Labanc portrék — Erdődi báró Pálffy Miklós, a „győri hős”

Jedlicska Pál*)

ERDŐDI BÁRÓ PÁLFFY MIKLÓS.**)

Jelige: »A derék nem fél az idők mohától,
A koporsóból kitör és eget kér,
S érdemét a jók, nemesek s jövendő
Századok áldják.«

Berzsenyi D.

(Kitüntetett pályamunka.)

Hazánk múltjában sok oly jeles férfiú tündökölt, kiknek emlékét az utókor buzdító példájára állandó s megdönthetlen szobrokkal rég meg kellett volna örökítenünk. Sajnos, hogy annyi balszerencse s annyi viszály között, nem róhattuk le hálánknak ez adóját, s az utónemzedék csak azáltal tesz eleget hálaérzete sugallatának, hogy dicső őseinek századokra kiható nagy tetteit, — véső helyett — Klió lapjain — örökíti meg.

Ezen jeleseink között fényesen magaslik ki erdődi báró Pálffy Miklósnak alakja, kinek fehér márvány szobra ott áll a pozsonyi főegyház szentélyében, kiről Horváth Mihály túlzás nélkül írhatta, hogy »a magyar vitézségnek e korban legjelesebb kép­viselője volt.« Róla bízvást elmondhatjuk: »Exegit monumentum aere perennius.«

Én — az e helyütt rendelkezésemre álló szűk kereten belül, — igyekezni fogok Pálffy Miklós nemes jellemének azon vonásait emelni ki, melyek őt valóban naggyá tevék, mely voná­sok főleg: Pálffy Miklós vallásossága, bajnoki s vitéz hadi műkö­dése, önzetlen hazaszeretete, műveltség s nagylelkű emberbaráti érzetében lelik kútforrásukat. E jellemvonások kitüntetésekor főleg Pálffy Miklós hiteles kortársainak ítéletére fogok támaszkodni.

Pálffy Miklós — Pálffy Péter és Dersffy Zsófia fia, született 1552. december 4. — Ifjú korában Miksa és Rudolf udvarában tartózkodott. — 1580. dec. 23. Pozsony vármegye ispánjává neveztetett ki. 1581. ápril 24. fivéreivel együtt báróvá, 1581. dec. 9. kir. főajtónállómesterré, 1582. május 25. cs. kir. belső tanácsossá, 1584. sept. 20. Komárom-megye főispánjává, 1584. okt. 22. Komárom vára főkapitányává, 1595. évben a dunáninneni részek országos kapitányává neveztetett ki.

Jelentékeny részt vett az Erdélyre vonatkozó »Tractatus Transylvaniae« című törvénycikk létesítésében.

26 ízben küzdött a törökök ellen. Hadi vitézségét fennen hirdetik Győr, Fülek, Nógrád, Drégely, Keresztes, Palánka, Esztergom, Buda és Belgrád.

Az irigy halál — férfikorának teljében ragadta el őt a magyar hazától 1600. április 23-án Vöröskőn.

Caspar Meneller: Pálffy Miklós síremlékszobra, 1602 körül
Pozsony, dóm

I.

Ezen rövid életrajzi adatok előrebocsátása után legelőször vegyük szemügyre Pálffy Miklósnak vallásos érzületét. Ezt azért említjük első helyen, minthogy a szó valódi értelmében vett nagy férfiakat, mindenkor vallásos meggyőződés hatotta át; s Pálffy jellemének alapvonása a vallásos érzület, ez szolgált tápul egyéb erényeinek is. Igen, egész lélektani biztossággal ragaszkodunk azon állításhoz, hogy Pálffyt önfeláldozó hadi működésében egye­dül vallásossága s hazájának szeretete lelkesítette.

Vallásos buzgalma következtében őt a római pápák bre­véikkel tisztelték meg. XIII. Gergely pápa 1584. sept 29. brevéjében azt írta: »Többször írtak nekünk úgy előbbi valamint jelenlegi nuntiusaink .... a katholicus vallás védelme érdekében kifejlett kitűnő működésedről, ... hihetetlenül örvendünk s azt akarjuk, hogy levelünkből megértsed, miként a te erényedet, a legtekintélyesebb férfiak dicsőítik, s mi fölöttébb sokra becsüljük.«

VIII. Kelemen pápa 1595. jun. 15. brevéjében ekként emeli ki Pálffynak vallásos érzületét: »Arról értesülünk, hogy sok azon ékesség, mellyel téged Isten, minden jónak kútforrása felruházott, de a mi téged különösen dicséretre és szeretetreméltóvá tesz: az a te különös buzgalmad a kath. vallás terjesztése körül, s kitűnő lelkesedésed az isteni tisztelet iránt.«

A pápai nuntius s egyúttal vercellei püspök 1584. nov. a pápa megbízásából tudósítja Pálffyt, hogy a pápa kiválóan örül Pálffynak a vallás terjesztése körül tanúsított buzgalmának; ugyanez megígérte Pálffynak, hogy »a kath. egyház iránti lángoló lelkesedésben« kész őt támogatni.

Pálffy hitéhez ragaszkodó érzelmét az uralkodó ház is ismerte. Csakis e tudatnak tulajdonítható: hogy II. Rudolf 1600. febr. 24. levelében szívére kötötte Pálffynak, hogy a legközelebbi országgyűlésen, — a thúróczi prépostság ügyét — a jezsuiták érdekében védelmezze.

Ernő főherceg is buzgó katolikusnak ismerte őt, minthogy Radecz István kir. helytartóhoz 1586. jan. 12. intézett levelében azt írta, hogy »az érsek-újvári kapitány kineveztetésénél mindenesetre gondja lesz, hogy az katholicus legyen, s amennyire tőle függ, Pálffy Miklóst fogja ajánlani, ki érdemekkel ékeskedik.«

Pálffy Miklós tettleg is nyilvánítá vallásos lelkületét, midőn az isteni tisztelet emelésére áldozatokat hozott 1583. october 13. — a leendő csesztei plébánossal, — ennek teendői s leendő fizetése iránt szerződést kötött, melyben kötelezte magát, hogy a plébános eltartásához évenkint 50 fr. 20 akó borral, 10 akó sörrel s a szükséges fával fog hozzájárulni. A plébánost pedig kötelezte, hogy — Vöröskőn való tartózkodása alatt — neki naponkint misézzen, míg Pálffy egy udvari káplánra szert teend.

Pálffy Miklós egyházának ájtatos szokásait is tiszteletben tartotta; erről nejének egy levele tanúskodik, melyben 1583. sept.11. örömét fejezi ki afölött, hogy férje az egyházi búcsút oly jól elvégezte.

II.

Méltányolnunk kell Pálffynak katonai s hadvezéri működését, mely alkalommal neme gyedül a hazaszeretete s királya iránti hűségében gyökerező személyes bátorságot, s katonai vitézséget, nem csupán jól tervezett s ügyesen foganatosított hadi műveleteit, hanem azon viszonylatokat s körülményeket is kell mérlegelnünk, melyek között Pálffy hazájának védelmi szolgálatokat tőn. — Kiválólag tekintetbe veendő, hogy a hatósága alatt álló különböző nemzetiségű zsoldos katonaság, mely majd határidőn túl, majd pedig hiányosan nyerte fizetését a folyton pénzszükségben szenvedő hadi császári pénztárból — Pálffy, dacára kipróbált hadvezéri képzettségének, s fényes győzelmeinek, mindig kénytelen volt a bécsi főhaditanács utasításaihoz alkalmazkodni, s magát a hadakozási tudományra nézve gyakran hátrább álló németeknek alárendelni. — Meg kell jegyeznünk, hogy Pálffy hazaszeretetét néha ezen katonai rendszabályok fölé helyezte s az utasítások bevárása nélkül intézte támadásait a törökök ellen, mi fölött Ernő főherceg 1589. oct. 3. rosszallólag is nyilatkozott, s meghagyta neki, hogy ezentúl az ellenség elleni támadásaiban csak az általa megállapított rendeletek szerint járjon el. Mi több, Ernő főherceg Pálffy ellen, — a bakabányai s kokkerni ütközet következtében vizsgálatot is rendelt el, — mi ellen Pálffy önérzetesen s erélyesen óvást is tett. Ernő főherceg ennek folytán 1590. máj. 26. kelt levelében iparkodott megnyugtatni Pálffyt, s — a vizsgálatnak sértő jellegét leplezgetni akarván, — arra hivatkozott, hogy ilyetén vizsgálatok Zrínyi gróf s Kielmann komáromi főkapitány ellen is foganatba vétettek.

Pálffynak hadi működését, mint említők, kiváltképp az akkori zilált kincstári viszonyok, s a katonaság szűkölködése nehezítették meg. — Számos oklevél maradt fenn a Pálffy-levéltárban, melyből kitűnik, hogy Pálffy Miklós, gyakran csak személyes tekintélye s befolyásával, sőt saját anyagi áldozataival tarthatta együtt a fizetetlen zsoldos katonaságot.

Midőn e két hathatós eszköznek is fogytán vala — nem átallott egészen Prágába, a király színe elé személyesen elmenni, hogy ott a fizetést sürgesse. Pálffy Miklós — az 1590-es években Ujvárott a hadügy előnyére saját költségén száz lovat tartott el, mely áldozatáért Mátyás főherceg neki 1591. mart. 22. köszönetet is szavazott.

Pálffy Miklós jóllehet tudta, hogy a kincstár lassan szokta tartozását kifizetni, harmincezer tallérnyi kölcsönnel járult a katonaság fizetéséhez, amiért csak későbben és sok kellemetlenség után nyert kárpótlást.

Hogy Pálffy a katonaság zsoldja érdekében serényen közbenjárt, bizonyítják Mátyás főhercegnek 1590. april 2. s oct. 2. hozzá intézett megnyugtató levelei, hol kéri őt, hogy a katonaságot nyugalomra és türelemre intse.

Pálffy, Ernő főhercegnek 1586. febr. 6. kelt levele szerint a komáromi katonaság zsoldjának kifizetésére 16 ezer rajn. forintot adott kölcsön a kincstárnak.

Mátyás főherceg dicsérőleg nyilatkozott Pálffynak a korponai katonaság eltartására adott előlegéről.

Pálffynak ezen a hadügyre szentelt adakozásai s kölcsönei, úgy látszik zavarólag hatottak pénzbeli viszonyaira, minthogy 1588. évben ipjához Fugger Márkhoz segélyért fordult. Fugger tagadólag válaszolván Pálffy kértére, levelében ezeket írja: »Nem találni könnyen embert, ki ily viszonyok között kész lenne szolgálni. Lehetne ugyan szolgálni, ha azért fizetést is nyerne az ember.«

Pálffy látván, hogy a katonaság fizetésére nézve tett sürgetései célhoz nem vezetnek, már 1589. évben szándékozott Prágába menni a királyhoz. 1591. évben ismét Prágába kart indulni, miről őt Ernő főherceg 1581. aug. 6. kelt levelében lebeszélni igyekezvén, azt adá tudtára, hogy ez érdekben külön postát menesztett Prágába.

Pálffy ezen szándékát 1593. év nyarán valósította. Mátyás főherceg ez alkalommal a királyhoz egy levelet intézett, melyben kifejezte: »miként katonaság egész reményét Pálffyba helyezi s hogy ha Pálffy most minden pénzsegély nélkül tér vissza, semmi kilátás sincs a katonaságnak visszatartására, sőt magának Pálffynak is le kellene lépnie jelenlegi állásáról, mert — jóllehet Pálffy hűsége s nemes vonzalmától indíttatva, — saját kárával és saját költségén tartotta is el a hatósága alatt levő kapitányságnak lovait, ez áldozatot továbbra meghozni nem lesz képes.« Mátyás egyúttal arra is kéri a királyt, térítené meg Pálffynak a 400 lóra kiadott költségét, mert fölötte sajnálná, ha oly szép és begyakorlott lovasságnak, — minő Pálffy vezetése alatt állt, — szét kellene mennie. Mátyás ehhez hasonló lovasságot sehol sem látott. Mátyás odanyilatkozván, hogy Pálffy, mint főkapitány s hadvezér ellen, semmi kifogást nem lehet tenni, kéri a királyt, hogy tekintve Pálffynak a hadsereg fenntartására nagylelkűen nyújtott segélyt, adjon neki nehány hónapra fizetést.

Ezen mostoha hadügyi viszonyok, s Pálffynak ebből eredő aggodalma, oly annyira hatottak Pálffy kedélyére, hogy ő többször le akart mondani katonai szolgálatáról.

E szándékának már 1588. évben akadunk nyomára, midőn őt ipja intette, hogy a király kegyének elvesztése nélkül komáromi állását el nem hagyhatja. — Lemondási szándoka többször föléledt, ettől azonban királyának kívánságára s hazaszeretetétől indíttatva mindannyiszor elállt. Mátyás főherceg 1591. május 5. kelt levelében értesíti Pálffyt, hogy a király a főkapitányságról való lemondását el nem fogadta s reményét fejezi ki, hogy e méltóságról, mely reá különös megtiszteltetésképp ruháztatott, nem fog leköszönni. Mátyás e levélben egyszersmind megelégedését fejezi ki Pálffynak, a határok megerősítésére tett intézkedései fölött, s felhívja, adna neki tanácsot, mint lehetne a törökön bosszút állni.

Rudolf király 1594. nov. 25. Pálffyhoz intézett levelében ismételten visszautasította leköszönő kérelmét, egyúttal kifejezvén: »hogy most van legnagyobb szüksége reá s elvárja, hogy valamint eddig semmi veszélytől vissza nem riadt, és semmi fáradságot sem kímélt a király javára, úgy ezt ezentúl sem fogja elmulasztani, és pedig annyival is inkább, minthogy jobb hadi készlet áll most rendelkezésére s ez esetben csak hozzá van bizalma s ezzel mást meg nem bízhat.« Rudolf egyszersmind mentegetődzik, hogy Pálffy iránti kötelezettségét eddig le nem róhatta, »minek oka leginkább a jelen háborús viszonyokban rejlik.«

Bízvást mondhatni, hogy Pálffy egész életén át nagylelkű s vitéz gyámola volt a honvédelemnek a törökök ellenében, s hogy a király e tekintetben mindig bizton számított. Ez állításunkat kétségen felül helyezi Gaizkoffel Zachariás csász. élelmezési főtisztnek egy 1599. mart. 17. kelt levele, hol említésbe hozza, hogy »a király igen dicsérőleg nyilatkozott Pálffynak a hadsereg élelmezése körül kifejtett gondoskodásáról, s egyszersmind kijelentette, hogy ez irányban fölülmúlta a német s magyar urakat,a mit a király tanácsosai is elismertek.«

Tudvalevő dolog, hogy Pálffy a kir. kincstárért 40 ezer frtnyi összegig kezességet vállalt Illésházy Istvánnál, amiért Pálffynak nem csekély kellemetlenségei voltak, minthogy Illésházy tőle követelte a kölcsönt. Mátyás főherceg ez ügyben 1599. oct. 2. megnyugtató sorokat intézvén Pálffyhoz, kijelenti, hogy fölhívta Illésházyt, miképp Pálffyt e kölcsön tárgyában ne intse.

Mátyás főherceg 1597. oct. 6. köszönetet szavazván Pálffynak, hogy a katonaságot rábírta a csekély zsold elfogadására, őket megnyugtatta, örömét fejezi ki a fölött, hogy az esztergomi német s vallon katonáknak pénzelőleget adott.

1599. évben ismét megfordult Prágában, s a királynak 20 ezer forintnyi kölcsönt ígért a hadi kiadásokra. Fentebbi állításunkat igazolja a többi között Mátyás főhercegnek Pálffyhoz 1599. mart. 17. intézett azon levele, hol a király nevében kéri Pálffyt, hogy »a közjó körül eddig tettleg tanúsított jószívűsége s buzgalmához képest 30—40 ezer tallért gyűjtsön össze, a legközelebb megindítandó háború céljaira.«

II. Rudolf ebbeli bizalmának Pálffy mindig igyekezett eleget tenni. II. Rudolf 1599. mart. 24. levelében megelégedését fejezi ki Pálffynak azon nagy szolgálatért, melynél fogva Grailenbachi Zachariás tanácsos s élelmezési főtisztnek megkeresésére nemcsak jó s valódi gabonát szolgáltatott olcsó áron, a magyarországi élelmezési hivatal részére, hanem ezen túlra is ajánlkozott hasonló minőségűt szállítani. Rudolf említi, hogy Pálffynak ezen szolgálata kiváló előnyére vált a közjónak.

Pálffy nemcsak pénzbeli áldozatokkal és személyes tetteivel, hanem közvetítésével is iparkodott a török igát megtörni. Fennmaradt egy 1594. oct. 17. Zamojsky lengyel hadvezérhez intézett levele, melyben elérzékenyülve szeretett hazája siralmas sorsán, könyörögve esdekelt, jönne Zamojsky a magyaroknak segítségére.

Miután a haza történelem Pálffynak hősies vitézségét, melyet a csatatéren oly gyakran tanúsított, elég híven megörökítette, itt csupán azon elismerést akarjuk jelezni, melyet Pálffynak hős tettei tekintélyes kortársai előtt arattak.

Zsigmond lengyel király, 1594. oct. 28. levelével Serzala Jeromos biztosát küldvén Pálffyhoz, ezt arra kéri, hogy Serzalával bizalmasan közölje a török s tatár hadak terveit s a császári sereg működését. Zsigmond e levélben Pálffynak dicsőségét halhatatlannak nevezi.

Mátyás főherceg 1593. nov. 6. levelében elismerését fejezi ki Pálffynak. hogy az ő s más vezéreknek serény s eszélyes közreműködése által sikerült a budai pasát megverni s hogy az ellenség seregéből 6—7 ezer maradt a csatatéren. Pálffynak magaviseletét lovagiasnak s vitéznek nevezi, s dicséri, hogy jó példával ment elől.

Aldobrandini János hadvezér 1595. aug. 3. kelt levelében kiváló tisztelettel viseltetik Pálffy vitézsége és katonai tekintélye iránt.

Medicis Ferdinánd 1594. jul. 8., 1594. s május 6. kelt leveleiben Pálffy érdemei s vitézségének legmelegebb elismerését nyilvánítván, említi, hogy meghagyta János testvérének, miszerint ezen érzelmeit személyesen tolmácsolja.

Mátyás főherceg Pálffyhoz 1595. jul. 26. levelében meleg köszönetet mond azon szerencsés győzelemért, melyet Kokkern elfoglalásánál aratott, melynél »lovagiasan s ostromolva«, sok ellenséget levert s vízbe fullasztott s ekképp »hűsége s vitézségének« új bizonyságát adta.

Pálffynak hadvezéri koronájába a győzelem tűzte e legbecsesebb drágakövet. Ezen 1598. mart. 28. kivívott diadal alkalmából a legkiválóbb férfiak intéztek hozzá üdvözlő és üdvkívánó iratokat.

Maga II. Rudolf 1598. april 4. elismerő iratot küldött Pálffyhoz, melyben kiváló örömét fejezi ki a fölött hogy Pálffy Győrnél híven s hősiesen viselte magát.

Medicis János ez alkalomból írt szerencse kívánatában oda nyilatkozik, hogy Győr megvételénél Pálffynak van legtöbb érdeme, úgy haditervei, mint személyes részvétele által.

Punsch magas állású tisztviselő, 1598. april 4. levelében azt írja Pálffynak. hogy győri győzelme által az egész világon ismeretessé lett. Punsch jelenti, hogy e győzelem alkalmából Prágában april 5. »Te Deum« fog tartatni.

Pálffyt ezen győzelme következtében tisztelte meg az utókor a »győri hős« melléknévvel és méltán, mert Győr visszafoglalásánál oly hősi bátorságot s önfeláldozó hazaszeretetet tanúsított, hogy őt méltán sorozhatjuk a hős Hunyadiak és Zrínyiek mellé.

Midőn e szerencsés győzelem után Pálffynak Győr bevevésekor ott volt bajnoktársa, Schwarzenberg Adolf, a királytól elismerd s jutalomképp 100 ezer aranyat s Hustopecs várost s uradalmat Morvaországban nyerte s Pálffy is felhívatott, hogy adná elő mit kíván jutalmul, azt adá válaszul: »hogy amit tett, azzal édes hazájának tartozott s ezért semmit sem fogad el.«

Pálffynak vitézségét úgy a külföld, mint a haza is méltányolta. Győri győzelme után az osztrák rendek megtisztelték egy művészi arany díszserleggel, mely 830 db aranyat nyom. E serleg mai napig örökségét képezi a Pálffy család hercegi ágának.

Magyarország rendei pedig fényes elismerést és hálát tanúsítottak akkor, midőn az 1599. 48. §-ban röviden megörökítvén Pálffy erényeit s bajnoki vitézségét, a királyt egyhangúlag, önszántukból arra kérték, hogy Pálffynak a »grófi« méltóságot adományozza. A rendek ezen kérelmüknél egyszersmind azt is hangsúlyozták, hogy az országgyűlés először fordul a királyhoz hasonló kérelemmel.

Pálffy kipróbált hazafiságának s vitézségének tulajdonítandó azon ritka bizalom és tisztelet, mellyel őt az udvar megajándékozta; s minővel ezen időben alig dicsekedhetett valaki.

Mátyás főherceg 1597. nov. 15. levelében említvén, hogy a királytól felszólítatott: nem lenne-e hajlandó az erdélyi fejedelemmel egyezkedni; s a fejedelemséget elfogadni, — e fontos ügyben tanácsot kér Pálffytól, ki iránt a rendek között kiváló bizalommal viseltetik.

Mátyás megbízván Pálffyt egy fontos, Illésházy István és Sándorfi Miklóssal elintézendő pénzüggyel, azt írja: hogy különös bizalommal levén iránta, ezt másra nem bízhatja.

Miksa Pálffy esketésére Augsburgba az uralkodóház képviselőjéül egy követet küldött.

Mátyás többször idézte volt Pálffyt magához, hogy vele fontos ügyekben értekezzék.

Ernő főherceg 1587. april 9. kérdi Pálffyt, kit vélne legalkalmasabbnak a kalocsai bíbornok elhunytával megürült helytartói állásra.

II. Rudolf — e bizalomnak és tiszteletnek — különösen az által is adott kifejezést, hogy Pálffy halála után özvegyéhez külön követet küldött volt részvétirattal.

III.

Pálffy Miklósról bízvást mondhatjuk, hogy kora műveltségének magaslatán állt, s e tekintetben rangtársai között szintén kiváló helyet foglalt el.

Ezen állításunkat kétségen fölül helyezi Pálffynak neveltetése, melyet ő jobbadán a királyi udvarban nyert. Erről maga II. Rudolf 1599. april 24. kelt okmányával tanúskodik, melynek elején említi, hogy Pálffy Miklós ifjúságától fogva számos éven át a kir. udvarnál tartózkodott, s a királyt több útjában kísérte.

Mint a király kíséretének tagja, beutazta Németországot, Belgiumot, Francia-, Spanyol- s Görögországot. Ezt igazolják II. Rudolf 1581. april 24. kelt okmányának azon szavai is, hogy: »Pálffy Miklós úgy Spanyolországban, mint más külországokban folytonosan Rudolf oldala mellett volt és sok hű szolgálatot tett neki«.

Nyilvánvaló, hogy Pálffy ezen utazások közben s az udvarral való folytonos közlekedés által kiváló műveltségre tett szert. Ifjúkora ezen szerencsés viszonyainak köszönheté jártasságát különböző nyelvekben.

A hozzá intézett levelekből kiviláglik, hogy ő birtokában volt az olasz, spanyol s francia nyelveknek, melyeken több főúr intézett hozzá leveleket.

Pálffy műveltségére nem csekély fényt vet azon nemes s áldozatkész érdeklődés, melyet ő a művelődés, de különösen az ifjúság oktatása iránt ápolt.

A vercellei püspök s pápai nuntius leveleiből meggyőződhetünk arról, hogy Pálffy a nagy-szombati jezsuiták collegiumához s ekképp közvetve az ifjúság művelődéséhez, tetemes áldozatokkal járult. Az apostoli nuntius egy 1584. évben kelt levelében ígéri Pálffynak, hogy a nevezett collegium létesítése érdekében, minden módon hatni fog a magyar püspökre, melyre őt különösen Pálffynak ösztönzése sarkalja.

A nuntius egy másik levélben kérdi Pálffytól, mit akar a collegium épületére s mit annak örök alapítványaképp adományozni? Ezen levélből kitűnik, hogy e collegium ügyében Pálffy már is értekezett az egri s pécsi püspökökkel, s hogy ő fáradozott legtöbbet ennek érdekében.

A pápai nuntius egy harmadik, 1584. évben k. levelében, szívélyesen megköszöni Pálffynak az említett kollégium épületére s alapítványára adományozott igen jelentékeny (admodum egregium) összeget, melynek példája után indulva az ország főpapsága könnyen fogja a kollégiumot életbe léptethetni. A nuntius határozottan kiemeli, hogy Pálffy vetette meg alapját e collegiumnak.

Pálffynak az ifjúság művelődése iránt táplált buzgólkodást bizonyítja Carrillo Alfonz jezsuitának, 1600. jan. 3. hozzá intézett levele is, hol választ ád Pálffynak azon kérdésére: miképp volna létesíthető Sellyén egy alapítvány tétele több tanuló nevelésére s oktatására.

Ezen levélből kitűnik, hogy Pálffy 12 növendékre szándékozott alapítványt tenni. Carrillo szerint Pálffy van majd arra hívatva, hogy állapítsa meg a növendékek fölvételének föltételeit.

Pálffy Miklós jobbágyainak művelődését is szívén hordta, miről tanúságot tesz II. Rudolf királynak egy 1593. aug. 2. kelt okmánya, hol említi, hogy Pálffy Csesztén egy iskolát alapított s építetett.

Művelődési buzgalma még a külföldre is kiterjedt. János Miklós jezsuita 1588. jan. 17. levelében kéri Pálffyt, hogy a Sz.-Jakabról nevezett apácák zárdájában levő egyik leánynak neveltetéséhez mint eddigelé, ezentúl is szíveskedjék kegyadományával járulni, s az intézetet eddig tanúsított nagylelkűségéhez képest továbbra is istápolni.

E helyen érdekes adatképp fel kell hoznunk, hogy Pálffy a gazdaság terén is nem csekély lendületet adott a haladásra, nemes lovak tenyésztése által. Neki magának is volt ménese, melyről Fugger Márk már 1582. évben tesz említést.

A nemes fajú lovakat különösen jól ismerte, s számos főúr ha vásárolni akart, hozzá fordult. 1586. május 24. Fugger Márk kéri őt, szerezne jó két kocsilovat Vilmos bajor herceg részére, ki ezeket az urbinói hercegnek szándékozik adni ajándékba. Hasonló kéréssel járul hozzá 1596. mártius 6. a mantuai herceg, Ferdinánd osztrák főherceg a jegyese részérem Pálffy által vásárolta nemes lovakat, s a vételre nézve teljesen megbízott Pálffy választásában.

A levelekből gyanítani lehet, hogy Pálffy ménesében leginkább török lovak neveltettek.

IV.

E jellemvázlatnál végül néhány sort szentelünk Pálffy emberbaráti szeretetének megvilágítására.

Itt első tekintet alá esik családja iránti gyöngéd szeretete. Nejéhez, Fugger Máriához, odaadó szeretettel viseltetett, melyről ennek levelei eléggé tanúskodnak. — E szeretetét egy ízben drága ajándékokkal nyilvánítá, melyekről Pálffyné anyja: Fugger-Eberstein Sibilla azt írja: »hogy ezek nagy értékűek s hogy ezekre Mária még nem tett érdemeket.. « Ugyanezen Fugger-nének több leveléből valódi rokonszeretet sugárzik ki Pálffy iránt. — Az egyikben említi, hogy forró vágya halála előtt Pálffy t látni, egy másikban írja, hogyha nem szeretné őt annyira, nem írt volna sajátkezű levelet.

Pálffyné 1584. febr. 23. levelében panaszkodik, hogy nagyon érzi Pálffynak távollétét. — Egy századnak tűnik fel — úgymond — hogy nem látta. 1584. nyarán pedig azt írja, hogy gyakran imádkozik férjének jólléteért és szerencsés visszaérkezéseért.

Ésszerűleg biztonsággal következtethetünk, hogy nejének ilyen gyöngéd szeretete, — csakis a viszonylagos szeretetnek lehetett kifolyása.

Pálffy ezt — számos bizonyítékon kívül — kiválólag az által tanúsította, hogy 1584. évben — midőn országos ügyekben Prágában tartózkodott, — neje betegségének hírül vétele után azonnal hazautazott.

Emberbaráti nemes érzületét még mainap is fennen hírdeti a csesztei szegények háza, melyet 1593. évben alapított volt. II. Rudolf 1593. aug. 2. kelt oklevelében megengedi Pálffynak, hogy e szegények házának fenntartására, — az általa nem rég újonnan alapított illetőleg benépesített — Sz.-István, Sz.-János és Sz.-Joachim falva községeknek kilencedét, hegyi jogát s tizedét fordíttassa. A szegény jobbágyság iránti jó hajlamáról maga Méhemet bég, az esztergomi szanzsákság főhelytartója is 1589. oct. 17. levelében dicsérőleg nyilatkozik s lelkesedésében azt írja: hogy midőn az isnahák s agák tudomást vettek Pálffynak a jobbágyok jólléte iránt tanúsított gondoskodásáról, örömükben mindannyian talpra állának.

Pálffy barátjai iránt nagylelkű és szolgálatkész volt. — Erre mutatnak a következő adatok. Fugger Márk — 1582. nov. 3. megköszöni Pálffynak az ajándékba küldött szürke török lovat.

Fugger György 1586. nov. 4. levelében említi, hogy Pálffy iránta jótevő s barátságos indulatot tanúsított.

Punsch magas állású tisztviselő, 1586. febr. 9. levében megköszöni Pálffynak azon sok s értékes ajándékot, melyeket tőle több éven át nyert, Punsch azt írja, hogy el kell pirulnia, mivel ezen ajándékokat nem viszonozhatja, s ezeket meg sem érdemelte. Ugyancsak ő azt írja egy más levelében, hogy Pálffynál nincs jobb barátja, s hogy kész érte bármily áldozatot hozni, ami ennek csak élvezetet szerezhetne.

Praun Erazmus 1585. jul. 11. levelében, Pálffyt barátjának nevezvén, azt írja, hogy nemcsak vagyonát, hanem életét is nyugodtan bízná reá.

Forgách Zsigmond, 1592. oct, 13. levelében Pálffynak azt írja, hogy: »őt épp úgy becsüli, mint édes atyját sok vele való jó tettéért, s kiben bízott is és bízik, mint erős gyámolában.«

Gaizkofler 1598. máj. 31. köszönetet mond Pálffynak két ajándékozott lóért.

Az egri püspök 1582. nov. 26. levelében Pálffy iránt különös bizalmát fejezvén ki, azt írja: hogy neki a király udvarában, Pálffyn s Dietrichsteinon kívül nincs más bizalmas embere.

A veszprémi püspök 1586. jul. 29. köszönetet szavazván Pálffynak jóakaratáért s azon szívélyes vendégszeretetért, melyben őt részesítette, kéri őt, hogy látogassa meg Szt.-Márton várában.

Foscharini Péter 1586. aug. 19. levelében rokonaival együtt (u. m. Strossi, Dandoli, Contarini, Barbarigi) hálásan emlékezik meg Pálffynak szívélyességéről s jó indulatáról, melyet irántuk tanúsított. Pálffyt meghívják Velencébe.

Pálffy barátjai iránt különös gyöngédséggel viseltetett, mint azt b. Borovszky Kristóf, 1582. sept, 24. levelében szépen kifejti, kérvén Pálffyt, fogadná el tőle a tartozásáról szóló kötvényt, s figyelmeztetvén őt, miként jóságát s udvariasságát ne tágítsa olyannyira, hogy ezzel megvonja barátjaitól az alkalmat, hogy ezek az iránta való kötelezettségeiknek eleget ne tehessenek.

Midőn ezennel a győri hősnek némely jellemvonását, — jobboldalán eddig még ismeretlen okmányok nyomán — ecseteltük, azon forró óhajunknak adunk kifejezést: vajha az ég sok oly hőssel s honfival áldaná meg hazánkat, minő b. Pálffy Miklós volt!



*) római katolikus plébános, kanonok, helytörténész (1844-1917)
**) Később gróf. Az írás eredetileg megjelent: Báró Pálffy Miklós jellemrajza, Bpest, 1882. (K. ny. a Századokból).