[Következik egy kommentár, amely a Könyvesblogra íródott, amikor is a Büntető mesék sorozat Saint-Exupéry A kis herceg-ét tárgyalta]
Spirituális írás? Höhöhö.
Spirituális írás? Höhöhö.
Mesterkélt példamesék és közhelyek. Inkább egy ilyen jófejeskedő-komolykodó gügyögés a kiskrapekoknak, kikacsintva a felnőttekre is. A bácsi aranyos akart lenni az aranyos kisgyerekekhez. És ezt már általánosban is éreztem rajt.
Lázár Ervint meg Tarbay Gizellát gyerekként is élveztem, ezt meg csak olvastam. Világűr meg repülőgép, meg ilyen teljesen hülye bolygók... És azt éreztem, biztos van valami fontos, amit mondani akar ez az egész bénázás. És biztos 99%-nak evidens az a Nagyon Fontos. Örülök, hogy mások is benne vannak a nem sikeres 1%-ban.
Pedig még csak nem is volt kötelező nálunk általánosban. Ott rontottam el, hogy addigra már olvastam Dumas-t, Jókait, a Vologya utcáját, Vernét. Bizarr kis butaságnak tűnt A kis herceg ezekhez képest.
A benne lévő bölcsességeket bármelyik szólásmondásos könyvben megtaláljuk, csak jobb minőségben. Spirituális írásnak meg ott van pl. az Újszövetség, vagy Marcus Aurelius, vagy ezer más felnőtt ember írása. Azon van mit agyalni, idióta körítés nélkül.
"Jól csak a szívével lát az ember" – háháhá, ezt én a szemészeten szoktam mondani, amikor kiderül, hogy megint romlott néhány dioptriát.
Bejegyzések
nno, minimálisan javítva. Jó?
VálaszTörlésKonzervativkent azt mondom: egyertelmu, hogy Saint-Exupery megirta ujra azokat a bolcsessegeket, amelyeket mar masok annyiszor megirtak elotte.
VálaszTörlésNa es?
Ujat nem lehet irni ugyse, hat ugyanazt irjak ujra. Ehen megsem halhatnak.