A vezetéstudomány meglehetősen amerikás. Nem tudom hogyan áll a helyzete Magyarországon, de azt gyanítom, elsősorban a gazdasági iskolákban tanítgatják. Természetesen ahhoz sem értek, és engem elsősorban a politikai vezető érdekel, illetve a tudása.
Azt a kérdést tegyük zárójelbe, hogy a politikai és az üzleti vezetés közti hasonlóságok fontosabbak, vagy inkább a különbségeik (mindkettő hatékonyságra törekszik: előbbi az emberek szavazatát és engedelmességet, utóbbi a pénzüket és az együttműködésüket kívánja megszerezni). Mindkét vezető embereket akar rávenni valamilyen döntés(ek) meghozatalára.
Kicsit is józan elme belátja, hogy Sir Galahad politikaelmélete – ha Istent félem és szolgálom, akkor mitől/kitől tartsak – nem feltétlenül sikeres sem a csatában, sem a határidős ügyletek piacán.
A középkor alkonya táján, amikor a nyers erő és a fegyverforgatás mestersége terén a lovagok jelentősége háttérbe kezdett szorulni, a lovagkirály átalakult bölcs vezetővé. Az arisztokrácia vezető volta a bátorság és fizikai erő mellett, és egyre inkább ezeket háttérbe szorítva, a vezetői képességein múlott.
Vezetői tulajdonságoknak olyan cicerói erényeket tartottak szükségesnek, mint a tekintély, az emberség, könyörületesség, barátságosság, közvetlenség, ékesszólás. A vezetői erények mások, mint a keresztény teológiai erények (pistis, elpis, agape), és mások, mint a lovag- és lovagkirály-eszmények.
A vezetéstudomány farvizén jelent meg a társas intelligencia fogalma, aminek ma talán legfontosabb műve magyarul is megjelent már.
A szakkifejezések burjánzása néha szemléletváltozással is jár (tudásszociológia --> társas episztemológia, társas megismerés), de ez esetben a lényeget a régiek már elmondták, csak figyelni kell őket.
Szent Tamás erénytana a társas intelligencia tana: hogyan lehet megérteni a helyzeteket, az embereket és hogyan lehet rávenni őket a kívánt döntésre, cselekvésre. Szt. Tamás a humanitast, auctoritast, comitast (nyitottság, barátságosság), constantiat (állhatatosság), firmitast (kitartás, szilárdság), gravitast (a fontosság, jelentőség ismerete - méltóság, megkülönböztetni tudás), industriat (szorgalom), pietast (mások tisztelete, kötelességtudás) és a generositast (nagylelkűség) tekintette ilyen tulajdonságoknak.
Szt. Tamásnál természetesen a társas intelligencia elképzelhetetlen olyan erények nélkül, mint a mérséklet és a prudentia, de nehogy ellepjék a teázót a már-már kezelhetetlen méretű komment-felhők, ezekről és a királytükrökről majd majd máskor.
1990 előtt létezett Budapesten egy Vezetőképző Intézet, a szoci elit utánpótlására. Na most, ilyesmit, a fent elmondottakat nem tanítottak ott. És elnézem ezt a Ferkót, a tanárképzőn sem szerezte meg a vezető számára szükséges társas intelligenciát jelentő tulajdonságokat.
A bolsi politikai realizmus a szemünk láttára mond csődöt: Ha sem megfenyegetni, sem megvásárolni nem tudja az embereket, akkor nem képes rávenni őket az együttműködésre.
A képen: II. (Szép) János bizánci császár (1118-1143). Igazságos uralkodása miatt egyesek „bizánci Marcus Aurelius”-ként tisztelték.
Bejegyzések
Tölgy, örülök a posztnak. Az én ízlésemnek kicsit túl szociológiai, de ez is fontos megközelítés, főleg mai szemmel.
VálaszTörlésMindenekelőtt Aquinói Szent Tamás erénylajstroma érdekes. Talán még több fordítással érdemes volna ellátni. Példaképp: a firmitas szilárdság is. Az industria esetében nem lehet valami jobb fordítást kitalálni a "munkaerkölcs"-nél?
Én mondjuk a csatát meg az üzletet nem szoktam összehozni (az egyikhez egzisztenciális bátorság kell, a másikhoz – legalábbis az újabb korban – inkább cselezés).
Azt hiszem, hogy a politikai realizmus megvolt korábban is, az új benne az, ami speciálisan bolsi, talán jobb is lenne utóbbit politikai naturalizmusnak nevezni.
Szövegek forrásaként ajánlom ezt a szépen elkészített oldalt.
Ez tényleg szép oldal (amit belinkelt).
VálaszTörlésAz industriát kijavíthatom szorgalomra, buzgalomra majd kijavít :)
A csatához kell a bátorság, de a cselezés is. Nemcsak a párviadal múlik a cselezésen, de a csata is. Sok hadművészetet olvastam gyerekként, higgyen nekem. A német vezérkari tiszteket úgy képezték, hogy úgy kellett csapatokat vezetniük térképen, hogy semmit vagy alig valamit tudtak az ellenfél erejéről, elhelyezkedéséről, szándékáról. A háború a homo ludens világa, az igaz conditio humana :)
Realizmus ügyileg egyetértünk. Amit belinkeltem, az a hely is említi Thuküdidészt. És Machiavellivel...
Gondoltam is, hogy írok T-ről, aki realista volt és demokrácia legfőbb antik híve.
Nem hiába rühellé Platóny mindkettőt.
Tölgy,
VálaszTörlésha frnncia a király, mire fel a görög felirat mögötte?
(Tevvton, kösz, javítottuk.)
VálaszTörlés