Quis! — Augusztus negyedike

Quis! Quis! Quis!

„Uborkaszezon” van. Illetve tökérlelő, szőlőédesítő necnon barackpirosító. Persze van, akinek az uborka jut. Hmmm. Mi történik ilyenkor? Állítólag Brad Pitt és Angelina Jolie már nem csinálják (tudják, az a nő, aki royal flush-höz gyűjti a gyereket, nem tudom, hány színnél tart az ötből). És azt hallották, hogy Gandhi a passzív rezisztenciát a magyarokról másolta? Ugyanis olvasott Jókait angol fordításban, amikor Britanniában tanulmányait végezte. És hogy Mithrász aligha született karácsonykor, amint egy ... befutott ... független ... netes publicista hirdeti, általában karácsonykor, középiskolás szinten? (Pláne, hogy egy olyan vallásról beszél, amelynek nincsenek ismert írott forrásai és referenciái). És hogy a kúszóbab indái órák (!) alatt megkapaszkodnak a karón — az ember megnézi reggel, megnézi délután — és micsoda változás! Rengeteg efféle megfigyelést és érdekességet osztanék meg az olvasóval, ha lenne netem. A net hiányának vannak kétségtelen előnyei. De! Némi megkésettséggel itt ez a kis quis. Az első szöveg egy létező könyvből van (a második csak afféle virgázás). Vajon ki lehet a szerző? Interneten rákeresni nemelit és görög dolog (a szó tirpáki értelmében). Ki lehet M.?


4 Aout. fr

„Augusztus negyedike volt. Hiába nyitották ki az ablakokat, nem üdítette fel őket a levegő, mert csak úgy dőlt be a meleg, szinte sugárzott a hőség a megolvadt aszfaltból, a forró kövekből meg magából a Szajnából, amely már majdnem gőzölgött, mint a kályhán a víz. A Saint-Michel hídon a taxik meg az autóbuszok még lassabban haladtak, mint máskor, szinte vánszorogtak, s nemcsak a bűnügyi rendőrségen vetkőztek az emberek ingujjra, az utcán is karjukon vitték a zakójukat a férfiak, s az előbb M. néhányat sortban látott, mint a tengerparton. A párizsiaknak legfeljebb egynegyede maradhatott Párizsban ... odaállt az egyik ablakhoz, s a Grands-Augustins rakpart egyik vendéglőjét fürkészte. A ház homlokzata sárgára volt festve. Két lépcsőfok vezetett lefelé, s benn majdnem olyan hűvös lehetett, mint egy pincében. A pult még igazi, régimódi bádogpult volt, a falon palatábla, rajta krétával felírva az étlap, s a vendéglőben mindig almapálinkaszag terjengett. Még a rakparti antikváriusok lelakatolt ládáinál is érezni lehetett.”

Aug. 4. hu

Zsizsizsi — hrömp — putty. Zsizsizsi — hrömp — putty. És ez még többszázszor. Bazaltkavicsok pottyannak a vízzel félig telt demizsonba. Éjjel tíz elmúlt és most jött meg a vihar. Pengenek a jégszemek az esőcseppek közt, a fürdőablakon át az északi szél magával hozza az esőt. Előjáték az őszből. T. meggyújtja a gyertyát a két kézilámpában, hátha áramkimaradás is lesz. Tisztulnak a demizsonok. A rádió egy Szentkuthy nevű íróról beszél. Sercenés: a középhullámot is zavarja a villámlás. T. kiáll az ajtóba. Sötétség körben, a horizonton villámok. Már csak szél és esőszag, de már nincs eső. A szomszéd is megmondta: a hegység elnyomja innen az esőt, az ilyen nyári záporokból itt inkább csak akkor lesz valami, ha országosra mondja a rádió. A tücskök újra ciripelnek.