Noha Loxon óhaja a zsidó tematikájú írások csökkentése volt nemrég, veszem a bátorságot és egy rövid poszt erejéig — jóllehet csupán közvetetten, a szerző származása révén — mégis érintem a kérdést. Hogy ne vádolhassa Körünket senki azzal, hogy szándékosan híres/hírhedt alakokat citálunk ide és rajtuk köszörüljük amúgy is borotvaéles klaviatúráinkat, most az általam kedvelt és nagyrabecsült Otto Weininger néhány aforizmáját tárnám a nagyérdemű elé, amelyek ezúttal nem a zsidóságról, hanem sokkal lényegibb problémákról szólnak. A szövegek németül és angolul is elérhetőek ezen az oldalon.

Ha az ember születésekor nem veszítette volna el magát, akkor nem kellene magát újra keresnie és magához térnie.
»A világ az én képzetem« — hogy ez egy örök, megcáfolhatatlan igazság, annak kell, hogy legyen valami oka. Mindazok a dolgok, amiket látok, nem tárják elém a teljes igazságot, tekintetem elől mindig eltakarják a legfőbb létet. Amikor megszülettem, ezt az önámítást és látszatot követeltem magamnak. Amikor világra akartam jönni, lemondtam arról, hogy egyedül az igazságot akarjam. A dolgok csupán jelenségek, azaz mindig csak szubjektivitásomat tükrözik vissza.
Addig él az ember, amíg vissza nem tér az Abszolútumhoz vagy a Semmihez. Ő maga határozza meg szabadon jövőbeli életét: vagy Istent választja vagy a Semmit. Vagy megsemmisíti önmagát, vagy megteremti magát az örök életre. Egy kettős folyamat lehetséges a számára: az egyik az örök élethez (a tökéletes bölcsességhez és világossághoz, egy az igaz és a jó ideájának tökéletesen megfelelő állapothoz), a másik az örök megsemmisüléshez vezet. De mindig a két irányvonal valamelyike felé tart: nincs harmadik.
A dualizmus abban áll, hogy az általunk gondolt érzeteket nem mi teremtjük.

Ha az ember születésekor nem veszítette volna el magát, akkor nem kellene magát újra keresnie és magához térnie.
*
»A világ az én képzetem« — hogy ez egy örök, megcáfolhatatlan igazság, annak kell, hogy legyen valami oka. Mindazok a dolgok, amiket látok, nem tárják elém a teljes igazságot, tekintetem elől mindig eltakarják a legfőbb létet. Amikor megszülettem, ezt az önámítást és látszatot követeltem magamnak. Amikor világra akartam jönni, lemondtam arról, hogy egyedül az igazságot akarjam. A dolgok csupán jelenségek, azaz mindig csak szubjektivitásomat tükrözik vissza.
*
Addig él az ember, amíg vissza nem tér az Abszolútumhoz vagy a Semmihez. Ő maga határozza meg szabadon jövőbeli életét: vagy Istent választja vagy a Semmit. Vagy megsemmisíti önmagát, vagy megteremti magát az örök életre. Egy kettős folyamat lehetséges a számára: az egyik az örök élethez (a tökéletes bölcsességhez és világossághoz, egy az igaz és a jó ideájának tökéletesen megfelelő állapothoz), a másik az örök megsemmisüléshez vezet. De mindig a két irányvonal valamelyike felé tart: nincs harmadik.
*
A dualizmus abban áll, hogy az általunk gondolt érzeteket nem mi teremtjük.
"Nincs olyan férfi, akiben ne nyilvánulna meg a transzcendensnek legalább a halvány fénye - és nincs nő akiben a transzcendencia leghalványabb megnyilvánulását felfedezhetnénk."
VálaszTörlésGordon,
VálaszTörléskétségtelenül ez is jellemző Weiningerre és fontos kérdés. Részemről a munkásmozgalmi, nemzetközi nőnapra való tekintet nélkül sem volt cél ezeket a húrokat megpendíteni... de ha már elkezdte, ilyet is ír Ottónk:
"Nagyon mélyreható az a régi felfogás, amely azt a kérdést intézte a betegekhez és a leprásokhoz, hogy vajon mit kellett elkövetniük ahhoz, hogy ilyen büntetést szabott ki rájuk Isten.
Ezért a férfi szégyelli magát betegsége miatt, a nő soha."
Érdekes idézet, főleg annak fényében, hogy Weiningert Isten 23 éves korában önmaga által főbe lőtte.
VálaszTörlésÉs érdekes lenne tudni, mi lett volna Weiningerből, ha megéri, hogy kinő a kamaszkorból. Az indító posztban megjelent idézetek is jelentős szellemi képességeket sejtettek.
VálaszTörlés:D Ez jó riposzt volt. Szerintem W. azóta is szégyenkezik...
VálaszTörlésjujj, idáig kellett linkbukfenceznem, hogy oylan bloggerre bukkanjakm aki Otto Weiningert olvasgat, sőt idéééz, 2009-ben?! :D
VálaszTörlésegyszer belefogtam a Nő-s opuszába és szétröhögtem magam.
Monsieur Fuelle de Samarre, én is olvasok W.-t, nézze csak meg liberális faji politika? poszt alatti kommentemet.
VálaszTörlésA Nő-s opusza egyáltalán nem kamaszos, inkább nagyon is érett. Hogy öngyilkos lett, vaslogikával következett szinte fatalisztikus téziseiből.
Umnapistim, hálás vagyok a posztjáért.
Ha szó szerint vesszük, amit pl. abban az idézetben mond, amit bátorkodtam idézni: a transzcendencia mindent áthat, ha valaki nem látja pl. a nőkben, az a hibát önmagában keresse, ne abban, akit néz.
VálaszTörlésHa a mondat valójában azt akarja kifejezni, hogy még a legalacsonyabb szinten létező férfiak is intuitív módon tudatában vannak saját transzcendens eredetüknek, ezzel szemben a legmagasabb szinten élő nők is teljes tudatlanságban és sötétségben, intuíciók nélkül élnek - én erre sok-sok ellenpéldát tudok mondani. "I am dealing with empirical knowledge, and in that one can do no more than point to what exists; in this region proof means no more than the agreement of new experience with old experience..." Az én experience-em nem esik egybe W.-ével. Az ilyen minden perspektívát és önreflexiót nélkülöző empirizmust már a W. korabeli tudomány is meghaladta, nem beszélve korábbi, a tudománynál magasabb szinten mozgó diszciplinákról.
Az öngyilkosság esetén mindig a hogyan a legérdekesebb. Beethoven házában főbe lőni magunkat, ez pózolás. Ez a fajta öngyilkos a halálával még a világnak üzenget. A komoly öngyilkost már nem érdekli a világ, ő már csakis Istennel diskurál.
Természetesen murci/szamárfülnek csak azt ajánlhatjuk, hogy olvassa végig.
Loxon, maga mit n e m olvas?
VálaszTörlésaz a lista érdekelne :P
Gordon, írta:
VálaszTörlés„Beethoven házában főbe lőni magunkat, ez pózolás. Ez a fajta öngyilkos a halálával még a világnak üzenget.”
Ez egyáltalán nem biztos. Saját maga számára esetleg nem lehetett fontos a helyszín? Amellett meg minden tettünkkel „üzenünk »a« világnak”.
Egyébként hogy így fejezzem ki magam: nem vagyok „öngyilkosság-párti”.
Murci,
VálaszTörlésm é g nem tudom.