2008. augusztus 7., csütörtök

Lukács mint erkölcsi probléma

Úgy 2004 és a növekvő olajárak óta tart Magyarországon a baloldal, szocik, bolsevikok és kommunisták öntudatra ébresztésének projektje. Valóban, 1990 után a szoci politikusok és ideológusok feltűnően liberális elveket és retorikát használtak, JS Millt idézték. Ennek Putyin és az olajárak véget vetettek, és ismét és egyre büszkébben igyexenek baloldaliak lenni. A(z ön)tudat hatalom és pénz kérdése arrafele.

A minap Hegyi Gyula képviselő bátorította egyébként bátortalan elvtársait a baloldaliságra, és igényelte a méltánytalanul elfeledett Lukács György kultuszának megerősítését. Akinek nevét csak egy közpénzből fenntartott akadémiai kutató intézet őrzi.

Lukács, Hegyi szavaival, megpörkölődött a diktatúrában.

Most sem az 1919-es, sem a Szovjetunió-beli, sem a későbbi magyarországi tevékenysége nem érdekel, bár a Nürnbergi Törvényszék vagy a Hágai Nemzetközi Bíróság őt is elítélte volna emberiség-ellenes bűntettek elkövetése miatt (míg a mosdatására használt Heidegger ilyesmiket nem követett el).

Szolzsenyicin halála kapcsán a Reakción némi vita kerekedett egy antikommunista idézete kapcsán. Valóban ne lenne a kommunistáknak, szociknak és balosoknak lelkiismeretük? A keresztény teológia szerint nekik is van, csak szunnyad. Azonban felébreszthető.

A bolsevizmust, a forradalmi, erőszakos módon a világ „megváltását” hozó mentalitást „megtérése” előtt még Lukács sem tartotta elfogadhatónak. Azonban kicsivel később már megváltozott a véleménye a Taktika és etikában, amely sokat idézett művét furi módon magyarul mégsem rakták fel a világhálóra.

Az eszme érdekében, az eszme oltárán az ember feláldozhatja, sőt fel is kell áldoznia erkölcsi voltát, és az eszme érdekében el kell vállalnia és el kell követnie a bűnt. Mondjuk ki kell irtania a burzsoákat. „Sajnáljuk. Ne vegyétek személyes ügynek!” — mondja Lukács.

„És ha Isten közém és a nekem rendelt tett közé a bűnt helyezte volna — ki vagyok én, hogy ez alól magamat kivonhatnám?”

„Az eszme érdekében bármilyen bűn elkövethető” — az áldozat szempontjából azonban teljesen mindegy, hogy amorális vagy éppen erkölcsileg felettébb magasztos és képzett bolsevikok hazudnak, ölnek, csalnak, rabolnak.

5 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy visszatért. A megmondásnak is.

    VálaszTörlés
  2. borzz írta:
    Szinte hihetetlen, hogy ilyen témák is felmerülnek...
    Az "emberiségellenes bűntett" LGy esetében talán túlzás, nem irtott népet és nem etnikai tisztogatott, un. "kecskeméti hóhér" szerepvállalása kvázi hadiállapothoz köthető; a Rákosi-korban már "csak" ideológiai vitákat folytatott, amelyek ugyan súlyos egzisztenciális, sőt életveszélyt hoztak a megtámadott illetőre, de ez se fér bele az emberiségellenes bűntett fogalmába.
    A Juditos idézet a fiatal Lukácstól való, aki végrehajtotta a maga nagy ugrását: gazdag, nagypolgári családba született, fiatalon katedrához jutott Heidelbergben, fényes pálya előtt állt, amikor eldöntötte, hogy mindezt eldobja magától és a munkásosztály ügye mellé áll. Ez azért nem egy erkölcstelen választás, szvsz.
    Hogy aztán a bolsevizmus gyakorlatában mivé lett a marxista eszme és ennek milyen személyes konzekvenciái voltak Lukács esetében, az már más kérdés. Nem elhanyagolható kérdés, persze, de nem értek egyet a sommás megítéléssel.

    VálaszTörlés
  3. borz,

    Lukács nem egszerűen kiválasztotta magának a munkásosztályt, hanem azt írta, hog az eszme érdekében bűnöket lehet elkövetni, és főleg azoknak, akik tudják hogy bűnök. Előre felmentette saját maga és a bolsevikok minden bűnét, hiszen egy eszme érdekében tették.

    Heidelbergben a fene sem állt előtte, ez mítosz. A báró papija nyomta, de nem sikerült a habilitációja előtt az utat levajazni. Nem volt katedrája. 1918 végén az egyetemi karrierje zsákutcában volt.

    Nincs kvázi hadiállapot, és Lukács semmilyen törvényes jogosítvánnyal nem bírt. "Forradalmár" volt, azaz maguk nevezték ki magukat és hatalmazták fel magukat. Bár népeket nem írtott ki, ezt nem tették a Hágai Bíróság elé vitt szerb és horvát tisztek sem.
    Megúszta a háborút a papi szalonjában, és a végén kitalált egy ügyet magának, ami nevében bármit megtehet.
    A fiatal Lukács meg 34 éves volt, amikor ezt írta. Egy 34 éves embert felnőttként és felelősként szokás kezelni.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Borzz, „Szinte hihetetlen, hogy ilyen témák is felmerülnek...” – írja. És mennyire igaza van, saját hozzászólásával bizonyítja!

    Nos, Tea-Körünk nem az időre, hanem a témákra specializálódott. Itt nincs lótás-futás. Előkerülhet a tibeti tang-káktól kezdve a tegnapi teniszmeccsig minden.

    Ennek a bejegyzésnek pedig aktualitása is van – ha nem sértem meg, úgy látszik, nagyon is indokolt aktualitása. Tölgy linkelte a forrást, Ön pedig alátámasztotta, hogy a Lukács-kérdés (sajnos) nem avult el.

    Lukács a munkásosztály ügye mellé állt? Valóban? Mely szava vagy tette mutatja azt, hogy akár egyetlen munkásnak is jót tett volna? (Ha egyáltalán van olyan, hogy egy „osztály”nak jót teszünk más „osztályok” rovására. A többit amúgy is leírta Tölgy.

    Lukács még jobb vágású baloldaliak szemében is jelentéktelen volt.

    S hadd ajánljak még egy tanulmányt.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)