Kitsune előző posztjához kapcsolódva tekintsünk meg egy rövid részletet a Hermann Hesse azonos című regényéből készült 1974-es filmből, a Steppenwolfból.
A beszélgetés szövege hevenyészett fordításomban nagyjából így hangzik:
— Miért nem lettél egy királyné,
egy forradalmár szeretője, egy lángelme nővére?
— Az élet csak arra tartott érdemesnek,
hogy egy viszonylag jó ízlésű kurtizán legyek.
— De te mégis többre vágytál?
— Mindig.
— Mire?
— Az örökkévalóságra.
— ...és hol remélted megtalálni?
— Ahol egy egész életen át úton vagyunk. Egy időn és látszaton túli birodalomban. A hívők ezt Isten országának nevezik, de bizonyára... ez nem lényeges. Bárhogyan nevezték is... mi oda tartozunk, az a mi honunk és hajlékunk.
Ó, Harry... temérdek mocskon és értelmetlenségen kell végigbotorkálnunk, amíg hazaérkezünk!... És senki sem fogja a kezünket, egyetlen útitársunk a honvágy.
A beszélgetés szövege hevenyészett fordításomban nagyjából így hangzik:
— Miért nem lettél egy királyné,
egy forradalmár szeretője, egy lángelme nővére?
— Az élet csak arra tartott érdemesnek,
hogy egy viszonylag jó ízlésű kurtizán legyek.
— De te mégis többre vágytál?
— Mindig.
— Mire?
— Az örökkévalóságra.
— ...és hol remélted megtalálni?
— Ahol egy egész életen át úton vagyunk. Egy időn és látszaton túli birodalomban. A hívők ezt Isten országának nevezik, de bizonyára... ez nem lényeges. Bárhogyan nevezték is... mi oda tartozunk, az a mi honunk és hajlékunk.
Ó, Harry... temérdek mocskon és értelmetlenségen kell végigbotorkálnunk, amíg hazaérkezünk!... És senki sem fogja a kezünket, egyetlen útitársunk a honvágy.
Bejegyzések
