A Reakció blog számos izgalmas aktuálpolitikai kérdést boncolgató posztja közt megtetszett nekünk DSZG-é, melynek címe: Lenyúlták-e a szlovákok a magyar címert? Szimpatikus számunkra, hogy a kérdésfelvetésnél — konzervatívokhoz méltó eljárással — a szerző kikérte egy heraldikai filológiához értő tanári tekintély, id. Bertényi Iván véleményét. A posztból és a kommentárokból most csak azt a pontot idézzük, ami nekünk releváns.
„Van itt azonban még pár bökkenő, mielőtt diadalt aratnánk.” — írja a posztszerző — „Mint az említett könyv írja, Nagy Lajos korában kezdték a királyi címert az ország címerének nevezni (persze ekkor a király címere talán nevezhető az országénak is, de az akkori államfelfogás gyökeresen különbözött a maitól). A kettős kereszt jelképét például gyaníthatóan III. Béla hozta magával Bizáncból. Hoppá, akkor a magyar címer bizánci nyúlás? Legalábbis félig?”
Válaszunk: nem, mivel az a heraldika originális hagyományozódási szabályai szerint történhetett. Éppenséggel pontosan az eredeti és heraldikai fogalmakkal konform állam- és jelképfelfogás az, ami értelmetlenné teszi a „nyúlás” fogalmát, és alapvető különbséget jelent a mai helyzethez képest.
Ahogy „Vattafák”, az egyik kommentátor is írta: „a történelmi Magyarország a nemesség és a király által jellemzett egység volt, az államalapító nemzet nem a mai, kulturális nemzet fogalmát jelentette. Magyar nemes volt Zrínyi, Hunyadi, Frangepán, magyar király volt Anjou Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond, Habsburg Ferdinánd. A jobbágy, a polgár nem volt a magyar nemzet tagja Kecskeméten sem és Söjtörön sem.” (Kiemelés tőlünk)
Ehelyütt azonban — a lényeget aláhúzva — egy helyesbítést kell tennünk: a jobbágy nem a parasztot jelenti (ahogy közkeletűleg hiszik), hanem a vazallust, tehát a feudalitás rendjében mindenki a király jobbágya volt, beleértve a főnemeseket is.
Összességében a mai vita nem értelmezhető az eredeti felállás szerint, sőt, gyakorlatilag „turisztikai vita”. Egy baloldali nemzetfogalom előfeltevései szerinti vita, ahogyan a területi viták is, és mint ilyen, eldönthetetlen. Magam részéről nem zavar különösebben a szlovákok ilyetén címere, sőt. (Amíg nem párosul obskúrus sovénséggel.)
Hasonló alapon már esett néhány szó Körünkben arról, hogyan volt lehetséges, hogy a magyar király egyben Jeruzsálem királya is volt (sőt, ez nem zárta ki más királyok uralkodói jogát sem Jeruzsálemre).
Amíg a királyság jogfolytonossága nem érvényesül, minden ilyen vitát jóformán „a normalitás keretei között folytatandó magánemberi vitának” kell minősítenünk. És ez idő alatt nem tekinthetjük legitimnek nem csupán Erdély, de akár a magyar Alföld „hovatartozásával” kapcsolatos kurrens felvetéseket sem, ugyanis ezek fogalmaink szerint de iure nem a román vagy magyar köztársasághoz, hanem a magyar (esetleg román) királysághoz tartoznak.
A normalitás, a körültekintés keretei között pedig Loxon szerény javaslata továbbra is valamiféle figyelembevétele a jelen lehetőségeknek és múlt adottságoknak.
Teoretikus kérdéseket érintő további posztjaink e kérdésekkel kapcsolatban:
Az elrabolt Trianontól a Belvedere palotáig, majd vissza [Loxon]
Mi lett a Visegrádi Hármak/Négyek, illetve az Alpok-Adria szimpatikus geopolitikai tervezetével? [Loxon]
Román, magyar, két jó barát [Loxon]
A nemzetrűl [Tölgy]
Jó olvasást és elméleti gondossággal kontrapunktírozott geopolitikai fantáziálást!
„Van itt azonban még pár bökkenő, mielőtt diadalt aratnánk.” — írja a posztszerző — „Mint az említett könyv írja, Nagy Lajos korában kezdték a királyi címert az ország címerének nevezni (persze ekkor a király címere talán nevezhető az országénak is, de az akkori államfelfogás gyökeresen különbözött a maitól). A kettős kereszt jelképét például gyaníthatóan III. Béla hozta magával Bizáncból. Hoppá, akkor a magyar címer bizánci nyúlás? Legalábbis félig?”
Válaszunk: nem, mivel az a heraldika originális hagyományozódási szabályai szerint történhetett. Éppenséggel pontosan az eredeti és heraldikai fogalmakkal konform állam- és jelképfelfogás az, ami értelmetlenné teszi a „nyúlás” fogalmát, és alapvető különbséget jelent a mai helyzethez képest.
Ahogy „Vattafák”, az egyik kommentátor is írta: „a történelmi Magyarország a nemesség és a király által jellemzett egység volt, az államalapító nemzet nem a mai, kulturális nemzet fogalmát jelentette. Magyar nemes volt Zrínyi, Hunyadi, Frangepán, magyar király volt Anjou Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond, Habsburg Ferdinánd. A jobbágy, a polgár nem volt a magyar nemzet tagja Kecskeméten sem és Söjtörön sem.” (Kiemelés tőlünk)
Ehelyütt azonban — a lényeget aláhúzva — egy helyesbítést kell tennünk: a jobbágy nem a parasztot jelenti (ahogy közkeletűleg hiszik), hanem a vazallust, tehát a feudalitás rendjében mindenki a király jobbágya volt, beleértve a főnemeseket is.
Összességében a mai vita nem értelmezhető az eredeti felállás szerint, sőt, gyakorlatilag „turisztikai vita”. Egy baloldali nemzetfogalom előfeltevései szerinti vita, ahogyan a területi viták is, és mint ilyen, eldönthetetlen. Magam részéről nem zavar különösebben a szlovákok ilyetén címere, sőt. (Amíg nem párosul obskúrus sovénséggel.)
Hasonló alapon már esett néhány szó Körünkben arról, hogyan volt lehetséges, hogy a magyar király egyben Jeruzsálem királya is volt (sőt, ez nem zárta ki más királyok uralkodói jogát sem Jeruzsálemre).
Amíg a királyság jogfolytonossága nem érvényesül, minden ilyen vitát jóformán „a normalitás keretei között folytatandó magánemberi vitának” kell minősítenünk. És ez idő alatt nem tekinthetjük legitimnek nem csupán Erdély, de akár a magyar Alföld „hovatartozásával” kapcsolatos kurrens felvetéseket sem, ugyanis ezek fogalmaink szerint de iure nem a román vagy magyar köztársasághoz, hanem a magyar (esetleg román) királysághoz tartoznak.
A normalitás, a körültekintés keretei között pedig Loxon szerény javaslata továbbra is valamiféle figyelembevétele a jelen lehetőségeknek és múlt adottságoknak.
Teoretikus kérdéseket érintő további posztjaink e kérdésekkel kapcsolatban:
Az elrabolt Trianontól a Belvedere palotáig, majd vissza [Loxon]
Mi lett a Visegrádi Hármak/Négyek, illetve az Alpok-Adria szimpatikus geopolitikai tervezetével? [Loxon]
Román, magyar, két jó barát [Loxon]
A nemzetrűl [Tölgy]
Jó olvasást és elméleti gondossággal kontrapunktírozott geopolitikai fantáziálást!
Jelen lehetőségére válaszolt a modest proposal-om. Ahhoz azért ragaszkodom.
VálaszTörlésMég egy kérdés: arisztokratikus nemzetfelfogáshoz kellenének arisztokraták, kellene a megalopsychos, anélkül...?
Tölgy, Danke Schön.
VálaszTörlésAbban végülis igaza is van. Ezért beszúrtam az utolsó sorok elé, hogy további írásaink.
Az arisztokratikus nemzetfelfogásnál azért nem csak a született arisztokráciát kellene figyelembe venni (szellemi arisztokratizmus által szerzett nemesség is jelen volt a monarchiákban), de a kifogásolt pont megvitatásra méltó. Végül is ha nincs fej, még a hal sem illatozhat onnan „aláfelé”.
E címkével kapcsolatban inkább egy történeti és filológiai felfogásra utaltam, (sajnos) nem annyira az ismert állapotokra.
Loxon,
VálaszTörlésmost akkor most nyissa ki az ablakot, tekintsen alant. Lát akár szellemi arisztokráciát is?
Inkább, lassan el kellene kezdenünk gondolkodnunk az exodosunk célállomásán, az ütemén 2010 után. Nem-e?
(Majd írunk a Tea at Trianon-ra)
Kinyitom az ablakot, és mit látok? Az udvarban egy nagy Tölgy. A szemközti ablakban meg ott integet Tevvton, egy igazi kisnemes. ;P
VálaszTörlésAmellett nekem is lehetnek titkaim.
Üdvözlettel,
a Megalopsychos megbízottja.
Engedje be azt a tölgyet, még megfázik!
VálaszTörlésMagának nincs olyan érzése, hogy valami hasonló történt itt 1919-ben, mint Irakban 2004-ben? A szunnita elitet benyomták a kurd és siíta többség alá. Egy virágzó kulturális-gazdasági-katonai központot kiiktattak jó időre. Az iraki háborút elítélők elítélik-e vajh Trianont is?
Bár értem a kérdésfelvetést, azért valamelyes túlzásnak tartom. Szaddám lényegében a cucilizmussal paktált. Ennek fogytán is a pánarab forradalmi eszmék híve volt, sokkalta inkább úgy-e, mint valamiféle monarchikusság-közeli diktatúráé. Tévednék?
VálaszTörlésSíita- és kurd-: biztos, hogy ugyanaz a kérdés?
Itt inkább kollaboránsokat kerestek, per pillanat lehet, hogy erre megfelelőbbek voltak az említettek közül valók... bizonyos okokból.
(A Tölgyet inkább irigylem, hogy ilyen jól állja a telet. Nem kell neki kastély, mint Loxonnak.)
VálaszTörlésSzaddam pánarab volt, persze-persze. De mégiscsak az államalkotó szunnitákat nyomták le. Kb. olyan a helyzet, mint Erdélyben volt 1919 után. Ez a siíta uralkodó társaság elég balfék, és eszetlen, műveletlen, hogy egy jó darabig ne jelentsen veszélyt annak-az- országnak-aminek-nem-írjuk-le-a-nevét.
VálaszTörlés(És amelyik most éppen nagyon kihúzza a gyufát a nyugati közvélemény előtt.)
A magyar történelem melyik szakaszára gondolsz, amikor azt írod, hogy a jobbágy jelentése általánosan "a király vazallusa"?
VálaszTörlésTény, hogy az államalapítást követő első két évszázadban valóban nem a parasztokat, hanem az udvari tisztségviselőket hívták jobbágynak (iobagio). De a 14. századtól már nem jobbágyoznék le egy bárót, mivel a jelentésváltozás következtében ekkor már a mai értelmében (jobbágyparaszt) használták a szót.
Molay, ebben tán igaza is van, viszont fontos, hogy nem attól „jobbágy” valaki, mert „paraszt”. Máskülönben köszönöm a pontosítást.
VálaszTörlésEz igaz. Lehetett a jobbágy éppenséggel mezővárosi kereskedő is. A közös jellemző a földesúri joghatóság.
VálaszTörlésTulajdonképpen a posztom is provokatív jelleggel tette fel a kérdést, hogy akkor a magyar címer a nyúlás-e, és imigyen nem érzem, hogy ellentmondásban volna Loxon megjegyzésével. Számomra is világos, hogy nem nyúlás a magyar címer, a kiegészítéseket viszont köszönöm Loxonnak. Természetesen tisztában vagyok a középkori nemzet- és államfelfogás alapvető eltérésével a maitól. Bizonyos szempontból szimpatikusabb is a számomra az.
VálaszTörlésÜdvözlettel: dszg
A jobbágy kifejezést általános értelmében még a 19. században is használták a király iránti feltétlen hűség kifejezésére: törvényekben, feliratokban, szónoklatokban, stb.
VálaszTörlésPl. Széchenyi írja a Hitelben, hogy "a legjobb hazafi törvényes királyának leghívebb jobbágya is". ;-)