A Ruwanwelisaya dagoba építése

„De mindegyik [anuradhapurai dagoba (sztúpa)] hol marad a hófehér, harang alakú Ruvanveliseyától, amely száz esztendővel később [Kr. e. 150 körül] emelkedett Anuradhapura fölé, hatvan méter magasságban, tetején színarany csúccsal? A kupola átmérőjéről — 85 méter! — is következtethetünk óriási méreteire. Az ősi szingaléz építészek minden tudására szükség volt a Ruvanveliseya felépítéséhez. Alapját kövekből, hegyi kristálykőből, ezüst- és rézlemezekből, vashuzalokból, durva cementből készítették. Az építkezésnél kókusztejet, sőt vajat is használtak kötőanyagként. Dutugemunu királynak még arra is volt gondja, hogy a dagoba építőit ne csak étellel-itallal, édes illatú virággal és cukorral lássa el, hanem ötféle illatosítóval tette kellemessé a levegőt a munkások számára.”

Micsoda osztályelnyomás, a munkásosztály micsoda kizsákmányolása,

és micsoda ókori, vallásos sötétség!

Forrás: Sebes Tibor: Buddha lábnyomában. Táncsics, 1969. (A könyv egyébként tipikusan szocialista-vallásellenes megrendelésre és stílusban íródott, de a téma miatt érdekes részek is kénytelen-kelletlen vannak benne.)