Történetesen, munka és rokonság meg egyebek okán van szerencsém sokukat személyesen ismerni. Nagyképű, ámde lusta banda. Az ember nem is igen érti, hogyan is élhetnek olyan jól, mert eszükből és szorgalmukból biztosan nem. Mindezt kiegészíti egy jól fejlett nagyképűség, aminek alapja a jólét, tehát jól meglapozott — mint a magyarok nagyképűsége a tőlünk keletebbre élő szegényebb népekkel szemben. [..../]
Általában a nyugati népek esetében a harmadik világnak van valami divatja — úgy 1968 óta — , a feketékkel szemben pedig éreznek némelyek lelkiismeretfurdalást a rabszolgaság és gyarmatosítás miatt. Azonban a volt szocialista országok, Kelet-Európa népeit a kilencven körüli eufória elmúltával ismét a megszokott lenézéssel kezelik:
E népek visszavágynak a szocializmusba — ez a nosztalgia kedvenc témája volt a térséggel kapcsolatos műsoroknak —, sovének és rasszisták — a jugoszláv utódállamok harcai miatt főképpen —, felelőtlenül költekeznek, hitelből élnek — ez mostanában lett probléma, mivel az osztrák és svájci, némely olasz és német bankok veszélyeztetve látják kölcsöneiket és elúszni látszik korábbi mesés profitjuk —, végül, de nem utolsó sorban rasszisták-antiszemiták.
Sógorainknál a visszatérő vélemény: 1, a magyarok cigányok és 2, üldözik, elnyomják a cigányokat. Konzisztenciájuk egy átlagos magyar szoci harci nyuggeréval vetekszik.
Kérdezzük meg nyugati barátinktól, miért nincs vagy csak nagyon kevés cigány, s miért nincs vagy csak nagyon kevés zsidó ember azokban az országokban? Kik is a toleráns és befogadó népek? A sógoroktól pedig különösen azt, hová tűnt a korábban gazdag és népes bécsi zsidóság, mennyi felelősséget vállalt és kárpótlást fizetett Ausztria a zsidóság számára? Miért mentek el a XX. század fontos alakjai — Freud, Popper, Schütz, Voegelin, Hayek, Mises usw. — Bécsből? És mi volt a különbség a nácik bécsi és budapesti bevonulásai között?