A rómaiak pénzérméin gyakran előfordul a Marti Conservatori dedikáció — „a megőrző Marshoz”. Mársz mindannak ellentéte, ami mai, hamis „konzervativizmus”-életérzés.
Jellemző, hogy mi az, amit a vulgáris műveltség Marshoz társít: hadisten, a háború istene, „következésképp” az erőszak, a békétlenség istene. Ez már az ókorban is így volt, ugyanis Mars görög megfelelőjének Arészt tartották. Habár Arész sem csak annyi, amennyit ma gondolnának róla, ez a megfeleltetés felszínes, és figyelmen kívül hagyja Mars apollói vonásait. Mars-ból a szekularista humanizmus szemében legfeljebb csak Volcanus egyik részaspektusa maradt, annak is egy alacsonyrendű formája.
Pedig nem véletlenül volt Mars Romulus — Róma alapítójának — atyja, nem véletlenül a klasszikus római istentriász (Iuppiter, Mars–Mavors, Quirinus) egyik tagja, nem véletlen, hogy flamen-je a Flamen Dialis mellett a Flamines Maiores, azaz a három nagy flamen között foglalt helyet (Flamen Martialis). Róma géniusza marciális, akkor is, ha ma már csak Róma „joviális” arculatát hajlandóak valamelyest elfogadni azok, akik Európa „görög-római” és „zsidó-keresztény” gyökereit hangoztatják. Persze, ha belegondolnának, hogy Iuppiter–Iovis sem volt bos, vagyis ökröcske, akkor még ezt sem fogadnák el Rómából. Kérdés, Európából maradt-e még valami egyáltalán, vagy magára lehet hagyni a világgal együtt, mint minden szellemi aktív befogadására teljességgel képtelent.
Ismételjük, már az ókorban, magában Rómában megtörtént Mars „trónfosztása”: a későbbi istentriászban már Iuno („Mars anyja”) és az etruszk eredetű Minerva szerepelt. Lehet gondolkozni azon, vajon ez a váltás véletlenül előzte-e meg majdnem közvetlenül a római királyság felbomlását. A Magna Mater-arculatok anyaisága Rómában is felváltotta Marspiter (hiszen nem csak Iuppiter létezett) atyaiságát, a megőrző és békehozó Mars helyére a hamis női „békesség” és „bölcsesség” szimbólumai kerültek. Noha ezek az isteni nők végtelen magasságban tündökölnek a modern világ démoni maradványai felett, a rómaiak igazi géniusza a győztes harcot követően békét teremtő Mars volt. Ezért is szóltak hozzá a következő érmefeliratok: Mars Victor, és Marti Pacifero — „A békehozó Marshoz”.
Augustus császár és augur, a Pax Augusta megteremtője forumán templomot emeltetett a bosszúálló Marsnak, ez volt a Templum Martis Ultoris, Mars Ultor szentélye, Caesar gyilkosainak megbosszulása emlékére.
Metaforikusan minden demokratizmus Caeasar brutális meggyilkolása. Dante poklának legmélyére veti Júdással együtt Brutus-t és Cassius-t.
Jellemző, hogy mi az, amit a vulgáris műveltség Marshoz társít: hadisten, a háború istene, „következésképp” az erőszak, a békétlenség istene. Ez már az ókorban is így volt, ugyanis Mars görög megfelelőjének Arészt tartották. Habár Arész sem csak annyi, amennyit ma gondolnának róla, ez a megfeleltetés felszínes, és figyelmen kívül hagyja Mars apollói vonásait. Mars-ból a szekularista humanizmus szemében legfeljebb csak Volcanus egyik részaspektusa maradt, annak is egy alacsonyrendű formája.
Pedig nem véletlenül volt Mars Romulus — Róma alapítójának — atyja, nem véletlenül a klasszikus római istentriász (Iuppiter, Mars–Mavors, Quirinus) egyik tagja, nem véletlen, hogy flamen-je a Flamen Dialis mellett a Flamines Maiores, azaz a három nagy flamen között foglalt helyet (Flamen Martialis). Róma géniusza marciális, akkor is, ha ma már csak Róma „joviális” arculatát hajlandóak valamelyest elfogadni azok, akik Európa „görög-római” és „zsidó-keresztény” gyökereit hangoztatják. Persze, ha belegondolnának, hogy Iuppiter–Iovis sem volt bos, vagyis ökröcske, akkor még ezt sem fogadnák el Rómából. Kérdés, Európából maradt-e még valami egyáltalán, vagy magára lehet hagyni a világgal együtt, mint minden szellemi aktív befogadására teljességgel képtelent.
Ismételjük, már az ókorban, magában Rómában megtörtént Mars „trónfosztása”: a későbbi istentriászban már Iuno („Mars anyja”) és az etruszk eredetű Minerva szerepelt. Lehet gondolkozni azon, vajon ez a váltás véletlenül előzte-e meg majdnem közvetlenül a római királyság felbomlását. A Magna Mater-arculatok anyaisága Rómában is felváltotta Marspiter (hiszen nem csak Iuppiter létezett) atyaiságát, a megőrző és békehozó Mars helyére a hamis női „békesség” és „bölcsesség” szimbólumai kerültek. Noha ezek az isteni nők végtelen magasságban tündökölnek a modern világ démoni maradványai felett, a rómaiak igazi géniusza a győztes harcot követően békét teremtő Mars volt. Ezért is szóltak hozzá a következő érmefeliratok: Mars Victor, és Marti Pacifero — „A békehozó Marshoz”.
Augustus császár és augur, a Pax Augusta megteremtője forumán templomot emeltetett a bosszúálló Marsnak, ez volt a Templum Martis Ultoris, Mars Ultor szentélye, Caesar gyilkosainak megbosszulása emlékére.
Metaforikusan minden demokratizmus Caeasar brutális meggyilkolása. Dante poklának legmélyére veti Júdással együtt Brutus-t és Cassius-t.
MAR VLT
(Marti Ultori — a „Bosszúálló Mars”-hoz)
(Marti Ultori — a „Bosszúálló Mars”-hoz)
"a hamis női „békesség” és „bölcsesség” szimbólumai kerültek"
VálaszTörlésCutsingertől: Feminity, Hierarchy and God (PDF).
A tradicionális gondolkodás két alapsémája a fent/lent és a kívül/belül. Ez utóbbit valamiért mifelénk el szokás sikkasztani. :)
A séma lényege, hogy hatalom a perifériától a középpont felé haladva növekszik. A hatalmat magában tartó, és azt időről időre megnyilvánító középpont pedig rejtőzködő, elfátyolozott: azaz nő. (Kereszténységben a Boldogasszony.)
A kint/bent sémát jól meg lehet figyelni pl. a keleti szakrális építészetben, vagy az államszervezésben. Nem értek a témához, de gondolom a rómaiak is addig favorizálták Marsot és a fent/lent sémát, amíg kispályás játékosok voltak. Amikor már hatalmuk volt, ők is áttértek a kint/bent sémára, mivelhogy birodalmat e mentén célszerű (lehetséges) szervezni.
"62. Axióma: A centrum körül keringés művelete ismét háromféle: Az első folytonosan a centrum felé mozog. Ez a centripetális. A hímnem. A héber hagyományban neve geburah.
VálaszTörlésA második a centrumtól távolodik. A centrifugális. A nőnem. A héber hagyományban a gedulah.
A harmadik a centrum körül köralakban mozog. Ez az androgün. A cirkuláris erő. A héber hagyományban ez a tiferet. Alexandriában ez a Trokhosz geneszeosz Ixion kereke."
/Hamvas: Tabula Smaragdina/
Javaslom megfontolásra Miss!
Megfontolom, Sir, bár kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a héberek éppen nem a birodalmukról voltak híresek. Rémlik valami konfliktus is Rómával, amiből nem jól jöttek ki. :)
VálaszTörlésTermészetesen ettől még a felfogásuk lehet teljesen koherens és helytálló. Éppen arra bátorkodtam felhívni a figyelmet, hogy a tradicionális világban több teljesen koherens és helytálló értelmezési rendszer létezett.
Miss-eim, a megoldás kulcsa a kezemben van.
VálaszTörlésEgyrészt „a tradicionális világban több teljesen koherens és helytálló értelmezési rendszer létezett”, ezért Mars aspektusából az (egyébként rövid és sommás) megközelítésem helyes.
Másrészt a nemek esetében sohasem mindegy, hogy nőstényről vagy úrnőről, de még inkább: hímről vagy férfiúról van szó. A két nem tipizálása és egymásraépülő hierarchiája tehát sokkal komplexebb, azon kívül mindig jelen van egy günandromorf (hímnős) és egy androgün (férfi+nő) aspektus, és nyilvánvalóan magas fokozatok esetében már csak az andogünitás, vagy egy a fölötti neutralitás valamilyen rendjében lehet gondolkodni. A legmagasabb hatalom megnyilváníthatja magát férfiként és nőként, miközben érintetlen marad a nem korlátaitól, mivel eleve felülmúlja azokat. A férfi-nő kettőst — amennyiben uralt — azonban mindig a férfi (vir, hérosz) fogja igazán uralni (ha láthatatlanul, akkor is). Rómában sem volt a későbbiekben sem másképp, mert Iuno és Minerva nem előzték meg Iuppitert, mindössze az intenzitás és az eredeti kohézióból következő erőteljesség szenvedett ezáltal csorbát.
Megjegyzendő még, hogy Róma a kezdeti időszakban semmivel sem volt „kispályásabb”, mint később, sőt, Romulushoz mérhető uralkodója a későbbiekben nem is volt. Egy birodalom külső nagysága és belső nagysága összemérhetetlen, bár a történelemben gyakori, hogy éppen fordítottan arányos. (Vagyis minél jobban kiterjeszkedik, annál kevésbé képes minden szegmensét a szellem áthatni, így igen gyakran legnagyobb kiterjedése idején felbomlik és megszűnik, és/vagy gyengébb intenzitású maradványokban él tovább, mint ez Róma esetében is történt.)
Bár a héber hagyományban is feltétlenül különbség van a vir és a mas (hím) minőségei között, Hamvas erre általában nem nagyon ügyelt.
Hozzátenném még, hogy Schuon vagy Nasr interpretációi, főleg pedig Cutsinger ezekre építő, egyébként figyelemreméltó értelmezései a fentiek fényében szintén relatív érvényűek, māyā ura māyēśvara, Szűz Mária („Boldogasszony”, Miasszonyunk) pedig többé-kevésbé megfeleltethető Sophiának (héber hokhmah), a gnózis, és ezáltal a Megismerő (aki e relációban viszont újfent „férfi”) „örök női” pólusának.
Létezik azonban (és nem véletlenül)
Akhamóth, Sophia „bukott” oldala is. Igen gyakran találkozni megfelelőivel élőben.
@Lótuszevő: elnézést, Madame, hogy le(fel?)-Sir-öztem, sajnos összekevertem egy másik nick-kel. Pardon me.
VálaszTörlésDomna Edith és Domna Lótuszevő,
VálaszTörlésköszönöm színvonalas hozzájárulásukat a témához. Jellemző, hogy — bár esetleg csak a „negatív” érintettség okán — gyakran csupán nők szólnak hozzá e témákhoz. És ez egy olyan hierarchikus kérdést vet fel a modern világban, amelyen érdemes volna elgondolkodni különféle hímeknek (vagy ha ők nem tudnak gondolkodni, akkor férfiaknak), heh.
Loxon, a férfiak beérik a látszattal gyakran, így meghagyják a nőknek a valóságost :)
VálaszTörlésÁm tist, valjuk be; ez elég férfiatlan viselkedés. Vagy elképzelhető, hogy egyszerűen csak hanyag, lemondó?
VálaszTörlésPetya, ez a fajta viselkedés nem hanyag és nem lemondó: a férfiaké a theoria, a nőké a praxis.
VálaszTörlésigen. egy poszt, amely egy csöpp fénysugarat világít arra a tényre, hogy az utókor (a ráció kora, a klasszicizmus) mennyire helytelenül és hozzá nem értő módon sematizálta és kényszeresen megfeletni akarta a hellén és a latin mitológiát (annyi alappal, hogy a latinok is sokmindent elszipkáztak a görögöktől, de ez csak a felszín).
VálaszTörlésEdith Illyés// nem kispályások voltak, hanem még igazi holisztikus gondolkodók, ami az anyagi világban való terjeszkedéssel törvényszerűen erodálódott, ill. fel kellett sokmindent adniok.
Kispályás = városállam. Kis terület, kisszámú, egyvallású-egyszokású népesség. Ne értetlenkedjenek már, fárasztó.
VálaszTörlésedit, ne fárasztózz!
VálaszTörlésha következetlen vagy és pontatlan, ne azt hibáztasd aki nem érti a összefüggésében, ami össze nem tartozik.
spárta - városállam. kispályás? firenze a - városállam. kispályás?
vero, az a kérdés, hogy mikor? spárta van amikor kispályás és van amikor domináns. ugyanez vonatkozik firenzére is.
VálaszTörlésróma, mint városállam volt kispályás is-de ebből azért jobban kinőtt, mint akár spárta vagy firenze.róma birodalommá vált.sőt, már növekvő városállam korában lecserélte az egyébként termékenységgel, tavsszal stb. kapcsolatos marsát két nőcire, sőt termékenységistenéhez hozzácsapta a háborút is, mint funkciót..
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés(Harmadik nekifutás a hülye blogmotorral.)
VálaszTörlés@vero (és egy kicsit @Loxon):
"Az irónia olyan közlésmód, amelyben a kimondott jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom. Az irónia eszköze lehet a szokásostól eltérő kontextus, kiejtés vagy más akár nem verbális gesztus is." Forrás.
Ha egy, a római vallásról szóló, igen magasröptű cikkhez (kontextus) írt hozzászólásban Rómát kispályásnak minősítem, nagyságát mintegy kizárólag fizikai kiterjedésével mérve, az nyilvánvalóan ironikusan értendő (túl azon, hogy maga a szó konkrétan a korai Róma - némi túlzással - futballpályányi méretére utal).
De ha ez Önöket megnyugtatja, ünnepélyesen kijelentem: nem tartom többre a szocialista Kínát Tibetnél, a Szovjetuniót a putyini Oroszországnál, és Monacót sem a Vatikánnál. Nem a méret a lényeg.
Megnyugodtak?
Hujj, de megindult az adok-kapok. És milyen fontos témában, heh.
VálaszTörlésEdith, részemről most már értettem, de vallja be töredelmesen, kukoricára térdepelve, hogy félreérthető volt.
Tist, amit Maga olvasott Marsról, az marhaság. Mars inkább napisteni vonásokkal rendelkezett. „Termékenységisten”: ez az igazi nesze semmi modern vallástörténeti gumifogalom, ha akarom, bármi az. Keverik az etruszkok némelyik hasonlónak vélt istenével, de ez csak utólagos magyarázkodás.
Nem a méret a lényeg? Ezt általában akkor mondja valaki, hha kicsi. Bár kétségtelen, h sok esetben igaz.
VálaszTörlésMea culpa. /Kukoricára térdepel, kezét tördeli, frizurájára hamut szór./
VálaszTörlésLoxon, azt hiszem könnyebb dolgunk lenne, ha volna egy i.e. 7. századi kik kicsoda a római pantheonban c. kisokosunk :)
VálaszTörlésNagyon helyes, Edith. Csak így tovább.
VálaszTörlésTist, Magának is követnie kellene a jó példát, amit Edith mutatott.
:DDD
VálaszTörlésA már korábban linkelt katolikus honlapról:
VálaszTörlésMilyen az igaz férfi?
"Szent József fő ünnepe március 19-én van. Számos könyvben az áll, hogy ennek a dátumnak eredete nem ismert. Ez nem igaz. Március hónap Mars istenről kapta nevét, a rómaiak neki szentelték ezt a hónapot, és benne háromnapos ünnepséget tartottak tiszteletére. Mars azonban nemcsak a hadakozás istene volt, hanem eredetileg a szüzek őre is: protector et custos (Schützer und Behüter), a szüzeket védő és őrző isten. Ezért választották a keresztények márciust Szent József, a Szűz és a Gyermek védője és őrzője, hónapjának."
Edith Illyés // persze, persze. de a cikk pont arról (is) szól (szerintem), hogy az igazi mars nem a hatalom, leigázás, háboró, mint ahogy róma nagyságát sem a kiterjedésében és az leigázottak skalpjai számában kell keresnünk.
VálaszTörléstist // mikor? mikor mars még a megőrző volt.
Edith Illyés // egyébként LOL
VálaszTörlésami nagyon érdekes - lejön az írásból, de a kommentekből is - hogy az utókor , legyen az az antiknak hódoló klasszicizmus, de hanyag hagyomány alapján a mai napok gondolkodói/szemlélői is, mennyire felületesen, saját világukhoz illesztve tárgyalják más korok hiedelmeit, eszméit.
indokolatlanul, egyben a term. a könnyebb utat választva, mintegy leigázva a régi korok üzenetét.
„az igazi mars nem a hatalom, leigázás, háború”
VálaszTörlésPontosabban nem csak az.