Az erények számbavételét követően álljanak itt a korábban már említett Johann Georg Hamann becsmérlő sorai a francia XVIII. század erénynélküliségéről. (Álljanak itt mintegy önkritika gyanánt is, vádolandó olykor eluralgó kedélyeskedő és opportunista hajlamainkat.)
„Már negyven felé járok, de semmi sem bosszant jobban, mint hogy Franciaország a hazám. Nyelvünkben csupa kétértelműség uralkodik, művészetünkben gondolkodási szétszórtság, írásmódunkban csúfondáros okoskodás, cselekedeteinkben pedig arcátlanság. Egy szellemes ötlet nálunk félvállról veszi az észt, a zseninek pedig el kell bújnia a divat limloma mellett. Sem a himlő, sem a titokzatos betegségek nem okoztak valaha is oly sok szerencsétlenséget, mint idétlenségre hajló ízlésünk. Ez már a kapucinusokig terjed, akik selyemruhát hordanak, a karmeliták pedig nem járnak már napernyő nélkül a kezükben.
[...] A klérus hol a pápával tart, hol a királlyal. Ha az uralkodó fenyegetőzik, akkor a rendszerhez az Alpokon túl keresik a menedéket. Ha a helytartó mennydörög, akkor éljenek a gallikán egyház szabadságai!
Nem sok hiányzik ahhoz, hogy az emberek nyári szállásokra költözzenek, hogy limonádét és üdítőket ihassanak, akkor magukkal viszik majd az éjjeliszekrényt a futóárokba, és végül parfümözött puskaporral és ólommal fognak lőni. Milyen kevéssé tudjuk, hogy a hősök egyedüli sminkje az izzadság.”
(Egy hasznos, bevált és új oltásnak projektuma. In: Johann Georg Hamann Válogatott filozófiai írásai. Ford. Rathmann János. Pécs, 2003, Jelenkor Kiadó.)
Bejegyzések
Loxon,
VálaszTörlésa kedélyeskedés jó!
Ebben téved Hamann.
Azt viszont én nem értem, miért nevezi Fro-t a hazájának, hát nem német volt és Königsbergben élt? VAgy hogy van ez?
De jó, hogy megjelent magyarul, csak én nem láttam :(
A mai ismertségéért sokat tett Berlin, aki szintén megírta a maga ÉSz trónfosztását.
http://press.princeton.edu/titles/6913.html
http://berlin.wolf.ox.ac.uk/lists/nachlass/hamann.pdf
Hamann-nak ez az írása is tele van szellemességgel, mondhatni kedélyes, sziprokázó. Néha nem lehet tudni, mikor ironizál duplán.
VálaszTörlésA francia névben való beszédet itt nem kell véresen komolyan venni, márcsak azért is, mert az írás végén az szerepel, hogy "à Londres", azaz Londonban. Bár egy helyen azt írja, francia-német származású, erről sem tudok.