Részlet A lét elviselhetetlen könnyűsége című filmből, amely
Milan Kundera olvasásra érdemes regényéből készült.
Milan Kundera olvasásra érdemes regényéből készült.
Ironikus, hogy míg az 1968-as megmozdulásokat Nyugat-Európában a maoizmus és SZU idealizálása és romantikája kísérhette, addig Kelet-Európában éppen az antikommunizmussal volt egyenértékű: a Szovjetunió politikájának élő megtapasztalásával a kommunista felforgatás 1917-19, 1945, 1953 és főként 1956 ellenforradalma (azaz kommunizmus-ellenes forradalma) után újabb mély nyomot hagyott Közép-Európa lelki világán — eltekintve a közbenső, úgynevezett „békés” időszakok nyomasztó valóságáról, amellyel kapcsolatban már 1950-ben kifejezték véleményüket a francia antikommunisták.
1968(ak) öröksége nem csak Kelet-Európa számára ellentmondásos. Julius Evola (akinek a beat-ekről szóló elemzése a mai napig megállja a helyét) vagy Martin Heidegger joggal írhatták le jóval a II. Világháború kirobbantása előtt, hogy a nyugati civilizáció az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a banális jóléti-atomizált felfogások és a diktatorikus kollektivizmus harapófogójának szorításában készül összeroppanni, illetve feloldódni. Ez a diagnózis mára mit sem változott, ellenkezőleg, beigazolódott. A „berlini fal” 1989-es szimbolikus leomlásával, melyet egyébként Ronald Reagan dicséretes (amerikai viszonylagban kiváló) konzervatív politikája előzött meg és tett lehetővé, a két addig egymástól többé-kevésbé hermetikusan elzárt világ összes devianciáit egyesítette, miközben a nyugati világ viszonylagos értékei elveszítették jelentőségüket, s a keleti átalakítás oly módon ment végbe, hogy — Észtországot leszámítva — a politikai mező „kommunistátlanítása” teljes mértékben elmaradt, sőt, nem létező érdemeinek elismerésévé, bűneinek kitüntetésé, képviselőinek pedig euro-atlanti körökben is szalonképessé tételévé változott.
1968(ak) öröksége nem csak Kelet-Európa számára ellentmondásos. Julius Evola (akinek a beat-ekről szóló elemzése a mai napig megállja a helyét) vagy Martin Heidegger joggal írhatták le jóval a II. Világháború kirobbantása előtt, hogy a nyugati civilizáció az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a banális jóléti-atomizált felfogások és a diktatorikus kollektivizmus harapófogójának szorításában készül összeroppanni, illetve feloldódni. Ez a diagnózis mára mit sem változott, ellenkezőleg, beigazolódott. A „berlini fal” 1989-es szimbolikus leomlásával, melyet egyébként Ronald Reagan dicséretes (amerikai viszonylagban kiváló) konzervatív politikája előzött meg és tett lehetővé, a két addig egymástól többé-kevésbé hermetikusan elzárt világ összes devianciáit egyesítette, miközben a nyugati világ viszonylagos értékei elveszítették jelentőségüket, s a keleti átalakítás oly módon ment végbe, hogy — Észtországot leszámítva — a politikai mező „kommunistátlanítása” teljes mértékben elmaradt, sőt, nem létező érdemeinek elismerésévé, bűneinek kitüntetésé, képviselőinek pedig euro-atlanti körökben is szalonképessé tételévé változott.
Orosz István plakátja (1990) — az ábrázolás által sugallt változás nem,
vagy csak nem jelentősen valósult meg.
Nem tudjuk, hogy a nagy horderejű változás elmaradása mennyiben köszönhető egy olyan „tervnek”, amelyhez talán Antall József is asszisztált. Szellemi környezetének visszahúzó ereje ugyanis valamelyest ilyen irányba mutat. Így — e feladással és Magyarországnak (az SZDSZ sajnálatos közreműködésével) a posztkommunista klientúrának való kiszolgáltatásával vált kínzóan törvény- és kényszerűvé, hogy 2006-ban olyan megmozdulások történjenek Magyarországon, amelyek önmagukat részben 1956 által képviseltekből vezették le, ám amelyek fegyelmezetlenség és forma tekintetében inkább az 1968-as diáklázadásokra emlékeztettek. Sajnálatos, hogy az Oroszországnak és az USA-nak újfent szervilis posztkommunista hatalomgyakorlás ezt — a média eszközein keresztül — csupán a „csőcselék zavargása” imázsa felé terelte. Még sajnálatosabb, hogy erre volt is lehetősége.
Ugyanakkor, ha őszinték vagyunk, a nyugati 1968 örökségét sem tekinthetjük teljesen homogénnek és egyértelműnek. Még a maoizmussal kapcsolatos, teljesen naív és rossz idealizálásban vagy a „jóléttel” szembeni szinte állatias fellázadásban is találunk olyan elemeket, amelyekben valami más, nem technikai és nem banális világ és élet iránti igény visszfénye mutatkozik meg.
vagy csak nem jelentősen valósult meg.
Nem tudjuk, hogy a nagy horderejű változás elmaradása mennyiben köszönhető egy olyan „tervnek”, amelyhez talán Antall József is asszisztált. Szellemi környezetének visszahúzó ereje ugyanis valamelyest ilyen irányba mutat. Így — e feladással és Magyarországnak (az SZDSZ sajnálatos közreműködésével) a posztkommunista klientúrának való kiszolgáltatásával vált kínzóan törvény- és kényszerűvé, hogy 2006-ban olyan megmozdulások történjenek Magyarországon, amelyek önmagukat részben 1956 által képviseltekből vezették le, ám amelyek fegyelmezetlenség és forma tekintetében inkább az 1968-as diáklázadásokra emlékeztettek. Sajnálatos, hogy az Oroszországnak és az USA-nak újfent szervilis posztkommunista hatalomgyakorlás ezt — a média eszközein keresztül — csupán a „csőcselék zavargása” imázsa felé terelte. Még sajnálatosabb, hogy erre volt is lehetősége.
Ugyanakkor, ha őszinték vagyunk, a nyugati 1968 örökségét sem tekinthetjük teljesen homogénnek és egyértelműnek. Még a maoizmussal kapcsolatos, teljesen naív és rossz idealizálásban vagy a „jóléttel” szembeni szinte állatias fellázadásban is találunk olyan elemeket, amelyekben valami más, nem technikai és nem banális világ és élet iránti igény visszfénye mutatkozik meg.
a magyar Liar
"találunk olyan elemeket"
VálaszTörléskekeckedek: melyek ezen elemek?
ilyen feloldódás már korábban is történt, ld. fr. forr.
A linkekkel próbáltam valamelyest megadni a választ.
VálaszTörlésA francia forradalom – úgyszólván – régen volt. Ma élünk, mai krízisek érintenek bennünket.
Loxon,
VálaszTörlésa berlini fal 89 őszén lett áttörve.
De én sem látom mi a jó 68 gondolkodásában? A romantikus expresszivitás, antikapitalizmus, szabad élet-sex-fű, főleg nyáron és a téli államokban.
Én pontosan Gyóccerész úr idézte Rousseau reload-ot látok benne.
Szerintem tévedés Platón vagy Heidegger világát beleolvasni. 68 Fromm, Marx, Marcuse és Reich világa - de nem az arete világa. :(
Komolyan ennyire érthetetlen voltam? Nem "beleolvasok", hanem kiemelek.
VálaszTörlésElőször is szembeállítottam azt, ami 1968-ban keleten és nyugaton történt. Ennek nem csak a megszokott oldalról való továbbélési pattern-jét vizsgáltam, hanem azt, ami számomra benne részben érthető (ha nem is követendő), illetve azt, ahogyan rejtélyesen, több síkon hatott. Minden kérdés komplex, különösen a XX. században, ahol már semmi sem igazán az, aminek – mondjuk így, platóni értelemben – lennie kellene.
A "szex, fű" és hasonló részei számomra ismertek, de ezúttal szándékosan mellőztem, mint túlságosan is kézenfekvő sztereotípiákat, amelyek számunkra többé semmit sem jelentenek egy untig ismert környezeten kívül.
Két dolgot hangsúlyoztam még:
a kispolgári konvenciók energikus tagadását, valamint azt a fegyelmezetlenséget, amely '68-ból öröklődött át a "jobboldalra" is.
Szerintem végig érzékeltettem, hogy naív idealizmusokról van szó.
loxon,
VálaszTörlésannyiban igazat adok magának, hogy hallgatok olyan zenészeket, akik jogosan vádolhatók 68-as bolondériával.
ennyiben ki is merül számomra 68.
a francia forradalmas hozzászólással arra céloztam, hogy nem először fordult olyasmi elő, hogy egy forradalom intézményesült. azért azt hiszem, annyira régen nem volt, hogy ne legyen kihatása a mára.
Nem azt mondom, hogy nincs hatása a mára, hanem azt, hogy mint konkrét események már nem gyakorolnak ránk különösebb hatást, valamint hogy azóta újabb konfliktuálódások történtek, újabb repedésekkel, átfolyásokkal stb., és természetesen a zeitgeist, a miliő, az atmoszféra is teljesen megváltozott.
VálaszTörlésLátom, hogy mi zavarta meg az Urakat. A "fegyelmezettség" szó, amelynek én épp a hiányára akartam utalni. Cseréltem.
VálaszTörlésNekem valahogy sehogyan sem akar a keleti és a nyugati 68 összekapcsolódni.
VálaszTörlésÉs a kispolgári konvenciók tagadását és a fegyelmezetlenséget én magam nem tartom erénynek. :(
Minden nap felkelni , a gyerekek iskolába küldeni, robizni, az erény. Nekem sokkal jobba véleményem a hétköznapi erkölcsről.
Tölgy,
VálaszTörléspolgári erény és kispolgári erények között azért van némi különbség, de nem is ez állt most a középpontban.
Éppen arról van szó, hogy minden, amit a "Nyugat" fel tudott mutatni a II. Vh. után, és jórészben már előtte, az egy technokratikus, materiális kultúra, amely a progresszióról, a GDP-ről, a fogyasztásról és általában csupán gazdasági kérdésekről szól.
Azt nem tudom, hol írtam, hogy a fegyelmezetlenség erény. Ne olvassa már bele, legyen szíves.
Köszönöm.
A keleti és a nyugati 68 pedig egy vékony hídon keresztül kapcsolódik össze, de hiszen magam is leírtam a fő-fő különbséget.
Nos hát, tovább finomítottam félreérthetőbb mondatrészeken, s egy önkényesebb linket is kivettem.
VálaszTörlésRemélem, hogy így világosabb.
Hé, ezt nem ér!
VálaszTörlésÁtírja, így most az eddigi kommentjeink értelmetlenként hullanak el a mátrixban...
Loxon, értem én, hogy bírálja a technikai-jóléti NYugatot, meg Heidegger, meg a disznók állama. De sok módon lehet bírálni ezt.
Otthon borászkodhat és verselhet, mint tewton, vagy kis-Rousseau-t játszik, mint a hippik. A modernitás kritika jó, de nem akármilyen, és nem látom, hogy 68 modernitáskritika lett volna.
A. Bloom könyve nem ilyennek írja le őket.
Igaz, hogy átírni a kommentárok miatt fölösleges. Megfontolandó megfigyelés!
VálaszTörlésAzért lényegében nem változtattam, csak érthetőbbé tettem.
Szerintem is pózoló hülyegyerekek, meg kétes értelmiségiek hőzöngése (mármint a nyugati 1968). Azért valamivel összetettebb is, többek között éppen azért, mert amire néhányan hivatkoztak, az antimodernista színezetű is volt néha (főleg ángolszászéknál). Más kérdés, hogy a lózungok mögött többnyire semmi sem volt, és ha mégis, az legtöbb esetben inkább ne lett volna.
Voltaképpen én itt nem 68-ról, hanem egy szubjektív töprengésről írtam 68 kapcsán. Nem csak a "mi volt", hanem a "mi lehetne" jegyében.
Tölgy:
VálaszTörlés>tévedés Platón vagy Heidegger világát beleolvasni. 68 Fromm, Marx, Marcuse és Reich világa - de nem az arete világa. :(
Hát bizony. '68 rousseauista happening volt 100%-ig. A rousseauizmus pedig egy elég általános életérzésből (de nem többől) fakad, ami valószínűleg mindig jelen volt és lesz, ahol van civilizáció és történelem... hogy miért, az magában Rousseauban elolvasható. Én Marxot egyébként kivenném a felsorolásból, mert Marx kritikus pontokon nem ért egyet Rousseauval, noha ez majdnem mindegy, mert a marxisták gyakorlatilag mindig és mindenhol úgy olvasték félre Marxot, hogy egy rousseauisztikus mozgalomban használhassák fel, mert egy szöveghű marxizmus finoman szólva nem olyan inspiráló, mint egy rousseauista idealista felbuzdulás.
Loxon:
>minden, amit a "Nyugat" fel tudott mutatni a II. Vh. után, és jórészben már előtte, az egy technokratikus, materiális kultúra, amely a progresszióról, a GDP-ről, a fogyasztásról és általában csupán gazdasági kérdésekről szól.
Marx pl. a felsoroltakat egy (ideiglenesen) elég pozitív vívmánynak tartja, a rousseaui újbal pedig súlyos problémának. A rousseauizmus antimodern (Rousseu írta az első antimodernista kiáltványok egyikét), de ettől még nem lesz szimpatikus a konzerveknek, mert nyilván máshogy, másért stb. antimodern...
Ami a keleti '68-at illeti, ha az "emberarcú szocializmus"-ra vagy a jugoszláv eszmék befolyására gondolunk, akkor az egy táboron belüli harc. Összevitatkoznak a szocik, ki az igazi szoci. Pl. a trockista legenda (Sztálin ellopta a forradalmat, addig jó volt) hívei nekitámadnak az antirevizionistáknak (akik szerint a kiábrándulósdi egy nyugati ármány, és aki a Grundrissét olvassa a LÖM helyett, az minimum amerikkkai ejtőernyős). A keleti '68 emberarcúsági követelése természetesen ugyanarra a rousseauizált szocializmusra épül, mint amire maga a rezsim. '68-ban nem látok túl sok antikommunizmust.
Más:
"Nem tudjuk, hogy a nagy horderejű változás elmaradása mennyiben köszönhető egy olyan „tervnek”, amelyhez talán Antall József is asszisztált"
erről: Anatoly Golytsin: The Perestroika Deception és más művek - állítólag a jóslatai 90%-a bejött. De szerintem elégséges az a magyarázat, hogy a rendszerváltások sosem járnak teljes elitcserével - ez így szokott történni.
ha már mindenki antimodern, akkor kik modernek? :(
VálaszTörlésTöbbféleképpen lehet modernizálni, és többféleképpen lehet (anti)modernnek lenni. Az egyszerűség kedvéért, talán pontatlanul, antimoderneknek neveztem a valóságos modernizációval szemben kritikusokat.
VálaszTörlésemberarcú modernizáció:(
VálaszTörlésCsak ismételni tudnám magam.
VálaszTörlésHarcos, örülök, hogy látom.
kedves dzsucseharcos, nem személyeskedésnek szántam. csak elbizonytalanodtam a mondernségt illetően. mi a modernség? :(
VálaszTörlésA modernséget definiálni? A modernség jellemzésével könyvtárak vannak tele. Ha meg akarnám próbálni meghatározni, azt mondanám, hogy a modernség (félreétve most a történelmi és földrajzi elhatárolását) többek között egy bizonyos 'racionalizmus' uralma (és így a 'racionalitás' és'ideológia' a 'tradicionalitás' és 'hagyomány' helyett), a megismerés területeinek viszonyainak megváltozása ('autonómia', 'kompartmentalizáció', szekularizáció), következményeit ld. a politikában (a 'társadalom' születésétől a 'társadalommérnökségig'), a filozófiában (az univerzális módszer keresése; a bizonyos értelemben vett 'kritika'), a gazdaságban (a kapitalizmus fejlődése - a gazdaság autonómiája), stb.
VálaszTörlésNem az egész Rousseaut kell itt mérlegelni modernizmus/antimodernizmus szempontjából (az egész Rousseau-életműből kb. bárki kiszedheti, ami kell neki), hanem (mert ez volt most a témánk) az újbalra tett hatását, ami '68-ban megnyilvánult. Gondoljunk a civilizációellenességre, a "kis közösségek" és más effélék szembeállítására az individualizmussal és a bürokratizmussal; és a fogyasztásellenességre, vagy a zöldmozgalomra. Mit jelentenek ezek a modernizáció szempontjából? Ezek az áramlatok megtagadnák a technikától, tudománytól, gazdaságtól stb. azt az autonómiát, amit egy ideáltipikus modernitásban élvezniük kellene. Sőt, leértékelik őket. Az eddig megtett 'haladás' egy részét ezen felül tévedésnek minősítik, vagy egyenesen tragédiának (az utóbbi Horkheimer pl.). Ugyanígy állnak hozzá a 'racionalitáshoz' és a 'tudományossághoz'. Ezek mondjuk egy optimista századeleji liberális számára antimodernista tendenciák, géprombolók vagy érzelgős kamaszok okvetetlenkedései. Másrészt amennyiben ideológiákról és racionalista politikákról van szó, a modernitás termékei és a modern mentalitás képviselői közé sorolhatjuk ezeket az irányzatokat, mint valamiféle ösztönös reakciókat a modern fejlődésre. Antimodernizmusuk úgy értendő, hogy egyes modernnek tartott jelenségek, vagy a modernizáció bizonyos formái ellen irányul. De szerintem közhelyeket soroltam.
ismét félreértett, a kérdés költői volt (a hangulatjel próbált rá utalni)- a kimerítő választ ellenben nagyon köszönöm.
VálaszTörlésBár a kérdés talán költői, azért fontos, és Dzsucseharcos úr válasza nagyon is ideillik.
VálaszTörlésAz ezeken való további töprengéshez ajánlom még ezt a figyelemre méltó művet:
René Guénon: A modern világ válsága
Esetleg a szerzőink közül valaki tervez írni a kérdésről (mi a modernizmus)? Ha igen, jó lenne alaposan átgondoltan megtenni. Vagy épp hogy röviden és ismertetés-szerűen, utalva a témával kapcsolatos – jól megválogatott – irodalomra.
Off, de érdekelne, hogy ezt hogyan lehetne jól megkritizálni konzervatív szemszögből:
VálaszTörléstorzskocsma.blog.hu/2008/05/15/a_reform
Ránézésre úgy tűnik, mintha eléggé mást mondana, mint Önök...
Igazából nem látok benne hibát, csak van egy olyan érzésem, hogy valahol téved. Úgyhogy talán Önöknek is értékelhető kihívás ennek a posztnak kritikája.
Kellemes teázgatást!
De azért kicsit kinézhetnének a Körből egy-egy ideológiai párbajra :)
Refuse/Resist,
VálaszTörlésegész pontosan mit?
Hát, nemtom, mondjuk már régi a poszt. Akkoriban ez valószínűsíthetően gyurcsánymosdatás&fideszfika céljából íródott. Lehet, hogy azért nem tetszett úgy összességében.
VálaszTörlésMa már inkább megcserélődni látszanak a szerepek :)
Másrészt polfilós síkon nagyon progressziópártinak tűnik, amit úgy tudom, Maguk nem komálnak.