2009. június 9., kedd

Egyszer véget ér a lázas szabadság

Uraim,


gondolták volna, hogy ez a plakát valaha megvalósul? Az emberek az eszükkel (mi mással?) kezdtek gondolkodni. Egy elit, szakértő, társadalommérnök értelmiségi párt, amelyik nem a tömegekre számít, küldetéses helyére kezd rázódni. Kis belvárosi kávéházakba, romkocsmákba, a megfelelő közegbe. A Piac szavazott. Méltatlan, nem-európai megemlékezésünkben néhány emlékezetes momentum. Úgy tűnik, nem akadt 200001 ember, aki szerint a bőrszín semleges dolog.


Hajaj, nem akadt 20001 ember se, aki szerint Isten se nem jobboldali, se nem baloldali, hanem liberális. A konzervatívok nem ide szavaztak -- valószínűleg eszükbe jutott, hogy Isten (a.k.a. I-ten) nevét hiába ne vedd. Valahogy fura, hogy a vallásos dimenziót egy halálközeli vénasszonnyal társítják.


Zárásul egy kép, Mali Zoltán (Drávapiski) honlapjáról, hogy az ordas (anti)fasiszta indulatokat is felkorbácsoljuk:


u.i. a szavazási eredmények hatására behűtött pezsgőt bontani, koccintani, örömködni nemeurópai, potenciálisan rasszista, nacionalista, fasiszta gesztus, ami nem férhet össze egyetlen vallás értékeivel, se az egyetemes emberi jogok tiszteletével.

5 megjegyzés:

  1. Ha jól számolom, ez kettő kép.

    VálaszTörlés
  2. Naná, hogy öregasszony. Ki más imádkozna Istenhez? Öreg és gyenge.
    És már kicsit lütyő is.

    VálaszTörlés
  3. Ugyan Tölgy! Azzal a szöveggel, hogy "nem drogosok, szabad emberek" mégsem reménykedhettek az idősebb generáció szavazatainak elnyerésében! Kellett valami, ami rájuk hat... így sikerült...

    VálaszTörlés
  4. Ha ha ha,
    látom, Sedithbe is beleégett :i

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)