2009. március 31., kedd
2009. március 30., hétfő
Tavasz
FÜST MILÁN: SZERELMES LEVÉL
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem a messzeséget issza,
Szájamat megmérgezem,
Az arcomat elrombolom,
Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
Hőköljön vissza,
A tüzemet eltitkolom,
S a sötét alkonyatba' két karom
Kitárom részegen eléd —
Kitárom részegen!
S a légen át egy dallamot,
Egy édes dalt küldök feléd,
A halálomról szól e dal.
S hogy most meghalnék szívesen...
Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
Nem bánlak én ma már!
A sírba is majd két kezemmel
Csordúltig megtelt szívemet viszem.
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem a messzeséget issza,
Szájamat megmérgezem,
Az arcomat elrombolom,
Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
Hőköljön vissza,
A tüzemet eltitkolom,
S a sötét alkonyatba' két karom
Kitárom részegen eléd —
Kitárom részegen!
S a légen át egy dallamot,
Egy édes dalt küldök feléd,
A halálomról szól e dal.
S hogy most meghalnék szívesen...
Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
Nem bánlak én ma már!
A sírba is majd két kezemmel
Csordúltig megtelt szívemet viszem.
Egy éves lesz a Tea-Kör. A Goldlöffel-díj
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Április elsején lesz egy éve, hogy elindult a Konzervatív Tea-Kör. Nem szeretnék évértékelő beszédet tartani, az túlságosan elfárasztaná Önöket, és főleg engem, mivel már nem jut eszembe semmi ebből az egy évből. Szenilis lettem. Viszont Önöket felkérem, próbálják meg megerőltetni a memóriájukat, hátha megragadt benne valami a nagy reményekkel indult, majd gyorsan aláhanyatlott teakraták tevékenységével kapcsolatban.
Ismeretes, hogy a Goldenblog-díj a Billerbeck-csoport alja kiszolgálóinak és damilon rángatott talpnyalóinak készült. Ezért nem nyerhettük meg tavaly, amikor még erejünk teljében voltunk. Hogy ateaizálódásunk ellenére most, még egyszer, újra az Igazi Teakratikus Értékrend érvényesüljön, idén meghirdetjük a Goldlöffel-díjat, két kategóriában:
A legjobb blogra oldalt, klubunk asztalai alatt lehet szavazni, a legjobb posztra pedig emitt, a kommentárokban.
Az első díjat nyert blognak egy arany-, a második helyezettnek pedig egy ezüstkanál (Tevvton és más heideggeriánusok kedvéért: Silberteelöffel) jár. Természetesen kétségünk sincs afelől, hogy a Konzervatív Tea-Kör, melynek Kovátsch Gamma Bertalan szorgos posztírója, s melyet az ő szellemi nagysága bár elhomályosít, de egyúttal fémjelez is, elviszi az aranykanalat, így a Tirpákoknak, ahol Loxon szokott remekbeszabott posztokat szerezni, már csak a kitüntető második hely marad.
Mondanom sem kell, én hazaszavazok.
A Szamovár
Április elsején lesz egy éve, hogy elindult a Konzervatív Tea-Kör. Nem szeretnék évértékelő beszédet tartani, az túlságosan elfárasztaná Önöket, és főleg engem, mivel már nem jut eszembe semmi ebből az egy évből. Szenilis lettem. Viszont Önöket felkérem, próbálják meg megerőltetni a memóriájukat, hátha megragadt benne valami a nagy reményekkel indult, majd gyorsan aláhanyatlott teakraták tevékenységével kapcsolatban.
Ismeretes, hogy a Goldenblog-díj a Billerbeck-csoport alja kiszolgálóinak és damilon rángatott talpnyalóinak készült. Ezért nem nyerhettük meg tavaly, amikor még erejünk teljében voltunk. Hogy ateaizálódásunk ellenére most, még egyszer, újra az Igazi Teakratikus Értékrend érvényesüljön, idén meghirdetjük a Goldlöffel-díjat, két kategóriában:
- 0.1. a Legjobb Blog
- 0.2. a Legjobb Poszt (innen lehet válogatni)
A legjobb blogra oldalt, klubunk asztalai alatt lehet szavazni, a legjobb posztra pedig emitt, a kommentárokban.
Az első díjat nyert blognak egy arany-, a második helyezettnek pedig egy ezüstkanál (Tevvton és más heideggeriánusok kedvéért: Silberteelöffel) jár. Természetesen kétségünk sincs afelől, hogy a Konzervatív Tea-Kör, melynek Kovátsch Gamma Bertalan szorgos posztírója, s melyet az ő szellemi nagysága bár elhomályosít, de egyúttal fémjelez is, elviszi az aranykanalat, így a Tirpákoknak, ahol Loxon szokott remekbeszabott posztokat szerezni, már csak a kitüntető második hely marad.
Mondanom sem kell, én hazaszavazok.
A Szamovár
2009. március 29., vasárnap
Régi képek III.
Gratulálok, mr. pharmacist!
Valószínűleg nem Fanta reklám, hanem a háború előtti boldogabb időkben a helyi kabalafigurával pózoló kiskatonák (amely akár Berlin medvéje is lehet... de a Fanta-figurát sem lehet kizárni :))
További medvés képek...
És vajon mi van Berlintől 1485 km-re és Szentpétervártól 70 km-re?
Vasárnapi bónuszképünk:
Vasárnapi bónuszképünk:
2009. március 28., szombat
2009. március 27., péntek
Régi képek II.
Mit ábrázol ez a fotó? Helyes megfejtőink között egy újabb történelmi találóskérdést sorsolunk ki!
Tanítás a hatalom birtokosainak
(részlet a Rámájanából)
„Üdvözlöm!
Köszönöm meghívását, későn akartam érvényesíteni, lejárt.
Közlendőm lenne a tisztelt közönséggel. Alább bemásolom, nem terveztem egyéb kommentárt.
üdv
gap”
Köszönöm meghívását, későn akartam érvényesíteni, lejárt.
Közlendőm lenne a tisztelt közönséggel. Alább bemásolom, nem terveztem egyéb kommentárt.
üdv
gap”
Tanítás a hatalom birtokosainak
Rámájana — részlet (Baktay Ervin tolmácsolásában)
[Ráma herceg, Kósala királyság trónörököse száműzetésbe vonul, mivel atyja egyik felesége kikényszeríti a királytól, hogy Ráma féltestvérét tegye meg utódjának a trónon, és Rámát küldje száműzetésbe. Amikor fivére, Bharata értesül az ármányról, azonnal útrakel Rámához, hogy felkérje, foglalja el a trónt, melyet anyja a cselszövéssel neki akart juttatni. Ráma visszautasítja a kérést, hű marad elhunyt atyjának tett esküjéhez.]
Ráma:
Itt áll Kósala királya! Szolgáljátok hűségesen! Én és az enyéim, akik önként követtek, nem térhetünk haza, míg a tizennégy év véget nem ért. Az igazság az egyedüli szilárd talpköve mindennek, az igazságnak fennen kell világolnia! Térj haza, nemes Bharata, te legkiválóbb a kiválók közt, légy gondos istápolója a királyi anyáknak, védelmezd meg az ősi birodalmat!
Ekkor felkelt a helyéről Dzsáváli, Dasaratha bölcs udvari papja, az éles eszű bráhman, a messze földön tisztelt államférfi.
— Nagyúr — fordult kimért szóval Rámához —, hallgass a bölcselet, a tiszta ész intő tanácsára. Nem méltó hozzád ez a gyöngeség, ó, nagy Ráma! A kiemelkedő férfi, akinek a hivatása az, hogy a gyöngébbek sokaságát vezesse parancsával, nem nyűgözheti magát olyan meggondolásokkal, amelyek csak a jelentéktelen tömeget kötelezik! Hogyan oszthatod a közönséges, csekély emberek hiedelmét, te, aki magasan fölöttük állasz? A szabad ember, büszke férfi, amikor nagy célok intenek feléje, nem törődhet atyjával és anyjával, ha ezek útjában állnak. Mivé lenne a világ, ha a nagyszívű hős megtorpanna feladatainak útján, amikor öreg szülei feléje nyújtják gyönge karjukat? Hiszen mi ez az emberi élet? Rövid út két ismeretlen határ közt, születéstől a halálig. Nem tudjuk, honnan jöttünk, és hová megyünk. Csak azt ismerjük, ami a két határ közt van, ezt a földi életünket. S ezért az okos és erős ember csupán ezt tekinti igaz valóságnak! A te életed célja és értelme az, hogy ragadd kezedbe a hatalmat, amelyet, íme, a sors is felkínál neked, hiszen híveid mind esdve kérnek, hogy foglald el a trónt! Mi értelme van a gyerekes ellenvetéseknek, miféle súlya lehet itt az üres szónak, hogy atyád így vagy úgy rendelkezett? Még akkor is a trónt kellene választanod, ha atyád valóban elítélt volna — holott jól tudod, hogy csak a kényszernek engedett, de szívében mást akart. A józan elméjű ember jól tudja, hogy a szentnek nevezett törvényeket furgangos fickók és agyafúrt vének találták ki, s csak arra valók, hogy az erős és okos ember a hasznukat lássa, a maga javára magyarázza valamennyit, és gúzsba kösse velük a gyengéket, az ostobákat! Dőreség az egész. Fel hát, királyi Ráma, dobd el magadtól jámbor gyöngeségedet, és légy az, aminek születtél: keménykezű, vitéz fejedelem, ellenségeid rettegett ostora! Jer, Ráma király, foglald el a trónt!
Ráma hosszan nézett az ősz Dzsáváli szemébe, aztán nyugodtan, lassú szóval így felelt:
— Tiszteletre méltó Dzsáváli, szavaid csábítók, és könnyen megingathatnák a gyöngét. Bölcsességként hangzanak, de megtévesztők, mert csak a bölcsesség álruháját viselik. Nem, Dzsáváli, éppen az, hogy a földi élet oly rövid, és oly bizonytalan, hogy minden megfogható eredménye mihamar marék porrá omlik szét, igen, éppen ez bizonyítja, hogy az igaz valóság nem benne rejlik. Az igaz valóság sejtelme minden tiszta érzésű ember lelkében él, és ha nem tévesztik meg a múló, csalóka látszatok, akkor könnyen felismerheti. És a magasan álló, kiemelkedő férfinak éppen azért kell még sokkal szigorúbban megtartania a törvény szent rendelését, mert magasabban áll a többieknél, és alakja messzire látszik. Példakép az ilyen ember, és a gyöngék, esendők sokasága őhozzá tekint fel útmutatásért, csak az erejéből részesedve tud továbbhaladni az egyenes úton. S ezért a kiemelkedő személy sokszorosan bűnös, ha eltévelyedik, s a maga önös céljaiért elfelejti az igazság örök igéjét. Hiszen ha a bűn fertőjébe bukik, nemcsak ő maga bukik el, hanem magával rántja a sokaságot, mindazokat, akik bízva követték.* Csak a vak önámítás nem látja meg, hogy minden tettünk meghozza következményét, és nincsen hatalom, amely megakadályozhatná a tettek fájának gyümölcsérését. És hiába szóltál bölcsnek tetsző szavakkal, nem téveszthetsz meg engem. Nem tántorodom el a kötelesség és igazság útjáról, akkor sem, ha te lenézel, és más hozzád hasonlók kigúnyolnak érte vagy megvetnek! Az igazságban rejlik minden erő, az uralkodót egyedül az igazság támogatja, ám csak akkor, ha az uralkodó az igazságra támaszkodik. Elég volt a szóból: Ráma megmarad elhatározásánál.
A mindent látó ősz szent, a nagy Vaszistha, mosolyogva fordult Rámához:
— Nagyúr, a tiszteletre méltó Dzsáváli csak próbára akart tenni téged! Azt akarta, hogy mindenek hallják a magasztos bölcsesség igéit ajkadról, amikor elhallgattatod a hamisság szavát.
Dzsáváli mélyen meghajolt.
— Nagyúr, távol álljon tőlem, hogy a megtévesztő hazugság és álokosság tanait valljam. Úgy van, próbára tettelek, és előre tudtam, hogy az ajkadról hangzó igazság tüzében hamuvá ég a tévtanok pelyvája!
* kiemelések tőlünk
Ráma:
Itt áll Kósala királya! Szolgáljátok hűségesen! Én és az enyéim, akik önként követtek, nem térhetünk haza, míg a tizennégy év véget nem ért. Az igazság az egyedüli szilárd talpköve mindennek, az igazságnak fennen kell világolnia! Térj haza, nemes Bharata, te legkiválóbb a kiválók közt, légy gondos istápolója a királyi anyáknak, védelmezd meg az ősi birodalmat!
Ekkor felkelt a helyéről Dzsáváli, Dasaratha bölcs udvari papja, az éles eszű bráhman, a messze földön tisztelt államférfi.
— Nagyúr — fordult kimért szóval Rámához —, hallgass a bölcselet, a tiszta ész intő tanácsára. Nem méltó hozzád ez a gyöngeség, ó, nagy Ráma! A kiemelkedő férfi, akinek a hivatása az, hogy a gyöngébbek sokaságát vezesse parancsával, nem nyűgözheti magát olyan meggondolásokkal, amelyek csak a jelentéktelen tömeget kötelezik! Hogyan oszthatod a közönséges, csekély emberek hiedelmét, te, aki magasan fölöttük állasz? A szabad ember, büszke férfi, amikor nagy célok intenek feléje, nem törődhet atyjával és anyjával, ha ezek útjában állnak. Mivé lenne a világ, ha a nagyszívű hős megtorpanna feladatainak útján, amikor öreg szülei feléje nyújtják gyönge karjukat? Hiszen mi ez az emberi élet? Rövid út két ismeretlen határ közt, születéstől a halálig. Nem tudjuk, honnan jöttünk, és hová megyünk. Csak azt ismerjük, ami a két határ közt van, ezt a földi életünket. S ezért az okos és erős ember csupán ezt tekinti igaz valóságnak! A te életed célja és értelme az, hogy ragadd kezedbe a hatalmat, amelyet, íme, a sors is felkínál neked, hiszen híveid mind esdve kérnek, hogy foglald el a trónt! Mi értelme van a gyerekes ellenvetéseknek, miféle súlya lehet itt az üres szónak, hogy atyád így vagy úgy rendelkezett? Még akkor is a trónt kellene választanod, ha atyád valóban elítélt volna — holott jól tudod, hogy csak a kényszernek engedett, de szívében mást akart. A józan elméjű ember jól tudja, hogy a szentnek nevezett törvényeket furgangos fickók és agyafúrt vének találták ki, s csak arra valók, hogy az erős és okos ember a hasznukat lássa, a maga javára magyarázza valamennyit, és gúzsba kösse velük a gyengéket, az ostobákat! Dőreség az egész. Fel hát, királyi Ráma, dobd el magadtól jámbor gyöngeségedet, és légy az, aminek születtél: keménykezű, vitéz fejedelem, ellenségeid rettegett ostora! Jer, Ráma király, foglald el a trónt!
Ráma hosszan nézett az ősz Dzsáváli szemébe, aztán nyugodtan, lassú szóval így felelt:
— Tiszteletre méltó Dzsáváli, szavaid csábítók, és könnyen megingathatnák a gyöngét. Bölcsességként hangzanak, de megtévesztők, mert csak a bölcsesség álruháját viselik. Nem, Dzsáváli, éppen az, hogy a földi élet oly rövid, és oly bizonytalan, hogy minden megfogható eredménye mihamar marék porrá omlik szét, igen, éppen ez bizonyítja, hogy az igaz valóság nem benne rejlik. Az igaz valóság sejtelme minden tiszta érzésű ember lelkében él, és ha nem tévesztik meg a múló, csalóka látszatok, akkor könnyen felismerheti. És a magasan álló, kiemelkedő férfinak éppen azért kell még sokkal szigorúbban megtartania a törvény szent rendelését, mert magasabban áll a többieknél, és alakja messzire látszik. Példakép az ilyen ember, és a gyöngék, esendők sokasága őhozzá tekint fel útmutatásért, csak az erejéből részesedve tud továbbhaladni az egyenes úton. S ezért a kiemelkedő személy sokszorosan bűnös, ha eltévelyedik, s a maga önös céljaiért elfelejti az igazság örök igéjét. Hiszen ha a bűn fertőjébe bukik, nemcsak ő maga bukik el, hanem magával rántja a sokaságot, mindazokat, akik bízva követték.* Csak a vak önámítás nem látja meg, hogy minden tettünk meghozza következményét, és nincsen hatalom, amely megakadályozhatná a tettek fájának gyümölcsérését. És hiába szóltál bölcsnek tetsző szavakkal, nem téveszthetsz meg engem. Nem tántorodom el a kötelesség és igazság útjáról, akkor sem, ha te lenézel, és más hozzád hasonlók kigúnyolnak érte vagy megvetnek! Az igazságban rejlik minden erő, az uralkodót egyedül az igazság támogatja, ám csak akkor, ha az uralkodó az igazságra támaszkodik. Elég volt a szóból: Ráma megmarad elhatározásánál.
A mindent látó ősz szent, a nagy Vaszistha, mosolyogva fordult Rámához:
— Nagyúr, a tiszteletre méltó Dzsáváli csak próbára akart tenni téged! Azt akarta, hogy mindenek hallják a magasztos bölcsesség igéit ajkadról, amikor elhallgattatod a hamisság szavát.
Dzsáváli mélyen meghajolt.
— Nagyúr, távol álljon tőlem, hogy a megtévesztő hazugság és álokosság tanait valljam. Úgy van, próbára tettelek, és előre tudtam, hogy az ajkadról hangzó igazság tüzében hamuvá ég a tévtanok pelyvája!
* kiemelések tőlünk
Ráma herceg Hanumán vállán ülve harcol Rávana, a démon-király ellen
(festmény papíron, 1820 körül)
(festmény papíron, 1820 körül)
2009. március 25., szerda
Hát nem különös? (Avagy kis hazánk és a Bilderberg-csoport)
Reactionary úr javallatára a Teázóban folytatom aknamunkámat az évi „wellness-hétvégéket” tartó, bizonyára befolyás és jelentőség nélküli emberek társulásával, a Bilderberg-csoporttal kapcsolatban.
Lássunk egy névsort. Nyilván lehet ellenőrizni valahol. Ezen a finn oldalon is szerepelnek.
Egyesek szerint a Bilderberg-csoport semmilyen komoly szereppel nem rendelkezik a világpolitika vagy egyes országok (pl. Magyarország) belpolitikájának folyására. A magam részéről totálisan elutasítom ezt a nem szkeptikus, hanem naív álláspontot. (A teljesen fatalista és betonozott álláspontot szintén, de most éppen nem erről van szó.)
Mármost kiknek a neve merült fel mostanában, mint lehetséges, sőt valószínű kormányfőké? Kiemelnék két nevet: Bokros Lajosét és Surányi Györgyét.
A dolog pikantériája, hogy mindketten tagjai a Bilderberg-csoportnak, amelyről szóló szócikket ma éjjel törlésre jelölte valaki a magyar Wikipédián, feltehetőleg a szabad gondolkodás jegyében.
Különösebben nem izgat, hogy (szélső)balon vagy (szélső)jobbon vagy máshol erről mások mit gondolnak, az izgat, ami engem érdekel. S ha erről történetesen mások ugyanazt vagy majdnem ugyanazt gondolják, az sem zavar, attól még lehet igaz. Önök szerint nem? Csalódnék az autonómiájukban.
A Bilderberg-csoport magyar tagjai a következők:
Járai Zsigmond — a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke és a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, röviden IMF) magyar kormányzója, Kádár Béla — a Magyar Tudományos Akadémia tagja (a kritikátlanul idézett források Magyar Nemzeti Akadémiát írnak, ami Széchenyi korában volt :> ), Kassai Róbert, és akikről mostanában szó van: Surányi György — a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, valamint Bokros Lajos — a Világbank főtanácsadója. Kiket emlegetnek még Magyarországgal viszonylatban? Tom Lantos (Isten nyugosztalja), valamint Soros György és még esetleg mások neve merült fel, mint tagoké, résztvevőké.
Nos, tegnap még olvastam a Surányi Györgyről szóló Wikipédia-szócikk alatt a tényeket, hogy tagja a BB csoportnak, és hogy pontosan mely találkozókon vett részt. Mára a szócikk ezen pontját már a google cache sem hozza. Viszont írjuk be e szavakat a keresőbe: „Azon kevés magyarok egyike”.
Ott még látszik. Mármost ott tények voltak leírva, hogy mely találkozókon vett részt. Az is összeesküvéselmélet? Ugyan-ugyan. Maguknak is javaslom, tessenek szabadon informálódni és gondolkodni.
Idézzünk az Index Holbrooke-kal készült interjújából egy részletet:
„— Tudja, hogy kicsoda Laborc Sándor?
— Nem.
— Ő a magyar titkosszolgálatok új vezetője. Nagy belpolitikai vita kísérte kinevezését, mert a Szovjetunióban, a KGB egyetemén diplomázott. Orbán Viktor, a magyar ellenzék vezetője novemberi amerikai útja után azt mondta, hogy Washingtonban is aggódnak Laborc kinevezése miatt. Ön is találkozott akkor Orbánnal. Tud erről az ügyről bármit is, hallott róla?
— Nem. De egyébként sem akarok beleszólni a magyar belpolitikai vitákba. Az ügy részleteit pedig nem ismerem.
— Igaz az, hogy 1995-ben amerikai külügyminiszter-helyettesként nyomást gyakorolt a magyar kormányra, hogy vezesse be a megszorító intézkedéseket?
— Ez igaz. 1995 tavaszán történt. Daniel Frieddel látogattunk Budapestre, ő most az európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes, és velünk tartott David Lipton pénzügyminiszter-helyettes is. Találkoztunk Horn miniszterelnökkel, Bokros Lajos pénzügyminiszterrel és Surányi Györggyel, a nemzeti bank elnökével. Bokros határozottan egy erős gazdasági csomagot javasolt és mi ebben támogattuk őt. Keserű pirula volt, de Horn bölcsen vállalta. A történelem szerintem bebizonyította, hogy jó döntés volt. Tudom, hogy Bokrost ezért nagyon keményen támadták, de én csodálója vagyok bátorságának és előrelátásának. Bokrost épp olyan nagyra kellene értékelni, mint Bob Rubint értékelik Amerikában. (Robert Rubin amerikai pénzügyminiszter volt 1995-99-ben, irányításával az amerikai gazdaság szárnyalni kezdett — szerk.) Bokros a magyar gazdasági fellendülés atyja. Tudom, hogy rengeteget bántották. Kiheverte azóta?”
Vegyük tehát csak ezt a részletet.
Mit szólnak ahhoz, hogy Holbrooke két egymást követő kérdésre egymást homlokegyenest kizáró válaszokat ad? Két állítás:
Ja, hogy végülis az nem politikai kérdés?
És az a 120-130 ember tényleg csak úgy találkozgat, iszogat.
Hát persze. :–>
Üdvözlettel,
Loxonjuk, a konspiratőr
(Komoly szociológusok szerint bogárlacik, csáthmagdolnák, pokolbélák egyenes ági marxista vagy náci — „azúgyisugyanaz” — leszármazottja, természetesen.)
Lássunk egy névsort. Nyilván lehet ellenőrizni valahol. Ezen a finn oldalon is szerepelnek.
Egyesek szerint a Bilderberg-csoport semmilyen komoly szereppel nem rendelkezik a világpolitika vagy egyes országok (pl. Magyarország) belpolitikájának folyására. A magam részéről totálisan elutasítom ezt a nem szkeptikus, hanem naív álláspontot. (A teljesen fatalista és betonozott álláspontot szintén, de most éppen nem erről van szó.)
Mármost kiknek a neve merült fel mostanában, mint lehetséges, sőt valószínű kormányfőké? Kiemelnék két nevet: Bokros Lajosét és Surányi Györgyét.
A dolog pikantériája, hogy mindketten tagjai a Bilderberg-csoportnak, amelyről szóló szócikket ma éjjel törlésre jelölte valaki a magyar Wikipédián, feltehetőleg a szabad gondolkodás jegyében.
Különösebben nem izgat, hogy (szélső)balon vagy (szélső)jobbon vagy máshol erről mások mit gondolnak, az izgat, ami engem érdekel. S ha erről történetesen mások ugyanazt vagy majdnem ugyanazt gondolják, az sem zavar, attól még lehet igaz. Önök szerint nem? Csalódnék az autonómiájukban.
A Bilderberg-csoport magyar tagjai a következők:
Járai Zsigmond — a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke és a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, röviden IMF) magyar kormányzója, Kádár Béla — a Magyar Tudományos Akadémia tagja (a kritikátlanul idézett források Magyar Nemzeti Akadémiát írnak, ami Széchenyi korában volt :> ), Kassai Róbert, és akikről mostanában szó van: Surányi György — a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, valamint Bokros Lajos — a Világbank főtanácsadója. Kiket emlegetnek még Magyarországgal viszonylatban? Tom Lantos (Isten nyugosztalja), valamint Soros György és még esetleg mások neve merült fel, mint tagoké, résztvevőké.
Nos, tegnap még olvastam a Surányi Györgyről szóló Wikipédia-szócikk alatt a tényeket, hogy tagja a BB csoportnak, és hogy pontosan mely találkozókon vett részt. Mára a szócikk ezen pontját már a google cache sem hozza. Viszont írjuk be e szavakat a keresőbe: „Azon kevés magyarok egyike”.
Ott még látszik. Mármost ott tények voltak leírva, hogy mely találkozókon vett részt. Az is összeesküvéselmélet? Ugyan-ugyan. Maguknak is javaslom, tessenek szabadon informálódni és gondolkodni.
*
Idézzünk az Index Holbrooke-kal készült interjújából egy részletet:
„— Tudja, hogy kicsoda Laborc Sándor?
— Nem.
— Ő a magyar titkosszolgálatok új vezetője. Nagy belpolitikai vita kísérte kinevezését, mert a Szovjetunióban, a KGB egyetemén diplomázott. Orbán Viktor, a magyar ellenzék vezetője novemberi amerikai útja után azt mondta, hogy Washingtonban is aggódnak Laborc kinevezése miatt. Ön is találkozott akkor Orbánnal. Tud erről az ügyről bármit is, hallott róla?
— Nem. De egyébként sem akarok beleszólni a magyar belpolitikai vitákba. Az ügy részleteit pedig nem ismerem.
— Igaz az, hogy 1995-ben amerikai külügyminiszter-helyettesként nyomást gyakorolt a magyar kormányra, hogy vezesse be a megszorító intézkedéseket?
— Ez igaz. 1995 tavaszán történt. Daniel Frieddel látogattunk Budapestre, ő most az európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes, és velünk tartott David Lipton pénzügyminiszter-helyettes is. Találkoztunk Horn miniszterelnökkel, Bokros Lajos pénzügyminiszterrel és Surányi Györggyel, a nemzeti bank elnökével. Bokros határozottan egy erős gazdasági csomagot javasolt és mi ebben támogattuk őt. Keserű pirula volt, de Horn bölcsen vállalta. A történelem szerintem bebizonyította, hogy jó döntés volt. Tudom, hogy Bokrost ezért nagyon keményen támadták, de én csodálója vagyok bátorságának és előrelátásának. Bokrost épp olyan nagyra kellene értékelni, mint Bob Rubint értékelik Amerikában. (Robert Rubin amerikai pénzügyminiszter volt 1995-99-ben, irányításával az amerikai gazdaság szárnyalni kezdett — szerk.) Bokros a magyar gazdasági fellendülés atyja. Tudom, hogy rengeteget bántották. Kiheverte azóta?”
Vegyük tehát csak ezt a részletet.
Mit szólnak ahhoz, hogy Holbrooke két egymást követő kérdésre egymást homlokegyenest kizáró válaszokat ad? Két állítás:
1. „Nem akarok beleszólni a magyar belpolitikai vitákba”
2. „Bokros határozottan egy erős gazdasági csomagot javasolt és mi ebben támogattuk őt.”
2. „Bokros határozottan egy erős gazdasági csomagot javasolt és mi ebben támogattuk őt.”
Ja, hogy végülis az nem politikai kérdés?
És az a 120-130 ember tényleg csak úgy találkozgat, iszogat.
Hát persze. :–>
Üdvözlettel,
Loxonjuk, a konspiratőr
(Komoly szociológusok szerint bogárlacik, csáthmagdolnák, pokolbélák egyenes ági marxista vagy náci — „azúgyisugyanaz” — leszármazottja, természetesen.)
2009. március 21., szombat
Ne örüljenek
Nulladszor. Vegyen mély levegőt, lassan engedje ki, és közben próbálja tudatosítani, hogy ami most történik, az egy folyamatos és végeérhetetlen hipnoterápia része, Ön pedig most éppen a hipnagógia állapotában van. Igen, a Tea-Kör is csak egy rémkép, amely az Ön tudatában merül fel.
Először. A szcientológia egyház már bebizonyította, hogy a pszichiátria gonosz, nácista dolog. [itt és főleg itt] Ezért ne hallgasson rám, és főleg ne másokra, akiknek még annyi jelentőségük sincs, mint nekem. Mivel jelen pillanatban azt képzeli, hogy én az Ön hipnotizőre vagyok, sőt, megbízik bennem, annak ellenére, hogy közlöm Önnel kétes mivoltom, lehetőségem van arra, hogy irányítsam az Ön álmait. Én pedig úgy szeretném az Ön álmait irányítani, hogy maga észrevegye, miféle álomba került. Ne kérdezze, miért. Jobb, ha nem tudja.
Másodszor. Már mások is megírták, hogy Önnek folyamatosan hazudnak. Én is megírom, sőt azt is, hogy ezek a mások is hazudnak Önnek. Ő is. Meg ő is. Ne feledje, hogy Önnek már Az Őszödibeszéd c. ismeretlen szerző által jó előre megírt pamflettel is hazudtak (ld. a második számú bábfilm-részletet, amely bemutatja Önt is), ti. azt kommunikálták Önnek, hogy hazudtak ugyan, de most már őszinték, és eztán is őszinték lesznek. Amit várhat az ilyen rémképektől, az ez (nézze csak végig).
Harmadszor. Az Ön állítólagos élete úgy van berendezve, hogy rászokjon a színészetre és a színészkedés folytatására — a végtelenségig. Le akar szokni. Rendben van. Akkor ne vegye be az újabb hipnotizőrök reinkarnációs utaztatásait. Se a régebbieket. Főleg ne az oligofrénekét, hacsak nem Ön is oligofrén. Örüljön neki, hogy olyat talált olyat, mint én. Legalább bevallom, hogy hipnotizálom.
Negyedszer. Most tudatosítsa magában, hogy amit majd mondanak Önnek, már jó régen ismerős kell legyen.
Ötödször. Mindaz, amit tehet, hogy tudatosítja a lehetséges forgatókönyveket. Ha jó úton jár, megértheti, hogy az élete csakis a szuperhősök csatájában folytatódhat, azon a képernyőn, amit hipnagógiájában lát. Mert Ön — nem tudott róla, de — a demokráciát és az evolúciót „választotta”.
Most ötig számolok visszafelé, és fel fog ébredni. 5... 4... 3... 2... 1... s huss, hipnagógia, demagógia.
Nos, kívánja még ezt? Ugye nem? Ugye, ha szavazófülkébe tuszkolnák, akkor is inkább így cselekedne?
It works.
Most, hogy meggyógyítottam, igyon meg velem egy csésze forró teát.
*
PS: ne higgye azt, hogy a hol náci, hol klerikálfasiszta teakraták gonoszsága alábbhagy. Betették ők már a lábukat Aprajafalvára, méghozzá megmondom hogy. Imígyen:
Hogy e hupikék történetben végül mindig a töpörödöttek győznek? Ne tévessze meg: a filmet egy hipnotizőr barátom rendezte. Én nem véletlenül vágtam le a film végét — csakis az Ön érdekében. S még ha — az Ön számára — úgy is történne, ahogy ez a barátom akarná, jegyezze meg, az erkölcsi győzelem a miénk lesz, megátalkodott gonoszoké.
133
Ezen a szép tavaszi napon nincs is felemelőbb és magasztosabb tennivalónk, mint teljesíteni kongresszusi felajánlásunkat, és emlékezni. Azokra a fenséges és nemes emberekre, mert az emlékezésből energiát és buzdítást nyerhetünk. Fekete István a Zsellérekben szépen megemlékezik a nagyszerű eseményekről és a szép emberekről.
Most egy másik szép, Kosztolyányi Dezsőtől származó részlettel emlékezünk egy percre, hiszen ki tudja, t'án egy éven belül hasonló jelenetek szemtanúi lehetünk a Fővárosban:
„Kun Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután — úgy öt óra felé — a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű — Patz Károly József — meg is találta.
Legalább a Krisztinában ezt beszélték.
2009. március 20., péntek
Demokraták, megvagytok!
Loxon ismét nehéz kérdéssel lepett meg minket: kik a démosz?
Alant láthatók a demokraták, könnyen felismerhetőek arról, hogy legalább 500 Eurós felöltőben állnak.
Emitt alant pedig látható a démosz, más néven a fasiszták, akiket szintén könnyen felismerhetünk: legfeljebb 50 Eurós a kabátjuk.
Alant láthatók a demokraták, könnyen felismerhetőek arról, hogy legalább 500 Eurós felöltőben állnak.
Emitt alant pedig látható a démosz, más néven a fasiszták, akiket szintén könnyen felismerhetünk: legfeljebb 50 Eurós a kabátjuk.
2009. március 19., csütörtök
Tolvajt fogott a Tea-Kör
Hadd osszam meg Önökkel mai, rendkívül fontos felfedezésemet, amely egyben leleplezés is. Először kérem hallgassák meg egy Vivaldi nevezetű talján mesternek ezt a kompozícióját, úgy 0:55-től.
Aztán itt van egy fércmű, bizonyos Arvo Pärt-től, akinek még parókája sincsen, csak egy torzonborz észt. Hallgassák, micsoda enyveskezű egy epigon ez a szőrember plagizátor! (Felháborodik)
Ezt a szerzeményét meg csak azért ajánlom, mert még nem lepleztem le az ősforrást. De ami késik, ügye.
Aztán itt van egy fércmű, bizonyos Arvo Pärt-től, akinek még parókája sincsen, csak egy torzonborz észt. Hallgassák, micsoda enyveskezű egy epigon ez a szőrember plagizátor! (Felháborodik)
Ezt a szerzeményét meg csak azért ajánlom, mert még nem lepleztem le az ősforrást. De ami késik, ügye.
Egyén és nagyság
Voltak nagy szavaink, de lejáratták őket. A piacról a magyar embernek a csalás/átverés jut eszébe, a versenyről a monopóliumok, oligarchák uralma. Szerencsésebb népeknél a piac egyben méltányosságot (fair) is jelent. Ezt mink el sem képzelhetjük.
Ugyanebben a kultúrában a verseny nem valami előre eldöntött eredmény bejelentése, hanem a kiválóság megmutatása. És ez picit sem ellentétes sem a gótikus mentalitással, sem a nemzeti nagysággal, sem a személytelen célok szolgálatával.
A Tűzszekerek története jól ismert, az 1924-es párizsi olimpia brit futóiról szól. A futás egyéni verseny, és valamikor tiszta is volt. Az alábbi részletben a film három típusa látható.
Harold Abrahams egy zsidó atléta, aki bizonyítani akar, le akarja győzni a világot a teljesítményével és professzionalizmusával, akaratával.
Eric Liddell egy skót presbiteránus, aki misszióra indulna Kínába, azonban az Istentől kapott tálentumával jól akar sáfárkodni, és Isten dicsőségére fut. Életét Kínában vesztette el, bár megmenekülhetett volna, de mást mentett, és életét adta érte. Az az egyén, aki vállalja döntései bármily kellemetlen következményeit a hősiességig, szolgál, hivatása van.
Lord Andrew Lindsay egy vidám arisztokrata, aki nagylelkű, számára a futás csak képességei megmutatása, inkább esztétikai tevékenység. Tétje csak annyi, hogy elronthatja önmagáról alkotott képét.
A film eszménye Eric Liddell, és Harold Abrahams a legkevésbé szimpatikus. Előbbi személytelen célt szolgál, utóbbi önmaga hívságát, és a lord a legszimpatikusabb, a szép nagy parkjával. De mindhárom fair egyéniség.
A történet fontos eleme a befejező képsor: Harold Abrahams temetése aki 1934-ben katolizált, és felhangzik a „Jeruzsálem”, Anglia — Blake verse alapján írt — himnusza. (A skót nézők valószínűleg itt mentek ki a filmről.) Majd látjuk a csapatot futni, egymást ösztönözve. A csapatban mindenki egyén, de együtt fut, másért és másért törekszik a fair győzelemre.
Az individuum nagyon is megfér a nagysággal és a gótikával. A verseny tesz naggyá, amely verseny a conditio humana része.
Ugyanebben a kultúrában a verseny nem valami előre eldöntött eredmény bejelentése, hanem a kiválóság megmutatása. És ez picit sem ellentétes sem a gótikus mentalitással, sem a nemzeti nagysággal, sem a személytelen célok szolgálatával.
A Tűzszekerek története jól ismert, az 1924-es párizsi olimpia brit futóiról szól. A futás egyéni verseny, és valamikor tiszta is volt. Az alábbi részletben a film három típusa látható.
Harold Abrahams egy zsidó atléta, aki bizonyítani akar, le akarja győzni a világot a teljesítményével és professzionalizmusával, akaratával.
Eric Liddell egy skót presbiteránus, aki misszióra indulna Kínába, azonban az Istentől kapott tálentumával jól akar sáfárkodni, és Isten dicsőségére fut. Életét Kínában vesztette el, bár megmenekülhetett volna, de mást mentett, és életét adta érte. Az az egyén, aki vállalja döntései bármily kellemetlen következményeit a hősiességig, szolgál, hivatása van.
Lord Andrew Lindsay egy vidám arisztokrata, aki nagylelkű, számára a futás csak képességei megmutatása, inkább esztétikai tevékenység. Tétje csak annyi, hogy elronthatja önmagáról alkotott képét.
A film eszménye Eric Liddell, és Harold Abrahams a legkevésbé szimpatikus. Előbbi személytelen célt szolgál, utóbbi önmaga hívságát, és a lord a legszimpatikusabb, a szép nagy parkjával. De mindhárom fair egyéniség.
A történet fontos eleme a befejező képsor: Harold Abrahams temetése aki 1934-ben katolizált, és felhangzik a „Jeruzsálem”, Anglia — Blake verse alapján írt — himnusza. (A skót nézők valószínűleg itt mentek ki a filmről.) Majd látjuk a csapatot futni, egymást ösztönözve. A csapatban mindenki egyén, de együtt fut, másért és másért törekszik a fair győzelemre.
William Blake: JERUZSÁLEM
Érintették már szent lábak
Anglia ősi, zöld földjét?
Járt-e már Isten Báránya
E táj smaragd legelőjén?
Ragyogta már be isteni fény
Be e borús, dombos tájat?
Épült már itt Jeruzsálem
Vagy csak zord, sátáni árnyak?
Hozzatok hát aranylángot
Vágyak íját és nyilait
Mindent átvágó tűz-kardot
Az Úr tüzes szekereit!
Harcom nem adom fel sosem
Küzdelem lesz ez átkos lét
Míg nem épül Jeruzsálem
Anglia zöld és szent földjén!
Érintették már szent lábak
Anglia ősi, zöld földjét?
Járt-e már Isten Báránya
E táj smaragd legelőjén?
Ragyogta már be isteni fény
Be e borús, dombos tájat?
Épült már itt Jeruzsálem
Vagy csak zord, sátáni árnyak?
Hozzatok hát aranylángot
Vágyak íját és nyilait
Mindent átvágó tűz-kardot
Az Úr tüzes szekereit!
Harcom nem adom fel sosem
Küzdelem lesz ez átkos lét
Míg nem épül Jeruzsálem
Anglia zöld és szent földjén!
(Kántás Balázs fordítása)
Az individuum nagyon is megfér a nagysággal és a gótikával. A verseny tesz naggyá, amely verseny a conditio humana része.
Elhatárolódom!
Az Index annyira jobbratolódik, hogy baloldalát már homály fedi. Az egyik vezető náci publicistája pl. természettudományos vizsgálat tárgyává tenné a szociológusokat:
„Mi az a predátor? Ezt minden négyéves gyerek tudja, csak a Természettudományi Múzeum szakemberei nem: egy pókállkapcsú és szociológusfejű, gonosz űrlény. Legújabb kiállításukon mégsem egy tízszeres életnagyságú Dessewffy Tibort állítottak ki, amint fogókarjával magához ránt egy éppen ötmillió forint alatti tanulmányírási lehetőséget, hanem egy földigilisztát zsákmányoló óriásvarangyot.”
Az evolucionizmus tájékán amúgy is érdeklődő teakraták természetesen minden további nélkül berendeznének egy természettudományi múzeumot szociológusokból, liberális publicistákból, és balos populista politikusokból. Az evolúció vastörvényei szerint lehetne korszakolni, rendszerezni őket.
Házi teakrata szakértőimhez fordulok egy költői kérdéssel: vajon melyik volt korábban, a szociológus, vagy a liberális publicista, és ha azonos tőről fakadnak, akkor hogyan érvényesül a természetes kiválasztódás?
„Mi az a predátor? Ezt minden négyéves gyerek tudja, csak a Természettudományi Múzeum szakemberei nem: egy pókállkapcsú és szociológusfejű, gonosz űrlény. Legújabb kiállításukon mégsem egy tízszeres életnagyságú Dessewffy Tibort állítottak ki, amint fogókarjával magához ránt egy éppen ötmillió forint alatti tanulmányírási lehetőséget, hanem egy földigilisztát zsákmányoló óriásvarangyot.”
Az evolucionizmus tájékán amúgy is érdeklődő teakraták természetesen minden további nélkül berendeznének egy természettudományi múzeumot szociológusokból, liberális publicistákból, és balos populista politikusokból. Az evolúció vastörvényei szerint lehetne korszakolni, rendszerezni őket.
Házi teakrata szakértőimhez fordulok egy költői kérdéssel: vajon melyik volt korábban, a szociológus, vagy a liberális publicista, és ha azonos tőről fakadnak, akkor hogyan érvényesül a természetes kiválasztódás?
Bajusz
Modern teakraták mindig figyelnek a korra és haladnak vele, alkalmazkodnak hozzá, egészen a citrompótlóig. Korunk égető kérdése nyilvánvalóan a bajusz, férfiember éke. Ezért ez ügyben is le kell szögeznem: sokféle bajusz lehetséges, de az enyémet leszámítva, a tökéletes elérhetetlen. Nincs „megváltó” bajusz, sem „refomer” vagy „közgazdász”. Tehát ne tessék ezekben reménykedni. (A bajszos tölgy ritka, de álnéven mégis szerepel a listán.)
Ha pedig bajszos emberekben gondolkodik már a nemzet, akkor tessék komolyan venni a bajusz problémát.
Ha pedig bajszos emberekben gondolkodik már a nemzet, akkor tessék komolyan venni a bajusz problémát.
A Dream within a Dream
Edgar Allan Poe:
Álom az álomban
Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
És ez legyen a búcsúszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem:
Eltűnt reményem csillaga,
Mindegy, nappal vagy éjszaka,
Való volt-e, vagy látomány,
Ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.
Állok viharzó part előtt,
A tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. —
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyü, semmi porszemek.
És könnyezek — és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?
(Kosztolányi Dezső)
2009. március 17., kedd
Egy bölcs uralkodóról
Kr. u. 180-ban, ezen a napon hajtotta békésen örök álomra fejét Marcus Aurelius Antoninus Augustus Caesar, Róma „öt jó császára” közül az utolsó. Uralkodása (161-180) alatt szakadatlan háborúkat vívott a Birodalmat fenyegető különféle ellenségekkel, sikeres hadjáratai közben pedig a filozófus-király ideáját megtestesítő Aureliusnak arra is jutott ideje és ereje, hogy megírja — a minket gyötrő Pojáca, ill. további ún. „politikusok” semmitmondó blogbejegyzéseivel éles ellentétben álló, a sztoikus filozófia harmadik korszakára (Seneca, Epiktétosz) jellemző princípumokra alapozott — Elmélkedéseit, amely műve legkorábban az Önmagához (görögül Ta eisz heauton; latinul Ad se ipsum) címet viselte. Helytörténeti adalékként megemlítendő, hogy a mű tizenkettedik fejezetét Solva-ban — a mai Esztergomban — és környékén írta. A bölcs császár géniusza és Róma hajdanvolt nagysága előtt fejet hajtva idézzünk fel csupán néhányat legmagvasabb gondolatai közül, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül, csak úgy ad hoc szemezgetve a sorok között.
II. 5. Minden órában szigorúan tedd fel, hogy mindenkori ügyeidben római és férfi módjára pontosságra törekvő, mesterkéletlen méltósággal jársz el, s hogy minden más elfogultságtól megszabadítod magad. Ezt eléred, ha minden tettedet úgy intézed, mintha az volna az életben az utolsó: minden léhaság, józan megfontolástól elvonatkozott szenvedélyesség, képmutatás, önzés, sors elleni zúgolódás nélkül. Látod-e, milyen kevés kell ahhoz, hogy boldog, szinte az istenekéhez méltó életet élhessünk! Mert aki ezt betartja, attól az istenek sem kívánnak többet.
II. 13. Nincs szánalmasabb annál az embernél, aki mindent sorban körülvizsgál, a „föld gyomrának” — mint mondják — titkait akarja feltárni, embertársa lelkivilágába próbál találgatással behatolni, s nem veszi észre, hogy elég, ha a benne lakó géniuszt figyeli, s azt tiszteli őszintén. Azt tisztelni pedig annyit jelent, mint tisztán megőrizni a szenvedélytől, léhaságtól, a zúgolódástól amiatt, amit az istenek és emberek velünk tehetnek. Mert ami az istenektől jön, az tiszteletre méltó az ő erényben való felsőbbrendűségük miatt, s kedves a rokoni kapcsolat miatt, ami az emberektől; persze előfordul, hogy ez néha valamiképpen részvétet ébreszt bennünk, mert az emberek nem tudják, mi a jó, mi a rossz. Pedig ez nem kisebb gyarlóság, mint ha valaki nem tudná megkülönböztetni a fehéret a feketétől.
III. 5. Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önző, elfogult vagy szórakozott, ne öltöztesd gondolatodat megtévesztő ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne fogj bele száz dologba. A benned lakozó istenség igazi, érett, közügyek iránt fogékony férfit irányítson, aki római, aki császár, aki mindent elrendezett magában, s így nyugodt lélekkel, minden megkötöttségtől szabadon várja az életből visszahívó kürt szavát, nincs szüksége sem esküre, sem más ember bizonykodására. Ezenfelül derült lelkű, nem szorul külső segítségre, a mások kénye-kedvétől függő lelki békességre. Egyenesnek kell lenni, nem pedig kiegyengetettnek!
IV. 12. Két alapelvet tarts mindig készenlétben: először, csak azt tedd, amit a királyi és törvényalkotó értelem az emberek javára tenned sugalmaz; másodszor, változtasd meg véleményedet, ha olyan valakire akadsz, aki a helyes útra terel és eltántorít balhiedelmedtől. Ennek a nézetváltozásnak az oka azonban mindig az igazságosnak, a közhasznúnak bizonyos valószínűsége legyen, s egyedül ez vezessen, nem pedig az, hogy valami kellemesnek vagy dicsőségszerzőnek látszott.
IV. 20. Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?
IV. 22. Ne kalandozz ide-oda! Bármibe kezdesz, ne térj el az igazságtól, és bárhová visz képzeleted, őrizd meg tisztánlátásodat.
IV. 38. Kutatva vizsgáld az emberek vezérlő értelmét és azt, hogy mit kerülnek, mit keresnek az okosak.
IV. 46. Mindig tartsd emlékezetedben Hérakleitos mondását: a föld halála, ha vízzé lesz, a víz halála, ha levegővé lesz, a levegő halála a tűz és viszont. Gondolj arra az emberre is, aki elfelejtette, hová visz az útja! Gondolj azokra, akik a mindenséget átfogó szellemmel — pedig a lehető legállandóbban érintkeznek vele — ellenkezésbe jutottak, és napról napra előforduló dolgokon megütköznek. Gondolj továbbá arra is, hogy nem szabad úgy cselekednünk és beszélnünk, mintha álomban volnánk — mert úgy tetszik, mintha akkor is cselekednénk és beszélnénk —, sem úgy, ahogyan a gyermekek engedelmeskednek szüleiknek, tisztán csak azzal a megokolással: így kaptuk a parancsot.
IV. 49. Légy, mint a szirtfok, melyet a hullámok folyton csapkodnak; az pedig rendületlenül áll, s körülötte elcsöndesül a habzó forgatag.
V. 7. 7. Az athéniek így imádkoznak: „Adj esőt, adj esőt, kedves Zeus, az athéniek földjére és mezejére.” Vagy így kell imádkozni, egyszerűen, szabad emberhez méltó módon, vagy sehogy.
V. 10. [...] Vess azután egy pillantást kortársaid erkölcsére! Közülük még a legelfogadhatóbbat is alig állja ki az ember, nem is szólva róla, hogy van, aki önmagát is nehezen tudja elviselni. Hogy az anyagnak, időnek, mozgásnak, mozgó tárgyaknak ilyen homályában, piszkában és áradatában mi az, amit becsülni lehet, vagy ami után egyáltalán törekedni lehetséges, nem értem. Mindezzel szemben az a kötelességed, hogy magadat lélekben megerősítve várd be a természetes felbomlást. De nem türelmetlenül, ha késik, hanem e gondolatokban megnyugodva: először, semmi sem érhet, ami nincs a közös természet rendje szerint; másodszor, csak tőlem függ, hogy istenem és szellemem ellenére semmit se kövessek el. Mert nincs ember, aki az ő akaratuk áthágására kényszeríthetne.
V. 21. Tiszteld a világ jelenségei közül a legfőbbet: azt, ami mindent felhasznál, és mindent irányít. Hasonlóképpen tiszteld lényed legfőbb részét: azt, ami az előbbivel egy törzsből fakad. Mert benned is ez használja fel a többi részt, és ez igazgatja éltedet.
V. 30. A mindenség értelme együttműködésre törekszik, tehát az alacsonyabb rendű teremtményeket a magasabb rendűek kedvéért alkotta, a magasabb rendűeket pedig egymással összhangba hozta. Ugye, te is látod, hogyan rendelte egymás alá, egymás mellé a dolgokat, hogyan osztotta ki az egyes dolgok osztályrészét értékük szerint, hogyan hozta egymással egyetértésbe a magasabb rendű lényeket?
VI. 3. Nézz a dolgok mélyére! Sajátos tulajdonságaik vagy értékük egyetlen esetben se kerüljék el figyelmedet.
VI. 31. Ébredj és térj magadhoz, s ha az álomból kizökkenve rájöttél, hogy csak álomképek zavartak, tisztult fővel az élet dolgait is csak álomképeknek tekintsd.
VI. 37. Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak valaha volt, vagy valaha volt, vagy valaha lesz, mert minden egy eredetű és egy formájú.
Forrás(ok): Marcus Aurelius — Elmélkedések (MEK), valamint latinofileknek: MARCI ANTONINI IMPERATORIS
COMMENTARIORUM QUOS IPSE SIBI SCRIPSIT
II. 5. Minden órában szigorúan tedd fel, hogy mindenkori ügyeidben római és férfi módjára pontosságra törekvő, mesterkéletlen méltósággal jársz el, s hogy minden más elfogultságtól megszabadítod magad. Ezt eléred, ha minden tettedet úgy intézed, mintha az volna az életben az utolsó: minden léhaság, józan megfontolástól elvonatkozott szenvedélyesség, képmutatás, önzés, sors elleni zúgolódás nélkül. Látod-e, milyen kevés kell ahhoz, hogy boldog, szinte az istenekéhez méltó életet élhessünk! Mert aki ezt betartja, attól az istenek sem kívánnak többet.
II. 13. Nincs szánalmasabb annál az embernél, aki mindent sorban körülvizsgál, a „föld gyomrának” — mint mondják — titkait akarja feltárni, embertársa lelkivilágába próbál találgatással behatolni, s nem veszi észre, hogy elég, ha a benne lakó géniuszt figyeli, s azt tiszteli őszintén. Azt tisztelni pedig annyit jelent, mint tisztán megőrizni a szenvedélytől, léhaságtól, a zúgolódástól amiatt, amit az istenek és emberek velünk tehetnek. Mert ami az istenektől jön, az tiszteletre méltó az ő erényben való felsőbbrendűségük miatt, s kedves a rokoni kapcsolat miatt, ami az emberektől; persze előfordul, hogy ez néha valamiképpen részvétet ébreszt bennünk, mert az emberek nem tudják, mi a jó, mi a rossz. Pedig ez nem kisebb gyarlóság, mint ha valaki nem tudná megkülönböztetni a fehéret a feketétől.
III. 5. Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önző, elfogult vagy szórakozott, ne öltöztesd gondolatodat megtévesztő ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne fogj bele száz dologba. A benned lakozó istenség igazi, érett, közügyek iránt fogékony férfit irányítson, aki római, aki császár, aki mindent elrendezett magában, s így nyugodt lélekkel, minden megkötöttségtől szabadon várja az életből visszahívó kürt szavát, nincs szüksége sem esküre, sem más ember bizonykodására. Ezenfelül derült lelkű, nem szorul külső segítségre, a mások kénye-kedvétől függő lelki békességre. Egyenesnek kell lenni, nem pedig kiegyengetettnek!
IV. 12. Két alapelvet tarts mindig készenlétben: először, csak azt tedd, amit a királyi és törvényalkotó értelem az emberek javára tenned sugalmaz; másodszor, változtasd meg véleményedet, ha olyan valakire akadsz, aki a helyes útra terel és eltántorít balhiedelmedtől. Ennek a nézetváltozásnak az oka azonban mindig az igazságosnak, a közhasznúnak bizonyos valószínűsége legyen, s egyedül ez vezessen, nem pedig az, hogy valami kellemesnek vagy dicsőségszerzőnek látszott.
IV. 20. Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?
IV. 22. Ne kalandozz ide-oda! Bármibe kezdesz, ne térj el az igazságtól, és bárhová visz képzeleted, őrizd meg tisztánlátásodat.
IV. 38. Kutatva vizsgáld az emberek vezérlő értelmét és azt, hogy mit kerülnek, mit keresnek az okosak.
IV. 46. Mindig tartsd emlékezetedben Hérakleitos mondását: a föld halála, ha vízzé lesz, a víz halála, ha levegővé lesz, a levegő halála a tűz és viszont. Gondolj arra az emberre is, aki elfelejtette, hová visz az útja! Gondolj azokra, akik a mindenséget átfogó szellemmel — pedig a lehető legállandóbban érintkeznek vele — ellenkezésbe jutottak, és napról napra előforduló dolgokon megütköznek. Gondolj továbbá arra is, hogy nem szabad úgy cselekednünk és beszélnünk, mintha álomban volnánk — mert úgy tetszik, mintha akkor is cselekednénk és beszélnénk —, sem úgy, ahogyan a gyermekek engedelmeskednek szüleiknek, tisztán csak azzal a megokolással: így kaptuk a parancsot.
IV. 49. Légy, mint a szirtfok, melyet a hullámok folyton csapkodnak; az pedig rendületlenül áll, s körülötte elcsöndesül a habzó forgatag.
V. 7. 7. Az athéniek így imádkoznak: „Adj esőt, adj esőt, kedves Zeus, az athéniek földjére és mezejére.” Vagy így kell imádkozni, egyszerűen, szabad emberhez méltó módon, vagy sehogy.
V. 10. [...] Vess azután egy pillantást kortársaid erkölcsére! Közülük még a legelfogadhatóbbat is alig állja ki az ember, nem is szólva róla, hogy van, aki önmagát is nehezen tudja elviselni. Hogy az anyagnak, időnek, mozgásnak, mozgó tárgyaknak ilyen homályában, piszkában és áradatában mi az, amit becsülni lehet, vagy ami után egyáltalán törekedni lehetséges, nem értem. Mindezzel szemben az a kötelességed, hogy magadat lélekben megerősítve várd be a természetes felbomlást. De nem türelmetlenül, ha késik, hanem e gondolatokban megnyugodva: először, semmi sem érhet, ami nincs a közös természet rendje szerint; másodszor, csak tőlem függ, hogy istenem és szellemem ellenére semmit se kövessek el. Mert nincs ember, aki az ő akaratuk áthágására kényszeríthetne.
V. 21. Tiszteld a világ jelenségei közül a legfőbbet: azt, ami mindent felhasznál, és mindent irányít. Hasonlóképpen tiszteld lényed legfőbb részét: azt, ami az előbbivel egy törzsből fakad. Mert benned is ez használja fel a többi részt, és ez igazgatja éltedet.
V. 30. A mindenség értelme együttműködésre törekszik, tehát az alacsonyabb rendű teremtményeket a magasabb rendűek kedvéért alkotta, a magasabb rendűeket pedig egymással összhangba hozta. Ugye, te is látod, hogyan rendelte egymás alá, egymás mellé a dolgokat, hogyan osztotta ki az egyes dolgok osztályrészét értékük szerint, hogyan hozta egymással egyetértésbe a magasabb rendű lényeket?
VI. 3. Nézz a dolgok mélyére! Sajátos tulajdonságaik vagy értékük egyetlen esetben se kerüljék el figyelmedet.
VI. 31. Ébredj és térj magadhoz, s ha az álomból kizökkenve rájöttél, hogy csak álomképek zavartak, tisztult fővel az élet dolgait is csak álomképeknek tekintsd.
VI. 37. Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak valaha volt, vagy valaha volt, vagy valaha lesz, mert minden egy eredetű és egy formájú.
Forrás(ok): Marcus Aurelius — Elmélkedések (MEK), valamint latinofileknek: MARCI ANTONINI IMPERATORIS
COMMENTARIORUM QUOS IPSE SIBI SCRIPSIT
Szent Patrik napján
Ilyenkor kicsit megélénkül Írország, meg az USA keleti partja, leginkább Boston. Magam egy korsó (najó, lehet, hogy kettő) Guinness (de lehet, hogy Kilkenny) társaságában ünnepelek (többek közt). Ide már csak egy kopott, ye olde térdcsapkodós nóta jutott. Ha nem szeretik, ma igazán elnézhetik nekem (közben gondoljanak arra, hogy Enya vagy U2 is lehetett volna és mégse).
2009. március 15., vasárnap
Martius idusára emlékezvén
Mars havának (e)idus-a (amely eredetileg a telihold napja volt) nem csak a magyarországi baloldali forradalom miatt emlékezetes, hanem egy ókori — visszavetítve a francia forradalmat követően klasszikussá vált politikai fogalmainkat — szintén baloldali tett miatt is, amely valószínűleg 1848 forradalmárait is inspirálta egy császár- (vö. Caesar) ellenes lázadásra.
Brutus és Cassius tettéről van szó, akiket Dante Júdással együtt Lucifer szájába, a Pokol legmélyére helyezett Comoedia-jában. A Pokolról, annak is Harmincnegyedik Énekéről van szó, amely „a Föld középpontja” címet viseli.
Brutus és Cassius tettéről van szó, akiket Dante Júdással együtt Lucifer szájába, a Pokol legmélyére helyezett Comoedia-jában. A Pokolról, annak is Harmincnegyedik Énekéről van szó, amely „a Föld középpontja” címet viseli.
Denarius of Brutus, Kr. e. 43/42
Fej: Brutus feje, egy őt mint „Imperátort” megnevező felirattal,
valamint Lucius Plaetorius Cestianus pénzverő nevével.
Írás: „a szabadság sapkája” (pileus) két tőr [Brutus és Cassius tőrei] között. A felirat EID[VS] MAR[TIAE], "Március idusa"-ként olvasandó, természetesen J. Caesar meggyilkolására utalva.
Berlin, Pergamon Museum. Credits: Barbara McManus, 2005.
Kulcsszavak: pénzérme, összeesküvés, Julius Caesar.
Adatok forrása
Vergilius így ír Georgica-jában a nagy Caesar haláláról (Georgica I, 466–488):
[...] ille etiam exstincto miseratus Caesare Romam,
cum caput obscura nitidum ferrugine texit
impiaque aeternam timuerunt saecula noctem.
tempore quamquam illo tellus quoque et aequora ponti,
obscenaeque canes importunaeque volucres
signa dabant. quotiens Cyclopum effervere in agros
vidimus undantem ruptis fornacibus Aetnam,
flammarumque globos liquefactaque volvere saxa!
armorum sonitum toto Germania caelo
audiit, insolitis tremuerunt motibus Alpes.
vox quoque per lucos vulgo exaudita silentis
ingens, et simulacra modis pallentia miris
visa sub obscurum noctis, pecudesque locutae
(infandum!); sistunt amnes terraeque dehiscunt,
et maestum inlacrimat templis ebur aeraque sudant.
proluit insano contorquens vertice silvas
fluviorum rex Eridanus camposque per omnis
cum stabulis armenta tulit. nec tempore eodem
tristibus aut extis fibrae apparere minaces
aut puteis manare cruor cessavit, et altae
per noctem resonare lupis ululantibus urbes.
non alias caelo ceciderunt plura sereno
fulgura nec diri totiens arsere cometae.
Forrás: Publius Vergilius Maro in Bibliothecam Augustanam
Két magyar fordításban:
(1)
„[Fényteli fellegeket honnét hajt végül a felszél,
Mit hoz az éji sötét, mire készül a permeteg auster:
Ebben is útmutatód a Nap. Ő, kire fogni ki merné,
Hogy hamisan jósol? Hisz előre jelenti, ha gyászos
Forradalom, furfang, avagy orvul háboru zendül.]
Hisz Rómát is szánta, mikor tőr verte le Caesart,
Mert ragyogó képén vak rozsda futott el azonnal,
Úgy, hogy a vétkes kort már-már örök éj fenyegette.
Tengeri habzat, föld szintén mutatott jelet akkor:
Baljós vészmadarak vijjogtak, rút kutyaszörnyek
Szűköltek. Be sokat láttuk cyclópsi mezőkre
Törni a lánghabos Aetnát is, szétvetve kohóját,
Míg tűz-gömböket ontott és olvadt kövek árját!
Fegyvereket hallott Germánia csengeni mennyből,
És belerázkódtak különös remegéssel az Alpok.
Majd iszonyú szózat szózatlik a néma berekben,
— Hallja a nép — kiaszott vérarcok osonnak a gyászos
Alkonyon át csuda módon, sőt (borzalmas!) a barmok
Szóval szólnak, s áll a folyó, tárul föl a földmély,
Templomainkban az érc, az ivor bús könnyeket izzad.
Tört eszelősen elő s erdőket vitt özönében
Éridanus, folyamok fejedelme, s mind a mezőknek
Nyájait aklostul tovamosta. De szívszomorító
Rostjaival zsigereknek e kor fenyegetni sem átallt;
Vérbe borult a kutak vize, sőt éjente behangzott
Mélyen a városnak szívéig a farkasüvöltés.
S bár derüsen fénylett, villáma nyilallt el az égnek,
Üstökösök pedig oly vészjóslók még sose voltak.”
Lakatos István fordítása
Vergilius összes művei (Magyar Elektronikus Könyvtár, OSZK)
(2)
„Szánta a nap Rómát, amikor meghalt a hatalmas
Caesar, tündöklő arcát rejtette homályba,
rémítette a romlott kort iszonyú örök éjjel.
Akkor a tengerek és földek gyászos jeleikkel
s bajhírlő ebek és baljós madarak fenyegettek.
Hányszor láttuk a Cyclopsok földjére zudulni,
örvénylő tűzzel szétvetve kohóit, az Aetnát,
olvadt sziklát, tűzgömböt görgetni-okádni!
Támadt nagy fegyvercsörgés Germánia-szerte,
tompa, szokatlan rengéssel rázkódtak az Alpok,
s roppant hang zendült meg a csöndes szent ligetekben,
sápadt árnyalakok kószáltak szörnyü csodául
s szóval szóló barmok az éji sötétben, a gyors ár
meghőkölve megállt, föld megnyílt, templomainkban
könnyet sírt az ivor, veriték gyöngyözte az ércet,
és a folyók fejedelme, a tajtékozva kavargó
Pó forgóiban erdőket pörgetve sodort és
nyájakat istállóstul a rónán át. Az időben
mindig rettentőt, soha jót nem igértek a jonhok,
vér buggyant a kutakból, és éjente a dombon
épült városokat felverte a farkasüvöltés.
Több villám soha még nem gyúlt felhőtelen égen,
baljós üstökösök lobogása sem annyiszor addig.”
Lator László fordítása
Internetes forrás
2009. március 14., szombat
Szexizmus VI.
Csak hogy megértsük, milyen bűzös, rothadt világgal fordultak szembe '68 bátor fiai és lányai.
Elhatárolódom!
Sometimes it's hard to be a woman
Giving all your love to just one man
You'll have bad times
And he'll have good times
Doin things that you don't understand
But if you love him
You'll forgive him
Even though he's hard to understand
And if you love him
Oh, be proud of him
Cause after all he's just a man
Stand by your man
Give him two arms to cling to
And something warm to come to
when nights are cold and lonely
Stand by your man
And tell the world you love him
Keep giving all the love you can
Stand by your man
Stand by your man
And show the world you love him
Keep giving all the love you can
Stand by your man
Elhatárolódom!
Sometimes it's hard to be a woman
Giving all your love to just one man
You'll have bad times
And he'll have good times
Doin things that you don't understand
But if you love him
You'll forgive him
Even though he's hard to understand
And if you love him
Oh, be proud of him
Cause after all he's just a man
Stand by your man
Give him two arms to cling to
And something warm to come to
when nights are cold and lonely
Stand by your man
And tell the world you love him
Keep giving all the love you can
Stand by your man
Stand by your man
And show the world you love him
Keep giving all the love you can
Stand by your man
2009. március 13., péntek
Alkalmazkodás és véletlen
Annyit magyarázták evolucionista barátaink az alkalmazkodáson és a véletlenen alapuló fejlődést, minőségi feljavulást, hogy lassan-lassan csak megértettem.
Itt van nekünk ez a nagy problémánk. A Haladás Erői mintha megtorpannának, és nagyon sajnos, de úgy tűnik a vérfarkasok vezérét megválasztják, és hatalomra juthat. Ez nyilvánvalóan a Vég. Alkalmazkodniuk kell a haladóknak az új helyzethez. A választás nem jó, más módon kell eldönteni, kié legyen a kormányzati hatalom. Lehetne örökletes, azonban az nem demokratikus.
A demokrácia — egyenlőség — szellemével és tapasztalatával egyezik és, mint itt sokan elmagyarázták, az evolúciót, a jobb alkalmazkodást segítené, ha a kormányzati tisztséget sorsolással döntenénk el. Ez működött Athénban, működött Velencében. Ki ne akarna olyan szép és gazdag világban élni, mint az antik Athén és Velence? Tehát, választások helyett legyen jövő tavasszal sorsolás.
Itt van nekünk ez a nagy problémánk. A Haladás Erői mintha megtorpannának, és nagyon sajnos, de úgy tűnik a vérfarkasok vezérét megválasztják, és hatalomra juthat. Ez nyilvánvalóan a Vég. Alkalmazkodniuk kell a haladóknak az új helyzethez. A választás nem jó, más módon kell eldönteni, kié legyen a kormányzati hatalom. Lehetne örökletes, azonban az nem demokratikus.
A demokrácia — egyenlőség — szellemével és tapasztalatával egyezik és, mint itt sokan elmagyarázták, az evolúciót, a jobb alkalmazkodást segítené, ha a kormányzati tisztséget sorsolással döntenénk el. Ez működött Athénban, működött Velencében. Ki ne akarna olyan szép és gazdag világban élni, mint az antik Athén és Velence? Tehát, választások helyett legyen jövő tavasszal sorsolás.
2009. március 9., hétfő
El van ez qrva rendesen
Nem a ma gyakori témánkról, a gazdasági bajainkról szólok, nem mintha azok lényegtelenek lennének. Előbb-utóbb csak túl lehetünk rajtuk. Azonban nem pusztán technikaiak: hogyan szervezzük meg az adóztatást, egészségügyet, nyugdíjat, kiket és hogyan segítsen a költségvetés stb.
A gond az, hogy szétesett a magyar politikai társulás. Talán emberemlékezet óta nem is létezik — mert a Rákosi- és Kádár-rezsim világát nem nevezném annak. 1990 nem teremtett politikai társulást, és ha valami lassan ki is alakult, annak bizonyosan vége szakadt az Őszödi Beszéd következmény-nélküliségével és 1023-mal, amikor a kormányzat erőszakot vetett be a rivális politikai táborral szemben. A politikai tárulás ugyanis azon alapul, hogy az esetleges konfliktusokat törvénnyel és/vagy udvariassággal intézzük el.
A csőd lényege, hogy egyre többen mondják fel és egyre nyíltabban a törvények tiszteletét. Köztörvényes bűnözők voltak és lesznek. De ma már az köz pénzén kitermelt értelmiség hirdeti a törények felrugását.
Csőd. A baloldali gondolkodás csődje is, de ez most a legkevésbé megnyugtató. Igen, Rousseau és Proudhon szelleme él, és közpénzen terjesztik.
Balogh Artúr, a Hírszerző egykori bloggere legutolsó bejegyzése:
„Cigány megélhetési bűnözést el kell tűrnötök!
Cigányokra filozófiai és igazságossági értelemben nem vonatkoznak a törvények.
Tulajdonképpen a cigányokat nincs jogotok megbüntetni.
A cigány származású magyar állampolgár büntethetetlen akkor amikor a családja, önmaga létfenntartása érdekében eltulajdonítja mások, vagy a többség javait.
A cigány jogosan lop.
Mivel az alkotmány szerinti cigányokra vonatkozó tételt a többség , az országgyűlés nem foganatosítja ezért minden ami az alkotmányba van minden kötelesség a cigányokra jogilag nem vonatkozhat.
Mivel minden törvény az alkotmányból ered ami nem érvényes a cigányságra, Így semmilyen törvény szerint nem büntethető a cigány származású magyar állampolgár.
Jelen pillanatban a cigányoknak csak kötelességét hangoztatja a Náci propaganda de Az alapvető jogairól a Náci hagyományokhoz híven hallgat.
Az a Náci propaganda, amely a proli nép körében rendkívül hatékony.
Úgy ,hogy a szűk látókörű többségnek üzenem, hogy először tegyék meg az ő kötelességüket azután kérjék számon a cigányokon.
A Magyar Gárda meg ha meg akarja oldani a cigányokkal kapcsolatos problémákat akkor nem Tatárszengyörgyön kell gyilkosságra buzdítani a jó népet, hanem azért kellene masírozni, hogy a cigányokkal kapcsolatos alkotmányos jogokat a Tisztelt Ház tartsa be!
Árja Bayer Zsoltinak meg nem a Náci fajelméletet kéne terjesztenie hanem a demokráciát .
A múltkor már tartottam Árja Bayer Zsoltnak előadást a demokráciáról négyszem közt , Úgy látszik nehéz szegénykém felfogása.
Úgy látom a többség, a Magyar Gárdával és Árja Bayer Zsolttal együtt nem lesz képes hatályba léptetni a cigányok jogos követelését ezért azt ajánlom , hogy tűrjétek el a megélhetési bűnözést a cigányság részéről !
...
Visszatérve a cigányok megélhetési önsegélyezésére, ami egyáltalán nem lopás, Nos ezzel kapcsolatban a Kuruc . Infonak arról kellene harsognia , hogy a cigányok jól teszik ha önsegélyeznek mivel az állam nem tartja be velük szembe a kötelezettségét.
Cigánybűnözés helyett jó lenne ha cigányönsegélyezés szóösszetételt használnának ha már annyira becsületes lovagok.”
Miközben 20 éve a szép és igazságos társadalomról beszélnek, a legkisebb emberi jogsértéseket kutatva jeremiádákkal reagálva azokra, ha nem a NATO csapatok behívásával, a legmélyebbre süllyesztették az ország népét. A legnemesebb érveket használták a legalantasabb vágyak igazolására.
De hogy legalább maguk csiszolódjanak:
A gond az, hogy szétesett a magyar politikai társulás. Talán emberemlékezet óta nem is létezik — mert a Rákosi- és Kádár-rezsim világát nem nevezném annak. 1990 nem teremtett politikai társulást, és ha valami lassan ki is alakult, annak bizonyosan vége szakadt az Őszödi Beszéd következmény-nélküliségével és 1023-mal, amikor a kormányzat erőszakot vetett be a rivális politikai táborral szemben. A politikai tárulás ugyanis azon alapul, hogy az esetleges konfliktusokat törvénnyel és/vagy udvariassággal intézzük el.
A csőd lényege, hogy egyre többen mondják fel és egyre nyíltabban a törvények tiszteletét. Köztörvényes bűnözők voltak és lesznek. De ma már az köz pénzén kitermelt értelmiség hirdeti a törények felrugását.
Csőd. A baloldali gondolkodás csődje is, de ez most a legkevésbé megnyugtató. Igen, Rousseau és Proudhon szelleme él, és közpénzen terjesztik.
Balogh Artúr, a Hírszerző egykori bloggere legutolsó bejegyzése:
„Cigány megélhetési bűnözést el kell tűrnötök!
Cigányokra filozófiai és igazságossági értelemben nem vonatkoznak a törvények.
Tulajdonképpen a cigányokat nincs jogotok megbüntetni.
A cigány származású magyar állampolgár büntethetetlen akkor amikor a családja, önmaga létfenntartása érdekében eltulajdonítja mások, vagy a többség javait.
A cigány jogosan lop.
Mivel az alkotmány szerinti cigányokra vonatkozó tételt a többség , az országgyűlés nem foganatosítja ezért minden ami az alkotmányba van minden kötelesség a cigányokra jogilag nem vonatkozhat.
Mivel minden törvény az alkotmányból ered ami nem érvényes a cigányságra, Így semmilyen törvény szerint nem büntethető a cigány származású magyar állampolgár.
Jelen pillanatban a cigányoknak csak kötelességét hangoztatja a Náci propaganda de Az alapvető jogairól a Náci hagyományokhoz híven hallgat.
Az a Náci propaganda, amely a proli nép körében rendkívül hatékony.
Úgy ,hogy a szűk látókörű többségnek üzenem, hogy először tegyék meg az ő kötelességüket azután kérjék számon a cigányokon.
A Magyar Gárda meg ha meg akarja oldani a cigányokkal kapcsolatos problémákat akkor nem Tatárszengyörgyön kell gyilkosságra buzdítani a jó népet, hanem azért kellene masírozni, hogy a cigányokkal kapcsolatos alkotmányos jogokat a Tisztelt Ház tartsa be!
Árja Bayer Zsoltinak meg nem a Náci fajelméletet kéne terjesztenie hanem a demokráciát .
A múltkor már tartottam Árja Bayer Zsoltnak előadást a demokráciáról négyszem közt , Úgy látszik nehéz szegénykém felfogása.
Úgy látom a többség, a Magyar Gárdával és Árja Bayer Zsolttal együtt nem lesz képes hatályba léptetni a cigányok jogos követelését ezért azt ajánlom , hogy tűrjétek el a megélhetési bűnözést a cigányság részéről !
...
Visszatérve a cigányok megélhetési önsegélyezésére, ami egyáltalán nem lopás, Nos ezzel kapcsolatban a Kuruc . Infonak arról kellene harsognia , hogy a cigányok jól teszik ha önsegélyeznek mivel az állam nem tartja be velük szembe a kötelezettségét.
Cigánybűnözés helyett jó lenne ha cigányönsegélyezés szóösszetételt használnának ha már annyira becsületes lovagok.”
Miközben 20 éve a szép és igazságos társadalomról beszélnek, a legkisebb emberi jogsértéseket kutatva jeremiádákkal reagálva azokra, ha nem a NATO csapatok behívásával, a legmélyebbre süllyesztették az ország népét. A legnemesebb érveket használták a legalantasabb vágyak igazolására.
De hogy legalább maguk csiszolódjanak:
A végső dolgokról
Noha Loxon óhaja a zsidó tematikájú írások csökkentése volt nemrég, veszem a bátorságot és egy rövid poszt erejéig — jóllehet csupán közvetetten, a szerző származása révén — mégis érintem a kérdést. Hogy ne vádolhassa Körünket senki azzal, hogy szándékosan híres/hírhedt alakokat citálunk ide és rajtuk köszörüljük amúgy is borotvaéles klaviatúráinkat, most az általam kedvelt és nagyrabecsült Otto Weininger néhány aforizmáját tárnám a nagyérdemű elé, amelyek ezúttal nem a zsidóságról, hanem sokkal lényegibb problémákról szólnak. A szövegek németül és angolul is elérhetőek ezen az oldalon.
Ha az ember születésekor nem veszítette volna el magát, akkor nem kellene magát újra keresnie és magához térnie.
»A világ az én képzetem« — hogy ez egy örök, megcáfolhatatlan igazság, annak kell, hogy legyen valami oka. Mindazok a dolgok, amiket látok, nem tárják elém a teljes igazságot, tekintetem elől mindig eltakarják a legfőbb létet. Amikor megszülettem, ezt az önámítást és látszatot követeltem magamnak. Amikor világra akartam jönni, lemondtam arról, hogy egyedül az igazságot akarjam. A dolgok csupán jelenségek, azaz mindig csak szubjektivitásomat tükrözik vissza.
Addig él az ember, amíg vissza nem tér az Abszolútumhoz vagy a Semmihez. Ő maga határozza meg szabadon jövőbeli életét: vagy Istent választja vagy a Semmit. Vagy megsemmisíti önmagát, vagy megteremti magát az örök életre. Egy kettős folyamat lehetséges a számára: az egyik az örök élethez (a tökéletes bölcsességhez és világossághoz, egy az igaz és a jó ideájának tökéletesen megfelelő állapothoz), a másik az örök megsemmisüléshez vezet. De mindig a két irányvonal valamelyike felé tart: nincs harmadik.
A dualizmus abban áll, hogy az általunk gondolt érzeteket nem mi teremtjük.
Ha az ember születésekor nem veszítette volna el magát, akkor nem kellene magát újra keresnie és magához térnie.
*
»A világ az én képzetem« — hogy ez egy örök, megcáfolhatatlan igazság, annak kell, hogy legyen valami oka. Mindazok a dolgok, amiket látok, nem tárják elém a teljes igazságot, tekintetem elől mindig eltakarják a legfőbb létet. Amikor megszülettem, ezt az önámítást és látszatot követeltem magamnak. Amikor világra akartam jönni, lemondtam arról, hogy egyedül az igazságot akarjam. A dolgok csupán jelenségek, azaz mindig csak szubjektivitásomat tükrözik vissza.
*
Addig él az ember, amíg vissza nem tér az Abszolútumhoz vagy a Semmihez. Ő maga határozza meg szabadon jövőbeli életét: vagy Istent választja vagy a Semmit. Vagy megsemmisíti önmagát, vagy megteremti magát az örök életre. Egy kettős folyamat lehetséges a számára: az egyik az örök élethez (a tökéletes bölcsességhez és világossághoz, egy az igaz és a jó ideájának tökéletesen megfelelő állapothoz), a másik az örök megsemmisüléshez vezet. De mindig a két irányvonal valamelyike felé tart: nincs harmadik.
*
A dualizmus abban áll, hogy az általunk gondolt érzeteket nem mi teremtjük.
2009. március 6., péntek
Régi képek
USS Los Angeles, lánynevén ZR-3,
Berlin, 1924. szeptember
(az I. világháború utáni német háborús jóvátétel részeként lett az amerikai flotta része... így kaptak zeppelint a franciák és az olaszok is...)
2009. március 4., szerda
Liberális faji politika?
Reactionary úr Tölgy árokásását folytatta, Loxon pedig az övét.
Előre jelzem, hogy magam részéről inkább kevesebb írást szeretnék látni zsidó-tematikában, mint többet, valamint hogy sem Postás Józsit nem gondolom felsőbbrendűnek Ludwig Wittgenstein-nél, sem Naftali Krauszt nem helyezném Alfred Rosenberg fölé. Mindazonáltal voltak, akik Gobineau-t követően a faji témára nagy súlyt fektettek, mégpedig, ahogy az alábbiakból majd talán kitűnik, nem csupán „egyik (ti. »árja«) oldalon”, hanem „a másikon” is (gy. k. zsidóság).
Kiváncsian várjuk olvasóink megfejtését, hogy — jóval a nemzetiszocialisták „árjatörvényeit” megelőzően — hol olvashatták európaiak e sorokat.*
„A jövő embere kevert fajú lesz. A manapság ismert népfajok és társadalmi osztályok — a kellő tér, idő és az előítéletek hiánya miatt — fokozatosan eltűnnek. A jövőben egy megjelenésében az ókori egyiptomiakra hasonlító eurázsiai-negroid faj a népek különbözőségét az egyének különbözőségével váltja fel.”
„Ahelyett, hogy az európai zsidóság megsemmisült volna, Európa, akarata ellenére, ezen mesterséges kiválasztás eljárásával e népet a jövő vezérnemzetévé nevelte ki. Nem csoda tehát, hogy ez a gettóbörtönből kiszabadult nép Európa szellemi nemessége lett. Hála a Gondviselésnek, Európa ajándékba kapta ezt az új, szellemien nemes népfajt. Ez a zsidók emancipációjának köszönhetően történt, épp akkor, amikor Európa feudális arisztokráciája lezüllött.”*
* (Fordításunk hitelesítéséhez ismernünk kellene az eredeti [német nyelvű] szöveget is — valószínűleg helyes.)
Mr. Pharmacist ezúttal kimarad a játékból, minthogy a megoldással kapcsolatosan már értekeztünk. A többieknek viszont elárulhatom, hogy a megfejtéshez vezető úton segítségükre lehet az alábbi zászló is:
Előre jelzem, hogy magam részéről inkább kevesebb írást szeretnék látni zsidó-tematikában, mint többet, valamint hogy sem Postás Józsit nem gondolom felsőbbrendűnek Ludwig Wittgenstein-nél, sem Naftali Krauszt nem helyezném Alfred Rosenberg fölé. Mindazonáltal voltak, akik Gobineau-t követően a faji témára nagy súlyt fektettek, mégpedig, ahogy az alábbiakból majd talán kitűnik, nem csupán „egyik (ti. »árja«) oldalon”, hanem „a másikon” is (gy. k. zsidóság).
Kiváncsian várjuk olvasóink megfejtését, hogy — jóval a nemzetiszocialisták „árjatörvényeit” megelőzően — hol olvashatták európaiak e sorokat.*
„A jövő embere kevert fajú lesz. A manapság ismert népfajok és társadalmi osztályok — a kellő tér, idő és az előítéletek hiánya miatt — fokozatosan eltűnnek. A jövőben egy megjelenésében az ókori egyiptomiakra hasonlító eurázsiai-negroid faj a népek különbözőségét az egyének különbözőségével váltja fel.”
„Ahelyett, hogy az európai zsidóság megsemmisült volna, Európa, akarata ellenére, ezen mesterséges kiválasztás eljárásával e népet a jövő vezérnemzetévé nevelte ki. Nem csoda tehát, hogy ez a gettóbörtönből kiszabadult nép Európa szellemi nemessége lett. Hála a Gondviselésnek, Európa ajándékba kapta ezt az új, szellemien nemes népfajt. Ez a zsidók emancipációjának köszönhetően történt, épp akkor, amikor Európa feudális arisztokráciája lezüllött.”*
* (Fordításunk hitelesítéséhez ismernünk kellene az eredeti [német nyelvű] szöveget is — valószínűleg helyes.)
Mr. Pharmacist ezúttal kimarad a játékból, minthogy a megoldással kapcsolatosan már értekeztünk. A többieknek viszont elárulhatom, hogy a megfejtéshez vezető úton segítségükre lehet az alábbi zászló is:
2009. március 3., kedd
Beszélgessünk az antiszemitizmusról
Folytatom Tölgy árokásását.
A konzervatívok/jobboldaliak rendre megkapják az „antiszemita” jelzőt, ha van rá ok, ha nincs (sapka és annak hiányának esete). A jobbosokkal azért nem állunk szóba, nem vitázunk velük, mert antiszemiták. Ezért érvelni nem szükséges velük szemben, csak le kell nyomni őket.
A mai napra a Tea-kör olvasói számára kiválogattam néhány penetráns antiszemita kijelentést, csemegézés céljából. Mindenki egyet találhat, kitől származnak:)
„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidóság világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz."
„A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehetett más isten. A pénz az ember valamennyi istenét lealacsonyítja és áruvá változtatja. A pénz minden dolgok általános, önmagáért konstituált értéke. Ezért megfosztotta az egész világot, az emberek világát éppen úgy, mint a természetet, sajátos értékétől. A pénz az ember létezésének tőle elidegenült lényege, és ez az idegen lényeg uralkodik rajta, és ő imádja azt. A zsidók istene elvilágiasodott, világistenné vált.”
„Itzig báró”
„Zsidó nigger”
„Zsíros zsidó, aki brillantinnal és olcsó ékszerekkel igyekszik leplezni mivoltát.”
„Most már teljesen világos előttem, hogy XY, miként fejformája és a hajzata is bizonyítja, azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). Nos, a zsidóságnak és a germánságnak efféle egyesülése a négerszerű alap szubsztanciájával szükségképpen fura produktumot hoz létre.”
Külön feladvány az, hogy az utóbbi négy megnyilvánulás kinek lett címezve (azaz, kicsoda XY). [Tölgyet megkérjük, ne nyilatkozzon rögvest:)]
A konzervatívok/jobboldaliak rendre megkapják az „antiszemita” jelzőt, ha van rá ok, ha nincs (sapka és annak hiányának esete). A jobbosokkal azért nem állunk szóba, nem vitázunk velük, mert antiszemiták. Ezért érvelni nem szükséges velük szemben, csak le kell nyomni őket.
A mai napra a Tea-kör olvasói számára kiválogattam néhány penetráns antiszemita kijelentést, csemegézés céljából. Mindenki egyet találhat, kitől származnak:)
„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidóság világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz."
„A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehetett más isten. A pénz az ember valamennyi istenét lealacsonyítja és áruvá változtatja. A pénz minden dolgok általános, önmagáért konstituált értéke. Ezért megfosztotta az egész világot, az emberek világát éppen úgy, mint a természetet, sajátos értékétől. A pénz az ember létezésének tőle elidegenült lényege, és ez az idegen lényeg uralkodik rajta, és ő imádja azt. A zsidók istene elvilágiasodott, világistenné vált.”
„Itzig báró”
„Zsidó nigger”
„Zsíros zsidó, aki brillantinnal és olcsó ékszerekkel igyekszik leplezni mivoltát.”
„Most már teljesen világos előttem, hogy XY, miként fejformája és a hajzata is bizonyítja, azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). Nos, a zsidóságnak és a germánságnak efféle egyesülése a négerszerű alap szubsztanciájával szükségképpen fura produktumot hoz létre.”
Külön feladvány az, hogy az utóbbi négy megnyilvánulás kinek lett címezve (azaz, kicsoda XY). [Tölgyet megkérjük, ne nyilatkozzon rögvest:)]
2009. március 2., hétfő
„Labanc” portrék — Tinódi Sebestyén
Ferenczi Zoltán: Tinódi Sebestyén.*)
— részletek —
Hihetőleg már 17-18 éves korában, tehát első ifjúságában, enyingi Török Bálint szolgálatába állott, kinek környezetében az akkori történeti nagy élet közepébe jutott, és kinek utóbb egyéb szolgálatai mellett, lantosa, udvari költője lett. Minden szolgálatában annál inkább kitűnt hűségével, mert az az egyik erkölcsi alapelve volt, hogy »aki urat szolgál, hívségét fogadja, vagy nyeri vagy veszti, de híven szolgálja« s így történt, hogy e szolgálatban balkezén, mint látszik, valamely török csetepatéban, jelentékenyen megsebesült.
* * *
Politikai pártállása szerint állandóan Ferdinánd híve volt és maradt; éppen ezért a Ferdinánd alatti nemzeti egységet, összetartást hirdeti, mint az Isten segítségén kívül az egyetlen módot a török kiűzésére; és midőn úgy látszik, hiába minden intés, ő is csak az Istentől várja sorsunk javulását. Ebben kora általános vallásos hitének hódol éppen úgy, mint abban, hogy a reánk mért csapásokat elfajulásunk büntetésének mondja; csakhogy kevesebb erővel és nem oly zordon Jeremiási feddéssel, mint más protestáns énekíróink. Emellett minden ízében magyar; megrója a hibát, elismeri az ég vagy a törvény igazságos büntetését; de még Balassi Menyhártnál sem bírja elnyomni részvétét és azt, hogy érdemét pár szóval legalább ki ne emelje.
* * *
Noha az uraktól függ s asztaluknál énekelte vagy szavalta műveit, a kárhoztató szót, a megrovást nyíltan szemükbe mondja, vallásosságra, a szegény nép iránti kíméletre, szeretetre, összetartásra, józanságra, fegyelemre buzdítja őket s alkalom szerint nem hallgatja el véleményét a királlyal szemben sem, ami mindenesetre nem csekély erkölcsi erő tanújele.
* * *
A korabeli vitézek és hős urak előtt pedig kedvességét emelte az, hogy ő, ki maga is ifjú korában vitézkedett, sokra becsüli, első helyre teszi a személyes bátorságot; ezért legtöbbször oly tetteket énekel meg, tart lantjához legméltóbbaknak, melyekből a hős bátorsága, egyéni hősiessége emelkedik ki. Nem oly vonás-e ez is, minőt legrégibb adataink hagytak ránk énekeseinkről; de egyszersmind nem igazi magyaros vonás-e ez? Már legelső énekeiben, a Dávidról és Juditról szólókban, ilyet énekel meg s ilyenekkel kíván buzdítani; mert a vallásosságban, az Istenbe vetett hiten kívül ebben és az összetartásban találja a haza megmentése legfőbb eszközét.
Tinódi címere
*
„1553-ban Kolozsvárra költözött, hol egyéb kisebb munkáin kívül, »Erdélyi historiá«-ját versben mint a többit, megírván, ezt némely más dolgozataival együtt »Chronica, Tinódi Sebestyén szerzése. Kolozsvárott. 1554.« címmel két könyvben közrebocsátotta a Hoffgrefnél, 4-rét; s Ferdinánd királynak ajánlotta, kiről mondja »Sok malaszttal szeret engem, hogy különb-különb fejedelmeknek, császároknak, királyoknak, hercegeknek hadokat, viadalmokat, rhytmus szerint, magyar nyelven énekben szép nótákkal énekelni tudom.« Mily magas figyelemmel volt Ferdinánd Tinódi történeti énekei iránt, onnan tűnik ki, hogy az Egervár viadaláról való éneket, udvari történetírója, Zsámboki által deákra fordíttatta volt. (…) Tinódi nem csak a legtermékenyebb volt XVI. századbeli dalnokaink között, hanem mint rímes krónikák írója a legfontosabb is, és korának eseményeire egyik legtekintélyesebb kútfő, melyből egykorú s újabb történetírók bizton merítettek. Nincs is történetírónk, ki nagyobb pontossággal, igazságszeretettel és részrehajlatlansággal közlené fáradságos gonddal és utánjárással szemtanuktól szerzett és értelmesen összefüggesztett adatait. Azért nála nem annyira valódi költészetet, mint történeti-elbeszéléseket kell keresnünk, melyek a historiai hűség mérfokát mindenütt megütik, miként ezt Tinódi maga is nyíltan kijelenti: »Igazmondó, jámbor vitézekről értekeztem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam.«”
*
„Függelék”
_______
AZ HATALMAS
ÉS FELSÉGES FERDINANDUS-
nak, Rómaságnak, Magyarországnak,
Csehországnak etc. Királyának,
énnékem kegyelmes és
kegyös uramnak holtomig való
hív szolgálatomat.
AZ HATALMAS
ÉS FELSÉGES FERDINANDUS-
nak, Rómaságnak, Magyarországnak,
Csehországnak etc. Királyának,
énnékem kegyelmes és
kegyös uramnak holtomig való
hív szolgálatomat.
Felségös és kegyelmes uram! Nyilván vagyon az atya úristennek hatalmassága és jó volta, hogy az halandó emböröket életikre nem az ű érdemökből, hanem az ű irgalmasságos jó voltából külömb-külömb ajándokival szerette és meglátogatta. Engömet es az ű kegyelmességéből közzűlök ki nem hagyott, semmissé nem tött, kiért adok nagy hálát ű felségének, hogy engömet sok javával szeretött; az többi közt oly malaszttal, tudománnyal szeretött, hogy külemb-külömb fejedelmeknek, császároknak, királyoknak, hercegöknek hadokat, vijadaljokat ritmus szerént magyar nyelvön énökbe szép nótákval énökleni tudom szörzeni. No azért felségös és kegyelmes uram! ezt gondolám magamba, hogy ez szegin Magyarországba az pogán terek császár miatt lött sok veszödelmekbe, és az felségöd vitézinek elesésökbe és vitézségökbe, nyereségökbe Cronikába beírnék, kivel felségödnek hív szolgálatomat jelönteném és kedvét lelném: mert jól tudom az bölcs fejedelmeknek erkölcsöket, hogy minden újságnak írását örömest látják és olvassák. Vagy nyereség avagy veszteség, de róla megemléközni gyönyörűség. Tanúbizonság erről az tengör vizébe Éneás társait mint bíztatja volt, hogy az ott való nyomorúságok végre emléközetre öröm lészön. Azért ez fél országban az Dunán napkelet felől Magyarországba történt csudákat, hadakat, veszödelmüket, nyereségöket es valami részébe beírtam, az időnek nehézségéjért ez keveset Kolozsváratt megnyomtattam. Kit te Felségödnek idvességére, tisztösségére, minden jó szerencséjére ajánlottam, tulajdonítottam és ajándékoztam. Annak okájért könyörgés- és alázatosképen kéröm te felségödet, mint kegyelmes Uramat, Patronosomat és kegyös Királyomat, hogy ez én kis könyvecskémet, ajándékomat kegyelmesön vegye te felséged és fogadja. Ha pedig ez én irásomba vagy tudatlanságomból, avagy másnak gonoszúl magyarázásából oly vétök volna, ki te felségödnek nem tetszenék, azt az úristenért és az te kegyelmességödért énnéköm szegín méltatlan szolgádnak megbocsássad, és ezt jó nevön fogadjad, kiben nincsen semmi kétségöm. Úristen lássa te felségödet ű szent ajándékával, szent malasztjával, egészségvel, minden pogán ellenségöd ellen bölcs értelömmel való jó szerencsével, kivel ez földön az te országidat bódogul bírhassad, alattad való népedet oltalmazhassad és megtarthassad Ámen. Én enmagamat minden engedelmességvel te Felségödnek mint kegyelmes uramnak alázatosan ajánlom.
Kolozsvárból, Bőjtmás hónak XIIII. napján úr születése után 1554 esztendőben.
*) Forrás: A régi magyar költészet, I. kötet. (Remekírók képes könyvtára sorozat, Lampel Róbert cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása. Budapest, é. n.)
*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
