2009. szeptember 30., szerda

Komoly történettudomány a XXI. században

„Az 5-6. században élt hadurak világa azonban nagyon kegyetlen volt, így egy ilyen vezetőnek még a többinél is véresebbnek és durvábbnak kellett lennie, hogy személyét megőrizze a történeti emlékezet. A valóságban nem létezett sem a kőbe szúrt kard, sem a tó hölgye, sem pedig a különleges páncélzat, vagy épp a Szent Grál — mindezek csak a középkori szépírók fantáziája miatt kerültek a történetbe.”

E sorok kapcsán felmerült bennem a szörnyű kétely, hogy talán a new york-i szabadságszobor is csak egy képzeletbeli nőt ábrázol, valamint hogy talán Fanyűvőnek és Kőmorzsolónak is a Hágai Nemzetközi Törvényszék elé kellene állnia.

Továbbolvasva a cikket, rádöbbentem, hogy a szerző (vagy a recenzor?) túl sokat használhatta a Doom nevű számítógépes játékot:

„A vers egy olyan csatateret vizionál, ahol az angolok nem tudnak majd tájékozódni, míg a kelták hegyi medvékhez hasonlóan gyilkolnak halomra mindenkit.”




Könyvégetés a Horizont könyvesbolt előtt (1956. október 27.)
Fábri György fotója.


2 megjegyzés:

  1. Viszont múltkor olvastam, hogy Attila -Artúrral ellentétben- kedves, barátságos figura volt, nemisolyan, mint ahogy írták (kivéve azt a Piszkos rétort, mert ő jó arc).

    A flagellum Dei, meg a barbározás az csak a római sározás, meg ármánykodás, meg lenézés.

    VálaszTörlés
  2. Ez a cikk van olyan tudományos, mint a finnugrista cikkek. Mindegyiket hitelesíti az MTA.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)