2009. június 11., csütörtök

Egy kis hymnológia

Egyszer Habsburg Ottó Bécsben járva hallotta, hogy meccs van a Prater-ben.
— Kik játszanak? kérdezte.
— Ausztria és Magyarország, jött a válasz.
— Na jó, de ki ellen? — így Ottó.

Szabad-e himnuszot énekelnie egy teakratának? Szabad. De melyiket?

Ugyi, nekünk itt van a Himnusz és a Szózat, sőt a Boldogasszony anyánk, vagy református atyafiaink számára a 90. zsoltár, és mostanában a feltörekvő Székely Himnusz.

Hát az osztrákoknak és németeknek?

A osztrákoknak ott van a Gott erhalte Franz den Kaiser. A szöveg változott, hiszen a császár elhunyt, és a legutolsó formája, a Dualista Monarchia hivatalos himhusza a Gott erhalte, Gott beschütze / Unsern Kaiser, unser Land! kezdetű lett.



Igen, de Ausztria köztársaság lett (szígyen!), a himnuszuk ment a levesbe.

Joseph Haydn dallamát rögtön átvette egy szintén új köztársaság, a német, és August Heinrich Hoffmann von Fallersleben 1841-es szövegével az új állam himnuszává tette. Ezt, a Deutschland über alles kezdetű szöveget halljuk ma a focimeccseken. Azaz, hopp, mégsem. Az új köztársaság, a mai napig fennálló BRD — csak ma már nem használjuk ezt a megnevezését —, 1952-ben elfogadta az 1848-as forradalmárok himnuszát. Csak a kezdősor, csak azt tudták volna feledni. A német találékony nép. Így a harmadik versszak lett csak a hivatalos állami himnusz, amely most a Einigkeit und Recht und Freiheit szavakkal kezdődik, és nem bánt senkit. Még engem sem.



Az Angliából visszatérő Haydn elirigyelte a britek királyi himnuszát, s ezért írta a dalt, amit először 1797-ben adtak elő II. Ferenc császárnak (és I. Ferenc magyar királynak). A dallam forrása állítólag egy horvát népdal, természetesen a Magyar Királyság területéről (Csém).

Haydn dallamát azonban a jó anglikánok is élvezhetik, igaz kissé indulósítva, felgyorsítva, John Newton szövegével és az istentiszteleten: Glorious things of thee are spoken kezdősorral.



Összegezzük. Egy osztrák (van olyan?) konzervatív a mai állam himnuszát énekelje, vagy a Ferenc József-félét, ami egy horvát népdal? Egy német pedig a megunt osztrák császári himnuszt énekelje — ami talán egy horvát népdal talán, és az egyik „ősellenség”, az angolok egyházi nótája is —, de ne az eredeti szöveggel, és ne is az 1848-as forradalomban használttal, pontosabban annak csak a harmadik strófájával?

Még hogy egyhangú és unalmas a múlt!?

3 megjegyzés:

  1. A bejegyzést kezdő viccel csak az a gond, h mint ahogy most az Egyesült Királyságban külön játszik a skót, a walesi, az angol és az észak-ír válogatott, úgy a mi Monarchiánkban is külön labdarúgó válogatottja volt Ausztriának és Magyarországnak.

    Játszottunk is meccseket Ausztria ellen, az első nemzetközi meccsünk is egy Ausztria-Magyarország meccs volt, 1902-ben, Bécsben (jobboldalon a csapattörténetet nézzék).

    VálaszTörlés
  2. Péter, értéket adott hozzá Tölgy egyébként is értékes feltárásaihoz.

    Ugyanis — bár a foot-ball példáján keresztül — bemutatta, hogy a monarchia olyan államforma, amely egyszerre nemzeti és nemzetfeletti — tiszteletben tartja a különböző tartományok önálló arculatát. Ezért is nevezték a mi birodalmunkat Összbirodalomnak.

    Az uralkodói címek egyébként mindig külön-külön is meg vannak határozva, királyságokként — pl. Habsburg Ottó Ausztriában I. Ottó, Magyarországon II. Ottó (lehete mindenki számára — ha élne, élni tudna és akarna e címével).

    A monarchista blogra is felkerült a császári himnusz szép felvétele, s én is szeretnék majd még írni néhány érdekességet e himnusszal kapcsolatban, röviden, a Tea-Körben.

    VálaszTörlés
  3. 1990 táján külföldön járva, engem többször is komolyan kérdeztek, hogy valóban akarjuk-e a monarchia feltámasztását.
    Hát, sajna nem akartuk, az osztrákok még kevésbé. És milyen igazuk volt. Gondoljanak Gyufára vagy Fletóra.
    :(

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)