Spiró igazságbeszéde?

Kortárs írónk, Spiró György nem híve a pc beszédnek. Legalábbis ha a magyarokról vagy a keresztényekről van szó. Őszinteség barátaim, őszinteség! Végre kimondta valaki ismét.

Az alapost ünnepelt szerző újabb könyve, a Fogság még nem kapott Nobel-díjat. De ne aggódjunk, szerzője alaposan ki van tömve díjakkal. Azonban az ünneplő közönség valahogy elmaradt. Mondjuk úgy, inkább mindenki félrenéz, úgy tűnik.

Amennyire felületes turkálásomból látom, egyedül egy zsidó blog, a Pilpul, és a Vigilia emeli ki, hogy Jézus Spiró szerint egy kis köpcös és szánalmas, ápolatlan és tudatlan alak, aki felborogatta az asztalokat a Templom előtt. (p. 191.)

Hogy Jézus Megváltó volt-e vagy sem, régi vita. És nem vagyok igazán térítő típus. De a Jézus Krisztus voltában hívőket egyszerűen csalóknak, tudatlanoknak, eszelősöknek, gyengéknek nevezni... nem túl udvarias és nem is barátságos.

„Ez a feltámadott Felkent, ez nem jó ötlet. Ebben csak eszelősök hihetnek, a gyöngék, az éretlenek, az eleve vesztésre születtek, azok pedig nem erősek.” (p. 714) (Vélhetően ez utóbbi gondolatot 2002-3 táján, a Nagy Önbizalom idején vetette papírra a szerző.)

„Azok a tébolyultak egyszer ki fogják találni, hogy a Felkent, akiben hisznek, voltaképpen a Teremtő fia.” (p. 735.)

Majd mindennek az összefoglalása egy Rövid Kurzus formájában:

„Zseniális ötlet, hogy valaki, egy ember feltámadt, és arra kell várni, hogy ismét megjelenjen. Az sem akármilyen ötlet, hogy nem számít, ki zsidó, ki nem az, bárki lehet kiválasztott, csak ezt az egyet, a feltámadást fogadja el... Nem kell hozzá tudni semmit, sem írni, sem olvasni, sem előírásokat betartani és mindenkiből pap lesz, mindenki szent, aki hisz a Feltámadottban, és örök életet nyer ezáltal!... Még szertartások sincsenek! Esznek, őt dicsérik, együtt vannak, és ezzel meg van oldva a magány, meg van oldva a halhatatlanság... Nincs még egy ennyire együgyű vallás a piacon! Őrült háború lesz ebből a zsidóságon belül, ez lesz az igazi zsidó háború, és ki fog szabadulni a zsidóságból ez a téboly, a vesztesek tébolya, és győzni fog, mert mindig a vesztesek vannak többen... Ha Spartacusnak ilyen vallása lett volna!... Csak azzal lesz gondjuk, hogy nem jön, nem akar jönni, és ők türelmetlenkednek, ez fogja szétzilálni őket...
— Meg fogják oldani — vélte Uri. Mindent meg fognak oldani, csak a hit maradjon. Ezentúl mindenről már csak hazudni fognak.
— Eddig is hazudtak.
— De nem ilyen erősen...” (p. 763.)

Összegezzük, mit tudtunk meg a Jézust Krisztusnak hívőktől: eszelősök, tébolyultak, gyöngék, lúzerek, együgyűek, hazugok. Természetesen ezeket már hallottuk másoktól, mondjuk kretén-chrétien utalások formájában.

Valaki mondhatja, hogy ez a művészi szabadság része, H. Nitsch, meg minden, bla-bla-bla. Nos, Spiró szerint nincs művészi szabadság, ő maga kér történeti pontosságot számon Mel Gibsontól.

Biztosan a köpcös, kopaszodó Jézusra vannak jó bizonyítékai.

De ha van is ilyen szabadság, muszáj a kurucinfót megszégyenítő módon élni vele?

Spiróban nem kevés az indulat a keresztényekkel szemben, de kissé elmaradt, mert a legnagyobb zsidó közösség, az amerikai, már rég más hangot használ a keresztényekkel kapcsolatban. De itt Magyarországon vagyunk.

Azt sejtettük, hogy Spiró ilyesmiket gondol a keresztényekről, de minek ez? Provokálni? Vagy erre élvez?

Ilyesmiért nem párbajozni szoktak, mivel Spiró párbajképtelen. Ahhoz elébb úriembernek kéne lennie, nem szánalomra méltó nyominak.


Tewton összefoglalása:
1) a nők buták és hülyevallásosak,
2) a hívők rajongók és buták és léthazugságban élnek,
3) aki viszont annyira okos, hogy mindezt átlátja, az meg egy cinikus hitetlen, aki falból azért betartja a rítust, de nemigen hisz benne... Szóval ő is „hazugságban” él, ha akarom... Rettenetes ez a világ.