Quis! — Gondolatok az utazásról és az idegenekkel való beszélgetésről

Alkalmasint nem egy peripatetikus filozófus [0] megfigyelte volt, hogy a természet, a maga kétségbevonhatatlan hatalmánál [1] fogva, határt szab az emberi elégedetlenségnek. E célját a legkönnyebb szerrel s a legalkalmasabb módra azáltal éri el, hogy a dolgok leküzdhetetlen szükségénél fogva örömeit hazájában keresni s bajait honn tűrni kénytelen.[2] Csupán ott találhat a természet [3] jóvoltából olyanra, ki megosztja vele boldogságát és segít hordani ama terhet, mely minden népeknél, minden időkben túlontúl súlyosan nehezedik egy ember vállára.[4] Igaz ugyan, tökéletlen képességünkkel is képesek vagyunk olykor boldogságunkat kiterjeszteni a természetszabta határokon túlra.

Ám mindez úgy rendeztetett el, hogy a nyelvnek tudása, ismeretségek-kapcsolatok híjával és a nevelésnek, szokásnak, öltözéknek különbözősége folytán oly gátak merednek elénk, ha tulajdon körünkből kitörve, érzéseinket közölni akarnók, hogy ez gyakorta a teljes lehetetlenséggel határos. [5]

Miből következik mindenkor, hogy az érzelmi adásvétel [6] mérlege sohasem annak javára billen, aki hazájától távol kóborol (expatriated adventurer): azt kell vásárolnia, jó áron (at their own price), mire oly kevéssé nyílik alkalma. Társalgását ritkán fogadják el nagy értékleszámítolás nélkül [7] — ez pedig (közbevetőleg mondva) folyvást méltányosabb kufárok (more equitable brokers) kezébe sodorja, hogy hozzájusson oly társasághoz (conversation), aminőt épp előtalál; nincs is jóstehetségre szükségünk, hogy kitaláljuk, melyik fél csapja a jobb vásárt.[8] ...

Midőn szülőföldjüket e dologtalanok (idle) elhagyják s valamely oknál vagy okoknál fogva külföldre mennek, az három általános okból eredhet:
1) testnek bajai,
2) elmének gyengesége, [9]
3) kikerülhetetlen szükség.

A két első pont magába foglalja mind a szárazon vagy vízen utazókat, akik kevélységben, kíváncsiságban, hiúságban, mélakórban szenvednek (azoknak ad infinitum elegyített válfajai szerint). A harmadik csoport a vándorlás vértanúinak egész hadát foglalja magában.

Foto: Blackhybride (Flickr)

---- ---- ----

Kérdés: Ki (quis) és hol írta a fenti teoretikus alapvetést?

Adnotationes tevvtonice

[0] Notice the unintended pun: peripatetikus avagy körbe-járó.
[1] „Unquestionable authority” az eredetiben. Autoriter, tekintélyelvű, elnyomó természet. Oppresszív. Ld. ombudsman, lázadás, egyenlőség-szabadság.
[2] Szerző szavaival v.ö. „e kívül nincsen számodra hely.” Vagyis az elégedetlenség egyik leküzdési módja, ha otthon maradunk. Vö. valamely Státusférfi dictumával: „El lehet innen menni.”
[3] Óh Természet, óh dicső Természet!
[4] „Egy ember vállára:” for one pair of shoulders, a magányos (lone, single, cf. „szingli”) lélekről szól. Nota, „minden időben, minden népeknél.” Conditio generalis hominum; „természetszabta határok,” ut infra.
[5] A természet-adta korlátok felsorolása, melyek leküzdése heroikus, hiszen csaknem lehetetlen. Nota, nevelés, szokás.
[6] sentimental commerce. Nota, a társalgás mint 1) javak cseréje és 2) érzelmek kommunikációja. Vajon az érzelmek közgazdaságában a társalgás az egyedüli egyenérték? Cf. Nietzsche via Derrida a lekopott veretű pénzérméről (egy metafora, ami csak bizonyos közgazdasági körülmények közt alkalmas).
[7] taken in exchange ... without a large discount. Nota, a szavak mint értékhordozók, cf. név-érték (nominal value) és fedezet.
[8] A kelleténél szabadabb fordítás.
[9] Infirmity & imbecility. Nota, a külföldi utazás oka — a kikerülhetetlen szükséghelyzeten és az orvosi okokon kívül tkp. a gyengeelméjűség, aminek morális értelmet ad a szerző.