Sok-sok évvel ezelőtt az első számú demokráciában, mindannyiuk mintaképében járva éppen Manhattan-ben lődörögtem, amikor is észrevettem egy feketét, aki shell game-mel szórakoztatta és csalta meg a népet. Akkoriban ez mindennapos volt a budapesti Moszkva téren is, csak egy másik kisebbség művelte. Mivel e téren gyakran átjárok, alaposan megfigyelhettem a játékot: a beetető embert, a figyelőket, és a játékos trükkjeit. Ezek után nem volt nehéz feladat a fekete kolléga kezét követni. Nyertem 20 pénzt, de nem mertem elvenni. Neki is voltak figyelői, beetetői, és aki járt már arra, az tudja miről beszélek.
A mágus tevékenységének lényege a zavarkeltés. Elébb felcsigázza az érdeklődést, hiszen a beetető emberek könnyen nyernek, így a nép gyermeke is könnyűnek találja a játékot. Azonban amikor beszáll, akkor nemcsak folyamatosan beszélnek hozzá, hadonásznak a segédek, de a mágus is gyorsabb és trükkösebb lesz. A beetetett játékos a fejét-szemét kapkodja, és lövése nincs arról, hol is van a kis szivacslabda. A zavarodottsága eredményeképpen pénzét veszti, amit esetleg egy újabb és újabb körrel igyekszik visszaszerezni. Hiába.
Valami ilyesmi jutott apámfia eszébe a létező magyar demokráciáról. Most sokan a kiábrándítóan semmitmondó Churchill-idézettel válaszolhatnak, vagy a népuralom valamilyen szép megfogalmazásával. Hát kérem, én meg az Őszödi beszéddel válaszolok, és azzal, ami utána következett: trükkök százai és hazudozás éjjel-nappal. Ezeket még azzal sem lehet menteni, hogy értünk, a népért történtek, hiszen lassan 3 éve mi (én főleg!) fizetünk, mint a katonatiszt. És a trükkök százait és hazudozását beismerő miniszterelnök nem pusztán maradt a székében, de sok értelmiségi a védelmére is kelt. Eljött 2008 ősze, gyakorlatilag államcsőd, az országot gondnokság alá helyezték. Azóta nem érdemes „felelős magyar kormányról” beszélni, a minap járt itt a főhatalom képviselője. 2008 őszén hallhattuk Magyarország miniszterelnökétől, ki mindenki és mi minden felelős a kialakult bajokért, ő azonban alig-alig.
De értelmes-e általában a létező demokráciában „felelős kormányról” beszélni, ami eleink vágya volt? A felelős kormány gondolata a szerződéselméletek hozománya: aki nem felelős, az a despota és zsarnok, míg a jó kormányzás felelős az alattvalók előtt, azok elszámoltathatják. Ha valaki elkúrta, akkor számonkérik rajta, kisiskolás korától kezdve.
A jóléti állam és az egyéni felelőtlenség összekapcsolása régi megfigyelés, most nem erről van szó. Hanem a kormányzati, hatalmi felelőtlenségről, amit bizony eleink despotizmusnak, zsarnokságnak és hasonlóknak neveztek. A felelősség eltűnt, csak a fejünket kapkodjuk keresve a felelősség kis szivacslabdáját.
— Másrészt kedvencünk a komplexitásra hivatkozás.
— Harmadrészt, talán az egyik legfontosabb a magát önkormányzóként tételező demokráciában a hatalom átruházásának érve: a Leviathánban Hobbes érvel azzal, hogy a főhatalom minden tettének értelmi szerzői a szerződő egyének, és mivel az ember nem képes elnyomni önmagát, a főhatalom sem nyomhatja el a polgárait. Magyarul: ki a felelős az irdatlan államadósság gyors felhalmozásáért? A kormány és a Pojáca biztosan nem, hiszen nem magukra költötték, hanem a polgároknak osztották szét (többé-kevésbé). A polgárok biztosan nem, hiszen azok egy fillér államadósságot nem vettek fel, alá nem írtak semmit, és senkit ezzel a céllal nem bíztak meg. Akkor ki? Sem a kormányzat, sem a nép nem felelős. A dolgok csak úgy megtörténnek.
— Végül, a pártok kormányzása és a demokrácia nemcsak a sokszor emlegetett demagógok, hanem a szofisták uralmát is elhozta. Nincs igazság, sem józan ész, a Pojáca mellett is találnak nagyon-nagyon-nagyon jó érveket, ahogyan a D 209-es mellett is találtak, részben az önkéntes-lelkes értelmiségiek, részben a szakértő politikai marketing-cégek, a hivatásos hazudozók.
Ebben a világban virágzanak realistáink, akik szerint, miként az „itt a piros, hol a piros”-ban, csak a cash flow valóságos.
A jóléti állam és az egyéni felelőtlenség összekapcsolása régi megfigyelés, most nem erről van szó. Hanem a kormányzati, hatalmi felelőtlenségről, amit bizony eleink despotizmusnak, zsarnokságnak és hasonlóknak neveztek. A felelősség eltűnt, csak a fejünket kapkodjuk keresve a felelősség kis szivacslabdáját.
— Egyrészt szakértők hada dolgozott az elmúlt két évszázadban, hogy egyre újabb és újabb személytelen okokat találjon ki a személyesek helyett. Így aki személyekhez köt eseményeket és felelősségre vonást vár, az nem pusztán összeesküvéselméleteket sző, de primitív is, szemben a szakértők szofisztikált, személytelen okokként ható erőivel, kényszereivel, trendjeivel, struktúráival.
— Másrészt kedvencünk a komplexitásra hivatkozás.
— Harmadrészt, talán az egyik legfontosabb a magát önkormányzóként tételező demokráciában a hatalom átruházásának érve: a Leviathánban Hobbes érvel azzal, hogy a főhatalom minden tettének értelmi szerzői a szerződő egyének, és mivel az ember nem képes elnyomni önmagát, a főhatalom sem nyomhatja el a polgárait. Magyarul: ki a felelős az irdatlan államadósság gyors felhalmozásáért? A kormány és a Pojáca biztosan nem, hiszen nem magukra költötték, hanem a polgároknak osztották szét (többé-kevésbé). A polgárok biztosan nem, hiszen azok egy fillér államadósságot nem vettek fel, alá nem írtak semmit, és senkit ezzel a céllal nem bíztak meg. Akkor ki? Sem a kormányzat, sem a nép nem felelős. A dolgok csak úgy megtörténnek.
— Végül, a pártok kormányzása és a demokrácia nemcsak a sokszor emlegetett demagógok, hanem a szofisták uralmát is elhozta. Nincs igazság, sem józan ész, a Pojáca mellett is találnak nagyon-nagyon-nagyon jó érveket, ahogyan a D 209-es mellett is találtak, részben az önkéntes-lelkes értelmiségiek, részben a szakértő politikai marketing-cégek, a hivatásos hazudozók.
Ebben a világban virágzanak realistáink, akik szerint, miként az „itt a piros, hol a piros”-ban, csak a cash flow valóságos.
Tölgy uram,
VálaszTörlésez remek kis poszt lett, öröm volt olvasni, leszámítva egy-két apróbb elgépelést vagy eltekergett névelőt. Majd nézze át alkalomadtán, a teakraták egyik erénye a precizitás :)
Nekem erről a témáról egyébként mindig Velence és a dózsék köztársasága jut eszembe, ahol tudtommal (miután jogkörét alaposan beszabályozták)
1. a dózse nem kapott fizetést, sőt, saját pénzéből finanszírozta ügyeit (persze ezt könnyen tehette, lévén mindig a legelőkelőbb és leggazdagabb családokból való)
2. amennyiben a Serenissima érdekeit megsértette, és alkalmatlannak bizonyult, a vagyona mellett akár a fejével is felelt érte, erről a különféle tanácsok gondoskodtak,
3. nem találkozhatott egymagában idegen követekkel, családtagjai nem kaphattak hivatalokat, stb.
Valami ilyesmi nem ártana most sem. Egy-két embert hasznos lenne a kutyák elé vetni vagy lefejezni ma is, csak a miheztartás végett. :]
Umnapistim,
VálaszTörlésjavítottam, de még maradt bizonyára elütés, hiba :(
Én a teámat is mindig kilötykölöm... Loxonra főleg.
Sok bába közt elvész a gyermek. Én is javítottam, de lehet, hogy Tölggyel egy időben. Jó volna, ha a blogszerkesztő jelezné, hogy valaki más is éppen dolgozik az adott poszton. Hallják, Mr. és Mrs. Google?
VálaszTörlésUmnapistim, írna nekünk alkalomadtán valamit erről a Velencei köztársaságról? Kiváncsi volnék, mit szól hozzá a békés republikánus többség.
Amúgy aki röhögni akar, az kedje el ezt olvasni
VálaszTörléshttp://www.munkaspart-2006.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=721&Itemid=87
alulról felfelé.
A komcsik dolgoznak a Munkásőrség újjászervezésén... :-)
Ez jó volt.
VálaszTörlésMár a poszt, nem a Munkásőrség.
Őszintén szólva nem is értem, hogy az hogy jön ide?
Leskelődő
Leskelődő mindkét észrevételével azonosulni tudok.
VálaszTörléshttp://mno.hu/portal/609815
VálaszTörlés"Az MTI információi szerint a szocialista frakció tagjai számára csütörtökön meghirdetett konzultációs lehetőséggel nagyjából ötven parlamenti képviselő élt."
A 200 fős szoci frakcióból.
Ennyit a képviselői felelősségről.
Az érdektelenség szerintem elsősorban Fletónak szólt és neki kínos.
VálaszTörlés