Vendée — Pour Dieu et le Roi

Elena Maria Vidal hívta fel a figyelmem egy érdekes írásra a Daily Telegraphban. Köszönet érte. Röviden: a Mouvement pour la France nevű jobboldali mozgalom, amely Vendée önkormányzatát is uralja, azt szeretné elérni, hogy genocídiumnak ismerjék el az ottani népirtást, mivel a parasztokat a katolikus vallásuk miatt gyilkolták le. Mivel mostanában néhányszor előkerült Vendée, itt az alkalom egy kis ismételt ismeretterjesztésre.

„1794 elején, a Nagy Terror csúcsán, francia katonák masíroztak be az óceánparti Vendée-ba, ahol a parasztok felkeltek a párizsi forradalmi kormányzat ellen. A Louis-Marie Turreau vezette tizenkét »pokoli hadoszlop« azt a parancsot kapta, hogy öljenek meg mindenkit és mindent, amit csak látnak. Emberek ezreit — köztük nőket és gyermekeket — mészároltak le hidegvérrel, és falvakat és tanyákat égettek fel. Nantes városában a vendée-i hadifoglyok őrizetével megbízott s tömeges kivégzés hátborzongatóan hatékony formáját alkalmazta. Az ún. »noyades« — tömeges vízbefullasztás — során meztelen embereket, nőket és gyermekeket kötöztek össze egy különlegesen megépített csónakban, amit aztán kilöktek a Loire közepére és elsüllyesztettek.” Nagyjából 5 ezret fojtottak a Loire-ba és 3 ezer katolikust fojtottak vízbe Pont-au-Baux-nél. A vízbefojtás neve „köztársasági esküvő” volt, mivel összekötözték a foglyokat. De nevezték „hazafias keresztelőnek” és „vertikális deportálásnak a nemzeti fürdőbe” is.



Secher 118,000-re, Davies 250,000-re teszi az áldozatok számát.

A történet a Katolikus Egyház üldözésével kezdődött, a vendée-i parasztok pedig a papjaik mellé álltak. A baj azzal kezdődött, hogy 600 paraszt kaszával-kapával megakadályozta a „Nemzeti Gárdát”, hogy egy zárdából kilakoltassa az apácákat. A felkelés Vendée mellett kiterjedt Anjou-ra, Bretagne-ra és Poitou-ra is. A Szent Szív Hadsereg 1793-ban győzött nyílt ütközetben. De végül leverték őket, és ez volt az egyetlen helyszín, ahol parasztokat öltek a forradalmárok a katolikus hitükért, és az egész megyét ki akarták írtani. Az Avrilléi Mártírokat — akiknek fele nő volt — II. János Pál avatta boldoggá.

Egy Gannet (ejtsd: gané) nevű rendőr feljegyezte, hogy látta, amint nőket és gyermekeket dobtak a kemencébe és sikolyaik „Turreau katonáinak oly nagy élvezetet nyújtottak”, hogy „folytatni akarták a mulatságot” még akkor is, amikor kifogytak a katolikus áldozatokból. Így „igaz hazafiak” (a forradalmi kormányzathoz hű vendée-iek, akiket szintén lemészároltak) 23 feleségét dobták a tűzre. Máskor az ablakon dobták ki a nőket a szuronyokra, terhes nőket a szőlőprés alatt nyomtak szét, újszülötteket dobáltak bajonettről bajonettre. Angers-ban 32 áldozat bőrét kicserzették, hogy lovaglónadrágot készítsenek belőlük a tiszteknek, Meudon-ban a női és férfi cserzett bőröket a finomságuk alapján hasonlították össze.

Amikor mindez véget ért, akkor Francois Joseph Westermann francia tábornok (akinek nevét Turreau-val együtt a Diadalív is megörökíti, khm, khm...) a Közüdv Bizottsághoz küldött levelében a következőket írta: „Vendée nem létezik többé. A Szabadság szablyái által pusztult el, gyermekeivel és asszonyaival együtt. Eltemettem Savenay mocsaraiban és erdeiben. Az Önök parancsai értelmében gyermekeit a lovaink patái tiporták el. Asszonyait lemészároltam, így többé nem adnak életet banditáknak. Egy foglyot sem ejtettem. Kiirtottam mindet. Az utak hullákkal vannak teleszórva. Savenay-nál állandóan érkeznek a banditák, meg akarják adni magukat, mi meg lelőjük őket. A könyörület nem forradalmárhoz méltó érzelem.”

Mától bevezetjük az „ad Vendée“ érvelést: aki a katolikus hitre valamilyen sértőt mond, az utat nyít egy, a Vendée-belihez hasonló mészárlás megismétléséhez.