Nagyon sokszor olvasom konzervativizmust kedvelő blogokon vagy politikusoktól azt a szupernaív véleményt, mely szerint Európa „jobbra tart”, hogy a balos divat után jön a „fordulat” és a konzervativizmus (akármi is az) korszaka, divatja, hogy majd az úgynevezett jobbközép pártok Európában megmutatják, és hogy egyszercsak lesz egy kedvező konstelláció, amelyben végre újra előkerülnek a vallásos, erkölcsi stb. stb. értékek, és... nos, nem tudom, mi jön az és után, mert az sosem egészen világos. Újra „normális” lesz a világ? Tegyük fel, hogy úgy lenne, a gép forogna, az alkotó pedig pihenhetne vagy dolgozhatna keményen.
Orbán Viktor például nemrég ezt írta: „Európában mindenhol a jobboldaltól várják a válság megoldását. Azt várják az Európai Unió polgárai, hogy a jobboldal teremtsen rendet, számolja fel azt a káoszt és bizonytalanságot, amit a bukott neoliberális politika hátrahagyott. Az európai jobboldalnak erősnek és egységesnek kell lennie, különösen most, hogy a brit konzervatívok kiválása után és ellenére megőrizte vezető szerepét az Európai Parlamentben, és uralja az Európai Tanácsot is. Szilárdan kézben tartja a kontinens meghatározó súlyú országainak kormányait Németországban, Franciaországban és Olaszországban is.”
No de az utópikus reménykedés e fajtája egész egyszerűen a legapróbb szimptómákon is megdől. Mert vegyük például Németországot, ahol ma előretörtek a választásokon a kommunisták. Nyugat-Németországban...
És akkor még nem is beszéltünk Japánról, meg a világról úgy általánosságban.
Loxon szerint a világban valóban van egy erő, amely óriási elánnal tör előre: s ez a szélsőbaloldaliság.
Orbán Viktor például nemrég ezt írta: „Európában mindenhol a jobboldaltól várják a válság megoldását. Azt várják az Európai Unió polgárai, hogy a jobboldal teremtsen rendet, számolja fel azt a káoszt és bizonytalanságot, amit a bukott neoliberális politika hátrahagyott. Az európai jobboldalnak erősnek és egységesnek kell lennie, különösen most, hogy a brit konzervatívok kiválása után és ellenére megőrizte vezető szerepét az Európai Parlamentben, és uralja az Európai Tanácsot is. Szilárdan kézben tartja a kontinens meghatározó súlyú országainak kormányait Németországban, Franciaországban és Olaszországban is.”
No de az utópikus reménykedés e fajtája egész egyszerűen a legapróbb szimptómákon is megdől. Mert vegyük például Németországot, ahol ma előretörtek a választásokon a kommunisták. Nyugat-Németországban...
És akkor még nem is beszéltünk Japánról, meg a világról úgy általánosságban.
Loxon szerint a világban valóban van egy erő, amely óriási elánnal tör előre: s ez a szélsőbaloldaliság.
Bejegyzések
