2010. március 28., vasárnap

Dominica Palmarum


Benedictus qvi venit in nomine Domini.

*
Elközelge Húsvét, és felméne Jézus Jéruzsálembe, a Templomba.

És ott találá ökrök, juhok, galambok árusit. És ott terpeszkedtek a pénzváltók.

És kötélből ostort fonván kihajtá őket a Templomból, mind az ökröket, mind a juhokat, mind kihajtá.

Kavarog a barom, szalad a sok juh, szalad a sok ökör, szalad a sok árus.

És a pénzváltók pénzét szerteszórá, asztalaikat feldönté.

És a galambok árusinak mondá:
— Vigyétek el ezeket innét! Ne tegyétek Atyám házát kereskedés házává!

Amazoknak mondá:
— Írva vagyon: Az én házam imádságnak háza minden népek közt. Ti pedig mivé tettétek? Rablók barlangjává!

Hallván ezt a főpapok és írástudók el akarák őt veszteni, mert félnek vala tőle. Mivelhogy az egész nép úgy hallgatá Őt.

*

„Ezt az embert bűnösnek találtuk, mert fölforgatja nemzetünket, és megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondta, hogy ő a Messiáskirály.”

„Lázítja a népet tanítva egész zsidóországban, Galileától kezdve egész idáig.”

„El vele! Bocsásd szabadon nekünk Barrabást”

„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg hát tenmagad.”

*

„Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, de sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok és az asszonyok, kik nem szültek és nem szoptattak: Majd akkor azt kiáltják a hegyeknek: Szakadjatok ránk! És a domboknak: Takarjatok el minket. Ha így tesznek a zöldellő fával, az elszáradtnak mi lesz a sorsa?”

*

„Ez az ember valóban igaz volt.”

*

„Az ismerősei pedig és az asszonyok, akik Galileából kísérték, távolabb állva szemlélték mindezt.”