Egy másik blogon felmerült néhány napja a hagyomány mint olyan (ez nem újdonság), és azon belül is a blues és a jazz. Ezennel Tölgy tervezett témáját lenyúlom. Hogy ezért milyen retorziók várnak rám, azt az időre bízzuk (és Tölgyre).
Jómagam a blues hagyományát többé-kevésbé ismerem. Ez részben szocializációs közegemnek köszönhető, részben személyes rajongásomnak. A blues igazi hagyomány. Vannak gyökerei, van evolutív fejlődése és szubsztantív tartalma is. A klasszikusai is megvannak:
vagy pl. ez:
Aztán vannak kicsit virtuózabb egyének is. Alábbi pl. jazzes elemeket is használ. És a gitárja már annyira Fender, hogy majdnem Gibzon:
Itt pedig az egyik örök kedvencembe Gary Moore virgázgat bele serényen:
Aztán a fiatalabb generációt is érdemes említeni. Pofátlanul fiatal blueszenészeink másik pofátlansága, hogy kicsit sem feketék:
A blues jó példa a konzervatív felfogásra: kiválóan kiegészítik egymást a hagyomány (komoly alapok, gyakorlás és sémák) és a szabadság (improvizáció) elemei. Hagyomány nélkül nem megy: az ember próbálkozhat ugyan azzal, hogy ex nihilo "újat" gyártson; a dologból kétségkívül valami "új" lesz, ám annak tekintetében, az eredmény zene lesz-e, nos, az eredmény korlátozott reményekkel kecsegtet.
Mivel a kutya-macska ügyben megosztottam teakratikus erőinket, ezért most a blues és jazz közötti választás pedzegetésétől eltekintek. Mert ma ilyen engedékeny és toleráns vagyok.
Bejegyzések
Bosszúm gyors lesz és könyörtelen!
VálaszTörlésDe addig is, ez a "szocializációs közeg"... nem lehetne valami értelmes nyelven? :)
(A Gibzon biztos, hogy "z"?)
Amúgy meg, igen. A jazz és a blúz, mint az élő népzene (és nem Kodály-művek) feltöri a dallamot, és variálja a hagyomány koherenciáján belül. A jó jazz vagy blues vagy népzenész nem pusztán virtóz, hanem "érzi" a műfaj koherenciáját. És ha újít benne, importál oda valamit, az akkor lesz sikeres, ha megőrzi ezt a koherenciát.
tölgy,
VálaszTörlésugyanezt állíthatjuk a barokk zene korabeli előadói gyakorlatáról is:)
twtn
tewton,
VálaszTörlésegyetértek, sőt igaz ez a gregorianra is.
Nem is vagyok a bécsi klasszikusok híve. Ciki mi?
Gabrilo,
VálaszTörlésaz tetszik, ahogyan az "anyablogodat" a "másik blognak" nevezed :)
Tölgy,
VálaszTörlésa Gibzont direkte írtam így;]] Nem elírás. A szocializációs közeg pedig amolyan bosszantós frázis. És be is jött:))) (amúgy engem is lehet ilyenekkel bosszantani)
De legyen könyörületes azért!
A bluesnak van egy nagyon komoly "bázisa" (ritmus, és főleg dallamfelépítés tekintetében - négyeshangzatok, abban is leginkább a hetesek dominálnak, ritkábban hatosok és kilencesek), de a "határokon", azaz a hagyományán belül meglehetősen szabad mozgást enged meg. Ettől függetlenül azt is meg kell tanulni hogyan kell "jól" improvizálni.
Igazán jól jáccani a bluest pedig csak nagyon komoly gyakorlattal lehet. Meg egy kis ráérzéssel, sajna utóbbit megszerezni nem nagyon lehet:))
ami cikibb, az az, hogy RF ezen a felvételen nem a gibzonos fenderjén jáccik, hanem egy sima telén:((( Odaseneki.
VálaszTörléstölgy,
VálaszTörlésmegosztok egy belső titkot.
a bécsi klasszikusok olyanok, mint Platón. ...
a Nagy Névtelennek,
VálaszTörlésa bécsiek is buzik voltak?
azt észrevették, hogy a szemét blúzerek milyen gyakran énekelnek csajozásról? Tán ez valami maszkulinista propaganda?
VálaszTörlésa gitár is fallikus szimbólum :(
VálaszTörléswww.youtube.com/watch?v=dGhR6wlU1N0
VálaszTörlés:)
t.
twtn to tölgy
VálaszTörlésigen, erre céloztam :)
vagy legalábbis olyasmik.
Gondolja el ezt az idillt: Goethét olvas, Haydn szól a háttérben és a francia csapatok éppen elhozzák a környékre a szabadságot. Brrrr.
Voltaképp néha úgy érzem, nem egy zenei hagyományunk van, hanem kettő. Legalábbis hozzáállásában, "ideológiájában".
VálaszTörlésVan ez a "szabad, értelmező és kitöltő" jellegű: gregorián, olaszos - franciás - angolos barokk, amihez aztán visszanyúl a romantika, és a 20. századi slejm-popzene is. Nem sértésből mondom. Nagyon szerettem én gregoriánt is énekelni, meg ki van a polcom dekorálva barokkal is rendesen, mondjuk a romantika már csak jól megválogatva.
Meg van a kemény és formális: szabályosan polifónia a reneszánszban, a sokszor igen formális, szabályos német barokk, a klasszika, aztán ebben lesz egy nagy luk, és a 20. században próbálkoznak még mindenféle, de persze eléggé ad hoc szabályoknak és formáknak megfelelni. A "pop" ebből az irányból szinte nem is merít. (Kivéve persze a klasszikus formákat és harmóniarendet sokszor alapul vevő Kraftwerket.)
Csak arra lennék kiváncsi, a népesség (a magyar népesség) hány százaléka kedveli a bluest illetve a jazzt?
VálaszTörlésMég azt hozzátenném, ha már itt élünk, ahol élünk, és nem mentünk el bárhová a világba, akkor már miért más országok zenei irányzataival vagdalkozunk?
VálaszTörlésNálunk nincsenenek olyan zenei hagyományok, amik tradicionális értékűek lennének?
a jazznek és a bluesnak vannak hagyományai nálunk :)
VálaszTörlést.
twtn to all
VálaszTörlés"hány százaléka kedveli a bluest illetve a jazzt?" szerintem kor-, tájékozottság-, műveltség- és életmódfüggő.
Nagy Névtelen,
VálaszTörlésa jazz és blúz csak példák.
Én egy időben jártam Muzsikásra. De Kozsóra nem fogok, még ha népzenének nevezi is majd valaki.
tevvtony,
VálaszTörlésmaga is blúz*slash*jazz-rajongó?
hallgatok én mindent, de ezekben kezdő vagyok (bluesban kezdőbb, jasszban haladóbb). Utolsó nagy mániám a francia barokk volt.
VálaszTörlésPS. (Tölgy!) most hallottam a rádióban a Csík zkar 2005ös lemezét, ahol quimbyt meg kispált stb-t dolgoznak át ... nagyon cool!
twtn