2009. április 30., csütörtök

A kérdőjel mint önkényuralmi jelkép


Pofát súlyba!

Most pont ezen, mit nem lehet érteni? Elég egyszerű.
Vegyünk egy példát.
Mondjuk, hogyan lehet felszabadítani a rabszolgákat? Betiltjuk a rabszolgaságot.
Hogyan lehet felszabadulni a munka alól? Be kell tiltani.
Hogyan lehet megszabadulni a vagyoni egyenlőtlenségektől? Be kell tiltani a pénzt, és általában a tulajdont. Első lépésként mindenkit felszabadíthatunk a gáz– és villanyszámla alól. Betiltjuk. Hogyan lehet megszabadítani a gyerekeket az iskolai izgalmaktól, stressztől, a rossz jegyek keltette frusztrációtól? Meg kell tiltani, hogy a tanárok kérdéseket tegyenek fel.
És hogyan lehet megszabadulni a rossz házasságoktól? Meg kell tiltani az olyan kérdéseket, mint „Hol voltál drágám?”, vagy „Mikor jössz haza édesem?”.

Ki ne akarna megszabadulni a politikai vitáktól és konfliktusoktól? A megoldás, be kell tiltani a kérdéseket. Főképpen, az olyanokat, amelyeket a természetes kormányzó csoportnak és hű szövetségeseinek, vagy róluk, vagy bármi hozzájuk kapcsolható nézetre vonatkozóan tesznek fel.
Innen egyenesen következik, minél több tiltás, annál több szabadság és béke.

Az emberi viszonyok megrontója a kérdőjel, a Középkor velünk élő öröksége. A modern ember nem kérdez, hanem halad.

Van kérdés?
Nincs. Köszönöm.

(Ne is próbáljanak kommentelni. Megtiltottam.)