A lélek tüze

Szili Asszony karaoke-dala okán, gondolom, mostani zaklatott kedélyállapotunknak jól jön Bingeni Szent Hildegard, filozófus, költő és zeneszerző és nő egy darabja. Nem könnyű énekelni, de ez felemel. Sok minden olvasható már tőle, és ami fontosabb, hallgatható. Itt a zene, hallgassátok:

O ignis Spiritus Paracliti
(Babits Mihály fordítása)

Ó Isten lelkének tüze,
minden teremtmény életének élete,
szent vagy, ki a formákat élteted!
Szent, ki írral kened a törések veszélyét
s gyógyítva dörzsölöd a bűzös sebeket!

Szentséged szellője, szelelője,
szeretet tüzelője!
Ó zamat a mellekben, édes íz!
ki szíveinkbe átitatódsz az erények jóillatával.

Ó tiszta forrás, akiben példálózható, hogy Isten
maga köré gyűjti az idegent
s megkeresi az elveszettet.

Ó élet páncélja!
Ó egység záloga minden tagok között!
Ó tisztesség öve, áldj meg
és tégy boldoggá!

Erős pálya, lelki út,
ki áthatoltál mindenen
a magasságban,
a földi világban,
s minden mélység szurdokában:
mindenkit összekötsz és egybehajtsz.

Általad felleg árad, levegő
röpül, átivódik a kő,
vizek folyókat öntenek
és zöld pompát izzad a barna föld.

S te neveled a doktorok erényét,
akiket életükben a bölcsesség ihlete vidámít.

Dicsőség hát neked,
ki dicsőség hangja
s élet öröme vagy;
remény és erős becsület,
s fényességgel fizetsz!

HILDEGARD ZENÉJE

Hildegard von Bingen 77 egyházi éneket írt, s megkomponálta a történelem első zenei drámáját, melynek Az erények rendje címet adta. Önéletrajzi írásában így ír erről: „Isten és a szentek dicséretére korálisokat komponáltam és énekeltem meg, még ha sosem is tanulmányoztam a zenei jelölést, sem az éneklést.” Korának általános, jámbor zenéjével ellentétben rapszodikus érzelemmel tör ki az ő lírai beszéde; különleges dallamai két és féloktávnyi magasságba szöknek fel, virágzó futamokban szökellnek és kavarognak, melyeket az énekes csak nehezen bírhat szusszal. Himnuszainak költői látomása és tematikus motívumai áthatják alkotásainak széles gyűjteményét.

Hildegard mint középkori ember számára mindent felölelő fogalmat jelentett a zene: szimfóniája volt az Istent dicsőítő angyaloknak, a keringő égi szférák kiegyensúlyozott arányainak, a test és a lélek kifinomult összeszövődésének, a természeti teremtmények rejtett tervének. A saját legmélyebb felismerései felé mozgó, táguló, növekvő élet manifeszt folyamata volt, s a hangok mélységes egységéé, melyek itt e földön zengték Isten dicséretét. Az emberi művészet tökélyének szépsége, hangja, illata és virága volt. Hildegard írásaiban több mint háromszáz alkalommal használja a zenét spirituális igazságok megvilágítására.

Hildegard összes zenéjét egy A mennyei revelációk harmóniájának szimfóniája című ciklusba rendezte. A cím nemcsak zenéjének mennyei ihletettségére utal, hanem arra a helyre is, melyet sémájában a zene mint Isten dicsőítésének legmagasabb formája elfoglalt. Hitt abban, hogy naponta többször is letérünk az ösvényről, elvétjük utunkat, vagy a középponton kívül találjuk magunkat. A zene volt az a szent módszer, mely a legjobban képes behangolni az emberi természetet, újra a menny felé irányítani szívünket és visszaállítani minket Isten üdvös útjaira.

A „szimfónia” kulcsfogalom volt Hildegard gondolkodásában, és nemcsak a hangok és hangszerek összhangjában elnyert örömteli harmóniát jelentette, hanem az egység spirituális terét is, mely után mindannyian vágyakozunk, amikor énekelünk. Miközben éneklünk és zenét játszunk, egyesítjük az elmét, a szívet és a testet, begyógyítjuk a diszharmóniát, és itt a földön ünnepeljük a mennyeit. Hildegard szerint ez válik „opus”-unkká — az Isten szolgálatában végzett jó munka kivonatává.

Hildegard mint zeneszerző

Hildegard már gyerekkorát is kolostorban töltötte; zenei szempontból e korszak legfontosabb eseménye volt, hogy lehetősége nyílt részt venni az istenszolgálatokon. A bencések szabályzatának megfelelően naponta nyolcszor énekelték el a szerzetesek az istenszolgálatot; az éj közepén — két órakor — kezdték, s az este kilenc körüli utolsó órával zárták a kört. Hildegard minden harmadik órában szavak és hangok zenei összjátékát hallgatta. A zenész és tudós Christopher Page találóan fogalmaz, amikor megjegyzi, hogy Hildegard „nap mint nap a liturgia szavait énekelte és a latin Biblia szavait olvasta, mígnem emlékezete a legmélyebb, a legeltávolíthatatlanabb színárnyalattal kiszíneződött velük.” Látjuk tehát: Hildegard már korán belemerült a zenébe.

A nők kerengőjének két ablaka volt: egy a szabadba nyílt, egy pedig a templomba nyíló kis kórusra. Az apácák itt ültek és vettek részt a liturgiában a liturgia-ablakon keresztül. Hildegard ezen az ablakon át hallotta a zene formáját, silabizálta ki a nyolc hangnemet, és szívta magába szöveg és hang kifinomult összhangját. Az énekesek egy nagy, Graduale című kéziratos könyvből is olvashattak, melybe hangjegyek voltak feljegyezve. A nővérek minden nap énekeltek az istenszolgálat során, valamint az eucharisztia celebrálásakor. Ez azt jelenti, hogy az apácák majdnem négy órát énekeltek naponta. Hildegard, a zeneszerző számára ideális helyzetet biztosított a kolostor. Rendelkezésre állt a scriptorium, ahol tapasztalt másolók foglalhatták írásba zenéjét; egy tehetséges és gyakorlott közösség annak megszólaltatására; a liturgia pedig alkalmat nyújtott muzsikájának előadására.

Hildegard zenei formái

Hildegard zenéjének nagy részét az istenszolgálatra komponálta: liturgikus imádságra, mely nyolc kánoni órából állt. A szerzetes a nap folyamán nyolcszor kapott lehetőséget arra, hogy az idő sajátos létmódjában vagy szakában találkozzon Istennel. Az órákat az töltötte ki, hogy felolvastak a Szentírásból, továbbá zsoltárokat és himnuszokat énekeltek. Négy fajtája volt a liturgiában használt zenei formáknak:

1) ANTIFÓNIA: ez képezi Hildegard műveinek legnagyobb csoportját. Az antifóniák általában egysoros (néha hosszabb) zenedarabok; szabadon komponált szöveg, valamint egy-egy zsoltár előtt és után énekelt dallam jellemzi őket.

2) RESPONZÓRIUMOK: ezek képezik Hildegard egyházi énekeinek második legnagyobb csoportját. Szabadon komponált szövegek, s a zenét egy-egy Szentírással kapcsolatos tanítás után éneklik el. Az ének gyakran váltogatja a szólót és a csoport válaszait.

3) SZEKVENCIÁK: ezt a zenét a hálaadó imádság és az evangélium közti mise során énekelték. Nagy képzelőerővel teli drámai darabok vagy költemények. Hildegard szekvenciái nem követnek verses sémát.

4) HIMNUSZOK: áhítatos darabok ezek, melodikus ismétléssel vagy anélkül.

Sajnos az egyik legszebb darabját nem lehet beilleszteni közvetlenül.


Hildegard von Bingen
O ignis Spiritus Paracliti... kezdetű szekvenciája
Latin nyelvű szövege és angol fordítása itt található

Update: The very best of Leskelődő's selection from H. v. B.