Harmadik Birodalom nem szövetséges, hanem egy megszálló hatalom volt, melynek a célja MO teljes kizsákmányolása volt.
    A kormányban is ott ültek az ügynökeik. Horthynak nem volt elég hatalma ahhoz, hogy ezt megakadályozza. Ezek írtak alá német parancsszóra mindenféle "egyezményt" a hitleri bandával. Horthyt utólag értesítették, sőt néha a kormányt is.
    Ezért kellett a Lakatos-kormány, hogy megpróbáljon a magyar nép érdekében valamit tenni. Sajnos 2 hónappal túl későn nevezte ki Horthy őket, bár jóval előbb kezdődött a megszervezése.
    A kiugrási proklamáció után a németeknek nem volt idejük várni, mert esetleg az ügynökeikkel megtűzdelt magyar hadsereg csakugyan hllgatott volna a kormányzó szavára.
    Mindenkinek ajánlom Igor-Philip Matic: Edmund Veesenmayer című könyvét.
    Ebben nagyon jól le van írva, hogy mit csináltak a németek MO-n 1944-ben.
    Végül szeretnék egy mondatot idézni a könyvből:
    "Außerdem erhielt er (Veesenmayer) von Ribbentrop den Befehl, „den Ungarn bei [der] Durchführung aller Maßnahmen, die sie in den Augen unserer Feinde kompromittieren, nicht hinderlich in die Arme zu fallen, sondern sie vielmehr hierbei in jeder Weise zu unterstützen, insbesondere liegt es sehr in unserem Interesse, wenn die Ungarn jetzt auf das allerschärfste gegen die Juden vorgehen."[453] Dieser Befehl macht deutlich, daß es der Reichsregierung Ende Oktober 1944 nur noch darum ging, möglichst viele Staaten und Menschen mit zu belasten und ins Verderben zu ziehen."

    Vagyis az SS-puccs után a fő gondjuk az volt, hogy MO-t és a jövőjét miképp tegyék tönkre.
    Ennek a levét isszuk még ma is.
    A német parancsra, kényszerítésre magyar állampolgárok által elkövetett attrozitások miatt szidják a magyarságot, azt sem kérdezve meg, hogy az illetők magyarok voltak-e; de azt sem, hogy miért csinálták? politikai meggyőződésből, vagy psychopata szadisták voltak, kik aztán 1945 után mint ávósok folytatták a gazságaikat?
    Itt még nagyon sok tennivaló van.
    Fel kell kutatni a nyilas-pribékek származását, intelligenciáját és korábbi/későbbi karierjét. Nem elég a legfelsőbb vezetőkről vitatkozni. A közép-emberek voltak a meghatározók. Nélkülük nem működött volna egyik totalitáriánus rendszer sem.

    VálaszTörlés
  6. Hm. A Szálasi-ügy fogja itt az izgalmakat kelteni.
    Én megmondom őszintén, amit tudok róla, az alapján nem tekintem a példás képemnek.

    Mindazonáltal, ahova nem hívnak, oda nem megyünk. Ez az arisztokratikus-teakratikus elv. :)

    VálaszTörlés
  7. Talán azt gondolom, ha nem mosnák magukat össze egy népuralmista önjelölt "nemzetvezetővel", akkor könnyebb lenne. Merthogy ő _nem volt_ konzervatív. Mindszentyt éppenséggel lecsukatta. Mindezt gondolom erőteljes (?) lászlóandrásos vírus okozta, aki szerint pl. "legitimista nyilasok" is voltak. Uraim, nyugodjanak meg; Szálasi Ferenv oly messze volt a konzervatívizmustól, h nem érdemes arra menni. Ellenkezőleg. (Más megfontolandóim pedig fentebb.)

    Második érvelésével Tölgynek pedig egészében egyetértek.

    VálaszTörlés
  8. Én arra a kérdésre is kíváncsian várnám a különböző konzervatív válaszokat, hogy mit értenek liberalizmus alatt, és mi a legfőbb (vagy mondjuk az első három) bajuk vele.

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Névteln,
    valamiféle bemutatkozás hiánya.
    :(

    VálaszTörlés
  11. Blogen,

    ön ezt meglehetősen jól csinálja. Nagy szeretettel meghívom hozzánk is; monarchista.blogspot.com

    Alapvetően legitimo-monarchistaként is Horthy-n árnyalnék. Nem sokat, de így; http://monarchista.blogspot.com/2008/06/pro-s-kontra-140-ve-szletett-horthy.html

    56-tal kapcsolatban pedig ne feledje, hogy a "csak ennyi" abban a kis időben igenis nagy dolog volt. Nagyon nagy. És Mindszentyt visszahelyezte a közjogi helyébe. Ez legalábbis reménykeltő. Kommunista csinovnyikokat, ÁVH-sokat, meg szovjet hadsereget likvidálni pedig remek alap.

    VálaszTörlés
  12. A német szövetség fenntartása a március 19.-i egyoldalú bevonulás után már nem volt időszerű. Az más kérdés, hogy a két irányban való védekezés kilátástalan volt, de politikailag ez lett volna a helyes út.

    Szálasi politikai holdkóros volt. A megítélése talán differenciálódhat a naplója fényében, de ez már jottányit sem változtat azon, hogy működése rendkívül kártékony volt.

    Horthy, számos pozitív vonása és ténykedése mellett, a kiugráskor feltáruló emberi gyengesége miatt nem lehet nagy államférfinek tekinteni.

    Ferenc Józsefre kiegyensúlyozott uralkodása miatt elfogadólag nézek, de magyarként a lázadó honvédtisztek kivégzése miatt nem tudom példaképnek tekinteni. Ez morbid lenne.

    A magyar történelemben a lázadás motívuma búvópatak szerűen fel-fel bukkan. Ezért én nem vetem ki a hagyományból a lázadást. És amennyire tudom, indokolt esetben erre jogi alapja is van a nemzetnek. Ezt a kuruc és 48-as hagyaték védelmében mondom.

    VálaszTörlés
  13. Nocsak, mennyi kommentár.

    Úgy gondolom, elég érthetően fogalmaztam minden kérdéssel kapcsolatban, a bekezdések elejétől a végéig, linkekkel megtámogatva.

    VálaszTörlés
  14. http://magyarkodo.blog.hu/2008/11/20/2008_ban_europaban

    Miközben a hazai balliberális oldal intenzíven törekszik úgy beállítani az eseményeket, hogy a szlovák-magyar konflktus okozói az ún. „fasiszták”, had tegyek néhány észrevételt, hogy a környező országokban mennyire érvényesülnek a kisebbségi jogok. Hirtelen ennyi jutott eszembe:

    1. Szlovákia, Románia alkotmányai nemzetállamként határozzák meg önmagukat, ezzel már alkotmányos szinten különbséget téve állampolgárai között

    2. Szlovákia mind a mai napig hatályban tartja a diszkriminatív Beneš-dekrétumokat. 2007. szeptember 20-án a soviniszta, szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja (a Magyar Koalíció Pártja kivételével) megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét. Semmiféle kárpótlás nem történt a második világháborút követő kitelepítésekért, az ún. "reszlovakizációért" stb. (mindez igaz az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyarüldözésekre is)

    3. Szlovákia törvényei értelmében az egyes önkormányzatok támogatását a tengerszint feletti magasság függvényében állapítják meg. Mivel a felvidéki magyarok az ország déli területén élnek, amely javarészt sík vidék, ezért a magyarlakta települések jóval kevesebb állami támogatásra tarthatnak igényt. Szlovákia déli része az ország gazdaságilag egyik legelmaradottabb régiójának számít.

    4. Míg Magyarországon minden kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez és annak hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez, ez határainkon túl nincs így. Szlovákiában például a magyar nők kötelesek viselni vezetéknevük után az -ová képzőt. Az anyakönyvvezetőkkel gyakran ma is konfliktusba kerülnek a szülők a többi volt kisantant államban is. Hogy elkerülhessék azt, hogy gyermekük nevét az államnyelv szerint írják át, gyakorlat, hogy olyan neveket adnak, amelynek nincs szlovák/ukrán/román/szerb megfelelője (pl. Ildikó, Emese stb.)

    5. Míg Magyarországon van német nyelvű egyetem (holott Magyarországon a német nyelvű kisebbség számaránya alacsonynak mondható), addig egyik szomszédos országban sincsen önálló magyar egyetem, a szlovákiai Selye János Egyetemet leszámítva. Utóbbit többször kíséreltek meg bezárni illetve ellehetetleníteni. Nem csak a felsőoktatás, de még a közoktatás sem megoldott - rengeteg magyar gyermek köteles a többségi osztályba járni, arra hivatkozva, hogy betelt az osztálylétszám. Arról, hogy az állam meg akarja mondani a magyar lakosságnak, hogy hogyan nevezhesse szülőföldjét, arról ne is beszéljünk.

    6. Szlovákiában a megyehatárokat és a választási körzeteket észak-dél irányban húzták meg, így biztosítva, hogy a magyarok egyetlen közigazgatási egységben se lehessenek többségben.

    7. Még a színmagyar Székelyföldön sem tárgyalhat magyar nyelven a bíróság, ügyvédek már évtizedek óta nem szólaltak meg magyarul a román bíróságokon. Ez a többi országra is igaz. Magyar nem állhat ki az igazságáért saját anyanyelvén.

    8. Még az olyan legelemibb jogszabályok, mint a polgári törvénykönyvek sincsenek lefordítva magyar nyelvre, senki sem köthet például magyarul adásvételi szerződést.

    9. Míg Magyarországon működik a kisebbségi ombudsman intézménye, határos országainkban ilyen nem létezik. Fico kifejezetten visszautasította Magyarország ilyen irányú kezdeményezését.

    10. Határainkon túl a magyarok anyanyelvi istentiszteletei is korlátozottak.

    11. A több európai országban sikerrel működő kisebbségi autonómia intézménye szóba se jöhet 2008-ban, Európában.

    12. Szlovákiában a soviniszta Szlovák Nemzeti Párt kormányon van. Ezt és Slota magyarellenes megnyilvánulásait Barroso, az Európai Bizottság elnöke szlovák belügynek nevezte. Vajon mit mondana, ha egyéb kisebbséggel (gondoljunk a kritikus körökre) kerülne hasonló helyzetbe?

    12. A határon túli magyarok által lakott területen gyakran képtelenség, hogy magyar nyelvű tévéadásokat nézni.

    13. A szlovák 1000 koronáson Andrej Hlinka látható, aki 1936-ban egy nagygyűlésen kijelentette: "Én vagyok a szlovák Hitler, olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban." A baloldali pártokat csak "zsidó-bolsevik csőcselékként" szokta emlegetni. Az 1991-ben megjelent Szlovák Nemzeti Életrajzok-ban (Slovak National Biography) már a következőképpen jelölik meg személyét: „a modern Szlovákia történetének egyik legfontosabb személyisége, nemzeti keresztény politikus és a szlovák autonóm törekvések képviselője”

    14. Romániában december 1. nemzeti ünnep. Ezen a napon ünnepli az ország Erdély elfoglalását, ezzel arcon köpve Erdély legalább minden ötödik lakosát.

    VálaszTörlés
  15. Loxon:
    Linkekkel pont annyira van megtámogatva, mint a múltkori Nagy Imre-poszt. Akkor Félix Péter, most, Szálasihoz: Karsai László, bármely tetszőleges árokásó-matrica modellje. Hát gratula.

    Én felüdülésért jövök ide, rendszerint meg is találom, de ez méretes kreténség. Most egy ideig passzolok, asszem.

    És ha szegény Tuskólábú Jancsi meg Tisza István között kell választani, én inkább Tisza.

    A bientot.

    VálaszTörlés
  16. Oli bácsi,

    Azok a dokumentumok, amelyek alapján Szálasiról, életéről valamit is tudhatunk, Karsai László birtokában vannak (megelőzőleg Toronyi Zsuzsánál, aki Benoschofsky Ilona hagyatékából jutott hozzá). [Hozzátehetjük, hogy e források és a források kiadásai között nyilvánvalóan eltérések is voltak-vannak.]

    Félix Péterrel kapcsolatban az ominózus poszthoz írtam egy kiegészítést.

    Nem Karsai és nem is Ungváry Krisztián az első, aki valamivel elütőbb hangvételben ír e kérdésekről, mint a szokásos csuklóból reagálók többsége. Mindenesetre Karsai László (Karsai Elek fia) jelen tevékenységét összefoglalva íme néhány vonatkozó publikáció:

    Reflektor a sötétbe — I.
    Reflektor a sötétbe — II.
    Szálasi Ferenc és a hungaristák zsidópolitikája volt a jobb

    László András-„vírusról” talán azért beszélhetnek itt egyesek, mivel eleddig az ő és tanítványai nevéhez kapcsolható Szálasi Ferenc nem Karsai-vonalon történő, koherenciára, illetve kiegyensúlyozottságra törekvő történelmi és intellektuális értékelési kísérlete vagy annak kezdeménye (mások ilyesmivel meg sem próbálkoztak): Hungarizmus és intellektus (válogatott tanulmányok). Budapest, Nemzetek Európája Kiadó, 2001. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy zsidókon, baloldaliakon, valamint hungaristákon kívül szinte senki nem foglalkozott a témával. Hogy ennek milyen „tények” az okai, azt nem tudom.

    Mindazonáltal mi itt nem haladtunk senkinek a nyomán: mint gondolkodó, nem pedig hadonászó és tiltakozó emberek*, közöltük, hogy a Szálasi-recepció sem liberális, sem konzervatív vonalon nem végleges (sőt, alig ismert), valamint azt a két aspektust, amit Loxon bizonyosan megért Sz. politikájából. Turul_2K2 iróniaként vagy szürrealitásként fogta fel mondatomat — megértem, bár valójában nem voltak ilyen szándékaim — , Jó Tündér pedig hozta a régi sablonokat, amivel valakit egy megjegyzése alapján diszkvalifikálni és „szalonképteleníteni” lehet. Nem haladtunk semmilyen „árokásás” nyomán.

    * disclaimer: egyedül Loxonról van szó, nem pedig Tölgyről, Pharmacistról, Reactionary-ról vagy másokról, akik különálló szemlélettel és véleményekkel bírnak.

    PS:
    Többször leírtam már posztokban, kommentárokban, e-levelekben, magáncsevejekben (egyáltalán nem most először), hogy csak azért, mert a két világháború közt létrejött szélsőjobboldaliságok igen kevéssé elfogadhatók, számomra még elfogadhatatlan marad ezek liberális kritikája, egyáltalában a liberális ideológia bármilyen mértékű bevonása mint „megoldás”, hasonlóképpen elfogadhatatlan azon valamelyest szimpatikus alapokon álló, ám öreges, kevéssé átgondolt és megalkuvó „konzervatív” attitűd, amely szerint mindenhonnan vissza kell vonulni, mindent fel kell adni, ahol valamilyen kompromittálódás, esetleg szégyen gyanúja merül fel. Gondolkodni csak szabad!

    Üdvözletem.

    VálaszTörlés
  17. Loxonom,


    Tudom, eddig magánértekezéseket folytattam, de akkor megteszem itt, amit megkövetel a haza.

    1) Én nem szoktam diszkvalifikálni senkit tőből, mondjuk csak azért mert "antiszemita". Ettől még lehetnek megfontolandó gondolatai - sem Maurras-t, sem Carl Schmittet nem kívánom kukába hajítani. Ugyanezt kérném Öntől is: ha a priori kijelenti, hogy "semmit sem fogad el a liberális kritikákból", az nem egy jó kiindulópont:(( Én pl. előszeretettel olvasok balosokat és libsiket, több okból is: a) jókat lehet rajtuk röhögni, b) érdekel, mik az állításaik és hogyan érvelnek mellette, c) meg kívánom érteni a gondolkodásukat. Ez azt is jelenti, hogy nem egy előzetes ideológiai nézőpontból kezdem el ezeket tanulmányozni, hanem az egyes szerzők logikáját próbálom megérteni. Jó, bevallom, nem találkoztam túl sok balossal mondjuk, akiknek szerintem értékelhető vagy értelmes gondolataik lennének, de még ilyen is akad (Arendt asszonyságot szokás balosnak nevezni, bár ez engem nem érdekel, és őt kifejezetten szeretem - ha első infóm az róla, hogy balos, és ennek örömére bele se nézek, mekkora örömtől fosztottam volna meg magam!). Tehát azzal negligálni bármilyen kritikát is hogy "balos" vagy "libsi" nem éppen körültekintő attitűd:((( (másrészt mi van az olyan szerzőkkel akiknél ez nem eldönthető? azokkal mit kezdjünk?)

    2) Ebbe a "mit is akart hosszú távon Szálasi" dologba bele lehet menni, de csak történészi érdeklődéstől vezérelve. Változtat-e ez valamit is azon, ami történt akkor? Nem. A napló alapján történő rekonstrukció felmentheti-e Szálasit? Nem. Akkor miért is jelöljük meg, mint "lehetségest"?

    3) Olvasott már Szálasit, Loxon? Nekem valamikor korábban volt szerencsém hozzá. Szerintem nem ér annyit, hogy túl komolyan vegyük, a csávó nem volt százas. És ugyanezt mondta mellesleg Schlett István is, egyszerűen sem józan ésszel sem akadémiai szinten nem értelmezhető a normalitás keretei között amiket irkált.

    Felejtős.

    VálaszTörlés
  18. Mon Chère Gabrilo,

    Pardon, én olvasok és értékelek is liberálisokat, sőt fentebb éppen tőlük is idéztem. Ha valaki, én nem utasítom el őket par poignet.

    Szálasinak nincs szüksége felmentésre (ezt megteheti avagy sem son Dieu), viszont olvasására, értelmezésére volna szükség, már csak azért is, mert egy egész nemzet érezhet bűntudatot olyasféle dolgok miatt, amelyek esetleg mégsem egy egész nemzetre tartoznak.

    VálaszTörlés
  19. Loxon,


    állításom az volt, hogy Sz. nem ér ennyit.
    A másik vitába meg nem megyek bele, ha nem baj. Esetleg majd Olibá:D:D:D

    VálaszTörlés
  20. Loxon,

    ez a Szálasi affér eléggé mellékszál.
    A német megszállókat kiszolgálta, mint később Rákosi, Kádár, nálam a politikusi értéke ezzel adott.

    Azt azonban bambán nem értem, hogy konzervatívként hogyan jöhet szóba?
    Azért mert nem volt libsi, sőt utálta a liberalizmust? Ezek valóban érdemek, de ugyanez igaz a marxistákra is.
    A hunagrizmus nevében benne van izmus. Gyanús.
    És inkább a kortárs német konzervatív forradalmárokhoz hasonlít. Beszéljünk akkor arról, értelmes-e a konzervatív forradalom (akármit is legyen a tartalma)?

    VálaszTörlés
  21. Na, ez a konzervatív forradalom tényleg jó téma:))))))
    Meghíjjuk rá vendégnek Békés Mártont?:D Ő témája.

    VálaszTörlés
  22. Ó, drága, drága Uraim. Tehát Önök közül néhányan támogatták volna Horthy-t a kiugrási kísérletben? Ez kissé meglep, lévén konzervatívnak tartják magukat. A Szovjetunió persze örült volna ennek a kiugrásnak, ahogy Romániáenak is örült. Amerikaiak, angolok nem tették volna lábukat magyar földre, viszont a Vörös Hadsereg körülbelül a Ruhr-vidéknél állt volna meg, s talán nem is moccant volna onnan.

    Hogy Horthy összegészében konzervatívabb stílusú valaki volt ennél az „elmeháborodottnál” (AH meg szobafestő volt, igaz-e?), ez vitathatatlan, ám ezt a dolgot ő sem gondolta át eléggé. Ő ebben a szituációban voltaképpen nagyobb báb volt, mint Szálasi, akit nem csak saját félelmei, de a nemzetiszocialisták sem mozgattak. Hogy egy szövetséges haderő „megszállta” volna Magyarországot, az igen kétséges. Csak csodálkozni tudok ezen az általános iskolába sem illő tudatlanságon és kontrollálatlan ellenszenven. A németek katonái védték Magyarországot. Gaztettek alól ez senkit nem ment fel. Már persze aki ilyeneket elkövetett.)

    Egyébként Tölgynek igazat adok, mellékszálról van szó, és a posztom nagy része egészen más típusú kérdésekkel foglalkozik. Abban is igaza van, hogy Szálasi szociális elképezeléseiben számos marxisztikus vonás van (ámbár a marxiánus terminológiát ő átértelmezte — hogy ne olvastam volna, kedves Gabrilo) — ezekkel kevéssé érzek együtt.

    De amíg a visszarettenő és terelő attitűd erősebb az akadémikus attitűdnél, addig ez rejtve marad. Mert itt csak az -izmus lappang, kérem. Meg a vírus.

    Such a Shame

    VálaszTörlés
  23. Írtam egy hosszú szöveget arról, hogy a kommunistáknak joggal kötélen a helyük azért a néhány ezer halottért és jobbára túlélhető zsarnokságért, ami a művük, akkor mit lehet a nyilasok néhány hónapjával kezdeni, amiért az ország pusztulásával, százezrek halálával fizettünk. E pusztulásnak az igenlése épp elegendő ahhoz, hogy nemhogy konzervatív, de még emberszámba se vegyek valakit, ám végül fölöslegesnek találtam.

    Itt nem Szálasi szükséges objektív értékeléséről van szó, hanem szimpla nyilas alapvetésről, miszerint dögöljön a magyar. Szal inkább törlöm kommentjeimet innen, mert eredeti szándékom szerint azokat nem egy pro-hungarista oldalra küldtem be, ez így utólag derült csak ki és nem szeretném, ha ebben a társaságban maradnának.

    Nyilvánvalóan én tévesztettem el a házszámot.

    VálaszTörlés
  24. Kedves Blogen!

    Sajnálom, hogy Ön is felül az olyaféle impresszióknak, miszerint ez egy „pro-hungarista oldal”. A blogunk pro-konzervatív, és az összes poszt összes hosszú mondata közül szinte mindenki egyetlen egyet pécézett ki, Magával együtt, azt, amiben arról szólok, hogy talán nem eléggé ismerjük az egykori Nemzetvezetőt.

    Ha ez Magát vagy mást hisztériára késztet vagy bánt, sajnálom, de nem teszek, nem tehetek ellene semmit. Nem hiszem, hogy én vagyok a hibás. Mosni nem fogom kezeim, hiszen a világon semmit sem követtem el, terveket sem szövögetek ilyesmikre.

    Ha valaki itt leminősített mindenféle konzervatív eszméket, illetve zsidókat, az éppen Maga volt, így annyira nem bánom, ha törli a kommentárjait.

    Üdvözlettel,
    L.

    VálaszTörlés
  25. Uraim,

    csak néhány észrevétel.

    1. Szálasi és a nyilas mozgalom soha nem volt konzervatív. Ebben azért állapodjunk már meg. Ha valaki mást állít, akkor kérem az érveket, az adatokat, az állításokat. És NEM relatív viszonyításokat, mert akkor röhögve igazat kell adnom annak az állításnak is, h az SZDSZ-ben is vannak konzervatív emberek...

    2. Loxon úr, Ön történelmi tévedésben van. Minek nevezné azt az állapotot, amikor valakit, a szándéka ellen védenek? A Magyar Királyság törvényes fejétpuccsal eltávolítani nem érdem. Kérem, hogy olvassa el - már elnézést kérek, h magamat idézem - ezt; http://monarchista.blogspot.com/2008/10/serdi-jusztinin-hercegprms-felszlalsa.html ÉS EZT IS; http://monarchista.blogspot.com/2008/10/fegyversznet-helyett-puccs-let-helyett_15.html
    Itt igyekeztem tényekre hagyatkozni. Aki egy háborút be akar fejezni _tisztességgel_ az nem feltétlenül áruló. Ez kérem széljobb nyilas és náci retorika. Az élet és az államiság megmenetése nem mellékes. Serédi, Sigray, Pálffy, Boldog Apor Vilmos, Mindszenty, stb. azt gondolom nem illethetők a marxista váddal és fényévekel közelebb állnak a konzervatív eszmerendszerhez, mint a zöld kommunisták. (Pardon!)

    3. Ön fertőzött, amit az mutat, h a poszt többi része következetes, de ebben bizony vírusos. Kilóg és nemcsak a lólább, hanem az is, hogy az organikusságot feladta ezen a ponton. Én Önöket kedvelem, és megértem, h bizonyos dolgokban bedőlt, de kérem, h gondolkozzon egy kicsit. Vannak össezférhetetlen dolgok. Valamelyiküknek vesznie kell. Nem megy máshogyan.

    Kiválótisztelettel,
    PHJ

    VálaszTörlés
  26. PHJ, köszönöm az aggodalmát, jobban esik, mint a szimpla értetlenségből fakadó ledorongolás. Magam részéről nem érzem úgy, hogy egy ilyen visszatekintésben a koherenciára, organikusságra és legitimitásra törekvés egyszerű dolog volna.

    Mert példának okáért nézzük csak, a kiugrás mivel járt volna: a Szovjetunió oldalán kellett volna magyar csapatoknak harcolni. Ennél nagyobb szégyent személy szerint nem tudok elképzelni.

    Fentiek figyelembevételével: miközben Horthy fegyveres szembeszállását a királlyal — helyesen — kifogásolható tettnek tartja, nem gondolja-e, hogy Horthy kiugrási kísérlete is gyengeség, megingás és vállalhatatlan megalkuvás lett volna — ezúttal a kommunista ellenséggel, akiknek rombolása ellen olyan határozottan fellépett mintegy huszonöt évvel korábban? (Megjegyzem: senkinek a bőrét nem sikerült volna egy ilyen kiugrással menteni. Sőt, az vörösök tovább haladtak volna Nyugat felé.)

    Továbbiakat el fogom olvasni és válaszolok ezekre, amint időm engedi.

    VálaszTörlés
  27. Loxon,
    sem a (poszt)marxista, sem a széljobb (elsősorban az emigrációban kialakult) történeti hagyomány nem helyes megközelítés, azt gondolom nekünk, mert mind a kettő végletes. A nyilasok a jogfolytonosságnak ugyanolyan, ha nem is ugyanakkora mértékű, de nem sokkal kisebb, megszakasztói, mint a SZEB és "demokratikus pártok" köztársasága. Miért? Mert alkotmányellenesen léptek fel. (Kérem higyjék el, nem magam miatt de megint a fentebbi írásokat ajánlom itt).

    Önök konzervatívok? Keblemre! Önök királyságban gondolkodnak? Fogjunk össze! De akkor miért védenek olyan a személyt, aki mind a kettőtől messze állt? Horthy nem akart a SZU mellett harcolni, sőt ezt Sztálin sem akarta, hanem meg akarta alázni a volt ellenfélt. Kérem, vegyék figyelembe, h az adott helyzetben nemcsak katonapolitikai és quasi etikai elvek léteztek. A magyar államiság és a magyar nemzet, a Szent Korona tagok élete volt veszélyben. Ezt - hivatalból a magyar alkotmáby őre - Serédi hercegprímás tökéletesen látta, hovatovább el is mondta, személyesen Szálasinak és a Koronatanácsban is. Az eredmény lesújtó volt, ha olvassák. Ez a Magyar Királyság infernójának kezdete uraim!

    Konzervatívként és mint a Magyar Királyság tisztelőjeként - és abban reménykedem, h itt vagyunk még egy páran ilyenek - egyik említett úrnak, különösen nem Szálasi Ferencnek a működését nem tekinthetjük pozitívnak, ha a jogfolytonosság, történeti alkotmány, a Szent Korona-tan és az ebből származó közjogi, alkotmányos kritériumok mentén vizsgálódunk. És mi más mentén vizsgálódnánk magyar konzervatívokként?! Kérem, legyenek tekintettel arra, amire kell; a magyar állami hagyományra e tekintetben. Ez alapján nem hiszen, h amit elmondtak tartható Szálasival kapcsolatban.

    VálaszTörlés
  28. http://letterforce.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=10720

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)