Mint tudjuk, a lustaság nem bűn. Ám konzervatívként hallatlanul fontos az a kérdés, vajon erény-e? Természetesen mindenki szereti szabadidejét (amiből a konzervatívnak egyesek szerint "túl sok" van) tea és/vagy kávékortyolgatással tölteni, ami mellé egy jó könyv dukál. Továbbá ha teheti, szeret lustálkodni is, és ha jó a társaság (no meg a bor!), akár hajnalig is beszélgetni.
A sztereotíp konzervatív tevékenységek nem valószínű, hogy a szorgalom pantheonjában helyet kapnának (karosszékben pipázás órákig, olvasgatás, teázás, sétálás, stb.). De erénynek nevezhető-e a lustaság?
A magam részéről a puritán és protestáns etika szélsőséges értelmezésétől elhatárolódom.
A sztereotíp konzervatív tevékenységek nem valószínű, hogy a szorgalom pantheonjában helyet kapnának (karosszékben pipázás órákig, olvasgatás, teázás, sétálás, stb.). De erénynek nevezhető-e a lustaság?
A magam részéről a puritán és protestáns etika szélsőséges értelmezésétől elhatárolódom.
Bejegyzések
A lustaság rossz kifejezés.
VálaszTörlésén pl. inkább inspirációs tréningnek képzelem azokat a perceket.
Remek kérdés. Egyetértve Tewton-nal, nem keverném össze a lustaság fogalmát a római "otium" fogalmával.
VálaszTörlés(Maga a fizikai tétlenség nem jelent lelki-szellemi passzivitást. Nem jelent létbeli passzivitást.)
A baloldaliságban feltűnő, hogy a munkát vagy a "pörgést" isteníti, a szemlélődő-elmélyedő és a nem produktív (nem haszonszerző) tevékenységeknek nem ad helyt. És a pszichikus képtelenség vagy csaknem-képtelenség e "szakrális tétlenségre" meg is figyelhető a balos beállítottságúakon.
Van olyan is, hogy konzervatív "munka", ez a művelés. És ez nem kivitelezhető lustasággal. (De a lustálkodásnak is megvannak a maga isteni archetípusai.)
A művelés (akár földé, akár valamilyen aszkézisé) elsősorban nem időt, hanem figyelmet, fegyelmet és türelmet igényel, gondosságot, néha komoly energiákat, sőt heroizmust. Többnyire ritmikus.
Nem a "termelésre" irányul, noha lehet produktuma is. Nem egyszer "viszi magát", azaz az összpontosítás könnyű.
Különböző szintű és formájú művelések vagy műveletek lehetségesek. A lényeg, hogy ezek az ember teljes lényegével kapcsolatban maradnak, szemben a munkával.
A művelés/művelet lényege a minőségi változás (vagy a minőségek azonosuló-elmélyítő gyakorlása), a termelés "lényege" a mennyiségi változás.
Most itt persze felvetodik, hogy a muveles is afele buzgomocsing dolog, mindegy, hogy fejben van-e.
VálaszTörlésEs mi van a nirvanaval?
Szerintem a nirvana nagyon konzervativ dolog.
Bartalan,
VálaszTörlésA művelés csak egy szó. Valahogy ki akarjuk fejezni a tevékenységet, ami nem a munka, de vannak eredményei. Nem szerencsés, ez minden – talán lehet jobbat is találni, nekem most nem jutott eszembe. Nem az egész kommentárom erről szól, ez csak arra a részére vonatkozik, ami a "konzervatív munka" hatókörébe tartozik.
A Nirvána abszolút konzervatív. Sőt, joggal mondható, hogy "Az" abszolút konzervatív.
Igen, a negotiummal szembeállítptt otium rendben lévő, ilő és üdvös.
VálaszTörlésDe már bocsánat, a nirvána? Vannak-e ott hurik?
Na ugye!
A lustaság igenis erény. A világ felgyorsulása a legnagyobb bajaink egyike.
VálaszTörlésNem megérkezni a jó, hanem úton lenni. helyesebben, annál jobb megérkezni, minél tovább vagy úton.
Aki pipázik és töltőtollal ír, rossz ember eleve nem lehet. Hát még ha horgászik is. Véletlenül én pipázok, töltőtollal írok - horgásznovellákat. Höhö.
molnárgörény jól látja a lényeget. Egyrészt, nem megtenni valamit helyesebb, mint meggondolatlanul rosszat tenni. Másrészt, ha már teszünk valamit, válogassuk meg az eszközeinket. A pipázás és a töltőtoll az kiváló példa, de én még a zsebórát is hozzáteszem: egy karórára rápillantani pillanat műve, míg a zsebórát elő kell venni, meg kell csodálni, ki kell nyitni a fedelét, megnézni az időt, majd óvatosan visszahelyezni a helyére. A zsebóra nem alkalmas arra, hogy előkapjuk és leolvassuk róla, van-e még öt percünk a vonat indulásáig (a konzervatív szívesen vonatozik, bár a kosz és az utasközönsség egy része zavarja). Megpróbálhatjuk, de nem lesz az igazi. Más időszemlélethez szabták azt, másodpercmutatóra nincs is nagy szüksége, legfeljebb ahhoz, hogy nézzük, miként megy előre. Előrehaladottabb állapotú, nyugodt embereknek arra sem. Dédapám zsebóráján nem volt, és nagyapámén sem, mégis jól megvoltak.
VálaszTörlésUgyanezt elmondhatjuk a töltőtollra és a pipára is, de azt majd mások.
Lorenznek nagyon jó megállapítása, hogy a lustaság voltaképpen pozitív szelekciós tényező, hogy az ember tud nyugton, tétlenül maradni (a barlangjában, gunyhójában, házában) e veszélyekkel teli világban. Hozzáteszi, nézzük meg az állatokat, idejük nagy részét boldog tétlenségben töltik.
VálaszTörlésKiegészíteném ezt saját élményemmel: egyszer egy antopológus nővel volt szerencsém találkozni, aki jó húsz éve Nigériában él angol férje oldalán egy tkp. neolit életmódot folytató nép vendégszeretetét élvezve. Megkérdeztem tőle: ugyan mennyi időt töltenek ezek az emberek munkával? A válasz ez volt: napi két-három óra legfeljebb, amit munkának nevezhetnénk, de ezek olyan tevékenységek, amit a "nyugati" hobbiból űzne: agyagedények készítése, szövés-fonás, élelemszerző kirándulások, vadászat. A nap nagy részét a fa árnyékában beszélgetve töltik. De nem is számít igazán embernek az, aki ne ismerné a felmenői és a közösség történelmét legalább 10-12 generációra visszamenően...