A Francia Forradalom páratlanul érdekes eseménysorozat. Személy szerint én azért szeretem, mert akkor rengeteg nálam okosabb és jobban képzett ember egyszerre és fegyelmezetten megszabadult az összes lehetséges előítéletétől, mert bátor lenni és gondolkodni — szépen, tisztán, logikusan, clare et distincte — és a gondolatokkal adekvát módon cselekedni, a legfennköltebb eszméket megvalósítani, csakis a köz javára. Ez nekem sose ment volna, pláne ekkora léptékben. Gondolkodásom homályos; azt hiszem, hogy a történelemből (legalábbis mások hibáiból) lehet tanulni; és jobban hiszek a saját tapasztalatomnak, mint a teóriáknak és a hozzájuk csatolt retorikának (nevezhetjük ezt előítéletnek is akár). De ezek a fiúk túltették magukat ezeken a kicsinyes aggodalmakon. Egyszóval megcsinálták helyettem, nagyban, amit én nem tudtam volna. Én meg csak ülök a fotelben, aztán csak úgy elolvasom, hogy mit végeztek. Imponálnak ám azért nekem, na. Az a sok okos fiú! Azok a lelkesítő beszédek! Az a magabiztosság, meg ahogyan mertek veszélyesen élni! A Forradalom szelének pátosza! Mintha bennük összegyúrták volna Nietzschét, Majakovszkijt, Heideggert, meg Camus-t, Hemingwayt, Che Guevarát, Batmant és a srácot az Axe-reklámból. És az a bátorság is csodálatos, ahogyan ezek a férfiak valami újat akartak és döntéseikben nem a maradi, lehúzó erőkre hallgattak. Nagy idők igazi prométheuszi fiai voltak ők: valójában merész újítók, egy új Alapítás hősei, akiket mindenben követett a nagyság.
Ugyanakkor, elnézve ezt a sok okos és racionális fiút és az események kifutását, mindig megújuló csodálattal tölt el a retorika és az alkalmazott logika hatalma: hogy a kor legracionálisabb és leginkább felvilágosult elméi milyen érvek mentén irtják ki egymást, milyen érveléssel érvelnek bármi mellett vagy ellen (némi időeltolódással akár ugyanaz az ember), és egyáltalán. Csodálatos dolog a retorika, hogy még ezeket a képzett elméket is le tudta igázni, meg a logika is, ahogyan a rossz premisszákból szépen le is vonták a rossz konklúziókat. És annál is csodásabb, hogy a bátorság, a közösen meghozott döntések, a hősi elszánás, a racionalitás és a tudományos önbizalom mégiscsak oda vezetett, hogy két-három év alatt tönkrement a francia gazdaság. Infláció, éhséglázadások, csődbement ipar, padlássöprés, lepusztult mezőgazdaság — és mindez okos és racionális és a közösséggel elfogadtatott döntések következménye volt. Nevezzük ezt most csak projet-nek (rengeteg ilyen volt).
Az egyik ilyen racionális, tudományos, a közvélemény előkészítése után a társadalom többsége által is támogatott, meghatározó társadalmi hatású közgazdasági projet volt az assignata (fr. assignat) bevezetése. Ha minden jól ment volna, ez az államadósság kezelésének egy módszere lett volna. Az assignata hiperinflációja egy meglehetősen ismert történet*: csak azért mondom el, mert engem is érint (100 franc 140 sol és 10 sou készpénzem van assignatában), meg talán tanulságos is. A projet bevezetésében és fenntartásában ugyanis minden összefogott: a racionalitás, a tekintély, a retorika, a média és a hatalom együtt dolgozott rajta. Valahol aztán — ész ide vagy oda — megcsúszott a projet. A tervekhez képest a francia gazdaság nem állt „növekedési pályára”. Sőt. Inkább összeomlott. Egy jó évtizedre.
Az assignata egy korai francia papírpénz, a Forradalom velejárója: 1789 és 1796 közt volt forgalomban. Négyszegletű papírdarab; van belőle nagy címletű meg kicsi is, a sol-tól ill. sou-tól a livre-ig ill. franc-ig. Csak az egyik oldalán van nyomtatva, klasszicizáló grafikai megoldásokkal és szárazbélyegzéssel (ez a neten lévő képeken ált. nem látszik): a korábbiakon Bourbon-címer és XVI. Lajos, a későbbieken allegorikus nőalakok, gall kakas, fasces, az igazságosság mérlege, az Emberi jogok nyilatkozata, frígiai sipka, effélék szoktak ábrázolódni rajt. Valahogy így néz ki (a levágott sarok nem jellemző):
Ugyanakkor, elnézve ezt a sok okos és racionális fiút és az események kifutását, mindig megújuló csodálattal tölt el a retorika és az alkalmazott logika hatalma: hogy a kor legracionálisabb és leginkább felvilágosult elméi milyen érvek mentén irtják ki egymást, milyen érveléssel érvelnek bármi mellett vagy ellen (némi időeltolódással akár ugyanaz az ember), és egyáltalán. Csodálatos dolog a retorika, hogy még ezeket a képzett elméket is le tudta igázni, meg a logika is, ahogyan a rossz premisszákból szépen le is vonták a rossz konklúziókat. És annál is csodásabb, hogy a bátorság, a közösen meghozott döntések, a hősi elszánás, a racionalitás és a tudományos önbizalom mégiscsak oda vezetett, hogy két-három év alatt tönkrement a francia gazdaság. Infláció, éhséglázadások, csődbement ipar, padlássöprés, lepusztult mezőgazdaság — és mindez okos és racionális és a közösséggel elfogadtatott döntések következménye volt. Nevezzük ezt most csak projet-nek (rengeteg ilyen volt).
Az egyik ilyen racionális, tudományos, a közvélemény előkészítése után a társadalom többsége által is támogatott, meghatározó társadalmi hatású közgazdasági projet volt az assignata (fr. assignat) bevezetése. Ha minden jól ment volna, ez az államadósság kezelésének egy módszere lett volna. Az assignata hiperinflációja egy meglehetősen ismert történet*: csak azért mondom el, mert engem is érint (100 franc 140 sol és 10 sou készpénzem van assignatában), meg talán tanulságos is. A projet bevezetésében és fenntartásában ugyanis minden összefogott: a racionalitás, a tekintély, a retorika, a média és a hatalom együtt dolgozott rajta. Valahol aztán — ész ide vagy oda — megcsúszott a projet. A tervekhez képest a francia gazdaság nem állt „növekedési pályára”. Sőt. Inkább összeomlott. Egy jó évtizedre.
Az assignata egy korai francia papírpénz, a Forradalom velejárója: 1789 és 1796 közt volt forgalomban. Négyszegletű papírdarab; van belőle nagy címletű meg kicsi is, a sol-tól ill. sou-tól a livre-ig ill. franc-ig. Csak az egyik oldalán van nyomtatva, klasszicizáló grafikai megoldásokkal és szárazbélyegzéssel (ez a neten lévő képeken ált. nem látszik): a korábbiakon Bourbon-címer és XVI. Lajos, a későbbieken allegorikus nőalakok, gall kakas, fasces, az igazságosság mérlege, az Emberi jogok nyilatkozata, frígiai sipka, effélék szoktak ábrázolódni rajt. Valahogy így néz ki (a levágott sarok nem jellemző):
50 sol-ra (= 2,5 livres) szóló assignata, a Köztársaság 2. évéből.**
Az egész egy ígéretes és megnyerő elképzeléssel indult.
1789-ben a Nemzetgyűlés elhatározza, hogy a valóban jelentős államadósságot úgy fogja kezelni, hogy államosítja az egyházi földeket. Ezek a földbirtokok képezik a fedezetét az újabb papírpénznek, az assignatának, ami majd fellendíti a kereskedelmet és a hitelpiacot — és idővel ki is szorítja a fémpénzt (amit ekkor éppen modern és haladó dolognak gondoltak), miközben a kisbirtokosok kezébe kerül a volt egyházi birtok. A maradiak meg a klerikálisok persze gyanakodtak, de a haladók elérték a papírpénz bevezetését. Ováció közepette. A király is kinyilvánítja, hogy a franciáknak el kell fogadniuk a papírpénzt.
A nyomda működött, és ekkor még a nagycímletű papírpénznek fedezete is volt. Szándékosan csak nagy címletek kerültek forgalomba, hogy az ezüst- és aranypénz forgalomban maradjon. De a gyanakvó emberi természet nem bízik vezetői bölcsességében: félreteszi az ezüst- és aranypénzt, az pedig eltünedezik a forgalomból (ahogyan az ezüst 200Ft) — ezzel a mellékhatással nem eléggé kalkuláltak a haladárok.
Fém váltópénzre pedig szükség van, nehogy be kelljen vezetni a papír váltópénzt is (aminek a gondolata ekkor már némi aggodalmat szült). A harangokat beolvasztják. Az ezüst étkészleteket beolvasztják. A templomok ezüstjét és aranyát (az istentisztelethet szükséges tárgyakon kívül) beolvasztják. De még mindig nincs elég pénz. Az árak emelkednek. Aprópénzt is nyomtatnak a nagy címletek mellé, rajta a felirat: „a törvény halállal bűnteti a hamisítót — a nemzet megjutalmazza a feljelentőt.” A szónokok győzködik a népet, hogy a papírpénz ugyanolyan jó, mint a fémpénz. Mi az, hogy? Nagyon is!
Közben az ipar stagnál és leépül, a manufaktúrák tönkremennek. Munkanélküliség és elbocsátások. Azért az embereknek mégiscsak feltűnik, hogy a fémpénz eltünedezik. Hova lett? Tényleg a hazaáruló Bourbonok juttattják az országból külföldre? Valóban angol titkosügynökök akarják a nép bizalmát megrendíteni a papírpénzben? Mindenesetre hazafiútlan tett az arany és az ezüst felhalmozása, amiért akár halálbüntetés is jár.
Ez a helyzet 1791 körül. És mi a média üzenete, mit írnak az újságok és a pamfletek? Az értéktelen pénz igazából áldás; milyen jó, hogy ez a pénz nem hagyja el az ország területét, és elválasztja azt Európa többi részétől; külországokkal kereskedni amúgy is veszedelmes lehet; hogy a közgazdaságtan szabályait nem lehet alkalmazni ezekre az időkre, és ha más nemzetekre lehet is, erre nem; ráadásul azok a szabályok a zsarnokság alatt élő népekre vonatkoznak, és nem a szabad és felvilágosult Franciaországra. Sőt, a forradalom előtt több pénz volt forgalomban: most kevesebb van, és az is gyorsabban mozog.
1793-ban az emigránsok földjei is fedezetté váltak, de a folyamat nem áll meg. Infláció, áremelkedés, éhséglázadás, fosztogatás. Aztán jött a kényszerkölcsön (emprunt forcé): kötelezően hitelezzenek az államnak a gazdagok, majd a kicsit-kevésbé-gazdagok is — a kölcsön visszafizetését pedig majd meglátjuk. Aztán jöttek a dekrétumok: aki pénzügyleteiben különbséget tesz fém- (értsd: arany- és ezüstpénz) és papírpénz közt, hat év börtönt kap; aki nem akarja elfogadni az assignatát, büntetést fizet. 1793. szeptemberétől ugyanezekért halálbüntetés jár, a bűnös vagyonának elkobzásával — az állam jutalmat tűz ki a bejelentőknek. 1793. novemberében megtiltják a nemesfémek kereskedelmét (hasonló elrettentő büntetések terhe mellett). 1794. májusától halálbüntetés jár azért is, ha valaki a fizetés teljesítése előtt megkérdezi, papír- vagy fémpénzben lesz kifizetve. Mindennek ellenére az infláció és az árszint tovább emelkedett.
Végül 1796 februárjában a Direktórium véget vetett az assignata korának: a nyomtatásához használt lemezeket, gépeket és a papírt egy hivatalosan szervezett aktus keretében nyilvánosan összetörték és felgyújtották***. A stabilizáció viszont csak újabb öt év múlva jött el, 1801-ben.
12 év. Racionális és felvilágosult és előítélettől mentes szakemberek, akik szabad kezet kaptak, tudtak, mertek és tettek. A közgazdászok olykor párhuzamot vonnak az assignata-rendszer és az amerikai dollár közt.
* A főbb adatokért ld. a linkelt cikket.
**A 2. év frimaire 4.-i dekrétum 5. cikkelye szerint a Köztársaság 2. éve 1793. szeptember 22-én éjfélkor kezdődött.
*** A nyilvános tűzgyújtás máig továbbélő ősi gall-kelta hagyomány, amelyet a külvárosok (les banlieues) arab bevándorlói is átvettek (akkulturáció). Franciaországban ma is élő hagyomány a szilveszteri autógyújtás szokása.
A nyomda működött, és ekkor még a nagycímletű papírpénznek fedezete is volt. Szándékosan csak nagy címletek kerültek forgalomba, hogy az ezüst- és aranypénz forgalomban maradjon. De a gyanakvó emberi természet nem bízik vezetői bölcsességében: félreteszi az ezüst- és aranypénzt, az pedig eltünedezik a forgalomból (ahogyan az ezüst 200Ft) — ezzel a mellékhatással nem eléggé kalkuláltak a haladárok.
Fém váltópénzre pedig szükség van, nehogy be kelljen vezetni a papír váltópénzt is (aminek a gondolata ekkor már némi aggodalmat szült). A harangokat beolvasztják. Az ezüst étkészleteket beolvasztják. A templomok ezüstjét és aranyát (az istentisztelethet szükséges tárgyakon kívül) beolvasztják. De még mindig nincs elég pénz. Az árak emelkednek. Aprópénzt is nyomtatnak a nagy címletek mellé, rajta a felirat: „a törvény halállal bűnteti a hamisítót — a nemzet megjutalmazza a feljelentőt.” A szónokok győzködik a népet, hogy a papírpénz ugyanolyan jó, mint a fémpénz. Mi az, hogy? Nagyon is!
Közben az ipar stagnál és leépül, a manufaktúrák tönkremennek. Munkanélküliség és elbocsátások. Azért az embereknek mégiscsak feltűnik, hogy a fémpénz eltünedezik. Hova lett? Tényleg a hazaáruló Bourbonok juttattják az országból külföldre? Valóban angol titkosügynökök akarják a nép bizalmát megrendíteni a papírpénzben? Mindenesetre hazafiútlan tett az arany és az ezüst felhalmozása, amiért akár halálbüntetés is jár.
Ez a helyzet 1791 körül. És mi a média üzenete, mit írnak az újságok és a pamfletek? Az értéktelen pénz igazából áldás; milyen jó, hogy ez a pénz nem hagyja el az ország területét, és elválasztja azt Európa többi részétől; külországokkal kereskedni amúgy is veszedelmes lehet; hogy a közgazdaságtan szabályait nem lehet alkalmazni ezekre az időkre, és ha más nemzetekre lehet is, erre nem; ráadásul azok a szabályok a zsarnokság alatt élő népekre vonatkoznak, és nem a szabad és felvilágosult Franciaországra. Sőt, a forradalom előtt több pénz volt forgalomban: most kevesebb van, és az is gyorsabban mozog.
1793-ban az emigránsok földjei is fedezetté váltak, de a folyamat nem áll meg. Infláció, áremelkedés, éhséglázadás, fosztogatás. Aztán jött a kényszerkölcsön (emprunt forcé): kötelezően hitelezzenek az államnak a gazdagok, majd a kicsit-kevésbé-gazdagok is — a kölcsön visszafizetését pedig majd meglátjuk. Aztán jöttek a dekrétumok: aki pénzügyleteiben különbséget tesz fém- (értsd: arany- és ezüstpénz) és papírpénz közt, hat év börtönt kap; aki nem akarja elfogadni az assignatát, büntetést fizet. 1793. szeptemberétől ugyanezekért halálbüntetés jár, a bűnös vagyonának elkobzásával — az állam jutalmat tűz ki a bejelentőknek. 1793. novemberében megtiltják a nemesfémek kereskedelmét (hasonló elrettentő büntetések terhe mellett). 1794. májusától halálbüntetés jár azért is, ha valaki a fizetés teljesítése előtt megkérdezi, papír- vagy fémpénzben lesz kifizetve. Mindennek ellenére az infláció és az árszint tovább emelkedett.
Végül 1796 februárjában a Direktórium véget vetett az assignata korának: a nyomtatásához használt lemezeket, gépeket és a papírt egy hivatalosan szervezett aktus keretében nyilvánosan összetörték és felgyújtották***. A stabilizáció viszont csak újabb öt év múlva jött el, 1801-ben.
12 év. Racionális és felvilágosult és előítélettől mentes szakemberek, akik szabad kezet kaptak, tudtak, mertek és tettek. A közgazdászok olykor párhuzamot vonnak az assignata-rendszer és az amerikai dollár közt.
* A főbb adatokért ld. a linkelt cikket.
**A 2. év frimaire 4.-i dekrétum 5. cikkelye szerint a Köztársaság 2. éve 1793. szeptember 22-én éjfélkor kezdődött.
*** A nyilvános tűzgyújtás máig továbbélő ősi gall-kelta hagyomány, amelyet a külvárosok (les banlieues) arab bevándorlói is átvettek (akkulturáció). Franciaországban ma is élő hagyomány a szilveszteri autógyújtás szokása.
Disclaimer for turnip-heads:
az írásmű a szerző saját véleményét tükrözi,
nem a tea-kör esetleges hivatalos álláspontját.
az írásmű a szerző saját véleményét tükrözi,
nem a tea-kör esetleges hivatalos álláspontját.
Bejegyzések
Csodálatos, Tevvton, szóval Maga nem csak kiválóan ír, hanem a teakraták pénzügyminiszter-jelöltje is egyben.
VálaszTörlés(A blog.hu-s szalonunkba is újraküldtem a meghívóját. Megtisztelne, ha oda is szerezne. Például adekvátabb volna ott nyitni a húskonzervek filozófiája felé, ugyebár.)
Viszont Nietzsche Frigyes és Heidegger Márton urak ma este az én vendégeim egy teára. Terveztem, hogy meghívom Magát és másokat is, de most úgy döntöttem, többé szót sem válthat velük. Elvégre meg kell óvnom őket a Maga notórius sértegetéseitől. Sajnálom.
Loxonom,
VálaszTörlésengem oda enged N. és H. közelébe, vagy fél, hogy én is elkezdek üvöltözni velük, és heves vita lesz? Nézze, megértem ha nemet mond. A teázó legyen finom, nyugodt hely.
Ah, Ön hízelg ... egy hiba benn maradt megint, két állítmány 1 mondatban ... a meghívót megkaptam, de valahogy nem jutottam vele semmire. Írjon egy publikus deklarációt, ami a 2 médiafelület különbségét tisztázza, mert még nem látom át. Itt csak ez a síri csend honol. Herr Heideggerrel vigyázzon, nem bírja a kritikát. Nietzsche még tudott görögül legalább, és úgy blöffölte ki magából a Tragédia születését. Heidegger ... neki bólogatnia kell ... de ezt már Fraulein Arendt is a szemére vetette. Amit Turbulencia számára belinkeltem, ott konkrétan arról beszél, hogy H hazugságban él ... :(
VálaszTörlésMár nincs időm rá, de majdnem írtam egy heideggeri művet. Pompás preszókratikus töredékek kiforgatásával. Ha megírtam a penzumom, talán lesz belőle valami.
Először megijedtem a terjedelemtől,
VálaszTörlésvégigolvasva már inkább rövidnek tünt.
grat.
Gabrilo, ha Maga jófiú lesz, jöhet. De csakis élre vasalt nadrággal.
VálaszTörlésTevvton, mi sem áll távolabb tőlem, mint a hízelgés. Már a babakocsiban is lehülyéztem azokat a nagylányokat, akik „jaj de aranyos”-nak neveztek.
Deklarációm az, hogy a blog.hu-ra azt írnak, amit nem szégyellnek, ide meg azt, amit én nem szégyellek. (Bár sajnos időnként van önuralmam.)
Szeretettel várjuk preszókratikus művét, reméljük, meghaladja vele a heideggeriánus sznobkodást, tevvtoniánus sznobkodással helyettesítve azt :>
pfff.
VálaszTörlésHeidegger nem is olvasta a görögöket, amit meg olvasott, azt nem is értette meg. Nem is értett igazán görögül. :)
És utálta a kereszténységet is meg a rómaiakat is. Szerintem biztos azért, mert valami olasz faszi elszerette a nőjét.
Szerintem egyszerűen dislexiás volt görögül, ezért nem konyít érdemben azokhoz a szerzőkhöz, akiktől nem csak 3 oldal maradt fenn. Például Prokloszhoz vagy Plótinoszhoz :)
Így én is tudnék filozófiát csinálni :)
Van is egy titkos tervem az etruszk létfilozófia újrafelfedezésére. :)
Loxony,
VálaszTörlésÉlre vasalt naci nem gond, bár ha Nietzschét kérdezné, simán azt mondaná, hogy büdösen, tornacipőben jelenjen meg mindenki. Olyanokat pedig mán mégse engedjünk a teázóba!
Tevvtony,
Arendt kisasszony szemrehányásáról megkaphatnám újra a linket?
Loxony,
VálaszTörlés"arrogancia" a kifejezés, amit használni akart, nem "sznobkodás" :)
Gabrilo, es sollte da seyn:
parapluie.de/archiv/worte/heidegger/
Heideggers Jargon
Arendt egy mottóban. Heidegger mint szó-sámán meg a többi :)
Jó, akkor tevvtoni arrogancia. Most helyesen szólottam?
VálaszTörlésZarathusztra :>
Majd beszkennelem az összefirkált Heideggeremet :) Nietzschével meg nem tudok jelen halmazállapotában mit kezdeni. Én költészetben Wordsworth-ot, bölcsességi irodalomban meg Salamont jobban kedvelem.
VálaszTörlés(engem a blog.hu nem szeret. Nem enged be. Se a Reakcióra, se oda. Lehet, hogy ez a linuxomnak szól?)
Tevvtony,
VálaszTörlésnem, egész nap szórakázott. Kivágták az elitet a demokraták, erről lehet szó.
Gratuláció! Az írás remek. A lényegben egyetértek: a világ gyakran nem úgy működik, ahogyan azt a társadalmi tervezők elképzelik. Ha egyszer a francia polgárok nem hitték el, hogy az assignata ér valamit, akkor azt hiába akarta a kormányzat erővel rájuk kényszeríteni.
VálaszTörlésA vörös farok viszont amputálandó lett volna. „A közgazdászok olykor párhuzamot vonnak az assignata-rendszer és az amerikai dollár közt.”
Egyrészt, sajnos valóban vannak ilyen közgazdászok – nyugodtan nevezzük őket antiglobalistának, antikapitalistának, esetleg marxistának. (Ők azok, akik olykor azt is állítják, hogy a magántulajdont fel kell számolni.) Más közgazdászok pedig azt, hogy ha adót csökkentünk, akkor nőni fog az állami bevétel, mert hirtelen kifehéredik a gazdaság. Szerencsére az, hogy valaki „közgazdász”, még nem kölcsönöz neki semmiféle tekintélyt.
De ami fontosabb: az assignata és a dollár közötti párhuzam erősen sántít. És akkor még finom voltam. Úgy tűnik számomra, hogy a Kiváló Szerző úgy véli, hogy mind a kettő „fiat money”. A fent említett „közgazdászok” az általuk vizionált „fiat money”-nak (és a szerintük erre épülő egész mai pénzügyi rendszernek) azt vetik a szemére, hogy nincs valós mögötte fedezet, csak egy törvény arról, hogy mi a törvényes, hivatalos fizetőeszköz, amit ezért mindenkinek el kell fogadnia. Szerintük a pénzügyi rendszer összeomlása a küszöbön áll, mert megszűnt a pénz mögötti fedezet. Hiába mennénk be az amerikai jegybankba, nem tudnánk a dollárt aranyra cserélni.
Ezzel az érvvel két baj van. 1. Nem igaz. 2. Az assignata itt leírt története pont az ellenkezőjét bizonyítja.
Kezdjük a második problémával! Épp az írás hívja fel a figyelmet arra, hogy az assignata rendszere annak ellenére omlott össze, hogy volt a háta mögött fedezet. Ugyanis a pénzügyi rendszert nem akkor fenyegeti veszély, ha nincs a pénz mögött fedezet. És ezzel el is jutunk oda, hogy a „fiat money” érvelés miért téves. A veszély fő forrása ugyanis nem a fedezet hiánya, hanem az, ha a polgárok nem bíznak abban, hogy az adott papírdarabot, vagy éppen bankkártyát tőlünk bárki el fogja fogadni. A dollár, és a mai rendszer alapja sem a kormányzati előírás. A ma működő rendszer tehát nem „fiat money” rendszer. Ha egyszer összeomlik, akkor annak oka nem a fedezet, hanem a bizalom hiánya lesz. Az, hogy az emberek nem bíznak a társadalmi tervezők projektjében.
Tisztelettel, és bocsánat a terjedelemért...
Tevvton, ezt Magának, és bocsásson meg, hogy egybemontíroztam valami hindu témával, ha kéri, illesztek hozzá díszklémert.
VálaszTörlésOriamendi,
VálaszTörlésmivel nem értek a közgázhoz, csak annyit tennék hozzá, hogy ezt egyébként a libertáriusok is kifogásolják. Egyébként, szerintem van összefüggés aközött, hogy egy darab aranyötvözetet vagy egy színes papírt tartok a kezemben, már ami a bizalmat illeti. A bizalom könnyebben rendül meg, mint az arany értéke. Javítson ki, ha tévedek.
Oriamendi,
VálaszTörlésköszönjük, hogy végre valaki rá mert mutatni Tewton kilógó vörös farkára :)
Kedves Oriamendi,
VálaszTörlésköszönöm a kommentet, amivel jórészt egyet is értek (a hossz nem gond, sőt!). Nem veres faroknak volt szánva, csak futó említésnek, és végképp nem akart antiglob-antikap- polémiához csatlakozni (összeomlást prófétálni se). A társadalmi bizalom meg tényleg szerintem is jobban adódik, ha a pénzérmének van a nominális értéktől független értéke. Persze archaikus dolog ezüstben meg aranyban bízni, ezért is jó példa az assignata, mert a kézzelfogható értékből itt hirtelen és látványosan lett papír. Én úgy tudom, az amerikai dollárnak nincs ezüstfedezete: Kennedy vissza akarta hozni, de nem lett belőle semmi. De én nem közgzdász vagyok. Csak múltbaragadt.
twtn
"A bizalom könnyebben rendül meg, mint az arany értéke."
VálaszTörlésAz ezüst értéke pl., ha jól látom, 28 százalékot esett július 1 óta (az aranyé pedig 16%-ot ugyanekkor): extrém esetekben igaz marad, hogy a fémpénz stabilabb, mivel a fémpénz bajosan értékelődhet a WC-papír értéke alá úgy, mint a papírpénz. De háborús zűrzavarok idejét leszámítva a papírpénz stabilabb.
pfff, megette a kommentem.
VálaszTörlésDzsucseharcos,
tanulsag: most kell ezustot venni :) Pl. az angol bronz apropenz anyagaban tobbet er, mint ami ra van verve. Ez az elonye pl. a femnek. Papirpenzzel varhatsz 20 evet, mire elkezd valamit erni a gyujtoknek.
A bronz aproval meg forduljon szinesfemkereskedojehez ill. penzugyminiszterehez (bar most itt igy 2 in 1 a helyzet).
Érdekes poszt.
VálaszTörlésFinoman említve van az a bizonyos fránya államadósság is (ami szerintem a monarchia bukását első rendben okozta).
Ennek a keletkezése is megérne egy posztot, különös tekintettel egy bizonyos Necker nevű svájci bankárra, aki igen magasra jutott, hogy ne mondjam kapaszkodott, és aki nem mellesleg, de némileg ironikusan, a nép körében igen népszerű volt.
A téma egyébként elég nehéz (az ancien regime pénzügyei), hiába olvastam utána, sok homályos folt maradt, és nem csak azért mert nem vagyok közgazdász.