Szép napot mindenkinek.
Történelmi megemlékezésünk mai témája a 87 évvel ezelőtti soproni népszavazás, a cím pedig Somogyváry Gyula regényére utal, amely ennek a válságos, mégis dicsőséges időszaknak állít méltó emléket.
Történelmi megemlékezésünk mai témája a 87 évvel ezelőtti soproni népszavazás, a cím pedig Somogyváry Gyula regényére utal, amely ennek a válságos, mégis dicsőséges időszaknak állít méltó emléket.
Álljon itt a regény végéről a lajtai felkelők búcsúéneke:
Hová mégy pajtásom, merre visz a lépted,
mikor már a lelked darabokra tépted?
Egyik felét hagytad lajtai raboknak,
másikat hitetlen, didergő vakoknak,
szabad magyaroknak...
mikor már a lelked darabokra tépted?
Egyik felét hagytad lajtai raboknak,
másikat hitetlen, didergő vakoknak,
szabad magyaroknak...
— Megyek már, megyek már Tisza-Duna-tájra,
kapásnak, béresnek akad ott gazdája.
Lelkem felét hagyom lajtai raboknak,
másik felét adom didergő vakoknak,
beteg-magyaroknak.
kapásnak, béresnek akad ott gazdája.
Lelkem felét hagyom lajtai raboknak,
másik felét adom didergő vakoknak,
beteg-magyaroknak.
— Egyik fele jó lesz lajtaparti tűznek,
kinél titkos vágyak mindig melegesznek;
másik felét viszem kovácsműhelyekbe,
hajlítsanak kaszát, éles karddá benne,
véres ünnepekre...
kinél titkos vágyak mindig melegesznek;
másik felét viszem kovácsműhelyekbe,
hajlítsanak kaszát, éles karddá benne,
véres ünnepekre...
Adjon Isten, pajtás! Találkozunk még mi,
majd ha körülöttünk minden el kezd égni.
De csak addig áldjon, míg a szavad tartod
s adjon a magyarnak bort, búzát, meg kardot,
bort, búzát meg kardot...
majd ha körülöttünk minden el kezd égni.
De csak addig áldjon, míg a szavad tartod
s adjon a magyarnak bort, búzát, meg kardot,
bort, búzát meg kardot...
Bejegyzések
Igen, ez mind szép és jó.
VálaszTörlésDe ha ma egy közvéleménykutatást végeznénk Soproban, és megkérdeznénk a 18 éven felüli lakosságot, és lehetőséget adnánk a választásra, hogy Ausztria, vagy Magyarország. Tényleg érdekelne a választás eredménye.
Nem vagyok abban biztos, hogy mindazok a falvaknak és községeknek akkor lehetett volna választaniuk, vagy meghatározták számukra a választást, és a mai napon is igy döntenének. Biztos vagyok, hogy nem. Igazából akkor, saját maguknak nem is volt válaztási lehetőségük, minenkinek megmondták mit kell tennie, és mindenki igy cselekedett. Mint ma is.:))
Hiába mondják, nincs igazam, egy teljesen sváb nyelvű falu, nem fogja a magyagyarságot választani, mikor a nyelve nem magyar. És ezt hány faluval megtették.
Tudom, mert vannak ismerősem arrafelé, akik még a mai napig is azt mondják, nem értik, miért is Magyarorszéghoz tartoznak.
Lehet általánoságban nézni a dolgokat. De az általánosság valahol, valamikor elsikkad. És maradnak az emberi és egyedi sorsok és életek.
Ki a csuda emlékszik már a történészeken kivül erre a soproni afférra? Senki.
És ki emlékszik erre, akik mindezt átélték és még a mai napig is élik? Sokan. És róluk mi a csudáért feledkezünk meg?
Kedves Névtelen,
VálaszTörlésnoha nem minden mondatát értem kristálytisztán, érteni vélem, mire gondol és érzek igazságot is szavaiban. Akkoriban, a Monarchia széthullása után, a trianoni döntés eredményeképpen meglehetősen abszurd helyzet állt elő, ahol véleményem szerint nehéz volt előre látni és a lehető legjobb döntéseket hozni, és kétségtelenül sokszor kényszerpályán mozgott mindenki. A probléma gyökerét én sokkal inkább a csinált határok közé szorított ún. nemzetállamok kialakításában és a népeket egy tágabb egységben összefogni képes Monarchia (talán nem tűnök túl koncpiracionalistának, ha azt mondom szándékos) megszüntetésében és szétverésében látom. Egy szó mint száz, bizonyára nem volt makulátlan ez az "elfeledett affér", én mégis érdemesnek tartom megemlékezni és beszélni róla, hátha valamiképpen javunkra válik ez a kis retrospekció.
Névtelen,
VálaszTörlésnépszavazás volt ott. Csak ott. Sehol máshol Ausztria-Mo területén. Biztosan nem volt egyhangú a döntés.
A mai helyzet meg nagyon más. 1919-20-ban Bécs éhezett, 1938-ig Ausztria egy kis nyomi, csóró államocska volt. Erőst lesajnálva pl. a csehek által. Ausztria mai helyzete 1955 után alakult ki, tehát a mai különbséget visszavetíteni 1919-20-ra erős tévedés. Bocs.
PHJ,
VálaszTörléslevelére válasz ment privátban. Az idézett írás nagyszerű, én is gondoltam már rá, hogy itt szemezgessek belőle, de így ez okafogyottá vált :)
Tölgy,
egyetértek megjegyzésével, nem szerencsések az ilyen visszavetítések, illetve hozzátenném még, hogy a főleg gazdasági szempontok miatti elvágyódások "élettechnikailag" felkészültebb és manapság jobban prosperáló országokba nem vallanak jellemes konzervatív lélekre, aki anyagi indíttatásból nem cserélgeti úgy hazáját, mint esetleg az alsóneműt. Feltételezem, akkoriban még többen voltak ilyenek a "nép" körében, különben fel sem merült volna a felkelés és a népszavazás kérdése.
Békés Márton is írt a témával kapcsolatban a Vasi Szemlébe:
VálaszTörléshttp://www.vasiszemle.t-online.hu/2007/04/bekes.htm
PHJ
VálaszTörlésa hotmailemet ritkán nézem, de mingyá'.
a svábok kitelepítése ellen felszólalt még bibó istván és gyöngyösi jános..a II. köztársaság idején a nmzeti parasztpárt volt a kitelepítés legnagyobb szószólója..
VálaszTörlés