2009. augusztus 12., szerda

Boston Tea Party


Emlékeznek a bostoni teadélutánra?

Indián maskarába öltözött telepesek angol hajókat megrohamozva a kikötőben, azok teaszállítmányát a vízbe szórták. Olyasmi volt ez, mint az Auróra cirkáló leadott lövése, amely a Téli Palota ostromát jelezte. S így szóltak az öntudatra serdült amerikaiak: „Olyan teát főzünk György királynak, hogy abba belefullad!”.

Ennek előzménye a Tea Act volt. Annak pedig egy csempész és védőügyvédje, az amerikai Liberty bajnokai. A csempész aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, az ügyvédje meg az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett. „Nemzet” született. Egy olyan úgynevezett „nemzet” — modern értelemben vett „nemzet” —, mint amilyen a francia forradalom „nemzete” volt, majd később a Szovjetunió „nemzete”. Egy telep, amely mindentől elszakadt, ami feudális és esszenciálisan birodalmi, s amelynek „állami” vallása a szabadkőművesség lett, etikája pedig a szellemtelen önzés. Az önfejű emberek klubja.

A bajok persze nem itt kezdődtek, de hát a bajoknak már csak ez a természetük.

Kérdés, hogy a teát eztán csempészni fogják, vagy elfogadják, hogy adó van rajt? A függetlenségi harc engem nem vidít fel, akkor inkább kihajózom, talán a King George sziget felé.