La guerra di Piero

Piero háborúja az egyik kedvenc dalom Fabrizio de André-tól, ettől a több mint tíz éve elhúnyt itáliai dalnoktól, aki stílusát tekintve talán valahol Villon (vagy pszeudo-Villon) és Cseh Tamás/Bereményi Géza között helyezhető el a II. Világháború utáni olaszországi „korkrónikás” zenében és irodalomban.

Bár Fabrizio tőlem politikailag és más tekintetben is meglehetősen távol állt, még leghumanistább műveivel is (La buona novella, Storia di un impiegato stb.) mindig inspirált arra, hogy magyarul is „halljam”. Most végre vettem a fáradságot és lefordítottam mutatóba ezt a dalt, több-kevesebb sikerrel. (Az esetlenségekért elnézést.)

Zeneileg jó minőségben itt hallgatható. Tevvton igazán csinálhatna hozzá egy jobb videót; ha volna kedve... bár a vörös pipacsok majd biztos elriasztják.

Dormi sepolto in un campo di grano
non è la rosa non è il tulipano
che ti fan veglia dall'ombra dei fossi
ma sono mille papaveri rossi.

Egy búzaföldbe temetve alszol
nem rózsa és nem is tulipán virraszt
az árkok árnyától oltalmába
vesz vörös mákvirágok miriádja.

Lungo le sponde del mio torrente,
voglio che scendano i lucci argentati
non più i cadaveri dei soldati
portati in braccio dalla corrente.

Áradó patakom gátjai mentén
ezüstös süllők ússzanak erre
ne katonák holttestei többé
az örvénylő áramok karjára vetve.

Così dicevi ed era inverno
e come gli altri verso l’inferno
te ne vai triste come chi deve
il vento ti sputa in faccia la neve.

Így mondtad, s tél volt, és mint a többi,
te is a pokol felé menetelve
mész szomorúan, mint akinek kell
a szél havat köp a szádba s szemedbe.

Fermati Piero, fermati adesso
lascia che il vento ti passi un po’ addosso
dei morti in battaglia ti porti la voce
chi diede la vita ebbe in cambio una croce;

Állj csak meg, Péter, állj csak meg mostan
hagyd, hogy a szél kicsit rádfutamodjon
beérjen a harcban meghaltak hangja
keresztet kap, ki az életét adta;

ma tu non lo udisti e il tempo passava
con le stagioni a passo di giava
ed arrivasti a varcar la frontiera
in un bel giorno di primavera.

de te nem hallottad s az idő múlott
évszakok a Giava ritmusára
s megérkeztél, hogy átkelj a határon
egy tavaszi, szép nap virradatára.

E mentre marciavi con l’anima in spalle
vedesti un uomo in fondo alla valle
che aveva il tuo stesso identico umore
ma la divisa di un altro colore.

S miközben mentél lelked hátrahagyva
láttál egy embert a völgynek mélyén
akinek ugyanúgy görbült a szája
de más színű volt az egyenruhája.

Sparagli Piero, sparagli ora
e dopo un colpo sparagli ancora
fino a che tu non lo vedrai esangue
cadere in terra a coprire il suo sangue

Lődd le őt, Péter, lődd le legottan
s egy szünet múlva lőjj rá még újra
amíg nem látod, hogy elhanyatlik
élettelenül, vérébe borulva

e se gli sparo in fronte o nel cuore
soltanto il tempo avrà per morire
ma il tempo a me resterà per vedere
vedere gli occhi di un uomo che muore.

és ha fejére vagy szívére célzok
csak arra lesz ideje, hogy meghaljon
de nekem marad időm, hogy láthassam
egy ember arcát, ki lerogy halottan.

E mentre gli usi questa premura
quello si volta, ti vede e ha paura
ed imbracciata l’artiglieria
non ti ricambia la cortesia.

S amíg így figyelve gondoskodsz erről
amaz megfordul, meglát és megrémül
és össztüzét fegyveréből sorozva
a szívességedet nem viszonozza.

Cadesti in terra senza un lamento
e ti accorgesti in un solo momento
che il tempo non ti sarebbe bastato
a chieder perdono per ogni peccato.

Panasz-szó nélkül hullottál földre
és akkor ismerted fel valahára
hogy nem lett volna elég időd se
bűneidnek bocsánatára.

Cadesti in terra senza un lamento
e ti accorgesti in un solo momento
che la tua vita finiva quel giorno
e non ci sarebbe stato un ritorno.

Panasz-szó nélkül hullottál földre
és akkor ismerted fel valahára
hogy az életed végetért aznap
s nem lesz visszatérés több a világra.

Ninetta mia crepare di maggio
ci vuole tanto troppo coraggio
Ninetta bella dritto all’inferno
avrei preferito andarci in inverno.

Ninettám, kedves, májusban halni
nagy-nagy bátorságot kell ahhoz venni
Szép Ninetta, a pokolba egyenes úton
jobb szerettem volna télidőn menni.

E mentre il grano ti stava a sentire
dentro alle mani stringevi un fucile
dentro alla bocca stringevi parole
troppo gelate per sciogliersi al sole.

És míg hallgatóságod a búza maradt
kezedben egy géppuskát szorongattál
ajkaid közt szavakat szorongattál
túl fagyosakat, hogy felolvadjanak.

Dormi sepolto in un campo di grano
non è la rosa non è il tulipano
che ti fan veglia dall’ombra dei fossi
ma sono mille papaveri rossi.

Egy búzaföldbe temetve alszol
nem rózsa és nem is tulipán virraszt
az árkok árnyától oltalmába
vesz vörös mákvirágok miriádja.

Fabrizio de André (1940—1999.)