Feledkezzünk el egy kicsit az esetleges biológiai rokonságról. A biológiai vagy akár a nyelvi rokonság ugyanis az ember esetében másodrendű az eszmei rokonsághoz képest.
Tekintsük meg a Jobbik első látásra impozánsnak tűnő szövetséges-jelöltjét Magyarország számára:
Tekintsük meg a Jobbik első látásra impozánsnak tűnő szövetséges-jelöltjét Magyarország számára:
„Ez a magyar-kazah szövetség lesz Európa és Belső-Ázsia szövetségének az új alapja.”(Szegedi Csanád)
Nekem elhihetik, én tisztelem Belső-Ázsiát (itt elég sokat kommentáltam Tibet kapcsán), szeretem a türk népeket minden vérmességükkel együtt, elismerem az iszlámot, sőt, egy nemzeti radikalizmusban is látok fantáziát, feltéve, hogy intelligens, egészséges és főképp kristálytiszta orientációkkal rendelkezik, nem pedig olyan slampos hulladék-életérzésekre épül, amilyet korábban már mások is felvázoltak.
Ez az új szövetséges-jelölti viszony azonban egy komoly sebből vérzik. Kazahsztán jelenlegi elnöke, Nurszultan Abisuli Nazarbajev, 1962-ben lépett be a Kazah Kommunista Pártba, 79-től titkára volt annak, 84-től a szovjet „köztársaság” elnöke, 89-től a Párt elnöke, 90-ben pedig a kazah parlament elnöke. Ezután 1991-ben varázsütésre feloszlott a Szovjetunió, és Nazarbajev köztársasági elnök lett. Azóta is az. Nem irigylem tőle az elnöki posztot, félreértés ne essék. Csupán csodálkozom, hogy egy olyan párt, amely a kommunista múlttal való leszámolás jegyében állva fogalmazza meg politikáját, miért lép szövetségre az első adandó alkalommal egy ízig-vérig kommunizmus-örökös utódállammal?
Belátom, nehéz, sőt lehetetlen ma a világpolitikában nem hogy maradéktalanul, de még erőst viszonylag szimpatikus szereplőt is találni, valamint azt is, hogy Magyarország helyes, ha stratégiailag erőt felmutató szövetségeseket keres, s megerősíti saját identitását, akár a Kelet-Nyugat híd szerepben, akár a dicső múlt hangoztatásával is. Még azt is el tudom képzelni, hogy derék jobbikosaink abban reménykednek, hogy népeink barátsága átalakítja majd Kazahsztánt is, és az igaz turáni virtus előbb-utóbb eltakarítja a posztkommunista vezetést az ország éléről. Habár el kellene gondolkozni azon, hogy esetleg ezzel együtt az új kazár vezetők majd felvehetik a judaizmust is, mint a Honfoglalás előtt nem sokkal [....|], tartok attól, hogy Kazahsztán kommunista vezetése erőteljesebb annál, mintsem hogy ilyen üdvös átalakulásokat várhatnánk a Jobbik propaganda-osztaga révén.
Ide kapcsolódik, hogy néhány napja figyelemreméltó írás jelent meg a Konzervatóriumon, amely felemlíti a Jobbik feltételezett (és valószínű) Ba'ath-párti kapcsolatait. [Link]
Bár az írás címe e pártra akart utalni, félrevezető és különböző (valós) érzékenységeket sérthet az „arab kapcsolat” kifejezés, ha közben az indoeurópai Irán és Tadzsikisztán, a türk Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, valamint az altáji Mongólia is szóba kerül (továbbá Oroszország is). Amennyire látom, a Jobbik-kal összefüggésbe hozható ilyetén „baráti országok” elsősorban a muszlim világ egyes ázsiai államait fedik le + Mongóliát ( + Oroszországot). Most egy pillanatra tegyük félre ezen országokkal kapcsolatos — többé vagy kevésbé indokolt — kételyeinket, illetve tekintsünk el attól is, hogy kritizáljuk a szöveg címét, amely nyilvánvalóan a Ba'ath-kapcsolatra utal.
A poszt hivatkozik Lázár György egy írására, amely az ÉS-ben jött le. [Link]
Nos, elolvastam Lázár úr cikkét. Van néhány problémám az írás irányultságával kapcsolatban, például „Thürmerék éberek voltak”, valamint a FIDESZ bemártása — ezek az írás szerzőjének szélsőbaloldali elfogultságára is utalhatnak.
Ettől függetlenül a Jobbik Ba'ath-szimpátiája valószínűnek tűnik (talán azért nem tagadták, mert nem is állt érdekükben). Kérdés, hogyan áll össze a mozaik a Déli Áramlat / Nabucco vitával, valamint Iránnal kapcsolatban, amely — mint már többen leírták kommentárokban — igencsak hadilábon állt Szaddam rezsimjével, és perzsa, valamint síita hatalom, amely a szunnita Al-Kaidával sincs kibékülve. (Amennyiben itt összefogásról lehet képzelődni, az inkább pánmuszlim, mint pánarab összefogás volna, és e tekintetben korántsem egységes a helyzet, hiszen Szaúd-Arábia vagy Egyiptom finoman szólva gyenge láncszemek, valamint pont arabok.)
Mindenesetre az antiimperialista-anticionista tengelyt érdemes lenne néhány névvel hipotetikusan kibővíteni, mint például a dél-amerikai ballal, főleg Chávez-zel és Morales-szel, (akit a kurucok „a cionista lobbi régi esküdt ellensége”-ként emlegettek, hozzátéve, hogy Dél-Amerikában a kommunizmus nem jelent egyházellenességet sem, amiben mellesleg nagyot tévednek), valamint azzal a Kadhafival, aki a napokban egy „déli NATO” létrehozásának szükségességéről beszélt.
Közönségesen ez a „tengely”, úgy tűnik, a BRIC államokat tömörítené.
Ne feledjük továbbá, hogy meglehetősen enigmatikus az egész világhelyzetben egyrészt Oroszország (pl. Medvegyev), másrészt Kína és Észak-Korea szerepe. Mintha Putyinék és a a 60 éves Kínai Népköztársaság körül feszülnének az idegszálak.
Fukuyamának mindenesetre látványosan nincs igaza...
Másrészről meg kell vizsgálni, hogy itt valóban csak ennyiről van-e szó, vagy pedig ennél többről. Szerintem a Jobbik retorikájában kitapintható ugyanis nem csak a szociális demagógia (antiimperializmus + anticionizmus) tengelye, hanem még legalább kettő:
1. atlanticizmus vs. eurázsianizmus (rokonok keresése Ázsiában, „kompország” szerep stb.) — funkcionálisan nem, de földrajzilag nagyrészt egybeesik az ai.+ac. vektorral (leszámítva Dél-Amerikát), nevezzük X tengelynek.
2. vallásos vs. liberális koordináta. E tekintetben a Jobbik — elviekben és eddig legalábbis — a vallásossággal tart (itt, amennyire látom, jelen van a kereszténység felé való elkötelezettségtől kezdve néhány pogány múlt-megerősítésen és illúzión át az iszlám és a távol-keleti vallások tiszteletéig sokféle hozzáállás), ami a Jobbikot a taktikai szövetkezés ellenére (elviekben) markánsan elválaszthatja a kommunista Y tengelytől.
Továbbá az iszlám iránti megértés, úgy látom, nem konstellál az Európába való arab immigráció iránti megértéssel, és Törökország EU-ba való integrálásával. Gondolom, ennek olyasmi lehet az oka, amivel magam részéről egyet tudnék érteni: hagyjuk meg Ázsiának az ázsiai hagyományokat, Európának pedig a saját hagyományait, egyik se avatkozzon bele a rendszer meghatározásáig menően a másik érdek- és életköreibe.
Kérdés, hogy ez a többféle irányulás hogyan integrálódhatna a Jobbikban és környezetében. (Nyilván e tekintetben egyes személyek irányulásai különbözőek és döntőek lehetnek.)
Minden zavar ellenére üdítő, hogy a Jobbik geopolitikai elképzeléseiben legalább a fantázia jelei megmutatkoznak, ami sajnálatosan teljes mértékben hiányzik a mainstream politikai erőkből. Mindenesetre a fantázia talán mégsem elegendő érv, amikor egy őskommunista hatalommal való szövetkezés forog szóban. A gazdasági együttműködés még bizonyos kitételekkel helyeselhető, ám hogy képzelik el a politikait? A Jobbik hogy számol el vagy le majd a kommunista örökséggel, ha most Nazarbajev fenekét nyalja, aki 62-ben (!) lépett be a Kazah Kommunista Pártba és 89-től a párt elnöke volt? Ott nem kellett volna igazirendszerváltani?
„A magyarországi multinacionális pártok vezetői tépnék az idegességtől a hajukat, ha pontosan tudnák, hogy a Jobbiknak mennyi szövetségese és jóakarója van a nemzetközi porondon.” — nyilatkozik Szegedi. Lehet, de az is lehet, hogy nem csak ők tépnék a hajukat, hanem azok is, akik nem tartoznak a fenti titulussal illetett pártok vezetői, sem követői közé.
Tudom, hogy óriási a kísértés, hogy a jelenleg domináns euroatlanti politika helyett valami más következzen. Nagy a kísértés a paradigmaváltásra. Ám kérdés, hogy Nazarbajev posztkommunista, népibal és meglehetősen orosz-függő állama, esetleg áttételeken keresztül Venezuela vajon a legmegfelelőbb politikai partner-e ehhez.
Ausztrál-kazah barátság
Bejegyzések
"[...]hozzátéve, hogy Dél-Amerikában a kommunizmus nem jelent egyházellenességet sem, amiben mellesleg nagyot tévednek [...]"
VálaszTörlésÉrdekes, én pedig szintén pont úgy tudtam (egy nálam sokkal nagyobb tudású úriembertől), hogy Dél-Amerikában tényleg nem gond egy baloldali politikusnak odamennie egy egyházi személyhez, és áldását kérnie munkájára. És, hogy ily módon a dél-amerikai baloldali politika az ottani katolikus egyház erős támogatását bírja.
Ezek szerint Ön ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve Loxon?
Tájékozódjon, kedves Petya.
VálaszTörléshttp://www.venezuelai-szolidaritas.org
http://www.kommunista.net
A „felszab. teol.” szociális része mi is? Elvenni a gazdagoktól a pénzt és kiosztani a szegények között? Ez engem erősen emlékeztet valamire. Ettől nem függetlenül persze a legrosszabb, hogy mindenféle önmagában „jó” intézkedés is vegyül ezekkel, pl. nem eszetlenül kihasználni a természeti erőforrásokat stb. Csakhogy ez szimplán demagógia és egy általános demagógiát követ. Az „európai értelemben vett” kommunisták is ezt csinálták mindenütt, még nem is olyan rég.
http://index.hu/gazdasag/2009/03/15/mondjanak_le_vagyonukrol_a_boliviai_nagybirtokosok/
http://index.hu/kulfold/2009/02/07/boliviaban_hatalyba_lepett_a_szegenyek_erdekeit_szolgalo_alkotmany/
http://index.hu/kulfold/kola2065/
http://index.hu/kulfold/boliv649/
Azért ez se semmi:
Barack Obama amerikai elnök elítélte az Evo Morales bolíviai államfő ellen szőtt összeesküvést [1], jelentette az ABI bolíviai hírügynökség. Az ABI Obamának azt a megfogalmazását idézte, hogy "Bolívia ügyében egyértelművé akarom tenni: ellenzem és elítélem azokat a törekvéseket, amelyek egy demokratikusan megválasztott kormány erőszakos megdöntésére irányulnak".
Főleg ezek után:
http://index.hu/kulfold/hirek/367285
Csodálom, hogy mára az emberek nem ismerik fel a kommunizmus „klasszikus” mintázatát.
A Felszabadítás Teológia a 70-es években virágzott arra, és az alsópapság közt vannak még hívei.
VálaszTörlésEttől még persze bornírt csacskaság Jézust Marx és Kommunista Kiáltvány felől próbálni megérteni.
Kicsit régebbi bejegyzés, de én csak most látom...
VálaszTörlésMeglepően elhibázott kritika, kedves Loxon. Kezdjük gyorsan a biológiai rokonsággal: a szövetségesi kézfogást megörökítő kép láttán jót mulattam azon, hogy Szegedi Csanádnak véleményem szerint tipikusabb turáni arca van, mint a brüsszeli kazah követnek! Természetesen ez itt nem oszt, nem szoroz, de azért jellemző.
A konkrét tévedések:
1. A Jobbik egyáltalán nem azzal határozza meg magát, mint fő jellemzővel, hogy el akarja takarítani a kommunizmus örökségét. Sokkal inkább antikapitalista retorikát használ most, ami persze nem teszi az eleinte utópisztikus, majd pragmatikusan élősködő (elitű) államkapitalista múltunk helyeslőjévé.
2. Kazahsztánban természetesen nincs valamiféle őskommunista berendezkedés, egy arrafelé attól sokkal-sokkal ősibb van, szultánátus. Hogy is hívják a főnököt? Ennek a marxista ideológiához semmi köze.
3. Külpolitikai szövetségek esetén alapszabály, hogy nem pofázunk a szövetséges belügyeibe és nem firtatjuk a rezsim ideológia alapjait, vagy a vezetők múltját. Kikkel is szövetkezett Roosevelt és Churchill?
Ezek után tény, hogy Kazahsztánban van mit keresnünk, érdekütközés pedig nincs.
Kedves Csaba,
VálaszTörléspont az Ön hozzászólása mutatja, hogy mennyire nem elhibázott ez a kritika.
1. A Jobbik (legalábbis Mo.-n) antikommunistaként határozza meg magát. Én azt hiszem, hogy ha valaki antikommunista, akkor nem csak Magyarországon antikommunista, hanem Tanzániában és Grönlandon is az.
2. Ez az állítólag ősi szultanátus nemrég még a SZU tagja volt, az állítólagos szultán az egykori párttitkár elvtárs, de ezt már leírtam. Elviekben elfogadom a lehetőségét, hogy valamiféle normalizáció végbemehetett azóta, sok mindent el lehet képzelni, gyakorlatilag azonban egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy nem a kommunista reflexek működnek a hatalomban.
3. Nem kedvelem sem Roosevelt-et, sem Churchill-t különösebben. És egy valódi szövetségesi viszony az elvbarátsággal kezdődik. Amennyiben ők komcsikkal szövetkeztek, annyiban komcsik is voltak.
Ettől függetlenül lehet, hogy nincs ún. érdekütközés (legalábbis bizonyos dolgokban, és legfeljebb pedig a Jobbik meg a kazah vezetés között), és persze ettől még lehet keresnivalónk Kazahsztánban.
Kedves Loxon,
VálaszTörlés1. Miből következik, hogy a Jobbik legfőbb vonása a kommunizmusellenesség? Ha gyorsan próbálok belegondolni, meglepő módon pár saját szlogenjük adja vissza a párt lényegét leginkább, pl. "Magyarország a magyaroké" és "Visszavesszük a hazánkat". Ez nagyjából egy nemzeti felszabadító mozgalom, amilyenre a történelemben több példa is volt marxista rizsával és szovjet támogatással társítva, mondjuk Kína, Vietnam, stb. Az ilyesminek, amit a Jobbik képvisel, nem az antikomunizmus a legfőbb velejárója, bár jelen helyzetünkben a Jobbik természetesen nem kommunista, nagyon helyesen. Biztos vagyok benne, hogy a nemzeti megmentés programja részeként elő fog kerülni a gondolkodásukban pár olyan elem, amit valamiélrt a szocializmushoz társítunk, pontosabban az erős állam máris őtt van. Gondolok majd a továbbiakban az állami tervhivatalra, államosított bányákra, bankokra, stb. Azt tudni kell, hogy a tervhivatal és állami ipartelepítés mosdellje megelőzi a szocializmust, tipikusan az első világháború utáni autarkiás államok hadigazdálkodása hjvta elő. Ahogy a magyar Dunai Vasművet is ennek keretében kezdték tervezni ( Rákosiék kész terveket vettek elő a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium fiókjából), úgy lengyel, csehszlovák, stb.
állami ervezés és beruházásszervezés is folyt már a szocizmus előtt.
2. Nem érted, mit írtam. A kazahoknál a szultánátus egy percig se szűnt meg, csak a szovjet időkben első titkárnak nevezték a szultánt, aki vazallus uralkodója volt a moszkvai vörös cárnak, ahogy a történelem során gyakran valami másik sahnak, mogulnak, nagykánnak. Ettől még sok minden normalizálódott persze a SZU bukása óta, lefoszlott az internacionalista máz, visszakazahosították, amit lehetett. Abban remélem nincs vitánk, hogy a marxizmusnak az oroszok nem kitalálói, hanem elszenvedői, ez egy fejlett nyugati kultúrtermék?
3. Ez ön- és közveszélyes idealizmus. Nem lenne értelme elvbarátság alapján választani szövetségeseket. PL. revíziós politiká
hoz keresünk szövetségest, ha patája van és szarvai, az nem akadály. Illetve a visszakapott területek megtartásáért időben átállunk egy másik ördög oldalára, akinek más színű a szarva és más ritmusra kopog a patája.
Ja, ezt nem tettük meg? Balekok. A románok megtették. Mikor tanulunk már az okosabbtól?
Itt nem bölcsészek agymenéseiről van szó, hanem nemzetmentésről.
Ezt a bölcsészezést nem gondoltam ám komolyan, bocs, visszaszívnám, ha lehet!
VálaszTörlésDe szerintem olyan harc folyik a túlélésért, amit szokás "darwininak" nevezni, tudom, hogy mik a nézeteid e téren.
A magyar elit mulasztásait szaporítanánk, ha megint elvbarátság alapján javasolnánk veztetőinknek szövetségest keresni. Érdekek vannak.
Dear Arma Gedeonka, ez a kiugrós-átpártolós érdekérvényesítés nem az én műfajom, és remélem, hogy az önmagában helyeselhető érdekérvényesítés mellett a Jobbiké sem ez.
VálaszTörlésA vörös cár nem cár. A Szovjetunió továbbá nem a marxi tanok elszenvedője, hanem megvalósítója volt. Egyszersmind persze elszenvedői is voltak az alatta élő emberek, de ez a SZU-t mint államszervezetet nem érinti.
Az olyan so-called fejlett kultúrtermékekkel kapcsolatban, mint a marxizmus vagy a darwinizmus, teljesen gyógyíthatatlanul régivágású vagyok. Egy betűt sem fogadok el Marxból, és egy konklúziót sem Darwinból.
Én őszintén remélem, hogy a Jobbik egy olyan helyzetben, amilyenben Magyarország vezetése volt a világháború második felében, a területrevízió legalább részleges megőrzése érdekében szívbaj nélkül szövetségest váltana. Ez csak egy példa, a lényeg a lényeg, a nemzeti célok a legfontosabbak.
VálaszTörlésMiért nem cár a vörös cár? Az újabb kori cárok körében kimondott trendje vvan a nyugatos modernizálásnak , ha a nép beledöglik is.
Viszont a Szovjetunió, mint az orosz birodalom jogfolytonos megtestesítője, mint államszervezet nem megvalósítója volt a kommunista falanszternek. Ez az államszervezet csak "lova" volt a nemzetközi marxista értelmiségi-kádercsapatnak. Ha a sors Németországot juttatja a kezükre, vagy Angliát, akkor ott lett volna a vörös birodalom.
Én sem dicsérve írtam, hogy Marx és társai elmebeteg konstrukciója a fejlett nyugat terméke. Csak cáfolom a hazai ifjúneokon körökben máig elterjedt szokást, hogy a barbár Ázsiának tulajdonítják ezt, a barbár oroszoknak. Fenét. Az orosz birodalom népe évszázadok óta szenvedi el a felvilágosodott nyugatosítás hullámait, ahogy mellesleg mi is.
Marxból egy betűt sem elfogadni, ez érdekes fogalmazás, érzelmi alapú. Jövőre vonatkozó víziójáért, programjáért ott a helye a történelem főgonoszainak csarnokában, bár persze túlzás lenne túlzottan kiragadni őt a felvilágosodott ("felvilágosodott" haladár szellemi irányzatból.
De például amiket az eredeti tőkefelhalmozásról írt, azok zöme sokkal helytállóbban megragadja a lényeget, mint a neokonok "polgárosodás"-dicsőítése. Nem véletlen, hogy a hazai nemzeti radikalizmus és szellemi hátországa szóhasználata milyen gyakran ismerős azoknak, akik még részesültek a szoci polgazdtan áldásaiból.
A kommunizmus a kapitalizmus egy különösen perverz formája. Nem volt, hanem van, mert pl. a multi cégek, vagy az EU méltó folytatói a szocializmusnak. Időben átvették a stafétát az elbukó szocialista államoktól.
Kedves Csaba, ne fárasszon ezzel az orosz dologgal. A Szovjetunió jelentése magyarul tanácsunió, semmi köze az orosz birodalomhoz, amellyel jogfolytonosságot sem vállalt. Természetesen próbálkoztak ők Magyarországon és Bajorországban is, de a leninizmussal Oroszországban arattak tartós és stabil sikert. Na meg Kínában, Mao révén. Újabban meg Nepált vették be, és most Indiát ostromolják. Latin-Amerikáról ne is beszéljünk.
VálaszTörlésÉrtem én azt is, hogy a marxizmus csupán egy speciális változata az aufklérer gondolkodásmódnak és ideológiagyártásnak. Mindenesetre meglehetősen karakteres ahhoz, hogy valamennyire el lehessen különíteni a liberalizmustól, amely természetesen a másik elágazás.
Nekem nem kell magyaráznia ezt a neokonság-dolgot, mivel azt hiszem, elég látványosan nem vagyok neokon, és a világon semmi extra problémám Ázsiával, főleg ha azt vesszük szemügyre, hogy az összes ma általánosan figyelembe vett ún. világvallás fölrajzi értelemben Ázsiából alapíttatott (más kérdés, hogy Európa sok tekintetben képes volt ezeket a maga képére formálni, római, görög, sőt germán és kelta megtermékenyítő hatások révén).
Ha olvassa a blogot, akkor Ázsia-szimpátiáim világosan kiderülhettek volna már. Elég ha ránéz a most aktuális első posztra (Atash dar Neyestan).
Ettől függetlenül tény, hogy most Marx és utódai most Ázsiában aratják a legnagyobb sikereket, mivel ott úgyszólván elkésett a modernista őrület és babona. Igyekszenek bepótolni a „lemaradást”, minden téren.
A technika álságos igéreteinek bűvölete és a liberalizmus külső csillogása nagy vonzerő most arrafelé.
Az, hogy Marxból egy betűt sem fogadok el, nem érzelmileg okolt, és nem azt jelenti, hogy Marxot nem tartom jelentős valakinek. Ellenkezőleg, figyelemreméltó alak, aki ördögien okos volt a maga módján.