Banán alakú-e a Föld?

Egyre mérgesebbek a fiatalok. Megértem őket, én is az vagyok.

Valami furcsa punnyadtság van az országban. Talán apátiának lehetne nevezni (de nem a sztoikusok által használt értelemben). Mindenki azt mondja, hozzá kellene nyúlni egy csomó dologhoz, változtatni kellene törvényeken és intézményeken. Azonban a politika és a nyilvánosság erről nem vesz tudomást, a szokásos ki mit mondott vagy nem mondott szarakodás folyik, és hogy mikor megy Ferkó. A jelenlegi kormányzat már csak egyet tud elérni: hogy máshoz ne kerüljön a döntés, a törvényhozás és kormányzás lehetősége.

A nagyobb baj az azonban, hogy sok mindenről nem lehet beszélni. Most sem. A szociális kiadások vagy a nyugdíjak, általában az állami ellátás (értsd: szocializmus) szűkítése néha már-már bekerül a nyilvánosságba. De a törvény uralma nem. Az tabu.

A vidéki Magyarország fél, rémtörténeteket mesélnek vidéki ismerősök és rokonok a cigányokról. De csak arról szabad beszélni, hogy csúnya rasszista a Magyar Gárda, és nincs is cigánybűnözés.

A Magyar Gárdára egy működőképes kormányzat esetén semmi szükség, mint ahogyan az őrző-védőkre se nagyon. Magyar Gárda azért lett és terjed, meggyőződésem szerint, amiért a magán őrző-védő cégek, csak azokat nem támadja a média, hiszen a nagypolgárságot, a hirdetőiket őrzik és védik. Az MG meg csak az alsó középosztály bajaira reagál, aki leginkább ki van téve a köznapi támadásoknak. Ezekről a vidékiek, főleg idősebbek életét lehetetlenné tevő támadásokról tilos beszélni, a kertek és tyúkólak, nyugdíjasok fosztogatásai esetén félre illik nézni. Hiszen a fosztogatók maguk az áldozatok. A társadalom áldozatai.

A kormánynak, akármilyen a színe, akármekkora a GDP vagy az infláció növekedése, első számú feladata az élet és vagyonvédelem biztosítása. Ha ezek sérülnek, akkor a kormányos ne menjen – jogilag bizonytalan státusú – antifasiszta tüntetésre, hanem védje meg a tulajdont és életet, akár az Újlipótvárosban, akár a Tiszaháton sérül is az. Ehhez alkalmas rendőrök kellenek és alkalmas törvények. Az előbbiekkel bajban vagyunk: pénzbehajtó kisiparosok két éve kiegyeztek Ferkóval, azóta egymás disznóságait védik. De ezen lehet segíteni.

A másik probléma a valóságmegtalálásáé. Azt ma sem tudjuk még, hogy van-e feje Loxonnak, és létezik-e Loxon egyáltalán. De a vidékiek életét tönkretevő erőszakos rablásokról és a Törvény és Rend uralmának helyreállításáról beszélnünk kell. A rablók a kisfészivel valószínűleg valóságosak, mint az üres tyúkól, és agyonvert nagyik. A balliberális értelmiség képtelennek látszik nem hogy a megoldásra, de még az erőszakos rablások tűrhető szinten tartására is. Szakért és tüntet, ez a két fő létformája.

20-25 éve a felzárkóztató osztályokkal akarták megoldani a problémát, ma ugyanazok a szagértők ezt szegregációnak nevezik, és az integrált oktatásra esküsznek. De leginkább arra, hogy ez nem büntetőjogi, hanem szociálpolitikai kérdés. Azonban a helyzet a szakértők gyarapodó tömege ellenére nem megoldódik, csak romlik. Szerintük ugyanis a világunk banán alakú.