Vasárnapi bejegyzés a ballonból

Jó teakratáink láthatólag újabban főként azzal vannak elfoglalva, hogy a szalon régi bútordarabjai közül kimozdulva sétákat tegyenek a közeli utcákban, leálljanak beszélgetni különféle terecskéken. A demokratikus csevej posványa azonban – jelentsük ki sietve: – förtelem. Márpedig Jacques Bonhomme-mal vitázni annyi mint demokratává süllyedni. Főként, ha az illető inkább Jacques Malhomme-ként aposztrofálható. Akkor már a szóba elegyedés is sok, s egyáltalán nem a leereszkedés nehézségei miatt.

Addig rendben van, hogy kalamárisba mártjuk a lúdtollat, s a szűz papírra vetünk néhány jól meggondolt mondatot olyasmikről, mint például az arany zsebóra szerkezete, vagy a liberális kontraszelekció. Ám belemenni parttalan vitákba idiótákkal, akik sem véleményünket, sem személyünket nem tisztelik: rangon aluli. S még valami: ha Mohamed mégsem megy a hegyhez, a hegy fog menni Mohamedhez. Ha meg mégsem teszi, az ő baja. Ezt egy igazi, chatista hegymögi üzeni Önöknek.

Mi ezt a napot a Tuileriákból való felszálláshoz tartottuk roppant alkalmasnak.

Mivel ünnepnap van, nézzük át, mit alkotott két vándorolni, de otthon lenni is szerető szerzőnk ott, ahol a hétköznapokon kopogtatták sétapálcáikat, kedves és megtisztelő meghívásoknak eleget téve. Nincs is jobb dolgunk, lévén a Montgolfier-ballon fedélzetén, ahol épp tartózkodunk, nem lehet örökké a panorámát, vagy a köteleket figyelni, így a nyugodt perceket kihasználva feljegyeztem emlékeimet, s most lehajítom a szélbe:

Míg Tevvton az Öt Torony Városában folytat expedíciót, a Reakcióra kihelyezett tea-kör pedig pörög tovább, aszimptotikusan a végtelenhez közelítve kommentárjai számát (ismeretlen okokból pont e poszt alá), Tölgyünk, kinek nagy árnyékában időnként kacagva megpihenünk, a Reakció repertoire-ját bővítette egy megszokott-tól eltérő arcképpel a méltatlanul lovaggá ütött John Lennon-ról. Mint fáradhatatlan és alapos világjáró, tájékoztatott még bennünket bizonyos dél-óceániai hagyományokról is. Végezetül felidézte F. egyik emlékezetes tanházi feleletét.

Loxon, aki annyit papolt ma Önöknek a hűség és a lakonikusság fontosságáról, tájékoztatta a nagyérdeműt ab ovo avítt Körünk megalakulásának körülményeiről, valamint bizonyos – Tölgy által helytelenített – ideológiai tisztánlátásra hívta fel a figyelmet. Ezt követően szólt a közhöz 1956 és a (kimondani is fájdalmas:) kommunista átörökítés igazságtalan és arcátlan voltáról. Lepecsételt archívumokban kutatva talált egy jól rejtegetett filmet V. eljövendő, rémséges regnálásáról, a súlyosan elhallgatott '68-as békepolitikáról, valamint a Liberális Párt végtelenül sikeres kortesdalának eredetéről.

Előbb azonban megvédte a tradicionalizmus szent ügyét.

Végezetül, ha vasárnap lévén nincs jobb dolguk, mint a nagy befolyású világszőttest tanulmányozni, üssék fel a Rém és Becsület című folytatásos politikai nagyregényt, amely a Magyarországon éppen folyó könyvhét szenzációja, és amelyből többek között az is világossá válik – figyelem, leleplezés egy eddig féltőn rejtegetett titokról! –, hogy míg fenti két szerzőnk az összes lehetséges fórumon összerúgja a port Gizikével, valójában a háttérben pimasz módon összejátszanak.