A Reakción megjelent egyik cikk szerint „A történet a régi. Beleillik a Kaukázus történelmébe. Beleillik a birodalmak háborújának történelmébe.” — a messzemenő és sommás következtetések azonban igencsak hiányos információkon alapulnak, főként azt tekintve, hogy „a történész 1991-ben nem tudta megfejteni a talányt, hogy honnan, kitől ered e jelvény terve. Hogy azóta hol tart a kutatás, bevallom, fogalmam sincs.” Ám az unásig ismételt Nagy Tanulság mégis rögvest levonatik: „Nem feledem Ryszard Kapuscinski szubtilis üzenetét, amelyet A birodalom című könyvében küld: »Az a nép, amelyiknek nincs államisága, a szimbólumokban keres menedéket.«” Szerencsére a szerző az utolsó bekezdésben enyhít valamelyest a fenti, elhamarkodott és egyre inkább csömört keltően automatikus sommázaton.
De inkább kezdjük az elején. „A leírás szerint vörös posztóból készült jelet a délkeleti front vörös katonáinak kellett volna 1918–19-ben a köpönyegük ujjára varrniuk, ha a tervet el nem utasítják.” — ámde elutasították, és nem tudjuk, a terv honnan származott. Bizonyos, hogy egy 1991-ben megjelent tendenciózus szovjet cikkecske nem segít az eligazodásban.
Az ilyen esetek sokkal inkább annak bizonyítékai, amit már egy másik posztban megfogalmaztunk, amikor példának okáért a NATO zászlaját vettük górcső alá. De ne álljunk meg az ellentétes tanulság levonásánál, mely szerint egy szimbólum felhasználása tetszőleges, körülbelül úgy, mint Ferdinand de Saussure sugallja egyébként egyoldalú nyelvelméletében. Legyünk ennél kevésbé együgyűek.
Nézzük inkább a „Blogen” nevű kommentátor végre informatív hozzászólását a témához: „A képen látható paroli itt van színesben, és nem utasítottak le semmit: egészen 1936-ig ez volt egyes nemzetiségi (burját, mongol, stb.) lovasegységek parolija. De használták bankjegyen is.”
E kommentárból világossá válik, hogy katonai tekintetben „egyes nemzetiségi” lovasegységek általi használatbavételről van szó, amelyek nem mellesleg burját és mongol illetőségűek. Nos, tudhatjuk, hogy a hagyományos szimbólumok beépítése a hadsereg jelvényeibe nem új, nem is baloldali vagy szocialista találmány, hanem régi, tulajdonképpen klasszikus politikai gyakorlat. Nyilvánvalóan lehetséges, hogy az egyaránt buddhista burját és mongol területek bevonásáról, szimbolizálásáról van szó, hasonlóan ahhoz, mint bármely más hadsereg ethnikai divíziói esetében.
Mint az közismert (Safranek...), a szvasztika — méghozzá 45 fokban elfordított, valamint jobbra és balra fordított változataiban is — többek között hindu, dzsaina és buddhista szimbólum, így maradvány-szerű átörökléssel bekerülhetett a burját, mongol és talán más osztagok jelvényei közé.
Hogy ez bármi többet és negatívabbat jelentene egy — többek között a samanisztikus hagyományú népeknél, a szlávoknál, a kereszténységben, sőt a zsidóságban és (spekulatívabb jelleggel) a szabadkőművességben is — ismert szimbólum újra- felbukkanásánál, semmi sem bizonyítja.
De inkább kezdjük az elején. „A leírás szerint vörös posztóból készült jelet a délkeleti front vörös katonáinak kellett volna 1918–19-ben a köpönyegük ujjára varrniuk, ha a tervet el nem utasítják.” — ámde elutasították, és nem tudjuk, a terv honnan származott. Bizonyos, hogy egy 1991-ben megjelent tendenciózus szovjet cikkecske nem segít az eligazodásban.
Az ilyen esetek sokkal inkább annak bizonyítékai, amit már egy másik posztban megfogalmaztunk, amikor példának okáért a NATO zászlaját vettük górcső alá. De ne álljunk meg az ellentétes tanulság levonásánál, mely szerint egy szimbólum felhasználása tetszőleges, körülbelül úgy, mint Ferdinand de Saussure sugallja egyébként egyoldalú nyelvelméletében. Legyünk ennél kevésbé együgyűek.
Nézzük inkább a „Blogen” nevű kommentátor végre informatív hozzászólását a témához: „A képen látható paroli itt van színesben, és nem utasítottak le semmit: egészen 1936-ig ez volt egyes nemzetiségi (burját, mongol, stb.) lovasegységek parolija. De használták bankjegyen is.”
E kommentárból világossá válik, hogy katonai tekintetben „egyes nemzetiségi” lovasegységek általi használatbavételről van szó, amelyek nem mellesleg burját és mongol illetőségűek. Nos, tudhatjuk, hogy a hagyományos szimbólumok beépítése a hadsereg jelvényeibe nem új, nem is baloldali vagy szocialista találmány, hanem régi, tulajdonképpen klasszikus politikai gyakorlat. Nyilvánvalóan lehetséges, hogy az egyaránt buddhista burját és mongol területek bevonásáról, szimbolizálásáról van szó, hasonlóan ahhoz, mint bármely más hadsereg ethnikai divíziói esetében.
Mint az közismert (Safranek...), a szvasztika — méghozzá 45 fokban elfordított, valamint jobbra és balra fordított változataiban is — többek között hindu, dzsaina és buddhista szimbólum, így maradvány-szerű átörökléssel bekerülhetett a burját, mongol és talán más osztagok jelvényei közé.
Hogy ez bármi többet és negatívabbat jelentene egy — többek között a samanisztikus hagyományú népeknél, a szlávoknál, a kereszténységben, sőt a zsidóságban és (spekulatívabb jelleggel) a szabadkőművességben is — ismert szimbólum újra- felbukkanásánál, semmi sem bizonyítja.
A magyar királyi jogar díszítése
Bejegyzések
Nem közvetlenül ide kapcsolódik, de még nem ismerem ki magam a csevej- meg egyéb szobákban, Loxon talán megbocsátja ha itt írok erről:
VálaszTörlésmegállt a teázás. Pedig ebben a hűvös, borús időben milyen jól esne a májusihoz hasonló barátságos, melengető csevej...
Újraolvastam régebbi cikkeket és hozzászólásokat - remek élmény volt! Nekem hiányzik az a kellemes és színes társalgás. Csak én volnék így ezzel? :)
Vagy mindenkit elragadott a napi politika?
bizakodó Leskelődő
az egy szalagfonat :) és nem szvasztika..
VálaszTörlésÉrtem. Szóval a szakbarbárok szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz :>
VálaszTörléshát nincs :) ez egy nagyon szép végtelenített kettős szalagfonat meg egy négyzet :)
VálaszTörlésnem minden szvasztika,ami annak látszik :P
Értem (zavarban van).
VálaszTörlésAkkor tehát elkönyvvelhetjük, hogy Ön, mint névtelen szakbarbár, a szvasztikának csak egyetlen formáját ismeri, azt, amelyik példának okáért a posztban linkelt keresztény síron, az amiens-i katedrális padlózatán, vagy egy szintén linkelt hindu teaházban látható?
:>
nem :) csak nem látok mindenütt szvasztikát..:)
VálaszTörlésÉrtem. Még ott sem, ahol van? :>
VálaszTörlésotahol van látok :) egyik-másik bronzkori edényen nagyon szépek vannak :)
VálaszTörlésSzámomra kissé zavaró és érthetetlen a budhista, zsidó és még pár ornamentum hasonlósága a náci horogkereszttel.
VálaszTörlésValahogy nem illik a képbe, hiába magyarázza meg a wiki az eredetét.
Ispiláng
Ipiláng, ennyiből nem értem. Pontosan mi a zavaró?
VálaszTörlésKedves névtelen szakértő, véleménye szerint a szvasztikában rejlő szimbolizmus független az Ön által csak „kettős szalagfonat meg egy négyzet”-ként aposztrofált formától? Fenntartom, hogy ha határozottan így gondolja, akkor vagy optikust kellene felkeresnie, vagy csak egyszerűen nem érti a meglehetősen egyszerű logikát, amely a két formát inherensen összeköti. (Megjegyzem, hogy a „Vörös Hadsereg” bizonyos egységei számára kiállított formában eggyel több közös vonás is található a magyar királyi jogaron fellelhető díszítésnél, mint a nemzetiszocialista zászlón szereplőben.)
Nem véletlen az sem, hogy ez a díszítés a jogar axiális centrumát foglalja el.
Teljesebb kép.
milyen szimbolizmusra gondol?
VálaszTörlésA Kezdet és az Uralom, valamint az állandó és hatalmas Erő és Teremtés szimbolizmusára.
VálaszTörlésA négy „lábú”, esetleg „indájú” szvasztika (vagy szalagfonat, ahogy tetszik) centruma a „mozdulatlan mozgató”, (avagy a taoizmusból ismert wei-wu-wei) volna.
Természetesen lehetnek ennél speciálisabb jelentései is, de elsősorban a szoláris-poláris végtelen Egységet (esetleg Zérót) és spirálisan örvénylő, elpusztíthatatlan erejű hatalmát szimbolizálja. Természetes, hogy mint ilyen, egy királyi fegyver (jogar vagy buzogány) fő díszítése.
Tibetben (például) egyébként mindkét ábrázolás, a „csomózott” és a „szögletes” szvasztikaábrázolás egyaránt ismert.
ezt honnan veszi? tényleg érdekel :)
VálaszTörlésEgyrészt intellektuális intuíció, másrészt olvasmányok alapján.
VálaszTörlésA szvasztika szimbolizmusáról főleg tradicionális szerzők írtak. René Guénon vagy Julius Evola neve viszonylag ismert. Ezen kívül jobb orientalisták műveiben is vannak jó leírások a szvasztika-formákkal kapcsolatos hagyományokról.
Egyszer egy indián szertartásról is láttam egy filmet, melynek során négy madárnak öltözött figura egy magas oszlop tetejéről egymást követően körkörösen aláereszkedett mindenféle köteleken. Ez tökéletes szimbolizálása lehetett volna a hindu szvasztikának is (Ātmā négy „lábának” [pāda] aláereszkedése), miközben egyesítette magában a „szalagfonat”-nak megfelelő mozgást.
a szimbólumok elég érdekesek :)
VálaszTörlésazok a repülő figurák egy termékenységistennőnek vittek üzenetet pl. :)
a szvasztika pedig lehet,hogy egy olyan időszakból származik,amikor még senki sem gondolt a "Kezdet és az Uralom, valamint az állandó és hatalmas Erő és Teremtés szimbolizmusára". fonat kicsit más:mozgásban van,nagyon gyakran végtelen-ehez a tudást szokták kapcsolni
Ha az a „termékenységistennő” a hindu Prakrti-vel áll analógiában, akkor természetesen értelme van efféle „üzenetről” beszélni.
VálaszTörlésTermészetesen a szvasztika egy olyan korból származik, amikor még nem a gondolkodás és a modern interpretáció voltak a kifejezés elsődleges eszközei. Ez evidencia.
De egy mai kérdezőnek, egy internetes blogon mégiscsak így lehet válaszolni, ha rákérdez, milyen szimbolizmusról van szó.
Máskülönben a Tudást és még sok más abszolút pozitív fogalmat is írhattam volna. Semmi lényegi különbséget nem látok továbbá a fonat és a „lábak” rotációjának végtelensége között.